2007.08.02. 22:33
Álláskeresési tapasztalatok I.
Címkék: rant ego felsooktatas
Ami igazán számít, azon az álláskereséskor már nem lehet változtatni. Szerintem alapvetően háromfajta végzett joghallgató van, az első az elit, aki első naptól kezdve a summáért (mármint a summa cum laude-ért) hajt, nyelveket tanul, bírói itéleteket olvas. Igazából annyit tanulnak, hogy senki nem sajnálja tőlük az eredményeiket. Vannak azután a semmi különöst felmutatni nem tudók, akik elvégezték az egyetemet átlagos eredménnyel, van a kötelező középfokú (és általában semmit nem jelentő, legalábbis a frissebb akkreditációjú helyekről származó) nyelvvizsgájuk és van egy nem túl kiemelkedő szakdolgozatuk. A kettő között van egy harmadik kategória, akik egyetem alatt elkezdtek foglalkozni valamivel, mert akkor az jónak tűnt, és ugyan nem kiemelkedőek az eredményeik, de van valami, ami adott esetben piacképes. Valódi felsőfokú szakmai nyelvtudás, egy jogterület nemzetközi szintre is kiterjedő ismerete túlmutat önmagán, és jelez valamiféle ambíciót, képességet, miközben azért megszerezheti majdnem bárki.
Az első csoportnak soha nem lesz baja az elhelyezkedéssel. A harmadiknak sem okoz komoly gondot (én természetesen valahova oda sorolnám magamat), azonban jelen helyzetben a középsőként említettek eléggé nagy bajban vannak, mert legföljebb töltelékemberként jöhetnek szóba. És azért az nem állapot, hogy kiemelkedőnek kell lenni az álláshoz jutáshoz.
Emellett igazából a gyakorlat szerepét túldimenzionálják a pályakezdőknél. Egyrészt az könnyen megszerezhető, pótolható, másrészt egy tabula rasa hordoz előnyöket a munkáltató számára is, mert gond nélkül formálhatja a munkakultúráját, felfogását. Másrészt meg nem lehet annyi gyakorlatod, hogy átugord a pályakezdő státuszt.
Persze a fenti képet sok minden árnyalja. Sokat segít, ha vezetéknevünk feltűnően hasonlít egy elismert jogászéra, vagy ha szüleinkről le tudunk húzni egy külföldi egyetemet vagy legalább egy LL.M.-et (Legal Master, angolszász mintájú képzés, néhány millát mindenütt elkérnek érte) lehetőleg azt is külföldön.
Persze azok előtt is több út áll, akiknek nem sikerült jó jogi állást megcsípni. Az egyik, hogy elmegy egy közepesen elfogadható helyre, és évek alatt bebizonyítja, hogy mégis elég jó a pályához, egy másik, hogy keres egy felsőfokú végzettséget igénylő nem jogi pályát. És persze ott vannak az önkormányzatok is :)
2 komment
2007.08.02. 06:40
Sír Elton John: A zinternettet csukják be!
Címkék: internet humor
"Úgy gondolom, hogy lélegzetelállító kísérlet volna, ha leállítanánk az Internetet öt évre, és megnéznénk milyen művészet születik az alatt".
"Régebben (kora hetvenes évek) heti tíz jó zenealbum jött ki, ma jó ha évente van ennyi, pedig több jelenik meg".
További részletek a Sun onlineban (via Zoliblog)
2 komment
2007.07.31. 01:35
WebOS és identitáskezelő rendszer
Címkék: internet innovacio webos identity system
Az elsőt nevezném redmondinak, vagy MSFT-nek, ha a Microsoft nem lenne annyira lemaradva a netes-webes fejlesztésekben, bár persze a 'borg'-ot nem lehet leírni...
Szóval alapjaiban egy zárt, legfeljebb a VIP partnereknek nyitott felületről van szó, majdnem minden belső készítésű, legfeljebb a lusta/buta használóknak vonzó a készregyártott megoldás. Abszolult vesztes ajánlatnak tűnik, szerencsére.
A második lenne a WebOS megközelítés, avagy a platform-felfogás. Adok egy felületet egy használható alapszolgáltatáscsomaggal, bátorítom, hogy fejlesszenek rá, de azért az összekötő kapocs a felhasználók és a fejlesztők között a platform. Nálam vannnak mindkét fél információi, adatai. Aki a platformomra fejleszt, nekem dolgozik végeredményben.
A harmadik lenne a Winer által kitalálthoz hasonló megoldás, az identitás-rendszerek. Az integráció pontja a felhasználó (Project VRM beugrik), ő választ a lehetőségekből, sok háttérsablon, ha úgy tetszik platform, és szolgáltatás, és átjárhatóak. Testreszabhatóság, egyediség.
A meccs a második és harmadik lehetőség között zajlik. Nekem a harmadik a legszimpatikusabb, de fejlesztőként talán a második a legjobb. Meglátjuk.
Szólj hozzá!
2007.07.30. 17:34
Hogyan vegyük ki az állampolgárok kezéből az őket kötelező szabályok alakítását
Címkék: rant politika jog buntetojog
Olyasmik tartoznak ide, mint a népszavazás lehetetlensége a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekben
Alkotmányból idézek (1949 20. tv)
28/C. § (1) Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor.
(2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére.
(3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.
(4) Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési képviselők egyharmada vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés rendelhet el.
(5) Nem lehet országos népszavazást tartani:
a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról,
b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról,
c) az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseiről,
d) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről,
e) az Országgyűlés feloszlásáról,
f) a Kormány programjáról,
g) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről,
h) a Magyar Honvédség külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról,
i) a helyi önkormányzat képviselő-testületének feloszlatásáról,
j) a közkegyelem gyakorlásáról.
És igen ilyen kérdés a szerzői jogi védelem hossza, és a számítógépes bűncselekmények ügye is.
Első lépésben persze csak "harmonizálnak", meg "egységesítenek", majd miután kikerült a téma az állami szabályozás keretéből, bedobják a nagy változásokat, mint a DRM megkerülési tilalma meg a számítógépes bűnözés kiterjesztése gyakorlatilag mindekire. Ezután már csak a bíróságok valamennyire mindig véletlenszerű ítéletei tehetnek kersztbe.
Szólj hozzá!
2007.07.30. 16:28
Egyes felhasználói jogok eltűnhetnek a digitális műveknél
Címkék: jog szerzoi jog digitalis vilag
A szerzői jog a magyar megfogalmazás szerint jogkimerülésként, az angol terminológia szerint a 'first sale'-ként rögzíti azt az elvet, hogy a műpéldány eladásával a szerző jogai arra a műpéldányra kimerültek, eltekintve az olyan állandó hasznot hozó szolgáltatásoktól, mint a bérbeadás, haszonkölcsönbe adás, illetve a behozatal joga.(23. § (5) Ha a műpéldányt a jogosult vagy az ő kifejezett hozzájárulásával másvalaki adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával az Európai Gazdasági Térségben forgalomba hozta, a terjesztés joga az így forgalomba hozott műpéldány tekintetében - a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével - a továbbiakban nem gyakorolható)
Ez szép és jó: a könyvünket eladhatjuk antikváriumban, kölcsönadhatjuk olvasni a barátainknak, sőt ajándékot is vehetünk a születésnapjukra.
Ennek során a műpéldány ugyanaz marad, egyértelműen nem változik.
Azonban digitális művek esetében hogyan is nézhet ki ez a folyamat? Vegyük a kölcsönzést: a nálunk meglévő műpéldány elektronikus úton való eljuttatása - a számítógép működési elvéből kifolyólag - másolások sorozatával fog megtörténni. A technikai másolatok kérdését figyelmen kívül hagyva két csoportra oszthatjuk a megoldásokat: vagy mi másoljuk le a művet, vagy a fogadó fél. Ha mi másoljuk (pl. emailhez csatoljuk), akkor ott egyértelműen terjesztésről lesz szó, ha lehetővé tesszük, hogy a fogadó fél másolja le, ott 'megosztásról'. De a lényeges az, hogy ÚJ MŰPÉLDÁNY FOG LÉTREJÖNNI, amelyre vagy van szabad felhasználási megoldás vagy nincsen. (ld. később). És ugyanígy játszódik le az esetleges eladás is. Továbbá, mindíg előbb fog létrejönni az új műpéldány. Technikailag ugyanez érvényes persze az otthoni másolásokra (pl.: MP3 "átvitele" a hordozható lejátszónkra a számítógépről), de azok a szabad felhasználás miatt védelem alatt állnak. KIVÉVE ha szoftverről van szó, vagy könyvről, folyóiratról vagy napilapról. Esetleg épitészeti műról, műszaki létesítményről, számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisról. Az a helyzet, hogy az 'áthelyezés' is új műpéldányt fog létrehozni, az nem érinti a jogi következményeket, hogy az előzőt esetleg töröltük. A lényeg: a saját műpéldányunkat nem tudjuk továbbadni.
Jogilag ez a következőt jelenti: terjesztésnek és többszörözésnek fognak minősülni a digitális művek esetén a kölcsönadás vagy eladás, ajándékozás. Vagy másképpen: a magyar szerzői jog szerint nicsen jogkimerülés a digitális műveknél. Jöjjenek a jogszabályrészletek (vastag kiemelés tőlem)
16. § (1) A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető..
18. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Többszörözés:
a) a mű anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett - rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen, valamint
b) egy vagy több másolat készítése a rögzítésről.
(2) A mű többszörözésének minősül különösen a nyomtatással megvalósuló mechanikai, filmes vagy mágneses rögzítés és másolatkészítés, a hang- vagy képfelvétel előállítása, a sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára való rögzítés, a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása. Az építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is
23. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művét terjessze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra való felkínálással.
(2) A terjesztés magában foglalja különösen a műpéldány tulajdonjogának átruházását és a műpéldány bérbeadását, valamint a műpéldánynak az országba forgalomba hozatali céllal történő behozatalát. A terjesztés jogának megsértését jelenti a mű jogsértéssel előállott példányának kereskedelmi céllal történő birtoklása is, ha a birtokos tudja vagy neki az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a példány jogsértéssel állt elő.
A kulcsfontosságú momentum, hogy ÚJ műpéldány jön létre, a digitális műpéldányt nem lehet átadni. Igazából az eredeti kérdésnek ezzel vége is. Mégis pusztán a lezárás kedvéért, nézzük meg minősülhet-e szabad felhasználásnak a digitális mű kölcsönzése, továbbértékesítése. Ez a 35. § (1). bekezdés szerinti magácélú másolatkészítés esetén gyakorlatilag két területen, a fimeknél és zenéknél merülhet fel általánosan (ide nem értve most az oktatási, tudományos, etc speciális szabályokat), ha jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja. ESETLEG a 'kölcsönadásnál' merülhet fel, hogy meghatározott fél számára elérhetővé tesszük, de elég bizonytalan vagyok kérdésben, és inkább nem tartom jogszerűnek.
Záró gondolatként a következőt jegyezném meg: a bejegyzés célja leginkább is az, hogy felhívja a figyelmet az elektronikus művek felhasználása esetén jelentkező jogi különbségekre és arra, hogy mennyire ÉLETSZERŰTLEN a jogi szabályozás. Saját tapasztalatom szerint (is) a kultúrális javak - filmek, könyvek, zenék, és akár szoftverek is - esetén eléggé fontos tényező, hogy barátainknak-ismerőseinknek azokra felhívjuk a figyelmét, kölcsönadjuk őket. Legfeljebb jogellenesen.
Nem kötődik szorosan a témához, de van amikor a DRM akadályozza meg (jó, csak vicceltem, szeretné) a szabad felhasználást, például a másolást, vagy a másik gépén való használatot. Amire kölcsönadunk egy elektronikusan létező számítógépi programalkotást (szoftvert), már lassan 5-15 évnyi letöltendő szabadságvesztés néz ki, ami egyébként az emberölés alapeseti büntetési tétele, míg a mű fizikai megléte esetén ez jogszerű.
Gondolatok?
2 komment
2007.07.28. 21:47
A szabad felhasználás, az üreslemez jogdíj és a digitalizálás
Címkék: internet jog artisjus copyright filecsere szerzoi jog digitalis vilag
A legautentikusabb és legfontosabb forrás az 1999. évi 76. (vagy LXXVI.) törvény, amely a szerzői jogról szól. Ebben biztosítja alapvetően a szerzőknek azon jogát, hogy művükről hosszú időn át (életükben, valamint a halálukat követően örököseik 70 éven át, avagy post mortem authoris 70, röviden p.m.a. 70) rendelkezzenek. Olyasmiről, mint a nyilvánosságra hozatal, név vagy álnév feltüntetése, vagy elhagyása, a mű egységét érintő védelem és a vagyoni jogok, részletesen a törvény 10.-32. szakaszai.
Ez az alaphelyzet. Bizonyos esetekben azonban a szerző nem rendelkezhet szabadon a művéről, sőt még pénzt sem feltétlenül kap érte. Ezek a szabad felhasználások (és léteznek kényszerengedélyes ám anyagi haszonnal járó felhasználások: például az Egyesült Államokban ilyen a más dalainak eléneklése: nem tilthatja meg ugyan a szerző, de jár neki a törvényben rögzített díjazás, itthon a közös jogkezelés valami hasonló). A szabad felhasználásokról a törvény a 33.-41 §-okban szól.
Azonban a joglakotó úgy döntött, hogy a szabad felhasználások után is kapjanak a szerzők pénzt. Ezzel a döntéssel lehet vitatkozni, de minden üres adathordozó után egy bizonyos díjat kell fizetni az Artisjusnak, amelyet ők évente felosztanak a szerzőik között. Népszerű érv, hogy a családi fényképek CD-re rögzítésének jogdíjkötelezettsége igazságtalan. Ez ellen gyakorlati és elméleti ellenérveket lehet felsorakoztatni, számomra a gyakorlatiak a hangsúlyosabbak. Elméletileg szokták emlegetni, hogy a jogdíj mértékében, ami például most 700MB-s CD után 44 Ft (ld. aktuális jogdíjközlemény) eleve bele van kalkulálva, hogy nem mindegyik hordozó után jár, és drágább lenne, ha a két kategóriát külön kezelnénk. Gyakorlatilag meg megoldhatatlan, mert mindenki csalna. És az alternatíva nem a díjtalan szabad felhasználás, különösen, ami a magáncélú másolást illeti, hanem az amerikai megoldás, ahol nincsen magáncélú másolás (egyébként a Copyright Act Title 17 of the US Code 107-113§-aiban lehet utánanézni az amerikai szabad felhasználási szabályoknak). Mellékesen jegyzem meg, hogy számtalan más, bár jelentőségében kisebbnek látszó szabad felhasználási terület is van.
És akkor egy szubjektív meglátás a végére: a magáncélú másolásnak nem szabadna léteznie digitális körülmények között, leglább is úgy nem, hogy a távollévők közötti másolás során az egyik fél gyakorlatilag jogsértést követ el, míg a másik nem (filecsere). Olyan csatornák léteznek, amelyek lehetővé teszik a pontos, hibátlan és gyors továbbítását az anyagoknak. Ugyanakkor - nem függetlenül a fenti gondolatmenettől - a fizikai hordozók korszakára alkotott jogszabályok ellehetetlenítik a műpéldány jogszerű továbbadását (ún first sale), ha az csak digitális formában létezik, vagy kölcsönzését. Pontosabban a 23. § (5) "Ha a műpéldányt a jogosult vagy az ő kifejezett hozzájárulásával másvalaki adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával az Európai Gazdasági Térségben forgalomba hozta, a terjesztés joga az így forgalomba hozott műpéldány tekintetében - a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével - a továbbiakban nem gyakorolható." Igen ám, de ez nem ad felmentést a mű elérhetővé tételére, vagy leglábbis nem szó szerint. A 16. § pedig azt mondja, hogy 16. § (1) "A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető."
Vagyis azt állítom, hogy az egyébként s
És ha sikerülne is megértetnünk jelen helyzetben, hogy amit teszünk, az végül is
Ha valakinek kérdése lenne, megpróbálok válaszolni, és természetesen a véleményeket is szívesen látom.
3 komment
2007.07.28. 02:02
A Microsoft legalább egyik licencét el akarja fogadtatni az OSI-val
Címkék: microsoft open source osi
A dolog persze annyira nem meglepő: aki Windowst használ, azért elég sok, sőt, megkockáztatom a legtöbb nyílt forráskódú szoftverrel találkozhat, vagyis a Microsoft operációs rendszerére igencsak épülnek nyílt forráskódú és akár üzleti nyílt forráskódú megoldások (Stallman legnagyobb bánatára). Emellett a redmondi cég az utóbbi időben megegyezéseket igyekszik kötni a Linuxos cégekkel is, amelyek közül a leghíresebb kétségkívül a Novell deal.
No persze soha nem lesz open source Windows, de gyakorlatilag a nyílt forráskód jeletősége elismerésének tekinthető a fenti megoldás (ha valaki tudja mi: hallgatólagos államelismerés), nem függetlenül persze attól, hogy a szolgáltatásként nyújtott szoftver esetén majdnem mindegy, hogy rendelkezésére áll-e a forráskód a felhasználónak.
4 komment
2007.07.27. 11:37
A gyermekpornográfia a legújabb kőbunkó?
Címkék: politika internet jog filecsere censorware kalozkodas
COPA: a Child Online Protection Act egy többé-kevésbé elvérezett kísérlet a censorware-k széleskörű bevezetésére, tehát maga a törvény természetesen létezik, 1998-ban fogadták el, és többszöri 'ütésváltások után' alkotmányellenesnek találták, tehát megtiltották az alkalmazását. A törvény egyik kiemelten hangoztatott célja a fiatalok védelme lett volna az erotikus tartalommal való érintkezéstől.
Pirate Bay: Az SG cikke szerint pedofíliaváddal akarták megregulázni, és tiltólistára tenni az oldalt, végül visszavonták (a svéd állam ún. blacklist (tiltólista) módszerrel akadályozza a gyermekpornográfiát tartalmazó oldalak megtekintését)
Lehetne még hozni egy pár kísérletet, de a lényeg: a gyermekpornográfiát nem az Internet szülte vagy tette lehetővé. Pont olyan terjesztési infrastruktúra a net a fenti anyagok számára, mint a zenék, szoftverek, vagy képek esetén. Azonban ez egy olyan terültet, amelyet elítélendőnek tart az egészséges közvélemény 99.99 %-a, szemben mondjuk a filecserével, és ezért remek trójai falónak tűnik, amivel becsempészhető a cenzúra. A hatékony fellépést akadályozókról meg tudjuk, hogy miért teszik ezt, ugye.
2 komment
2007.07.25. 17:34
Az új index fogadtatásáról
Címkék: index internet media
Ja, tessék összehasonlítani: Index - Times
Nem azt akarom mondani, hogy inspiráción kívül bármit is merítettek volna az Indexesek, hanem hogy végre léptek egy hatalmasat a modern híroldal felé. Gratula! De lehet, hogy kicsit előrébb léptek, mint ahol a netes magyar világ tart.
6 komment
2007.07.24. 09:33
A RIAA taktikája
Címkék: internet jog filecsere riaa
Elég visszataszító, hogy egyetemeket kényszerítenek a diákjaik elleni fellépés támogatására, de azért le kell borulnom a zsenialitása előtt (btw van egy elméletem arról, hogy a gonoszság igazából nem kevés észt feltételez, és Hókuszpók és társai szimplán csak lúzerek, nem tudom, hogy jutott ez eszembe), mert egyfelől az egyedi eljárásoknak igencsak van esélyük a sikerre, mert az egyetemisták tipikusan osztanak meg zenéket (és ezt nem csak fájltöltögetésre értem, hanem például CD lemezek csereberélgetésére is), másfelől az egyetem megbízhatóan tudja azonosítani őket a belső IP-kből (legalább is mondjuk a PTE-n ez nem jelentene problémát az egyedi, megváltoztathatatlan és erős jelszavakkal), és eközben a médiavisszhang garantált, azaz elrettentő hatása is van, és a témában a generálprevenció az egyetlen járható út. NE OSSZ MEG ZENÉKET MERT A RIAA ELKAP ÉS AZ EGYETEMED IS VELÜK VAN. Komolyan mondom, telitalálat, miközben kevesebb az esély rá, hogy valakit elkapjanak, mint hogy megfogják a zsebtolvajt a pesti tömegközlekedésen.
A cikk elolvasása előtt még annyit: amerikai földön máshogy vannak a szabad felhasználások, ott fel sem merülhet a letöltögetés jogszerűsége.
Szólj hozzá!
2007.07.23. 19:16
A metafora visszavág
Címkék: index rant internet jog copyright szerzoi jog digitalis vilag kalozkodas
Az egész témában számomra a farizeizmus a legzavaróbb. Ott van ugye az az érvvonal, hogy a peer-to-peer meg a le/feltöltögetés lehet legális, meg a torrentfile maga nem jogsértő, de azért nyilvánvaló, hogy ARRA AKARJÁK HASZNÁLNI. Persze nincs vér a pucájukban kiállni, hogy szerintem gond, hogy 10k egy ESETLEG zavartalanul működő játékszoftver, a böngészőm kezdőoldalát mások választják ki, egyszerre többen olvassuk, amit írok (btw a keylogger tekinthető korai live blogolásnak?), pedig pártízezret fizettem a Windowsért is, csak defective by design (és igen, nem véletlen az FSF anti-DRM szlogenje, mert mindezek mellett rühellem a DRM-et, és úgy tartom, hogy elszabadultak a copyright és patent trollok, DE MINDEZEK ELLENÉRE a mélykék szemű ártatlan arcú kiscsákók ne mondják már, hogy a néhány Linux image letöltésére használják a Pirate Bayt).
Az egész digitálismédia+internet=a-szerzői-jogok-meghalnak vonulattal az a gond, hogy a szerző jogok alapvetően és eredetileg nem a kiadói infrastruktúra biztosítására jöttek létre, hanem a szerzők (suprise, suprise) anyagi és egyéb előjogainak biztosítására. (Az iparjogvédelemmel kicsit más a helyzet).
Streetwise version: És egyszerűen szólva Mick Jagger és tsai. soha nem írtak volna olyan számokat, ha nincsenek szétdrogozva, bebaszva és kiütve és nem akarja fejenként mindenütt legalább néhány száz vonzó picsa leszopni őket, miközben a seggüket is szolgák törlik ki, hanem ehelyett melózhattak volna valami csemegeboltban, vagy - miután úgy döntenek, hogy mégicsak szeretnének élni - választanak valami más egész embert kívánó hivatást. Merthogy az Internet megölte ugye a szerzői jogokat.
PC (és kicsit Science) version: Ugyanis semmi olyat nem hozott az Internet, ami a potenciális anyagi előnyöket pótolná, amelyeket a szerzői jogok - elvileg - biztosítanak. Voltaképpen ez oda vezet/fog vezetni, hogy nem születnek kreatív irodalmi/művészeti/szoftver/etc. művek. És ezen a long tail sem változtat, meg az sem, hogy a korábbi infrastruktúra tekintélyes darabjai igen komoly versenyhátrányba kerültek, vagy feleslegessé váltak. Az internet a szerzői művek terjesztésének infrastruktúráját befolyásolja. De magának a szerzésnek (szándékos ;) ) az anyagi motiváló tényezőjét nem helyettesíti.
Szubjektív benyomásom egyébként, hogy valahogy mintha ma kevesebb olyan szintű zenekar indulna, vagy indult akár a '90-es években, mint mondjuk a nyolvanasokban, és nem csak hazai szinten. A klasszikus rock- és metálzenére tuti igaz. Egyébként ez szépen egybevág a különböző bucsú/újraegyesülős/sick-of-the-studio-s koncertekkel, ahol már a meglévő zenei anyagból hoznak ki pénzt, csakúgy, mint a többéves CD-eladások esetén. Egyes terülteken persze mások lehetnek az 'üzleti modell'-ek.
Most, hogy elmondtam, miért látom butaságnak a szerzői jogok megszűntéről papolni, beszéljünk a lényegről. Nem állítom (sőt) hogy ne kellene változtani a szerzői jogok rendszerén, ha úgy tetszik ne lenne szükséges megeteremteni a digitális világ (ami voltaképpen a digitális másolás és tárolás, plusz a továbbító hálózatok, mint az Internet, kisebb mértékben persze a fizikai hordozók hálózata is, pl. pendrive-ok) szerzői jogi szabályait, a maguk sajátos szabad felhasználásaival és korlátjaival. És itt most arról kellene írni még, hpgy milyen károsak a múlt szabad felhsaználás szabályai (pl. a feltöltés nem, letöltés igen, már ha igaz, ez ugyanis azért értelmezés kérdése, de rendszer szinten NINCSEN LETÖLTÉS FELTÖLTÉS NÉLKÜL).
Csak az a helyzet, hogy a copyright lobby és a pirate-k egy oldalon állnak a fenti kérdésben: az egyik mindent szabályozni akar, a másik ingyen zenét. És mindkettejüknek rossz lenne egy korrekt szabályozást. És mindkettőnek jó, ami ma van: az egyik megkapja a jogi gumicsontjait, a másik a létezésének egyfajta erkölcsi legitimálására alkalmas viselkedést. Kevesen mondják ki, hogy hát a szerző élete +
Egyébként bizonyos szempontból nem rossz a fenti hasonlat. A szellemi tulajdon a 21. század olaja. Az mozgatja majd a világot kicsiben és nagyban egyaránt. És igen, érdemes lesz érte háborúzni. De soha nem az úrvezetők szabják meg az olaj árát.
19 komment
2007.07.23. 01:18
Index redesign
Címkék: web2.0 rss index media feed
Az új meg végre 1024 széles, bár kissé hosszú (kb. 6X768). A reklámok oldalba integrálása olyannyira sikerült, hogy bizonyos helyeken (pl alsó álláshirdetések) még az egyébként kimondottan visszafogott hirdetés felirat is hiányzik. Egyébként elég portálos.
Na, nyílván egyébként mindenki meglátja maga, de nekem elsőre tetszik.
A videó az beteg:
P.S. Benjaminnál van a vicces átmeneti indexről kép, mert már minden a régi (illetve új).
1 komment
2007.07.21. 12:55
State of the Hungarian Blogosphere Address
Címkék: web2.0 blog rant blogter miner goldenblog digitalis vilag webos
Sok minden történt az elmúlt egy évben, és sok minden nem változott. Kialakultnak tűnik a blogszolgáltatók mezőnye, és 100k felettinek a blogok száma. (Statisztika a Minertől, btw. a Blogtér még mindíg morcizik, és nincsenek adatok tőlük).
Azt hiszem, nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy nagyságrendileg az aktív blogok száma sem fog változni. És mivel kétséges, hogy az olvasók száma nőne, ezért nem várható az angolszász világban ismert AdWords alapú de független blogok létrejötte, ha úgy tetszik a független profi blogolás.
Ami még meglepő, hogy egy kimondottan speciális közösségnek és térbelileg is igencsak behatárolt közösségnek szóló (és ennél nem is távolabbi igényű, ha úgy tetszik szubkultúra-kötött) blog lett a "legjobb" (megnyerte a Goldenblokk/blog versenyt). És meg kell hagyni, igencsak színvonalas, de én valami mainstreamebbet vártam (és ez pusztán azt jelenti, hogy téves volt a várakozásom, nem azt hogy más érdemelte volna).
A technológia sem nagyon változgat, eltekintve a widgetek folyamatosan növő körétől. Talán itt majd a "webOSedés" hoz változást (pár például a ppl.hu próbálkozott ilyesmivel).
Summa summarum: a profi (értsd: foglalkozásszerű) blogok maradnak az üzleti sideproject illetve a media spinoff kategóriákban, a többség meg irogat amit akar, ala magyar longtail style.
Ami btw nekem jó, mert azért a Techcrunch és társai gyakran érezhetően PC és udvarias posztjai néha fárasztóak. Mellékesen alakul egy gondolatmenet arról, hogy bizonyos témákban nem lehet normális blogot írni (pl. jog).
Szólj hozzá!
2007.07.21. 01:03
2010-re jósolják a hetes Windowst
Címkék: microsoft windows
Szólj hozzá!
2007.07.20. 15:37
Van határa az állami szarrágásnak? Nem úgy tűnik...
Címkék: rant ego hr kozigazgatas superego allami szfera
Na szóval, 16:00 interjú, az alábbi email alapján: (egyébként itt a hirdetés, persze hogy a MEH elektronikuskormányzat, közigazgatási informatika (jogi, igazgatásszervezői, nemzetközi kapcsolatok szakértői végzettség, angol nyelvtudás) pozícióra...)
MINISZTERELNÖKI HIVATAL
Kormányzati Személyügyért Felelős Államtitkárság
Kedves Caracalla (itt a nevem volt eredetileg, de így sztájlosabb)!
Érkeztetőszám: ***********
Örömmel értesítjük, hogy a Kormányzati Személyügyért Felelős Államtitkárság által meghirdetett "Ösztöndíjas program" első megfeleltetési körében pályázata továbbjutott.
Ennek értelmében szeretnénk személyes interjúra hívni, amelyen a Miniszterelnöki Hivatal képviselői hallgatják meg, a meghallgatás időpontja 2007. július 19.-én 16.00 órakor lesz.
Helyszín:
1055 Budapest, Báthory u. 12. II.14-es szobában.
Kérjük, hogy részvételi szándékát az alábbi e-mail címen keresztül 2007. július 13-a déli 12. 00 óráig jelezze:
Üdvözlettel:
********************* (buta és arrogáns HR-es neve)
Kormányzati Személyügyért Felelős Államtitkárság
Na jó, kb. negyven fok, és ekkor még nem tudtam, akarok-e közszolga lenni. Negyed órával korábban megyek, mert kell egy kis idő akklimatizálódni, a megjelentek csoportja (vagy tizen) álldogálunk a folyosón, miközben egy majom innen-onnan székeket hord ki. A biztonsági őr cigizik benn az épületben az asztalánál. Eközben valami papírokat töltögetünk, persze egyszerre ketten és az eredmények ismerete nélkül, mert ugye állami hely, papírt írni kell, lehetőleg sokat, és lehetőleg abszolult logikamentesen.
OK, négyes interjú ötkor indul, de már a nagy kussolásból lehet tudni, hogy valami nem kóser, bemegyek. Derült égből villámcsapás: az interjú másik állásra szól. Azaz a megthírdetett állások között NEM IS SZEREPLŐ valami humánerőforrás operatív program (egyébként egy többé-kevésbé önálló állami szerv), de ez konkrétan benn a teremben derült ki, és az akkor megjelentek MINDEGYIKE ÍGY JÁRT. A buta és arrogáns HR-est úgy látszik nem rakta el anyukája megfelelően, amikor rákapott az emailben való hazudozásra.
Na mindegy, benn ül hat tag, persze nincsenek rendesen felöltözve, és valami fal szöveget nyomnak a humánoperatíverőforrás-európaiunió-sokezermilliárdlegnagyobb tengely mentén. Erre: köszönöm, de én nem akarok HR-es lenni (legalább kettő, de lehet, hogy három arca jól láthatóan összerándult, hehe), merthogy jogi a diplomám, IT az érdeklődésem, a fentinek megy egyikhez sincs semmi köze (kár, hogy nem ugrott be, hogy bemondjam, hogy másodosztájú köztisztviselő se akarok lenni...). Na ezek után jött a legjobb rész, az állás ismertetése, avagy mindent meg tudunk magyarázni (bár akkor az én szemináriumi dolgozataim kb. a tudomány esszenciái, ha ez állásleírás): merthogy majd integrálni fogják a munkaügyi meg szociális rendszereket (kivéve, ha beüt valami politikai gebasz - teszem most hozzá), és akkor majd ebbe' lessz valami (na itt totál zavarossá vált, hogy miről beszél a fazon, az meg világossá, hogy neki sincs ezekről semmi lövése), éshogy az majd milyen IT lesz meg minden. És ekkor feláltam, azt mondtam, köszönöm, de vannak más pályázataim és ez az állás engem nem érdekel (kb egyedül lehettem ezzel), itt nyögték ki, hogy az eredetileg pályázottakra nem választottak ki. Viszont látásra. Ja, és szóltam a még utánam jövő néhány embernek, hogy átkurták őket, nem kicsit.
És akkor tanulságok: bár nyilván pályakezdőként nem vagyok a legfontosabb ember, de attól még elvárom hogy emberhez méltóan kezeljenek. És az a durva, hogy ez azért mindenkinek ment, aki a magánszférában van, az egyéni ügyvédtől az ügyvédi irodákon át a HR-esekig, még akkor is, ha nem mindíg pozitív eredményű egy interjú, ami persze benne van a kalapban. Ha fel akarnak venni valahová - és azért úgy tűnt, mintha akartak volna - akkor ne hazudozzanak össze-vissza, mert olyan helyre nem megyek dolgozni. Nem fogom a nevem adni a "Szabadítsuk ki Zuchslag-ot" alapítvány humánoperatív faszságaihoz, mert ez a politikai elvárás. De az az érzésem, hogy a folyosón ülő többség oda fog menni. Ja, és nem tudom, hogy az eredeti MEH-es állást lezsírozták-e valamelyik 'Józsi' fiának, mert nem vagyok az a közigazgatási zseni, meg a diplomám se volt summa, szóval simán megkaphatta valaki más is (akinek a formális eredményei jobbak), és félreértés ne essék, nem ez a gond. Hanem, összefoglalva a következő:
I. A MEH HR-ese hazudozik az emailjeiben (legalább tucatnyi embernek, amire van bizonyíték, de ki tudja hánynak még...)
II. Méltatlan az interjú megszervezése
III. Nincs tájékoztatás az interjú előtt az "aprócska" változásról
IV. Magán az interjún derül ki, hogy olyan állásra hallgatnak meg, amiről nem tudok semmit, de ők se igen mondanak.
V. És azt várták, hogy elfogadom, a többség bizonyára megtette.
VI. Ellenben nekem lopták az időmet és a melegben rohangáltam kb. rendesen felőltözve, ahelyett hogy egy shortban és Slayer-es trikóban mentem volna.
És akkor az ideillő veretes káromkodás helyett álljon itt inkább egy megállapítás: az a különbség a központi államigazgatás és az önkormányzatok között, hogy bár mindkét helyen buta emberek dolgoznak, de a központi államigazgatásban legalább szebbek a nők.
Ja még annyit, hogy nyílván a fentiek alapján azonosítani lehet, hogy ki vagyok, de annyira nem érdekel. Inkább dolgozzanak csak mások a közszférában.
Szólj hozzá!
2007.07.17. 17:00
A RIAA perek drága dolgok
Címkék: jog copyright riaa
Elég furcsa hobby magyar jogászként amerikai ítéleteket olvasni, de mondjuk az érvek még jól jöhetnek, hiszen előbb-utóbb itthon is elindulnak az ilyen perek, másrészt meg a kiemelt ügyekben tényleg lenyűgöző jogi érvelések fordulnak elő pro és kontra, nem is beszélve a bíróságokról (na nem mintha az ilyen volna).
Egyébként röviden arról van szó, hogy rossz embert pereltek elsőre (Deborah Fostert), majd később az ő rokona, Amanda Foster ellen nyertek is, ráadásul marasztalási ítélettel (default judgement), szóval azért az ügyet megnyerte a RIAA. Ellenben Deborah Foster is - a bírósági ítélet szerint - a fenti összeget legalább is megalapozottan elköltötte a saját védelmére egy mindenféle alapot nélkülöző ügyben. Azért nem semmi anyagi kockázat.
A dolog érdekessége még ezen kívül, hogy miből jön össze a fenti összeg: kb. 61k $ munkadíj (2 ügyvéd meg egy jogi asszisztens), 4k szakértői tanúi díjazás, a többi költség. És ez egy egyszerű ügy volt.
Másik szép jelenség, hogy D. Foster - miután a kártérítési indítványát elutasították - eredetileg a fenti összeg mintegy dupláját szerette volna megkapni. Ennek egy részét azért utasították el, mert azért csak a felperes Foster volt okolhatól, azaz indokolatlan kiadásnak minősítette a bíróság, másfelől meg eléggé felületes és felfelé kerekedő volt az ügyvédi elszámolás is, a költségekről már nem is beszélve.
Azt hiszem ez jól érzékelteti azt a faktort, ami a legjobb jogszabályok esetén is problémás, a jogi eljárások hozzáférhetőségét. Akinek nincs komoly anyagi háttere, esélytelen az ilyen eljárásokban, még ha igaza is van, miközben soha nem lehet biztosra menni. Valamelyik korábbi bejegyzésemben írtam, hogy a digitális copyright elromlásáért részben a végig nem harcolt csaták a felelősek, a fentiek azt hiszem érthetőbbé teszik, miért is nem voltak azok végigharcolva.
Szólj hozzá!
2007.07.17. 00:18
Társaságiháló-események
Címkék: iwiw privacy adatvedelem
Doc Searls kicsit más szemszögből találja problémásnak az online közösségi hálókat, különösen azt sérelmezi, hogy mindegyik egy kis zárt világot - silót - alkot. Végül Denise Howell a Facebook adatvédelmi kérdésein töprengve inkább arra, a következtetésre jut, a jövő adatvédelmi elképzeléseink megújítására kényszerít majd.
Az online adatvédelem fő problémájának azt látom, hogy még nincsenek igazán megoldások az adatok feletti ellenőrzésre. Alapvetően olyan adatokról van szó, amiket esetleg meg akarunk osztani, de nem mindenkivel és úgy, hogy eközben ne kerüljenek ki az ellenőrzésünk alól, de hiányoznak a megfelelően kifinomult eszközök. Egy-egy jól sikerült bulifotóval nemcsak a haverokat lehet elkápráztatni, de a leendő munkaadó HR-esét is lenyűgözhetjük. Ilyen értelemben a Subba az év oktatóprogramja.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy online környezetben jogi úton keresünk elégtételt. Azon kívül, hogy semmilyen értelemben nem lehetséges az "in integrum restitutio" azaz az eredeti helyzet visszaállítása, és csak még nevetségesebbé válunk, elég nehéz lehet mondjuk egy subbás cikk után nem vagyoni kár bizonyítása mondjuk egy középkorú bíróság előtt.
Az iwiw (nem sok mindent lehet a Webisztánhoz hozzátenni) meg egyre inkább olyan mint a magyar narancs.
Szólj hozzá!
2007.07.16. 09:57
Harvard vs. RIAA
Címkék: jog copyright filecsere riaa harvard
"[1] FEATURES: a bit of what's going on at Berkman and where to read more
======================================================================
Universities to RIAA: Take a Hike
by Charles Nesson & John Palfrey
Recently, the president of the Recording Industry Association of America, Cary Sherman, wrote to Harvard to challenge the university administration to stop acting as a "passive conduit" for students downloading music. We agree. Harvard and the 22 universities to which the RIAA has sent "pre-litigation notices" ought to take strong, direct action...and tell the RIAA to take a hike.
This Spring, 1,200 pre-litigation letters arrived unannounced at universities across the country. The RIAA promises more will follow. These letters tell the university which students the RIAA plans on suing, identifying the students only by their IP addresses, the "license plates" of Internet connections. Because the RIAA does not know the names behind the IP addresses, the letters ask the universities to deliver the notices to the proper students, rather than relying upon the ordinary legal mechanisms.
Universities should have no part in this extraordinary process. The RIAA's charter is to promote the financial interests of its corporate members – even if that means preserving an obsolete business model for its members. The university's charter is quite different. Harvard's charter reflects the purposes for which it was founded in 1636: "The advancement of all good literature, arts, and sciences; the advancement and education of youth in all manner of good literature, arts, and sciences; and all other necessary provisions that may conduce to the education of the ... youth of this country...."
The university strives to create knowledge, to open the minds of students to that knowledge, and to enable students to take best advantage of their educational opportunities. The university has no legal obligation to deliver the RIAA's messages. It should do so only if it believes that's consonant with the university's mission.
We believe it is not.
Universities are special places, set off in time and space for students to have an opportunity most will not again have: to learn together in a community that cherishes openness above all else. If the university is perceived as doing the bidding of any particular industry, the message we’re sending to students is that the university is willing to let commercial interests intrude.
Of course there are times when that intrusion is warranted. The horror of Virginia Tech is on all our minds and in our hearts. There are far lesser justifications for allowing the arms of government and commerce to interrupt the secular sanctity of the university's educational space. But protecting claims of copyright – whether or not legitimate claims – by passing along messages requiring students to pay lump sums to record companies just doesn't warrant the betrayal of student's trust and privacy.
The university does have an obligation to teach our students to be good citizens. Good citizens should be accountable for their actions. If our students are breaking the law, they should pay the price. That’s not the issue here. The RIAA has already sued well over 10,000 people, including many students, directly. They seem to be engaging in a classic tactic of the bully facing someone much weaker: threatening such dire consequences that the students settle without the issue going to court. The issue is that the university should not be carrying the industry’s water in bringing lawsuits.
The subtitle of the RIAA's own press release puts a far more pleasant gloss on this: "New Program Invigorates Campus Conversations About Consequences For Illegal Downloading."
If the RIAA wants to stimulate conversation, then it should engage in genuine dialogue. Come join us on campus. Come talk to the digital natives who are our students, to the faculty who care about fair intellectual property protections, and to the university counsel and technical teams who manage our strategies and operations in cyberspace. The RIAA should be asking, along with the rest of us, if we can come up with models that reward artists for their work while allowing the maximum circulation and use of their creations, as our Founding Fathers intended.
We should also be discussing the most important issue of all. Universities provide an open space in which every idea can be heard and discussed. Every limitation on the circulation of ideas works directly against the university's mission. How can we open up more ideas, more works, more conversations, while, of course, preserving the legitimate rights of creators? How can we make the university far more open than it is now? How can universities – just like the RIAA – embrace a digital future and make the most of its opportunities?
Being the unpaid enforcement arm of the provincial interests of the RIAA is no part of the answer to these questions."
Azért raktam be ide, link helyett, mert nincs önálló oldala.Az a szép ebben a kötélhúzásban, hogy végül is mindkét félnek igaza van. A hallgatók jogellenes dolgokat művelnek az egyetemi hálózat mögé bújva, a RIAA meg ezt szeretné megakadályozni, miközben az egyetemek tényleg nem állhatnak a jogtulajdonosok pártjára a hallgatóikkal szemben. És persze egyformán nincs, mert a Harvard végül is jogellenes tevékenységhez nyújt segítséget, a RIAA meg az egyetemeket akarja kényszeríteni valami tisztességtelen dologra.
Szólj hozzá!
2007.07.16. 00:36
Nol-linkek
Vagy ez a kiegyensúlyozott újságírás?
Szólj hozzá!
2007.07.11. 13:01
A kód törvény (könyvajánló: Lessig: Code 2.0)
Címkék: internet jog lessig cyberspace
Kevés olyan ember van, aki ha csak felületesen is, de egyaránt ismeri a jog és a cyberspace (megj: van olyan, hogy kibertér?, én inkább maradoik az angol verziónál) alapjait, működését. Lessig az egyik. (Zittrain meg egy másik, mondjuk). Pedig ez egyre jelentősebb kérdés.
Na a könyv egy mondatban összefoglalvan: a cyberspace (és benne az Internet) jogilag és más módokon szabályozható, és ez nem kis részben a kereskedelmi igényeknek köszönhető. És ennek a szabályozásnak a hajtóereje a virtuális 9/11 lesz, amikor majd szerverek egy nagyobb csoportját dönti le valami, mint ahogy a Patriot Act I-II-nek is kellett a tornyok leomlása. Érdekes teória ez az utóbbi, bár nem mondanám, hogy egyetértek vele, hiszen ez hogyan befolyásolná az egyre autonómabb nemzetközi közösséget (elsősorban Kínát, Oroszországot?). És az Internet továbbra is átlépi a fizikai határokat.
Tanulságos még, ahogy (és ez a könyv egyik alapgondolata) a code (mint törvény) és a code (mint program kód) közti azonos hangzásra rájátszva ezeket összehasonlítja. Alapvető tézise, hogy a jog szabályozása valahogy így néz ki: ha A helyzetben vagy, akkor tegyél B-t, vagy C fog történni. (Ezek ugye A=hipotézis, B=diszpozíció, C=jogkövetkezmény). Ezzel szemben a kód törvénye fizikailag akadályoz, vagyis a rendszerben nem is lehet mást tenni, míg a jog fizikailag nem akadályoz meg, csak következményt helyez kilátásba. Erre a tézisre alapvetően vevő vagyok.
A fenti könyv legalább is az Internet szabályozhatatlansága iránt kételyeket ébreszt. És a legjobb: PDF-ben CC alatt elérhető a fenti oldalról (angolul).
1 komment
2007.07.10. 16:10
Karambol a valósággal
Amiben persze egyedül a reakciók váratlanok. Elmondom mi volt szerintem: a Warner (és mindenki más) régóta figyelik a fájlcserélőket, de a T-online és a Warner kommunikációjába hiba csúszott, és kiment ez a levél. Kétlem, hogy per lenne belőle, de ha tovább eszkalálódik a történet, nem kizárt. És azt Tóth Benedek el fogja veszíteni, ha a joggyakorlat az eddigieket követi, mivel már nagyjából beismerte a fentieket. De az sem kizárt, hogy ez a magyar felhasználók befenyítésének kezdete a szokásos amcsi jogvédő módszerrel.
Az alapvető probléma, hogy van egy jogi helyzet, amit meg kellene alaposan változtani, mondhatni az élethez igazítani. Ehelyett a valóság technikai módszerekkel való megregulázása lesz. És ezen nem segít, ha a Tor villámsebességgel fog menni, az sem.
Ahogy én látom, a többség érdekét nem jeleníti meg olyan jól felszerelt és ellátott szervezet, mint a jogosultakét. Amennyiben ilyen van, az beleszólhat a játszámába, mint az európai szoftverszabadalom esetén az FFII.
A lényeg: nincs lefutott mérkőzés és kőbe vésett szabály. Főképp online dolgokban, minden változhat még, nincs még nyugvópont, a szellemi jog még nem tulajdon. Reméljük nem is lesz. Ennek felismerését a nagy nyilvánosság melletti jogtulajdonos érdekvédők segíthetik a leginkább.
Szólj hozzá!
2007.07.01. 18:36
A digitális igazolványképkészítés, mint útonállás
Címkék: rant ego digitalis vilag
Amikor elhatároztam, hogy digitálisan is megszerzem az igazolványképemet, még nem tudtam, mibe fogok keveredni. Két vidéki megyei jogú városban próbálkoztam (Pécs és Veszprém).
Az, hogy Pécs mennyire le van maradva a jelentől, sok mindenben tetten érhető, ez az egyik. A legtöbb fényképész még a Polaroid jellegű technológiát használja, ami nyílván a kereslethez igazodik (azaz kicsi az igény a digitális képkészítésre). De én nem adtam fel.
Az első helyen egy kedves hölgy közölte, a kép 4 db 800, ami oké, és potom egy ezresért CD-re is írja (azt nem mertem megkérdezni, hogy anyagköltséggel együtt annyi, vagy ez csak a munkadíj) a kolleganője, ha visszajön valahonnan. A pendrive-ot nem szeretik. Oh well.
A következő három helyen nem használtak digitális technikát, végül kb. egy órányi keresgélés (gyakorlatilag a belváros átvizsgálása) után az Árkádban sikerült megoldani, 300 CD-vel együtt (meg még kb. 800 a kép) (még mindig rablás, de mindegy).
Veszprémben is hasonló a hozzáállás. Az első helyen 900 a négy kép, 900 pendrivera, kombinálva pedig 0 forintos engedménnyel 1800. Hmm, ennyire azért csak nem látszom baleknak. Mondjuk a témát rövidre zárta, hogy a kedvenc üzletemben sikerült 800-ért kombinálva (diákár).
Az egészben az a tanulságos, hogy egy egészen egyszerű technikai műveletért (feldobni a pendrive-ra) van pofájuk elkérni ennyit, és persze ezen végül ők is vesztenek: most egy vásárlót, és lassan meg az ügyfélkörüket - remélem.
Szólj hozzá!
2007.06.28. 22:52
Megjöttek a linkek
Szólj hozzá!
2007.06.28. 20:27
Gmail és az össze tett szavak
Címkék: google gmail humor
Szólj hozzá!
2007.06.28. 18:33
Valami Amerika
Címkék: index rant jog szoftverszabadalom innovacio uspto szabadalom open source
A szabadalmazás alapvetően úgy működik, hogy leírja az igénypontokban, hogy mit csinál, azaz mire képes a találmány. (Vegyük pl. a kanalat, ami sajnos már kiszivárgott és valószínüleg elutasítanák a szabadalmazhatóságát. Ez valahogy így nézne ki:
I. Időtálló anyagból készült használati eszköz, amely egy hosszabb nyéllel és egy ellipszis alakú, mélyedéssel ellátott fejjel rendelkezik.
II. A 'kanál' használata során alkalmas kis mennyiségű folyadékok edények vagy emberi száj közötti mozgatására. Ez megkönnyíti az étkezést, tálalást. Az alkalmazás során a kanalat nagyjából a földfelszínre merőlegesen kell tartani, megakadályozva a folyadék kifolyását.
etcetera, etcetera, etcetera,
Vagyis a hangsúly a funkción van.
A szoftver esetén azonban a helyzet bonyolultabb. A funkció ugyanis egyfajta végtermék. Vegyük például az egyklikkes vásárlást:
I. A módszer alkalmas interaktív felületeken termékek értékesítésére. Eltérően a korábbi megoldásoktól, szenzációs újításunk lényege, hogy a bejelentkezett felhasználók egyetlen hiperlinkre kattintva vásárolnak meg valamit (míg korábban egy köztes oldal megtekintésével és több kattintással volt ez csak elvégezhető).
(Idézet az interjúból: "De a szabadalmi oltalom magára a folyamatra vonatkozik, nem a forráskódra - ellenkező esetben könnyű lenne kijátszani a jogot például azzal, hogy más programnyelvben valósítom meg ugyanazt az eljárást.") Hmm. A versenynek a kijátszás az eddigi legfurább szinonímája, amit hallottam.
Az a gond, hogy míg a kanalat a fenti megfogalmazás leírja, addig a szoftverről semmit nem mond a fenti megfogalmazás. Azaz itt a problémát szabadalmaztatják, nem a megoldást. És el lehet szúrni a kivitelezését. (Ez olyan, mintha egyfajta kanalat lehetne kapni, mert szabadalom védi, de ennek lenne egy lyuk a közepén. És erre az lenne a reakció: nem hibás a termék, hanem ilyen) Lehet rossz, funkciótlan szoftvert készíteni, miközben teljesen kizárt a verseny az adott területen. Ráadásul a szoftvereknél gyakorlatilag ritka az egy funkció - egy szoftver felállás, komplex alkalmazásokról van szó, és hamar követhetetlenné válik, hogy vajon sért-e szabadalmat egy adott szoftver. ÉN láttam már amerikai szoftverszabadalmat. Minden jó szabadalmi ügyvivő a lehető legszélesebben igyekszik megfogalmazni az igénypontokat, és olyan dolgokra is vonatkozhat, amire nem is gondolt, mert a szabadalom elfogadásakor még nem is létezett (konkrétan egy 3D-s grafikai megjelenítést láttam ilyet).
Kezdjünk el akadékoskodni: a 'számítógéppel megvalósított találmány' (továbbiakban SzMT) egy olyan kifejezés fordítása (computer implemeted invention), amely az amerikai, japán és európai szabadalmi hivatalok egy találkozásán készült (2001), éppen azért, hogy a szoftverek szabadalmazhatóságának tilalmát megkerüljék. Az EPO elég sok szoftverhez fűződő szabadalmat fogadott el, bár nem tudni mennyit. Szerencsére eddig beletörött a bicskájuk a szoftverszabadalmak általános elismertetésébe.
(Intermezzo:
Jellemző tapasztalat:
Ember: ... és az EPO több tízezer SzMT szabadalmat fogadott el, amelyek ami szoftverszabadalmak másolatai, jobban hangsúlyozva a technikai jelleget (pl. szerepel benne a számítógépen lefuttatva kitétel, bár nem tudom, ki használ szoftvert máshogy)
MSzH: Nem is igaz, mert nem készül ilyen összesítés, ez csak a gonosz szabadszoftverlobby mondja
Ember: rendben, akkor mennyi van
MSzH: Nem, mert nincsen ilyen kategória, nincs ilyen összesítés
Ember: Tehát lehet több tízezer is a számuk, maguknak fogalmuk sincs
MSzH: Ezt csak a gonosz szabadszoftverlobby ...
undsoweiter unsofort)
Hasonló probléma a védelmi idő hossza, ami az amiknál és nálunk is 20 év. Ez operációs rendszerben kb Windows 1.0 (1992), vagyis most járnának le a szabadalmai.
***UPDATE: Ha jobban belegondolok, nem is lenne Windows, mert az Apple szabadalmaztatja a grafikus operációs rendszert. (***irónia warning***) lehet hogy mégis van értelme a szoftverszabadalmaknak?(***/irónia warning***)
Innováció és szabadalom: szeretik a bejegyzett szabadalmak számát felhasználni az innováció bizonyítékára minden oldalon (cég, ország, szakmai csoportok, stb). És ez gyakran a szabadalmak számának a növekedéséhez és nyilvánvaló dolgok szabadalmazásához vezetnek. Azonban minden szabadalom egy kis monopólium, és ami védettség alatt áll, azt nem használhatja, csak egyvalaki (kivéve, ha engedélyt ad, de akkor meg zseton). Vagyis egyensúlyt kell találni: olyan jelentős újításokat kell szabadalmaztatni hagyni, amelyek elég nagyok és semmiképpen sem a nyilvánvaló ötleteket. Meg kell találni az egyensúlyt az innováció serkentése és az információk/újítások hozzáférhetősége között (azaz: a szabadalom jó eszköz az ipari találmányokra és valószínűleg a gyógyszerekre is, de a szoftverekre annyira nem.)
Kinek jó akkor? Nos a nagy cégek, akik össze tudnak állítani egy jó szabadalomportfoliót, húsz évre kizárhatják a versenytársaikat a piacról. Kinek rossz? Mindenkinek, aki nem a nagy cég dolgozója, vagy részvényese. A rivális fejlesztőknek. A vásárlóknak kifejezetten. Jó még a szabadalmi jog körül szompolygó jogászfajtáknak is. És ezek hordákba verődve 'patent troll' kis- és középvállalkozásokat alkotnak.
Egyébként meg nem ártana utánaolvasni, hogy milyen szétszaródott állapotban van az amerikai szabadalmi rendszer, mielőtt lemásolnánk.
És akkor mindezek után: alapvetően helyesnek tartom a felvetést, hogy a funkciók is védelmet igényelhetnek. De maximum egy-két évre, nem évtizedekre. A webes alkalmazások fejlődésének egyik kulcskérdése a technológiák nyitottsága meglátásom szerint. A html, az AJAX, stb. mind hozzáférhetők. Ha szabadalmazható lenne a socialnetworking, még mindig a Friendster borzalma lenne az egyeduralkodó.
És hogy mit szúrt el az Index: hitt egyetlen forrásának, háttérkutatás lespórolva (minden hozzáférhető a neten), és nem keresett megerősítést. Pedig ebben benne van a kulcs: "Az EU-nak nincsen egységes szabályozása - éppen a nyílt forráskód szószólói miatt, akiknek a lobbija olyan erős néhány országban, hogy meg tudták torpedózni az egységes szabályozás bevezetését."
Az a helyzet, hogy az MSzH feladata nem a jog formálása, hanem végrehajtása. Sőt, minő meglepetés, még az ideológiai megmondogatás sem az. Ha ez nem tetszik, be lehet adni a felmondólevelet és el lehet helyezkedni a Microsoft magyar jogi osztályán, kedves Schwartzkopf tábornok.