Pár napos a hír, hogy a Record Industry Association of America (RIAA) felhagy az eddigi, userek ellen irányuló perekkel, és a jövőben inkább a szolgáltatókon keresztül próbál meg tenni a szerzői jogsértések ellen.

Egyfelől nyilván valamennyire jó hír, hogy nem akarnak egyéni felhasználókat perelni - bár nem meglepő annak fényében, hogy számos esetben belefutottak bizonyítási nehézségekbe, eddig nem született még érdemi jogerős döntés ilyen ügyben, továbbá több állam élénken érdeklődni kezdett a MediaSentry illegális magánnyomozói tevékenysége ellen. továbbá masszívan veszteséges volt az egész akció, cserébe viszont rajtuk csámcsogott az egész sajtó - ugyanakkor ne higgyük, hogy nincs új ötlet. A perekről elég jó összefoglalót készített a Wired Threat Level blogja.

Úgy tűnik, hogy az ISP-ket szeretnék befűzni a copyright védelme érdekében, első lépésként a felhasználóknak figyelmeztető emaileket küldenének, végső esetben meg lekapcsolnák őket a netről (írja a CNet a WSJ paywall mögötti cikkére hivatkozva).

Ez az elképzelés jogi szempontból rosszabb, mint a perek, ugyanakkor nagyobb sikerrel kecsegtethet.

Egyfelől az ISP meglátásom szerint hosszabb távon azt kockáztatják, hogy legalábbis erősen beszükül a közvetítő szolgáltatók felelősségének korlátozása. Ha csak egy-két nagyobb ISP marad ki, akkor nyilván őket majd jogszabállyal fogják erre kötelezni, hovatovább a közvetítő szolgáltató felelősség alóli mentesülésének feltételévé is válhat a különböző fenyegető levelek közvetítése.

Másfelől a copyright érvényesítésére nem a jog eszközeivel fog sor kerülni. Alapvetően ugye tiltott az önerő használata a jogérvényesítés során. Például általában egy fennálló követelést sem lehet jogszerűen behajtani úgy, hogy elvisszük a tartozás fejéban az adós vagyontárgyait. A jogsértés tényét is bíróság döntheti el, a felek között legfeljebb jogi nézeteltérés lehet, de nem állapíthatja meg egyoldalúan az egyik fél, hogy a másik jogot sértett. Ez több szempontból is érdekes lehet - mi van, ha az ügyfél nem használja azt az emailcímét, amire a leveleket kapja? Mi van, ha téves értesítést továbbít? Számtalan, a fentihez hasonló szituációt lehet már előre, elméletben felállítani, amire nyilvánvalóan nincsen igazán jó megoldás. Az ügyfél adott esetben elveszíti az internetkapcsolatát, a szolgáltató meg - ha más alapján nem is - általános polgári jogi kárfelelőssége alapján kényszerül szembenézni a volt ügyfeleivel. Emellett nem mellékesen az ISP (is) közellenséggé válhat. Gyakorlatilag egy meglévő, tipikusan általános szerződési feltételek mellett kötött fogyasztói szerződést mondanának fel egy ad hoc, nem jogi eljárás alapján. Igazából alapvető jogállami elvek sutbadobásáról beszélünk.

Emellett érdekes kérdés még az is, hogy az ISP bevételt veszíthet azzal, hogy a fogyasztóknak esetleg kisebb sávszélességű csomagot lesz csak érdekükben megrendelni.

Szóval van egy pár olyan pontja az elképzelésnek, ami valószínűsíti, hogy nem lesz unalmas szerzői jogi szempontból a 2009-es év sem az Egyesült Államokban (és máshol sem).

Ugyanakkor van még két vetülete általában az ún kalózkodásnak.

Az egyik, hogy a kalózkodásnak vannak pozitív hatásai is a szellemi alkotások piacára. Alapvetően ugye minden szellemi alkotás, ami szerzői jogi védelem alá esik, voltaképpen egy jogi monopóliumot jelent, amelyet meghatározott okok miatt konstruáltak (pl. a szerző anyagi jólétének biztosítása ill. a társadalmilag hasznos művek előállításának serkentése, azt most hagyjuk, hogy mennyire alkalmas erre a jelenlegi jogi szabályozás). Ennek a jogi monopóliumnak a felállítása mögötti érvek szerintem még mindig valósak, legfeljebb a szabályokon kellene alaposan változtatni.

Ugyanakkor a szerzői jog jelenlegi berendezkedése komoly hatásokkal van más piacokra. Például a szerzők jelentős része piacot teremthet vagy tehet tönkre a különböző lejátszóeszközök számára, a hordozók számára, miközben a fogyasztóknak - amennyiben a szerzői jogok valóban érvényesülnének - marginális beleszólásuk lenne csak a fenti kérdésbe. Jól látható például az Apple félig nyitott vertikális monopóliuma: az iTuneson vett zenét hordozható lejátszók közül csak az Apple iPodjain tudnánk lejátszani.

Igen, alapvetően arra gondolok, hogy a digitális terjesztési megoldások nem jöttek volna létre a kalózkodás nélkül. A mostanában épp elkurvuló Steam például éppen azért versenyképes, mert a kalózmásolatokhoz képest valami pluszt is tud adni. A DRM-mentes zenék valószínűleg soha nem jelentek volna meg, ha nem lenne minden DRM feltörhető - és nem törték volna fel mindet.

Másik oldalról nézve a dolgot, a licencszerződéseket eddig még senki nem vizsgálta meg fogyasztó szerződések általános szerződési feltételeiként (továbbá gyakran érvényességi fogyatékban is  szenvednek, de ez mellékszál: például a távollévők között kötött szerződésekre vonatkozó szabályok miatt csak komoly jogi tornagyakorlatokkal lehet - néha meg még úgy sem - érvényesnek tekinteni a licencfeltételeket). Pedig gyakran számos érdekes, a mű felhasználásával össze nem függő feltétel található bennük - pl. hogy milyen matricákat ragasszak a számítógép házára -, de még általánosabb a felhasználások korlátozása, például területi alapon. Nyilván amennyiben nem kellene az illegális művekkel versenyezniük, a fenti korlátozások még kiterjedtebbek lennének.

A másik érdekes vetülete ennek, hogy meg lehet-e szüntetni a kalózkodást, fenn lehet-e tartani a szerzői jogok mai szituációját, vagy ezt a helyzetet csak a jelenlegi gyakorlat valamilyen módon való legalizálásával lehet kezelni (például az internetszolgáltatáshoz kapcsolódó adó jellegű jogdíjjal).

Tekintve hogy hosszabb távon is számolni kell azzal, hogy egyes országok a szerzői jogok gyenge érvényesítésében lesznek érdekeltek, a forrásoldalon a problémát nem lesz egyszerű megtámadni. Elméletileg nem lehet kizárni egy komoly hálózati korlátozást sem - gyakorlatilag az Internet országokra való feldarabolását, de annak is iszonyatos költségei lennének.

A felhasználó oldaláról pedig azért nem tűnik egyszerűnek a viselkedés megváltoztatása, mert az egyrészt rendkívül kiterjedt, másrészt nem áll mögötte semmiféle olyan erkölcsi vagy más társadalmi norma, ami a pozitív jogi szabályt megtámogatná, továbbá az emberiség korábbi gyakorlatával is ellentétes (azaz a művészeti élmények megosztását korábban sem szabályok, hanem a techológiai lehetőségek korlátozták).

És ami a szellemi javak előállítóinak nagyon nem szép jövőt jósol: a következő generációknál egyre kevésbé jellemző, hogy elfogadnák a mesterséges korlátozásokat, hogy valami nem azonnal elérhető, vagy hogy fizetni kell érte.

Ha minden jól megy, akkor hamarosan írok egyet a könyvek alkonyáról, ami szerintem a legizgalmasabb lesz a következő időszakban.