Caracalla blogja

Sarkozy, a francia elnök úgy döntött, hogy leszámol az internetes kalózkodással. Egy háromoldalú megállapodásban a kiadók vállaják, hogy a termékeiket hamarabb elérhetővé teszik, továbbá megszabadulnak azoktól a technikai akadályoktól, amelyek miatt nem lehetett élvezni a műveket bármely platformon. Ezek nyilván nagyon kemény feltételek, mármint egy bizonytalan ígéret, meg az egyébként is működésképtelen DRM-romhalmazról való lemondás. Kemény alkudozás folyhatott a háttérben.

Cserébe az internetszolgáltatók vállalják, hogy az illegális letöltések esetén figyelmeztetéseket küldjenek a felhasználóiknak, és ha nem változik a magatartása a felhasználónak, az internethozzáférését törölhetik vagy felfüggeszthetik. Mindezt a rendszert megfejelik a bírói felülvizsgálattal.

A New York Times cikke alapján több a felmerülő kérdés, mint a válasz. Ez azt jelenti, hogy mostantól szabad a pálya a felhasználói tartalom figyelése előtt? Másképpen hogyan állapíthatnák meg, hogy jogsértő a tartalom, ha nem tudják, mi a tartalom? És mi lesz a titkosított csatornán folyó letöltésekkel? Megint csak a buták szívnak? Létezik, hogy Sarkozy nem ért semmit a dologból? És hogy különböztetik meg a megvásárolt Amazonos zenét az illegálistól, úgy egyébként?

Nem mellékesen a Techcrunchon már P2P-letöltésről beszélnek. Egyébként előrebocsátom, hogy a legnagyobb nyertese az egésznek a távolkeleti másoltcd-maffia lesz.

Emellett persze az internetszolgáltatók előtt is piaci lehetőségek nyílnak. Képzeljük el, hogy valamelyik a felhasználóinak a figyelése helyett felvesz néhány PR és jogász szakembert: "Hát kérem tisztelt bíró úr, mi veszettül figyeltük a forgalmat, csak hát nem láttuk azt a négydévédényi jubileumi kiadást, de természetesen azonnal elküldünk egy nagyon szigorú figyelmeztető levelet Jacques Doe-nak." Szóval, hogy egyelőre nem látszik, hol motiváltak az internetszolgáltatók - hacsak a hálózatuk terhelésének tisztességtelen csökkentése felől.

Emellett nem mellékes az a tendencia sem, hogy folyton a franciák akarják támogatni az európai content industryt, ami persze jó szar filmeket csinál, meg nem véletlenül az angolszász világhoz köthető a jó zenék brutális többsége is, nem is beszélve a szoftverekről, ugye. És vegyük hozzá, hogy az IP erősítése egyértelműen a birtokon belül lévőknek kedvez. Francia átlagembernek lenni még rosszabb lesz, ha tényleg működni fog ez a cucc, egyébként meg who gives a damn.

Nem mellékesen Sarko figurája lassan kiváló szemléltetése lenne a 'válási krízisen áteső középkorú férfiak' c. szociológiai tanulmánynak - és akkor most nem akarok ízléstelen utalásokat tenni arra, hogy vajh hogyan nyerthették meg maguknak a kiadók kevéssel az ami útja után a frissen vált francia elnököt (mármint még ízléstelenebb utalásokat, természetesen)