Rögtön bocsánatot is kell kérnem, mert kicsit többről lesz szó, de kezdjük az elejéről.

Úgy kezdődött a dolog, hogy a HWSW felfedezte pár napja, hogy az NHH megváltoztatta a spambejelentés módját, amiről a hatóság nem érezte, hogy az állampolgárokat tájékoztatnia kellene. Az eddigi emailcímről visszapattannak az üzenetek, van viszont elektronikus űrlap.

A Technet.hu már igyekezett még több sarat keverni a vízbe, ami a nap végén bizonyára több kattintást hozott nekik, újságírásként viszont rendkívül színvonaltalan, hogy azt ne mondjam szánalmas teljesítmény. Sajnos az átlag netes polgárnak a színvonalát is alulmúlja, bár több hasonló reakcíóval sikerült azért találkozni.

Tehát nem tehetek mást, mint hogy megpróbálom röviden megmutatni, hogy mi áll a dolog hátterében (I.), kinek lesz jó (II.), és ki mindenki volt hülye és milyen módon ebben a sztoriban (III.)

I. Elektronikus közigazgatás ftw

Talán már több olvasóval is előfordult, hogy ún. törvények létezéséről hallottak egys-mást. A mostani változást - amelyet egyébként minden online ügyintézésnek követnie kell előbb-utóbb alapvetően a Ket., a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. tv., amely október 01-ével sok szabályában változott. Számunkra most két része érdekes, az egyik, hogy a X. fejezetnek (ami az elektronikus eljárási szabályokat tartalmazta), gyakorilatilag az érdemi részeit hatályon kívül helyezték, úgy hogy a gyakorlatban sosem működött.

(Ez egyébként az elektronikus aláírás széleskörű használatára épülő megoldást preferált a legkorábbi változatában, ez mindenkinek garantáltan kényelmetlen és drága lett volna, ezért aztán a törvényhozó úgy döntött, hogy minden területen ki lehet zárni az elektronikus út használatát, ami végül is megoldotta a helyzetet, mert az elektronikus eljárást jól kizárták törvényekben és önkormányzati rendeletekben, szóval igazi mátyási megoldás volt: volt is, de inkább nem.)

A másik, hogy megjelent a teljesen új fejezet, a II./A, mivel a hármas és a kettes közé kerül be. A fejezetnek vagy nincs címe, vagy az első résznek nincs alcíme, de a témája egyértelmű, a kapcsolattartás. A felsorolásban a lényeg számunkra, hogy az elektronikus út kizárólag az ügyfélkapun keresztül történhet.

Na de a helyzet nem ennyire egyszerű, ugyanis a dicsőséges állami single-sign-on valami miatt nem működik még igazán. Vagyis a jogalkotás lovai ugyan elszaladtak a célig, a kormányzati képzelet szárnyal, de a rögvalóság sajnos lassabban mozog, így lett a visszaigazolás, amelyhez elkérnek az űrlapon adatokat, elküldik az ügyfélkapunak (gondolom) és amennyiben azok nem passzolnak, akkor el is lehet dobni az űrlapot.

Ami még egy mondatot érdemel: az emailes kapcsolattartások és eljárások eleddig, amik hellyel-közzel előfordultak, gyakorlatilag a törvényi szabályozással szemben működtek, függetlenül attól, hogy csak tájékoztatásra vagy akár eljárásra került-e sor egy-egy email nyomán.

Amire számítani lehet: (remélhetőleg) az NHH-éhoz hasonló űrlapok jelennek meg minden területen, és nem kell a hivatalokban vagy  a postahivatalokban sorban állni ügyes-bajos dolgaink intézése végett.

(A remélhetőleg arra vonatkozik, hogy átgondolt, a szükséges minimális adattartalomra korlátozodó és normálisan kezelhető űrlapok születnek majd. Ugyanis ha el van rontva egy űrlap (rossz az XML sémadefiníció), akkor azt az ügyet a séma kijavításáig egyáltalán nem lehet majd intézni.)

II. Kinek jó?

Kinek használ? A kérdésre a válasz nagyjából az, hogy a postát leszámítva mindenkinek.

De a legtöbbet mégis a hivatalok nyerhetnek vele, ha van normális feldolgozó környezetük hozzá. Ebben az esetben ugyanis az űrlap a) a komolytalan bejelentgetőket automatikusan elutasíthatja b) garantálja, hogy a beadvány tartalmazza az eljáráshoz általában szükségesnek látszó adatokat, és jól tartalmazza őket (persze ez csak korlátozottan igaz, hiszen bizonyos formai ellenőrzést lehet végezni - pl. hogy a személyi szám formátumában stimmel-e, vagy a telefonszám számok mennyiségére, emailcím egyes karakterek előfordulásában megfelel-e az elvárhatónak, de azt már nem lehet biztosítani, hogy ezek valóban relevánsak legyenek) c) a munka egy részét automatizálja (pl. a megadott adatokat az űrlapról behelyettesíti a határozatba/végzésbe).

Ha a hivataloknak kevesebbet kell dolgozniuk, az elvileg azt jelenti, hogy gyorsabban tudnak eljárni, illetve akár kevesebb munkaerővel is el tudják látni a feladatukat (ezek között persze azért egyáltalán nem egyértelmű az összefüggés, hiszen ez legfeljebb csak egy faktor, van még sok másik is). Szóval megtakarítások, hatékony állam, 21. század.

Az ügyfél is boldog lehet, hiszen a weboldal segít neki, hogy az adatokat ne írja el, vagy ne feletjse le. Nem mellékesen ha a hülyék, paanszkodók kihullanak a sorból, az azt jelenti, hogy a hatóságok előbb találnak időt az érdemi ügyekkkel való foglalkozásra. És nem mellékesen otthonról mindezt, sorbanállás nélkül.

III. Mindenki béna

Az NHH láthatóan dolgozott az űrlapokon (van egy pár, nemcsak spambejelentés), majd mintha egyszer csak valaki véletlenül átpöccintette volna a nagy piros kapcsolót mindenfajta megfontolás nélkül. Kiadták a Release Candidate 1-et. Egy nyomorult és értelmes sajtóközleményt és tájékoztatót kellett volna írni ügyenként, és nem futnak bele a pofonba. Mondom, a nagyja teljesen ok., és remélhetőleg jól is fog működni. Ugyanakkor az átlag magyar állampolgárnak szájbarágó kell minden változásról. Bónuszként tessék megnézni az űrlapokat tartalmazó subdomaint.

A Spamwikis srácok nagyon benézték. Eleve túlértékelik az NHH eljárását, emellett láthatóan nem értik egyelőre a változást, fearmongering helyett mondjuk akár telefonálhattak volna pár kérdéssel persze (ha már emailt nem tudtak írni).

A magyar ún. technológiai újságírás a szokásos problémába futott bele: mivel tipikusan nincsen enterprise jellegű techológiákkal foglalkozó emberük, szakértőjük (ennek alterülteként a közigazgatási informatikára is igaz ez), többnyire sajtóközleményekből dolgoznak csak, és nem igazán látják szerintem a hátterét (elsősorban a jogszabályi háttérre gondolok). Persze ennek az oka alapvetően az, hogy az olvasóikat többnyire jobban érdeklik az SAP-nál az Apple új kütyüi és a játékok - ráadásul ez utóbbiakról sokkal kellemesebb is írni. Tény, hogy viszonylag kis létszámúak ezek a rovatok, amennyire tudom, és mivel reklámok a bevétel forrásai, a nagy érdeklődést kiváltó témákra hajtanak.

Az persze már teljesen más téma, és messzire vezetne, hogy így bizony önhibájukon kívül nem képesek ellátni a média demokráciában betöltött funkcióját (közvetítés az állam és polgárai között, az államhatalom ellenőrzése) ezen a területen.