Az alábbiakban az első ítéletig jutott RIAA perről lesz szó. Először az eredményt fogom összefoglalni és kicsit magyarázni, utána pedig arról írok, hogyan történt volna ez  egy magyar tárgyalóteremben (természetesen hipotetikus formában, mert hát három dolgot nem lehet soha megtudni: hogyan készül a párizsi, mi jár egy nő agyában és hogyan született meg az ítélet). A tárgyalásról a forrásaim az Ars Technikában Eric Bangeman írása, Beckerman a Recording Industry vs. the People blogból. Mellékesen érdemes elolvasni a Webisztán írását és a kommenteket kimondottan kötelező.

Alapvető infók: ez egy polgári per volt, a Capitol vs Thomas (eleinte Virgin vs Thomas), ráadásul nem is hosszú: két napos tanúvallomásos szakasz után négy óra alatt megvolt az ítélet, bár a per gyakorlatilag már a bírói utasítás miatt, korábban eldőlt. Így tehát nincsen bűnösség, nincsen büntetés sem, a megítélhető összegről pedig az amerikai szerzői jogi törvény rendelkezik, jogsértésenként 150.000 $-ban állapítva meg. Nagyon fontos továbbá, hogy polgári perben nincsen hézagmentes bizonyításai kötelezettség. A büntetőügyekben - elvileg - minden kétséget a vádlott javára kell értékelni, míg polgári perben az erősebb érv győz.

A bírói utasítás (különösen: 15. számú/18. oldal), ami alapján az esküdtszék döntött (aminek egy speciális formátumú lapon adtak hangot: (pdf szöveg)) a következő volt nagyjából: amennyiben a hölgy elérhetővé tette a számokat a Kazaa hálózatán, akkor ítéljék vesztesnek. Ehhez hozzátartozik, hogy azonosították IP alapján, ami ugye nem százszázalékos módszer, valamint a 'tereastarr' nevet is sikerült hozzá kapcsolni, volt olyan weboldal, amelyekkel kapcsolatban elismerte a használatát. A bíró ugyanakkor okozott némi meglepetést azzal, hogy elfogadta a megosztást (azaz a konkrét feltöltés nélküli elérhetővé tételt, ami ellentétes más bírói döntésekkel, valamint a puszta elérhetővé tétel alapján nem keletkezik a kiadóknak kára).

A védelemnek valószínűleg az lehetett a fő elképzelése, hogy a kedves felperes igazoljon egyedi letöltéseket. Ezzel szemben a fenti bírói döntés után már csak az IP-azonosítást próbálta megdönteni, kevés sikerrel. Jellemző, hogy tanúja nem is volt az alperesnek. Más kérdés, hogy technikailag nehezen lehetett volna eléggé megrengetni az RIAA érveit.

Ezek után nem nagyon tehetett mást az esküdtszék, mint hogy bűnösnek találja, emellett eléggé alacsony, 220.000 dollár körüli összeget ítélt meg (alacsony a 24X150.000-hez képest). Nem kétséges ugyanakkor, hogy magának az összegnek lehetne visszatartó hatása, ha egyéb körülmények is adottak lennének.

Ellenben Magyarországon egy pillanatig sem lenne kérdéses, hogy a megosztás jogsértés. Nálunk egy részben alkalmas bíró sem engedi meg magának, hogy a fentihez hasonlóan játszadozzon a törvénnyel. Feltéve, hogy nem haszonszerzés végett vagy üzletszerűen történt a dolog (torrentnél tipikusan nem),polgári per lehet csak, és a következő jóvátételek lehetségesek: (Szjt. 1996. évi LXVI. tv )

"94. § (1) Jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben - az eset körülményeihez képest - a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:
a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
b) követelheti a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c) követelheti, hogy a jogsértő - nyilatkozattal vagy más megfelelő módon - adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;
d) követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;
e) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését;
f) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, továbbá a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel előállott dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését.
(2) A szerzői jog megsértése esetén a szerző a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet."

Ezek ugyan mind remek dolgok, de beszéljünk komolyan a (2). bekezdésről. Előkerül az a kérdés, hogy történt-e feltöltés, ugyanis ez alapvetően befolyásolja a kár mértékét. Mi kára származik a jogosultnak abból, ha elérhető műve az interneten (de nem tudja bizonyítani, hogy letöltötték)?
És így a remek perben a következő lesz az összeg: perköltség: ez elég nevetséges lehet egyszerű per esetén, pl. ha elismerjük a megosztást (figyelem, ez nem jogi stratégiai tanács!, a kártérítés=0, meg esetleg eltiltanak a további jogsértéstől. Hát baromira meg vagyunk szívatva. Ez - szerintem - lehet az egyik oka, hogy itthon nem indítottak még ilyen  polgári pereket egyéni felhasználók ellen.

Aki idáig elolvasta, jutalomként(?) még egy személyes gondolat: és rendkívül igazságtalannak tartom a fenti ítéletet. Egyfelől irreális pénzt ítéltek meg, másfelől valakit bűnbaknak szúrtak ki. Szerintem a jognak nem ilyen "repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg" módszerrel kellene működnie. És egyetértek azzal, hogy korlátolt lesz így az elrettentési értéke.
Másfelől meg remekül látszik a szerzői jogi szabályok tarthatatlansága, és bizonyos szempontból pozitív ez az eljárás: egyértelműen felmutatja, hogy nem jók a szabályok.

UPDATE: Jamie Thomas fellebbez.