Az alábbiak szokás szerint a magánvélemény kategóriába esnek.
Az eredmények alapján nem kétséges, hogy komoly lobbyerőt mozgathattak meg a külföldi jogvédő szervezetek (akik saját magukat mindenféle közhasznú alapítványnak szeretik hívni-álcázni), ugyanakkor a magyarok (különösen az Artisjus) szívnak, meg persze - mondhatni mint minden Szjt módosításkor - minden mezei állapolgár is. Ellenben az MSZH nyer, újabb feladatot, státusokkal. Persze a módosítás megalapozására szokás szerint a 'jogharmonizációs kötelezettség' szolgál, amely persze csak részben igaz.
Egyfelől nehezen vitatható az, hogy vannak problémák a közös jogkezelés (és az ehhez szorosan kapcsolódó üreslemez és reprográfiai jogdíjak) helyzetével. Például hogy tönkrevágta a CD-lemez gyártást az, hogy külföldről lehetséges rendelni akár kisfogyasztói tételekben is az ár harmadáért (nagyjából és szállítással együtt) optikai lemezeket. Meg hogy a jogkezelő szervezet előbb levonja a saját költségeit, aztán a maradékot osztja ki.
Másfelől én személy szerint sajnálom az Artisjust, az ott dolgozók elég korrekt szakmai munkákat adtak ki a lezük közül (pl. a legjobban használható magyar szerzői jogi szakkönyvet), másfelől meg a magáncélú másolatkészítés támogatásában - alapvetően persze a jogdíjrendszer miatt - természetes szövetségesei voltak az embereknek, meg persze a józan észnek. Meg persze azért, mert általában hajlandóak voltak akár nem túl fogadókész és jóindulatú körökben is megjelenni és egy többé-kevésbé középutas, ám nem túl népszerű álláspontot képviselni.
Mostantól azonban megszűnik a jogkezelésnek a kvázi-monopóliuma, azaz például a szerzők egy része alakíthat saját, külön közös jogkezelőt a megfelelő feltételek teljesítése esetén, továbbá az Európai Gazdasági Térségben bejegyzett és közös jogkezelőként nyilvántartásba vett szervezet is végezhet jogkezelést a zeneművek vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon a nyilvánosság számára a hozzáférés helyének vagy idejének egyéni megválaszthathatóságával elérhetővé tétele esetén (gyakorlatilag: on-demand letöltés). Persze azért a mostani jogvédők nem múlnak el, legfeljebb csökken a szerepük, riválisokat kapnak. Csak aztán nehogy a jogdíjak emelgetésével próbálják egymás tagságát átcsábítani - bizony a kulturális tárca ellenőrzése a jogdíjak felett hirtelen megtelhet jelentőséggel, amint a nagyfelhasználók által alakított szervezetek beleszólási lehetősége is.
Ez a része a változásnak többé-kevésbé indokolt, az EU 'nem szereti' a határokon átívelő szolgáltatásnyújtások korlátozását.
Ami szerzői jogok kezelésének államosítását illeti, az nem kicsit problémás. Ugyanis az árva művek (ezalatt olyan műveket ért a jogszabályjavaslat, amelyek szerzőjét, jogosultját megfelelő (az adott helyzetben általában elvárható) erőfeszítéssel sem sikerült kideríteni) Magyar Szabadalmi Hivatal általi jogosítása ebbe az irányba mutat. Ugyanis az MSZH egy nem kizárólagos, korlátozott, nem átruházható max. öt éves felhasználási engedélyt adhat, és ha a szerző mégis előkerülne, akkor persze jár neki a bíróság által megállapítandó 'méltányos' díj. Egyfelől ennek gyakorlati haszna túl sok nincsen, mert az előkerülése esetén a díjigénye az MSZH engedélyével és a nélkül is fennáll, másfelől meg az MSZH engedélye nélküli felhasználásoknál is csak a szerző érvényesítheti a jogát. Esetleg néhány üzleti célú felhasználásnál lehet ennek jelentősége, amikor azért a bizonytalanságot csökkentheti ez a megoldás, de hogy miért az MSZH-hoz került? Logikusan persze a következő lépés az lesz, hogy ha két hétig nem megyek haza, és megfelelő erőfeszítéssel sem vagyok feltalálható, akkor a lakásomra is egy 'nem kizárólagos, nem átruházható, max öt évig tartó felhasználási engedélyt' adna a derék hivatal, vagy az autómra, vagy bármire - igazából. (Nem, nem gondolom, hogy ezt ambicionálnák, de továbbvíve a logikát ez következik: a tulajdon illetve egyes vagyoni jogok kollektivizálása, ha valaki nem található meg az adott helyzetben általában elvárható erőfeszítéssel). Gondolom ezt is nagyjából olyan gyakran fogják használni, mint az SZJSZT mellet működő egyeztető testületet a DRM-ek feloldására.
Ami szintén szép történet még, az a haszonkölcsönzés (pénzért való kölcsönzés) és a könyvtárak helyzetének változása.
Egyfelől a filmalkotásokra is kiterjesztenék a haszonkölcsönzések esetére kötelező közös jogkezelést. Továbbá MINDEN MŰ esetében terjesztésnek minősülne a nyilvánosság számára végzett haszonkölcsönzés, (vagyis a műpéldányok jogkimerülését (amerikában: first sale exemption) tovább szűkítenék,) az eddigi film, zene, szoftver trión túl. Az esetleges díjigényről csak a felosztás után, utólag lehetne lemondani (praktikusan: nem lehet előre szabadon kölcsönözhető művek listáját összeállítani). A nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakból kölcsönzött irodalmi művek és kottában foglalt zeneművek után a kulturális miniszter gondoskodik a díjak megfizetéséről. A díj mértékét természetesen a közös jogkezelők állapítják meg.
De a legszebb az mégis csak a magácélú másolás szabad felhasználási módjának széles és ésszerűtlen korlátozása (sajna az egyik tippem bejött). Az alábbi megszorításokat tennék:
(1) Az Szjt. 35. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bek.] intézmény, muzeális intézmény, levéltár, valamint a közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívum a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és
a) tudományos kutatáshoz vagy archiváláshoz szükséges,
b) nyilvános könyvtári ellátás vagy a 38. § (5) bekezdésében meghatározott felhasználás céljára készül,
c) megjelent mű kisebb részéről, illetve újság- vagy folyóiratcikkről készül, vagy
d) külön törvény azt kivételes esetben, meghatározott feltételekkel megengedi.”
(2) Az Szjt. 35. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a jelenlegi (8) bekezdés számozása (9) bekezdésre változik:
„(8) Az (1), a (4) és az (5) bekezdésben szabályozott esetekben a jogszerűen létrejött műpéldányról vagy a nyilvánossághoz jogszerűen közvetített műről történő többszörözés minősül szabad felhasználásnak.”
"Az SzJSzT 17/06. számú szakértői véleménye és számos szakirodalmi forrás szerint a nemzetközi, közösségi és hazai szerzői jogi szabályozásból következik, hogy a jogellenes forrásból történő magáncélú másolás egyetlen esetben sem megengedett, sem szabad felhasználásként, sem pedig a jogdíjigényre való korlátozás alapján. Ennek az álláspontnak az egyértelművé tételét végzi el a 35. § (8) bekezdésének módosítása. A módosítás nem érinti a magáncélú másolás után a jogosultakat illető díjigényeket és természetesen az általános polgári jogi és büntetőjogi felelősségi szabályok alkalmazásának feltételeit sem, és nem adhat okot a díjak csökkentésére sem. A 35. § új (8) bekezdése értelmében a 35. § (4) bekezdésében meghatározott célokra történő többszörözések is csak jogszerűen létrejött műpéldányról vagy a nyilvánossághoz jogszerűen közvetített műről történhetnek. A 35. § (5) bekezdésében megengedett többszörözés tekintetében – hasonlóan a 35. § (1) és (4) bekezdésére vonatkozó kifejezett megszorításhoz – a jogszerű forrásra vonatkozó, beleértett feltétel kimondására kerül sor."
Íme a recept: van egy a normaszöveggel széles körben ellentétesnek tartott SZJSZT véleményünk, majd a jogszabálymódosításakor ehhez alakítjuk mindenféle zavaros indoklással a jogot.
De persze nem csak ennyiről van szó: ugyanis ebben a pillanatban a szerzői műpéldányokhoz egy státuszt kapcsolunk - a 'jogszerűen keletkezettség' pedig a műpéldányt élete végéig elkíséri - egy olyan jószághoz (mert ugye ez nem a fizikai hordozóhoz kapcsolódik, soha nem a CD-t vagy a merevlemezt másolom le, hanem az azon lévő 'adatot'), amely egyébként értelemszerűen nem áll sem birtok sem tulajdonjog alatt, és egyébként teljesen szembemegy a szerzői jog azon logikájával, amely nem a cselekmények tárgyát vizsgálja, hanem a cselekményeket. Vagyis soha nem egy műpéldány léte a jogsértő, hanem az elkészítése, terjesztése stb., a léte legfeljebb egy logikai igazolása, bizonyítéka az elkövetett cselekménynek.
A másik - gyakorlati - kérdés az, hogy hogyan ismeri fel bárki is a műről, hogy az jogszerűen van-e közzétéve, hogy maga a példány jogszerűen keletkezett-e. Persze bizonyos esetekben ez könnyű, például senki nem feltételezheti, hogy az emelt díjas smsért bárki jogszerűen tenné elérhetővé a több száz filmet, zenét. De például másolatról való másolásnál? (Azaz nem lehet tudni, hogy a nekem kölcsön adott másolt zenecédének volt-e valaha, valahol a láncban egy 'eredeti' (megvásárolt, vagy más okból jogszerűen keletkezett) példánya, ha volt, és mindenki magának másolt: jogszerű, ha nem nem). Egy letöltés-linknél honnan lehet azt megtudni, hogy jogszerűen van-e közzétéve? És persze az nem mentség, hogy nem lehetett tudni a másolás időpontjában, legalább is polgárjogi szempontból (büntetőjognál a ténykérdésben való tévedés, mint lehetséges büntethetőséget kizáró ok még egyelőre maradt, tudtommal). Egy szép jogbizonytalanság van itt alakulóban, persze a cél nyilván a minél teljesebb körű elrettentés - akár még jogszerű cselekményektől is - gondolhatják a javaslat kidolgozói.
Egyetlen pozitív vonása a tervezetnek, hogy a vagyoni jogokat átruházhatóvá tenné (ez elméletileg vonatkozna a felhasználási jogokra, licencekre is). Szerintem ezt még azért páran megpróbálják majd kifúrni a törvényből, bár ha más nem, majd jól kiszerződnek belőle.
És akkor következzen az, ami az összes fenti észrevételt zárójelbe teszi: ezzel a javaslattal legfeljebb a jogi előírások és valóság közötti távolságot sikerülhet növelni, amennyiben nem tesznek mögé válósággal több ezer rendőrt, ügyészt és bírót. Beleírhatnak ők bármit a törvénybe, nem fognak rávenni teljes, a neten szocializálódott generációkat arra, hogy az egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb megoldás helyett a lassabb, bonyolultabb és drágább megoldást válasszák.
Egyébként annak is remek példája az eset, ha valami miatt (EU-s szabályok) meg kell nyitni egy törvényt, akkor sokkal könyebb az egyébként vitatható elképzeléseket is belenyomni.
A külső koordinációs kör szerintem - de ne legyen igazam - nem valószínű, hogy változást hozna. Talán a parlamentben elvérzik (bár ez sem túl reális scenárió).
Kár, hogy olyan apróbb problémákkal való foglalkozásra, mint az online licencszerződések megvalósíthatósága, nem került sor.
