Caracalla blogja

Btw néztem egy Google keresést is - semmi hasznos.
Hozzáfűznivalók?

A Yahoo news szerint az Egyesült Államok Igazságügyminisztériuma kivégezné a csak 'net neutrality'-ként ismert elvet, azaz hogy az internetszolgáltatók (ISP-k) nem válogathatnak a különböző forgalmak között, hanem azonos feltételekkel kell őket továbbítaniuk, különösen ami a plussz fizetést illeti.
Ennek most vége lehet. A Federal Communications Comission számára adott állásfoglalásban az amerikai Justice Department (igazságügyminisztérium) a különböző díjak lehetőségének elfogadását javasolja a különböző tartalmak esetében. Nyílván ez legelőször is a filecserélést érintheti, de van egy sokkal érdekesebb kérdés is.
A szélessávú internetszolgáltatók talán legnagyobb csoportja egyben telefoncég is, (és tegyük gyorsan hozzá, a születőben lévő IPTV pedig az internetszolgáltatók másik csoportját, a kábeltévéket érinti, nyílván ők sem szomorkodnak tehát,) akik számára a VOIP extraprofitjuk elvesztését jelenti, legalábbis ami a távolsági vagy nemzetközi hívásokat illeti. Most sikeresen tehetnek zablát a versenytársaik szájába, miközben formálisan nem azok szolgáltatását korlátozzák, hanem a felhasználói oldalról drágítják meg a VOIP-ot, vagy legalábbis middlemanként némi meg nem érdemelt bevételre tesznek szert.
A JD természetesen a pozitív lehetőségeket hangsúlyozza, az FCC szigorú versenyfelügyeletet ígér, de azért vannak kétségek. Például reális lehet az Internet hálózatokba való befektetés visszaesése, és korlátozhatja - torzíthatja az egymással versengő, de más technológiai alapon működő szolgáltatások közötti versenyt.
A 'táncrendben' most a net neutrality pártiak (including Google, Microsoft, etc.) valamiféle lépése várható.

Egyébként baromira érdekes a kérdésben, hogy elvileg mindkettőre van esély. Nem kétséges, hogy a filecserék, különösen a torrentek jobban terhelik a hálózatot, mint a böngészés, és adott esetben egy egyszerű "csak böngészés" csomag nevetséges áron válljon elérhetővé. Személyes véleményem alapján azonban a telkók ás a kábkók által áhított megoldások a fogyasztói oldalon szíváshoz vezetnek. Ne legyen igazam.

Egyfelől az ATI (AMD) bejelentette, hogy bizonyos videokártyáihoz valódi nyílt forráskódú drivereket lehet majd alkotni, vagyis közzéteszi a specifikációjukat, és az általuk írt kódot. Eddig ugye zárt forráskódú (jogfenntartott) Linux-drivereik voltak.

Másfelől az EU új,  a nyílt forráskódú szoftverek elsajátítását segítő projektet és weboldal indított, a Selfproject-et. (SELF: Sharing Knowledge About Free Software ~ Szabad szoftverekre vonatkozó tudás megosztás).

Megmondom, miért érdekes ez a szempontomból: semmi kedvem nincs Vistát venni, és a Mac sem az én világom. Ahhoz viszont, hogy kiválthassam a Vistát egy más megoldással (tekintettel arra, hogy az XP support egy idő után megszűnik majd), előre kell gondolkodni (ténylegesen) évekkel.

Másfelől stratégiailag (vagyis szerintem emiatt jó, ha az EU jobban támaszkodik az open sourcera, azaz nem a saját személyes számítógépünknél igazán lényeges kérdés) nem felesleges azt sem számításba venni, hogy a nyílt forráskódú/szabad szoftverek csökkentik az egyes országok informatikai függőségét. Nyílván az már nem valószínű, hogy bármiféle különbséget jelentene, hogy magyar vagy közösségen belüli-e egy szoftver, de az EU és az USA között azért vannak feszültségek, különösen gazdasági téren.

Az tuti, hogy nem lehetséges behozni az Egyesült Államok előnyét a jogfenntartott szoftverekkel, ha csak nagyon el nem rontanak valamit, és az állami IT projectek is inkább bukást jelentenek. Hallott valaki mostanában az EU nagy dérrel-dúrral beharangozott videokeresőjéről? Különösen, hogy az EU igen innovatív területeket is sikeresen meg tud fojtani adminisztratív terhekkel, képtelen, versenyhátrányt okozó megoldásokkal.

Közel egy heti külországbeli tartózkodás után újra itthon. Egy összehasonlító IT-law szabadegyetemen volt szerencsém részt venni, és elég sok érdekes gondolat került elő. Mondjuk az kifejezetten jól esett, amikor a szellemi termékek kölcsönadása, eladása alapjául szolgáló jogkimerülésben (first sale) a német prof is ugynaúgy vélekedett, mint én, de a dolog még nincs lezárva, például az első ilyen eset most van a német Legfelsőbb Bíróság előtt, három különböző véleménnyel és két különböző korábbi ítélettel az alsóbb szintű bíróságok részéről.
Emellett lehet, hogy összehozunk valami nemzetközi ICT összehasonlító blogot is, blogspotos(-bloggeres) alapokon, ha megvan adok majd linket is.
Egyébként elég meglepő volt, hogy majd mindenkinek laptopja van, meg a hegyoldalban elhelyezkedő vendégfogadó-konferenciaközpont wireless routerrel bírt, miközben az áraik csak felszolgált alkoholban voltak nagyon elszállva, bár azok sem bécsi szinten. Volt két magyar pincér csajsz is a helyen, mondanom sem kell, a faluban hasonló szépségű lányokat sem lehetett látni - beleértve a "konferencia" résztvevőit is.
Általában én vagyok, aki a legtöbbet szokott kritizálni mindenkit, de most az időjáráson kívül nem lehet egy rossz szavam se.

A Techcrunch mai kérdése igencsak érdekes. Talán nem feltétlenül meglepő, hogy a FB, mint fősulis(felsőoktatási) szocnet nem az első volt. Egy Greenspan nevű alak, aki Zuckerberg évfolyamtársa volt, már hat hónappal előbb létrehozott egy szochálót a Harvard diákjainak, amit használt Zuckerberg is, aminek ráadásul volt még egy 'The Face Book' nevű funkciója is.
Vannak mások is, akik az alapítói babérokat maguknak követelik, de Greenspan csupáncsak érdemei elismerésére vágyik - egyelőre, tehetnénk hozzá némileg malíciózusan, ismerve a jogi gondolkodás alapajait.

Eléggé szép példája ez annak, hogy valaki más szellemi jószágának igénybevételével, de anyagi részesedése nélkül történik meg annak felhasználása - és ez lehet jogszerű is teszem hozzá gyorsan, vagyis itt nem jogsértésről van szó. Pusztán arról, hogy a szellemi jószágok védelmének megközelítése során nem felesleges a teljes skálát számításba vennünk.

Mert ugyan ki vitatná, hogy a mindenki más jobban járt azzal, hogy a FaceBook megszületett, mintha Greenspan és esetleg mások engedélye kellett volna hozzá, mert például szabadalmi végzettség alá kerül? És SZÁMTALAN webes alkalmazással ez a helyzet, és meglátásom szerint a desktop-szoftverek szerepének visszaesése és az internetes alkalmazások előtérbe kerülésének és tényleg lenyűgöző fejlődésének az az egyik alapja, hogy a jogi környezet költségei (és ezt most közgazdasági szemlélettel tessék érteni, azaz nemcsak pénzkérdés) nem teszik rendkívül veszélyes és költséges területté a startupok világát.

Ezzel az egésszel két fő problémám van. Egyfelől az, aki hibázott jártatja mostanában a leghangosabban a száját, hogy ETIKAILAG mennyire igazuk volt, ahelyett, hogy mondjuk a szerkesztőségen kívül visszafogottan nem foglalkoznának a témával. Értem, hogy fáj, sőt egyet is értek vele némileg, van benne igazság, de hogy néz már ki.

A másik az egy temék dolog. Ez valahova oda megy vissza, hogy jelen pillanatban az Intenetes jogi-szabályozási kérdéseket nem a különböző normatív dokumentumok határozzák meg, hanem hogy mit lehet tenni és mit nem, vagyis a KÓD, a PROGRAM (mondja Lessig, szóval nem én találtam ki). Úgy tűnik, nemcsak a felhasználóknak okozhat ez meglepetést.

MÁr tegnap este óta próbálom röhögés nélkül leírni, hogy a 'magyar blogoszféra' felháborodása visszavonulásra késztette az Indexet, és már csak kicsit mosolygok közben... ennél félek, nem is lesz jobb.
Bár valahogy jelentőségteljesebbnek érzem azt a tényt, hogy bizony a dolgozóik egy jó része is használ Adblockot, és többen is egyet nem értésüket fejezték ki. Onnan is lehet érezni, hogy némiképp zavarba jött az Index megmondógépezete, hogy visszavonulásukat az enyhe szekeresimrézés és lampertmónikázás állandó toposzaival megtámogatva, félmulatságos formában adták elő.

De lényeg a lényeg, nemcsak, hogy elálltak a perléstől a jelek szerint, de ahogy az egész történetet kezelték, az is példa lehet. Egyfelől nem próbálták el/lenyomni - pl. a blog.hu-n - másfelől bizonyos értelemben vállalták a felelősséget a levelekért, meg bocsánatot is kértek.

Ja, és még valami:


Bár ne lenne igazuk.
Jó lenne az egész flashreklámozásért az Indexen elverni a port, csak nem lehet, mert nem ők találták ki és mindenki csinálta.
A választásunk tehát kétféle: vagy Adblockolunk, és kiszűrjük a reklámokat, vagy nem. Én  a kisebb rossznak a kikapcsolását tartom per pillanat - és etikus netezőként így is teszek - az Index domainjén.
A fenti történetnek senki nem nyertese - igaz senki nem veszítette el véglegesen, és eléggé fontos kérdések kerültek szóba érzésem szerint. A jogászokat visszaterelték a ketrecbe, reméljük nem éheztetik túl őket. Végül is Shakespeare életműve elég jelentős.

P.S.: Egyébként hogy van az, hogy az Adobe minden terméke döglassú? Most raktam fel a Reader 8.0-t, mejd rögtön utána a Foxit-et, mert majdnem annyit tölt, mint a rémes hatos, bár legalább közbe nem az Adobe szoftverszabadalmait nyomja a képembe.

Messziről indul a történet. Amíg mi rendkívül szeretjük a reklámblokkoló megoldásokat, se a reklámozók, se a reklámot megjelenítő oldalak gazdái nem rajonganak értük.
Válaszcsapásra persze több irányba kerülhet sor. Meg lehet próbálkozni a technológiai háttér megváltoztatásával, amiről Konrád írt egy bejegyzést nem is olyan régen, a téma körvonalait mindenképpen felvázolja.

És persze meg lehet próbálkozni a jogászhordák kiengedésével a kennelből. Bár megjegyezném, hogy vannak kétségeim a levél hitelességével, de az egyik magyar adblock-lista készítőt, úgy tűnik, jogi úton próbálja meg eltántorítani ettől az INDEX.HU Informatikai Zrt. ügyvédje. A levelet - az olvasók kényelméért 'elloptam':

Első megjegyzés: a szakszerű jogászi munkát már az is mutatja, hogy az első Btk. idézet téves. Tudom, hogy alig néhány hónapja 20.000+ Ft a kisebb érték alsó határa, de egy gyakorló jogász legalább ügyeljen arra, hogy pontosan fenyegessen...

Második - első érdemi - megjegyzés: A második idézet (3).-(4). bekezdései irrelevánsak, mert még közvetett haszonszerzés sem mutatható ki. Ellenben legalább 30%-kal növeli a törvényi idézet hosszát.

Harmadik - második érdemi - megjegyzés: A fenti weboldalon nem található reklámszűrő szoftver. Elvitatkozhatunk azon, hogy maga az ADBLOCK vajon szoftver-e egyáltalán (a magyar jog nem definiálja a szoftver fogalmát). Az Adblockot egyébként nem a honlap tulaja írta, tartja karban, vagy terjeszti, hanem külföldiek, a Plust pedig Wladimir Palant - ezúton is gratula!

Ott tartunk tehát, hogy az ajnasz.hu oldalon közzétett listát alkalmasnak tartja az ügyvéd, hogy az Index.hu tartalmát megváltoztassa. Már nincsen a képben szoftver, még script sem, hanem pusztán egy sorokból álló lista.
Amennyiben ezt valaki bemásolja egy meghatározott helyre, akkor a SAJÁT GÉPÉN megváltoztatja a weboldal megjelenését - azaz NEM AZ INDEXES SZERVEREK TARTALMÁT. Vagyis még a felhasználó sem követi el a büncselekményt, nemhogy az ajnasz.hu.

Azt hiszem kár tovább boncolgatni, eddig is nyilvánvaló, hogy az Index.hu webmesterének és jogászának el kellene töltenie néhány romantikus estét bevezető jellegű netről szóló könyvek társaságában (a webmester azért kell, hogy elmagyarázza az Adblock működését, továbbá megmutassa a fenti oldalakat).
Amennyiben a jogász érti a fentieket, sőt tisztában is volt vele, akkor a jogszerűtlen fenyegető jogi levelek egyik korai magyar példányával állunk szemben, amelyik - finoman szólva - nem sikerült túl jól. Persze ettől meg megijesztheti a laikusokat.
Egyébként mindezt egy olyan Zrt. képviseletében követték el, ahol gátlástalanul és erkölcstelenül napi gyakorlat a fényképek lopdosása (kirívó példa).
Egy remek lépés az olvasók jóindulatának elvesztése irányában.

UPDATE: A blog.hu elérhetetlensége miatt időben úgy alakult, hogy megtekinthető már az ajnasz.hu-t üzemeltető válasza is. Egyébként még egy kérdésem maradt: mit akarnak ezzel elérni? Az indexesek sem gondolhatják komolyan, hogy ebből BÁRMI jó is kisülhet számukra. Vagy igen?

UPDATE II. És természetesen köszönet Ádámnak, hogy felhívta a történetre a figyelmemet.

UPDATE III. És van legalább még egy levél.

    Nincs is annál jobb, mint amikor az esetleges értelmezési nehézségeket egy alapos egyszerűsítéssel és túlzással (helyettesítendő a hosszú, unalmas bonyolult és alapos vizsgálatot igénylő, továbbá kevésbé "eladható" kutatást, kísérletezést) kívánja megoldani az 'újságíró', vagy jelen esetben, egyetemi oktató, mint az új-zélandi Auckland egyeteméről Peter Gutmann.
    Az írásának a tartalomjegyzéke is sokat mondó, voltaképpen megtudjuk, hogy a DRM felelős minden desktop-problémánkért, a lassulásért, a melegedésért, és a fagyásokért.
    Az apró gondot csak az okozza, hogy vannak úgynevezett újságírók/kutatók, akik végigolvassák a munkát, sőt - botrány - megnézik, igaz-e, amit állít. Ez elvont társadalomtudományoknál nehezebb, informatikában kevésbé. George Ou és Ed Bott (aki igazán nem nevezhető MSFT pártinak) elég alaposan kikezdik Gutmann állításait.
    Olyan problémák vannak a 'kutatással', mint annak állítása, hogy a privát HD felvételeket ne lehetne visszajátszani jó minőségben, továbbá úgy tűnik, hogy egyes megjelenítési problémák inkább voltak driver-gondok, mint DRMS eredményezte jelenségek. Érdemes végigolvasni a két reakciót.
    De persze Gutmann professzionális rekaciója nem késett. Az ellentmondókat lehülyézte nagyjából és kétségbe vonta az állításaikat, majd jól beszólt a ZDNet-nek. Mission accomplished.
    Előrebocsátom, hogy nem tudom, mi az igazság, de Ou évek óta ugyanott megtalálható, rendszeresen végez processzor- és egyéb hardverteszteket, és nem tűnt eddig részrehajlónak. Másfelől valószínűtlennek tűnik, hogy az Apple és a Microsoft anélkül építette volna be az Intel által kifejlesztett DRMS-t, hogy legalább egyszer kipróbálják, működik-e.
    Ettől a DRM még nem lesz jó. De a boszorkányüldözés még soha nem hozott megoldást. A DRM jővőjéről írt gondolataim nem változtak.

BTW: Egyre több helyen jelenik meg a "német törvényhozás lecsapott a hackerekre". Tessék elolvasni Kelt-nél, hogy mi a helyzet, vagy a magyar Büntető Törvénykönyvben.

    Még régebben feliratkoztam a jogiforum.hu hírlevelére, és a legújabb kiadásban volt egy publikáció hír, Uri-Kovács Márta: Az illegális internetes zeneletöltés problematikája a világon és Magyarországon címmel.

   Figyelmeztetés: átolvasása komoly lehangoltságot és mély kétségbeesést eredményez, egyes esetekben szélsőséges dühöt is megfigyeltek az olvasóknál.
   
    Kétségbeejtő dolog, hogy kora huszonéves fiataloknak senki nem szól, hogy vegyenek kicsit vissza, mert nincs közük a témához, amiről beszélnek, ha a filecsere jön szóba. A fenti dolgozat szerzője nem jogász, nem érti igazán a digitális technikák működését sem, egyetlen erénye, hogy szerepel benne egy rövid felmérés, amelyet egyetemi társai között végzett a folyósón. Big deal.
    És a feketeleves: formai gondok: kevés lábjegyzet, eleve gyanús. Sok idézet és hivatkozás a magyar Wikipediára, nagyon gyanús. Nem sorkizárt: végképp gyanús. Ömlesztett irodalomjegyzék: abszolult gyanús.
    Téma (avagy materiális problémák): túl széles a téma, a kiadók jövőjétől kezdve a peer-to-peer működéséig mindennel akar foglalkozni, és emiatt nagyon felületes, például sehol nem válik el a szerzők és a kiadók szerepe, vagy a szerzői jog és a copyright (azaz úgy kezeli, mintha Amerikát és hazánkat egységes szerzői jog szabályozná). A jogi része még felületesebb, néhány odavetett mondat, források nélkül.
    Rohadt kevés embernek van lövése a joghoz ÉS a technológiai háttérhez egyaránt (nekik meg nincs magánéletük és tipikusan számítógépfüggők). Azonban a probléma annyira látható és komoly, hogy sokakat sarkall megszólalásra. Az egész munka legnagyobb problémája - eltekintve a gyakori tárgyi tévedésektől - hogy nincsen gondolati váz, hanem össze-vissza odavetett gondolatcsökevények halmaza. Akkora a téma, és annyira sokrétű ismeretek kellenek hozzá: jogi; elméleti és gyakorlati egyaránt, technológiai-technikai, gyakorlati filecsere,drm,stb. ismeretek és ráadásul olyan gyorsan változik az anyag, hogy nehéz helyzetben van, aki szakérteni akar. Ráadásul elég sok a FUD is ezen a területen, miközben a létező szellemi potenciál közel sem semleges, hanem eléggé nagy többsége az egyik oldal fizetési listáján van. És akkor vegyük még hozzá, hogy egy valós társadalmi problémával állunk szemben, és én közel sem pártolom az olyan szűklátókörű megközelítést, amely szerint az egyetlen probléma a jog végrehajtása. Tágítani kell a látókört, és bizony elgondolkodni a jogi status quo feladásán, bármennyire is ellenkezik a jogászlélek.
    Egészen egyszerűen a téma kicsit a huszonkettes csapdája: nem tud egy egyetemi hallgató releváns módon hozzászólni a fenti kérdésekhez, mert a tanáraik nem tudják nekik megtanítani MIKÖZBEN éppen a hozzá nem értésük miatt a tanáraik nem tudják megfelelően irányítani és kritizálni a hallgatók munkáját.
    Azok meg, akik valamennyire értenek (érteni vélnek :) ) hozzá, azért vannak nehéz helyzetben, mert egy beadott, sőt részben publikált munkára nehéz azt mondani szalonképes formában, hogy nem ér semmit, sőt félrevezető és káros, mert egyrészt személyes támadásnak fogja föl az író meg a hozzá nem értő büszke tanárgárda, másrészt meg úgyis a szakfogalmakat használó versenyző veszít, finom elkenő kritikát meg azért nem érdemes hozzá fűzni, mert az meg olyan, mint az enyhe kiigazítás a magyar költségvetési hiánynak.
    Mindenesetre szomorú vagyok, hogy a Jogifórum és az Informatika és Jog c. folyóirat (vajon van peer-to-peer reviewjuk?) helyet adott a fenti munkának, de mivel saját magamat keverném csak bajba, ha vitatkozi akarnék, inkább csak mély kétségbeesésel ide rögzítettem a fenti sorokat. Mindenesetre sok boldogságot a szerzőnek a zenei kiadóiparban, miután végzett a hátbaveregetések begyűjtésével.

Ha esetleg valaki végigszenvedi a fenti publikációt, és véleménye van, vagy csak pusztán eszébe jutott valami, irány a kommentbox!