Pár napja volt egy elég érdekes cikk az SG-n, amelyben a British Telecom globális üzletágvezetője panaszkodott, hogy nekik (és általában a távközlési cégeknek) kellene állniuk a hálózati infrastruktúra fizikai réséznek fejlesztési költségeit, miközben az igazi hasznot más cégek könyvelik el - Francois Barrault a Cisco-t, a Google-t és a Youtube-ot emelte ki - amelyek persze elég sajátos választást jelentenek.

Egyfelől a Youtube nyereségével nincsen túlzottan megelégedve az anyacég - legalább is erre lehet következtetni a különböző tervekből, továbbá egy elég szép jogi eljárás közepén áll a cég, amelyben a Viacom akár az eredeti felvásárlási árral egyező nagyságrendű összeggel rövidítheti meg a Google-t.

A Cisco megint más helyzet szerintem - ők alapvetően hardvereket gyártanak, ráadásul kiváló hálózati eszközöket, nem is igazán értem, hogy hogy merült fel a nevük ebben az összefüggésben. Talán ingyen kellene adakoznia a Cisconak és társainak, hogy a BT sikeresebb legyen?

Ellenben a Google - és persze csöndben mellé tehetnénk még egy pár kisebb nevet, de maradjunk annyiban, hogy általában a netes szolgáltatócégek - valóban profitálnak abból, hogy a BT fejleszti a hálózatát. Miközben a BT-nek nem feltétlenül fizet a hálózat használatáért.

Ami tipikusan gondot okoz a netkapcsolatok sebességénél, az ugyanakkor nem a backbone, hanem a fogyasztói csatlakozások, az ún. last mile hálózatok. Ezek - legalább is Európában és az Egyesült Államokban tipikusan - legacy hálózatok, amelyek eredetileg más célra jöttek létre, például telefonhálózatok vagy kábeltévé-hálózatok vagy a mobiltelefon-hálózatok. És ezeket igazából csak nagyon komoly költséggel lehetne belátható időn belül fejleszteni vagy lecserélni (praktikusan pl. optikai kábelre, mint a Verizon FiOS ajánlata, vagy csak a technlógiát frissíteni, pl ADSL-t VDSL-re, amely ugyanakkor további központok telepítését igényelné). Ezek telepítése, használata ugyan megkezdődött, de önmagában tipikusan csak nagy népsűrűségű és viszonylag gazdag területen éri meg.

Elvileg a Wimax nagy ígéret: kábelek nélkül megoldja a last mile problémáját. Valójában eléggé kérdéses, hogy az elvileg 50km-re 70 Mbit/s-t tudó szabvány a megvalósulásakor mennyit is fog produkálni, különösen egy városi, sokfelhasználós környezetben.

Persze ahhoz, hogy ezeknek a hálózatoknak értelme legyen, az szükséges, hogy sok, jó minőségű (és ezért nagy méretű) tartalom álljon rendelkezésre, vagyis azért a BT felvetése kicsit saját maga alatt is vágná a fát.

De tegyük fel, hogy elégedetlenek vagyunk a hálózatok fejlesztésének ütemével. Mit lehet tenni? Praktikusan a következőkből lehet választani:

I. Ideiglenes területi monopóliumok juttatása bizonyos cégeknek, hasonlóan a telefonhálózatok, kábelhálózatok, vagy a vasutak kiépítéséhez. Az állam azt ígéri, hogy egy bizonyos időszakra - évekre - megvédi a versenytől azt a céget, amely létrehozza a jövő hálózatát.

II. Egy másik lehetőség lenne, hogy az állam maga fekteti le a fizikai infrastruktúrát. Elvileg üzemeltethetné is, de ez mondjuk rendkívül veszélyes út, tudjuk, hogy el szoktak fajulni a piaci cégnek álcázott állami vállalatok, (MÁV, BKV, stb.). Bár természetesen semmi nem áll egy önkormányzat útjában, ha erre társaságot akar alapítani. Ugyanakkor előbb-utóbb felmerül a jogi szabályozása a 'helyi hurkok' átengedésének, tehát ez legfeljebb átmeneti állapot lehetne - feltéve, ha a kábkók és a telkók lobbyja nem tenné eleve kilátástalanná ezt az opciót.

III. Ezzel szemben megfontolandó lehetne a fizikai infrastruktúra kiépítése, és utána annak bizonyos szabályok mentén a már meglévő szolgátatók rendelkezésére bocsátása, természetesen díj ellenében. Ezt hívják 'dark fibernek', amikor valaki csak az infrastruktúrát fekteti le, de nem üzemelteti azt.

További pozitívuma lenne a fenti eljárásnak, hogy meg lehetne határozni feltételeket az infrastruktúra használatára. Például a hálózatmenedzsment általános szabályait (ilyen lehetne a különböző protokollok eltérő kezelésének tilalma, a tartalomszolgáltatók alapján való megkülönböztetés, a tartalomszűrés tilalma, az alkalmazott eljárások közzététele, stb.).

Ez egyfelől az ár/sebesség arány elég radikális megváltozásához vezethetne, másfelől egy kritikus infrastruktúra feletti állami rendelkezés megerősítéséhez, és nem utolsó sorban fenntartható szolgáltatáshoz. Azt látni kell, hogy végső soron valakinek ki kell fizetnie a hálózat fejlesztését, az is biztos, hogy legvégül a fogyasztók fogják kifizetni, és amerre ma menni látszik a dolog, a következő néhány évben legfeljebb Budapest egyes részein lesznek újabb generációs hálózatok.

De persze ha a magyar viszonylatok között megpróbálkoznánk valamiféle állami száloptikai hálózat kiépítésével, az jó eséllyel csak ahhoz vezetne, hogy évekig támasztanák különböző munkások a lapátnyelet néhány gödröcske mellett, a kampányfinanszírozás nagyobb dicsőségére.

A képek természetesen illusztrációk csak, a net különböző aspektusait mutatják.

A képek forrásai:

1.: A net 2007-es dandelion térképe, UCLA, via sciencedaily.com

3.: Városok közötti kapcsolatok a világon, Chris Harrison: City-to-City Connections project

2,4,5: A net 2008-as forgalma, az európai városok közötti kapcsolatok, illetve a tenger alatti kábelek hálózata, az igen remek térképeket gyártó Teleography.com-tól.