Talán a legnagyobb figyelmet kapta eddig a Capital v. Thomas ügy, nem érdemtelenül, hiszen ez volt az első olyan ügy, amelyben érdemi ítélet született filecserével kapcsolatban, aztán a bíró érvénytelenítette saját ítéletét (korábban írtam már róla, a döntésről és az érvénytelenítésről is).
Június 15-ére van kitűzve az új tárgyalás, viszont több, tárgyalótermen kívüli fejlemény történt, amely alapján leginkább egy bohózatra kezd hasonlítani az ügy (nem sokban különbözve a harvardi professzot által előadottaktól, amely szintén nem mentes a jogi humortól (a prof blogja, amit azóta már levett, második oldaltól érdekes)).
Nesson úgy jön ide, hogy többé-kevésbé ő intézte Thomas új ügyvédjét. De még mielőtt, pár szó a régiről: azért az az ügyvéd, aki élesben bedobja, hogy egy nyitott wifin keresztül hekkerek Kaazaáztak valakinek az internetkapcsolatával, mindenféle bizonyíték nélkül, majd legalább is nem tudja megértetni a védencével, hogy a bizonyítékként egy átadott kamu merevlemez nem fog rá jó fényt vetni, és ki fogják szúrni, hogy nem az az igazi, nos nem egy szakmai csillag. Viszont - úgy tűnik - mindig van lejjebb.
Az új ügyvéd Kiwi Camara lesz, aki 19 éves korában - a valaha volt legifjabb végzős a Harvard történetében - diplomázott, magna cum laude eredménnyel.
Aki nem aprózza el, rögtön három követeléssel kezd: 1) A RIAA több törvényt megsértett a MediaSentry felhasználásával, 2) Nem volt filecsere, ha volt is, fair use volt 3) A RIAA fizesse vissza az összes eddigi filecserével kapcsolatos perekből és megállapodásokból beszedett összeget.
Politikai szónoklatnak remek, jogi érvelésnek kevésbé.
De nagyjából rámutat arra a problémára (amit egyébként Kelt általános érvénnyel úgy szokott megfogalmazni, hogy minden ügynek a saját idiótái ártanak a legtöbbet), hogy itt nem a jog értelmezésének kérdésével vannak problémák, nézeteltérések. Aki ezt állítja, az szakmailag téved.
Sokkal inkább avval, hogy a copyright régi rendszerét soha nem szánták arra, ami lett belőle. Sem ami a jogok terjedelmét illeti, sem ami a védett művek körét. Nem véletlen, hogy a Copyright Office az Egyesült Államokban több mint egy éves késésben van a copyright jogok bejegyeztetésében (amely ugyan a védettségnek nem, de a peresíthetőségnek feltétele), és ez folyamatosan növekszik.
Ráadásul a jogi változásokkal ellentétben a művek és felhasználások módja erősen megnőtt. Összességében egyre több műre egyre több felhasználás válik potenciálisan jogsértővé. A hétvégén volt szerencsém hallani Andreas Wiebe professzor véleményét, aki szerint az volt a nagy hiba, hogy a digitális másolatokra simán alkalmazták a korábbi szerzői jogot - ez akkoriban egy jó, egyszerű lépésnek tűnt, mára viszont egy csomó problémát szült (még nem tudom, hogy egyetértek-e vele, az tény, hogy a digitális művek + világméretű hálózat minőségi változást hozott - potenciálisan nagyobbat, mint a könyvnyomtatás).
Szóval nem a jogszabályok alkalmazásával van a baj, hanem a tartalmukkal, s így ezt a csatát nem is lehet a tárgyalótermekben megnyerni.
