Úgy vélem, nem nagyon vitatható az állítás, hogy a neten a jog érvényesülése több problémát vet fel, amelyek sajátosak, és a neten kívüli viszonyokban nem - vagy nem olyan mértékben, módon - okoznak gondot.
Ahhoz, hogy erről beszéljünk, alapvetően azt kell tisztázni, hogy miért működik a jog. A jogra számos definíciót szoktak hozni (egyetemenként minimum egy saját, de van, ahol egyetemen belül többet is gyártottak), de mindnek kulcseleme az állam általi elismerés és kikényszerítés. A kikényszerítés azonban némiképp félrevezető. A jog nagyobbrészt ugyanis az alanyainak az önkéntes magatartásán alapszik, és nagyon komoly erőforrásokat igényel(ne) egy többségében nem követett jogszabály kikényszerítése. További probléma, hogy jó eséllyel - hiszen ők is a társadalom tagjai - a kikényszerítésére hivatottak is alapvetően nyűgnek tartják, és bár elméletileg nem válogathatnának, az ilyen szabályokkal való foglalkozás mindig a sor végén köt ki - továbbá aki maga is megszeg egy szabályt, kevés eséllyel fogja a kikényszerítését elkötelezetten végezni.
Az, hogy miből fakad ez az önkéntesség, szintén egy érdekes dolog, az önkéntes jogkövetés alapjaként tipikusan a jog erkölccsel való egyezését, a jognak az érdekekkel való egyezését vagy például a joghátránytól (büntetéstől) való félelmet szokták megjelölni. Az is érdekes, hogy a különböző jogszabályok hatnak egymásra, azaz egy alapvetően széleskörben elismert és követett szabály kismértékben javítja a jog egészének követését, míg egy rossz, ignorált szabály rontja azt. Azaz a jogrendszer egy pár rossz rendelkezéssel együtt tud élni, amennyiben ezek elérnek egy kritikus szintet, akkor viszont rontják az egyéként elismert, jónak tartott szabályok követését is. Tipikus példa az emberölés tilalma, amely alapvetően nagyon sok erkölcsi rendszerrel egyezik, nem csak a keresztyén alapúakkal, de például a racionalista-felvilágosult és a viszonossági alapúakkal (ne tedd mással, amit nem kívánsz magadnak) is. Természetesen ezek nem az én godolataim, inkább a jogérvényesüléséről való gondolkodás egy apró részének összefoglalása.
És akkor itt most egy remek jogbölcselet könyvet kellene ajálanom, de amiből mi tanultunk az egyetemen, azt még az ellenségemnek sem ajánlom.
Ha megpróbáljuk megragadni az Internet természetét, akkor elég nagy bajban vagyunk. A net egyfelől egy fizikai infrastruktúra, amely igényel egyfajta jogi szabályozást, de ez a kevésbé problémás, lévén a jog a fizikai dolgokat valamennyire eddig is meg tudta ragadni, illetve a telefonvonalak, kábelhálózatok, mobiltelefon hálózatok, stb. szabályozásából ki lehet indulni.
Ami problémásabb, az a net valódi lényegének a megragadása. Persze, alapvetően információ rajta minden (egyesek és nullák), de ez rendkívül sokféle tevékenységet szolgál. Egyrészt ugye van egy kommunikációs oldala, másrészt a szellemi javak egyre fontosabb disztribúciós mechanizmusa, harmadrészt van egy folyamatosan növekvő kereskedelmi-tevékenység oldala - piactér, ha úgy tetszik - negyedrészt szolgáltatásokat nyújtanak rajta, ötödrészt a szerencséjét teszi próbára, stb. A lényeg, hogy nemcsak nehezen tipizálható, de ráadásul nem is alkotható meg egy zárt felsorolás, akár holnap előkerülhet egy újabb tevékenység, amely eddig nem folyt online. Persze természetesen ezek a tevékenységek keverednek. Egy általános szabályozás megalkotása tehát eléggé problémás, különösképpen, ha nem akarjuk jogilag lezárni a lehetséges használati módokat. Egy széttördelt, tevékenységenként különböző szabályozás esetén meg az okozna problémát, hogy egyfelől a használó számára nem feltétlenül egyértelmű, hogy ő épp most lépett át egy eltérő tevékenységbe akár egy oldal elhagyása nélkül is - például egy blogban kommentel: a kiszállított szellemi termék fogyasztását követően a szólásszabadságát gyakorolja: kommunikál.
Persze ez csak a gondok kezdete: tovább bonyolítja a dolgot, hogy a net és az államok territoritalitása nem fedi egymást. Pontosabban a neten az országhatárok észrevétlenül átléphetők, és szintén gyakorlatilag észrevétlenül átléphetünk egy másik állam joghatósága alá. A jogi szabályozás számára ez inkább úgy jelentkezik problémaként, hogy az állampolgárainak bizonyos tevékenységét nagyon nehezen tudja szabályozni. Például ha valaki az Egyesült Államokból vesz online szoftvert és az eladó cég nem számítja fel az ÁFÁ-t - mint azt bizonyos cégek megteszik, az EU jóindulatának megőrzése érdekében -, akkor az állam például rendkívül nehezen tudja az adójogszabályait érvényesíteni.
További gond, hogy a jog tipikusan meg akar változtatni egy kialakult gyakorlatot, ami a netet illeti. Itt nem csak az illegális letöltésekre gondolok, de például a szólásszabadságnak a meglehetősen szélsőséges értelmezésére is - gondoljunk arra, mi szenvedés van a kurucinfósokkal, vagy egy elképzelt rágalmazási perre egy indiai (Indiában hostolt, mondtam egy példát) blog ellen. Kétséges, hogy egy indiai szolgáltató végrehajtaná egy magyar bíróság parancsát, és főképp gyorsan. A kialakult gyakorlatot persze alapvetően egy nem kimondottan komformista férficsapat alakította ki két hideg pizzaszelet között még a Usenet hírcsoportokban, és nagyon sokáig a net egy jogilag nem kimondottan szabályozott homokozó volt, nem pedig milliárd dolláros üzletek helyszíne.
És persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy még a mostanában (többnyire) képzelt terroristákat hajszoló nyugati demokráciák is a parancsaik gyors kikényszeríthetőségéhez vannak szokva. A jogalkotó személyzetük többnyire nem ismeri, nem érti a netet, és végképp nem veszik figyelembe azt, hogy a jogszabályok kikényszerítésének módja alapvetően más a neten. IRL van egy csomó nyilvántartásuk - lakcímnyilvántartás, cégnyilvántartás, bűnügyi nyilvántartások, etc. - ami alapján majd minden esetben el lehet kezdeni a vizsgálódást, itt meg akad egy nick, meg egy elég bizonytalan IP cím és esetleg MAC address, amiből el kellene indulni, ráadásul jó eséllyel átproxyzva mondjuk Ukrajnán.
Még problémásabb az, hogy a jogszabályokat alkotók meg nincsenek tisztában igazán a szabályozandó területtel. Alapvetően itt nem ECDL-jellegű (és főképp nem 'egyszer már gugliztam, meg tudom hova kell kattintani a jogtárban'-jellegű) szaktudás kellene, hanem jóval mélyebb, amely a magyar jogszabályokból leszűrhető kép alapján jobbára hiánycikk. Ennek persze szintén számos oka van, a jognak többnyire a társadalomtudományok közé sorolásától kezdve a közszféra szakértők megtartására többé-kevésbé alkalmatlan viszonyain át a politkával foglalkozók hasonló tudásbéli hiányosságáig. Igazából az informatikának és egy csomó más szakterületnek a határterületeire olyan emberek kellenének, akik mindkettőt értik.
A fentiek alapján nem egy egyszerű helyzet. Tervezek írni arról is, hogy mik lehetnek a kitörési pontok, illetve mi miatt problémás az ISP-ken, mint a hálózat fizikailag megragadható részein keresztüli szabályozás is.
(P.s.: a fentiek egyáltalán nem azt jelentik, hogy ne kellene szerintem jogilag szabályozni a netet, inkább azt, hogy a jelenlegi szabályok többnyire nem alkalmasak erre, a jelek szerint.)
