Amikor kibontottam az MSI Wind (U100) ultrahordozható laptop csomagolását, két dolog volt egyértelmű: egyfelől nagyon kapkodhattak a csomagoláskor, másfelől alapvető elemek nem hiányoznak, megvolt az aksi, a töltő, egy jórészt használhatatlan driver-lemez, meg a Windows XP Home recovery DVD-k.
A kapkodás meg abból volt egyértelmű, hogy 5 db recovery DVD-t sikerült csomagolni hozzá, továbbá három quick guide-ot, részletesebb útmutatót viszont nem, továbbá magyar nyelvű útmutató sem volt hozzá - ami persze még mindig jobb, mintha egy kétértelmű, esetleg félrefordított magyar nyelvű valami lett volna hozzá.
Kimondottan vicces a garancialevél kinézete - elvileg két oldalas, egyiken a pecsételt rész, a másikon a leírás - na a magyar garancia két oldalát sikerült egymástól mintegy 10 oldal távolságra elhelyezni, továbbá az ékezetes betűk egy részét csinos kis kérdőjelek helyettesítik.
Mondjuk ezekkel együtt lehet élni.
Igazából leírták már egy csomószor a hardverjellemzőket, én inkább szubjektív benyomásokat osztanék meg. A cucc tényleg könnyű és hordozható, volt nehezebb és nagyobb egyetemi tankönyvem, miközben a billentyűzete is használható maradt, bár számomra eléggé hiányzik a keypad. A touchpadja is jól reagál, de ettől még az usb-s egér kötelező. Ami még remek hír, hogy a képszélessége 1024-es, vagyis a weboldalak egész jól jelennek meg, de a görgős egér kötelező, mert lefelé sokat kell szkrollozni, tekintettel a képernyő 600 pixeles hosszára. Némileg hajlamos hátradőlni ugyanakkor, már akkor is, ha átlagos ember használja.
A Windows többé-kevésbé sikeresen recoverelte magát a gyártó partíciójáról, ami szerencsés, lévén a géphez optikai meghajtó nincsen ugye. Rögtön sikerült is belefutni az első komolyabb hibába. Nem látta jól a wifit, kb. 5 másodpercenként megszakadt és újra csatlakozott, majd egyáltalán nem látta, stb. (nulladik lépésben pedig arra kellett rájönöm, hogy alapból le van kapcsolva a gép antennája - nyilván ezt egy rutinos laptophasználó egyből kiszúrta volna, de a felhasználói útmutató hiánya itt pl. eléggé megmutatkozott) egy egyes channelen lévő 802.11b hálózatot. Elsőre gonosz szomszédokra és hálózatütközésre gyanakodtam, és valóban, a 11-es channelre rakása segített is. Azonban egy Netrunner-vizsgálat nyomán egyértelművé vált, a legtöbb hálózat a környéken 11-es channelű, csak a mienk volt az 1-esen. A bajt - végül a Google segített - az okozta, hogy a gyárilag telepített driverek jó szarok, a hálókártyáé különösen, de a többit is lehet elsőre frissíteni. Továbbá a Windek némelyikéhez egy sárga/narancs figyelmeztető kártyát is csatoltak, hogy a driver szar, frissíteni kell, na ez lemaradt. Hiába, kísérleti hardver.
De egyébként az egyik legpozitívabb vonása a gépnek, hogy nem akar mindenben cutting edge lenni (amiből ugyen nagyon könnyen lesz bleeding edge), a merevlemez egy 80GB-os SATA, ami igazából egy ilyen géphez válhetően sokáig elég lesz, a chipset is meglepően régi, gyakorlatilag a proci új, meg a hálókártya, ugye.
Ami viszont elsőre nyilvánvaló, hogy a gép gyenge. Bár van benne 1 GB memória (amelyet 2GB-ig lehet bővíteni, de csak a garancia megsértése árán, szerintem egy hónapot várok még vele), meg elvileg 1.6 GHz-es a procija (533 MHz a FSB sebességge), de inkább nagyjából egy régi, egy 1 GHz/256 MB RAM/333 MHz FSB-s gépemre emlékeztetett. Egyénként a merevelemez cseréjéhez is van howto, ha érdekel valakit. Teljesen értelmetlennek látszik bármiféle benchmarkot is csinálni. Semmiképpen sem lenne jó kizárólagos vagy elsődleges gépnek, gyakorlatilag ez egy hordozható, netre csatlakoztatható jegyzetfüzet (amely azért szövegszerkesztőt tud futtatni).
Ezek után még le kellett szedni az átkozott crapware-eket, pl. a 60 napos office 2007-et, DVD író program telepítőjét, meg még egy pár hülyeséget, felrakni a Firefoxot, a számos kiegészítőjét, tűzfalat, spybotot, etc., és már majdnem használható lett a cucc. Az alapvetően egy fehér Windet ábrázoló háttér lecserélése után pedig észrevettem egy szép zöld pixelt. Amelynek feketének kellett volna lennie (szóval soha többet nem veszek sem MSI terméket, sem az Extreme Digitalból semmit, amit nem lehet kipróbálni).
A törés után pedig részletes beszámoló következik a Wind és az Opensuse 11 szinergiáinak kihasználásáról.
Szóval a bizonyos pixelhiba miatt (ígérem, többet nem beszélek róla) felötlött, hogy igazából a jó ideje letöltött opensuse 11-et (a továbbiakban: suse) telepítem, tekintve, hogy zöld az alapértelmezett háttere, mintegy összekötve a kellemest a hasznossal (ebből egyébként egyik sem igazán jött eddig be, de nem is ez a lényeg).
Szóval, nincs lemezmeghajtóm, USB-s optikai meghajtót egyelőre nem akarok venni, tehát (például) alternatívaként marad a pendriveról bootolás, és online repositoryból telepítés. A bootot a Unetbootinnek és gezakovacsnak (Kovács Géza?) köszönhettem, azonban az kicsit érdekes volt, hogy hogyan fogok neki megadni egy online repositoryt, tekintve, hogy wireless hálózat, mint olyan nincsen (ez alapvetően nem feltétlenül az Unetbootin hibája, a Linuxokkal alapvetően nem működik a Wind hálókártyája out of the box), de ezen egy kábel segített, a repositoryk fel vannak sorolva, én a magyar novellt használtam. Az utolsó akadály az IP cím kiderítése volt, de ez sem tartott sokáig egy pigeléssel. Viszont a desktop nélkül már itt elbukott volna a project, illetve sokat kellett volna jegyzetelni.
Ezekután a megadott beállításokkal szépen fel is kúszott a suse. Az installáló kiváló volt, bár a magyar nyelvű terminológiája helyenként félreérthető elsőre. És be is bootolt.
Alapvetően a következő dolgok nem működtek: a képernyő 1024X600 helyett 1024X768 febontásban üzemelt, úgy, hogy az alja nem látszott. Tekintve, hogy ott van a suse start menűje Kickstartja, azaz általános indítómenüje, ennek annyira nem örültem. Szerencsére mások már telepítettek suset windre, és le is írták a tapasztalatokat, (ezen a wikin pl. undorítóan sok infó van, többféle operációsrendszer-telepítési útmutatóval), és egy teljes, copypastelhető működő xorg.conf, aminek a bemásolásakor már csak az adminjogú filekezelő megtalálása okozott gondot.
Utána felraktam még egy pár dolgot, FF3 kiegészítőket, meg bekonfiguráltam a Gtalkot, de elméletileg már a nagy része működik a dolgoknak.
Ami biztosan maradt még: wifi-kártya, meg a Kopete felugró ablakai, amit kb. fél óra szenvedés alatt se sikerült kikapcsolni, meg ami még előkerül.
De egy biztos: az Opensuse és a KDE4 nagyon ütős párost alkotnak. Egyfelől egységes adminisztratív felülete van (Yast), másfelől az indítómenű is egy álom, harmadrészt még szép is. És nem utolsó sorban egy álom a dokumentációja, offline is használható pdf-ek. Ellenben nagyjából ugyanolyan sebességű (lassú) mint az XP. De összességében tetszik. Eltekintve a sötétzöld háttér jobb alsó sarkában világító világoszöld pixeltől.
Btw. ha valaki idáig esetleg elolvasta, ma este a Hattyúház kávézójában 18:30 után lehetőség nyílik a cuccot személyesen is megtekinteni.
