Az Elite Hub bejelentése alapján induló eljárásban az NHH némileg odacsapott az UPC fű alatti (kiszámíthatatlan és átláthatatlan) forgalomkorlátozási gyakorlatának.
Szemben a HWSW-vel, amely láthatóan nem volt képes vagy elolvasni vagy felfogni a határozat tartalmát, én ezt megtettem UPD: amely elég szerencsétlenül választott címet, és az átlag olvasóra tekintettel nem ment bele a részletekbe, érdemes átolvasni a határozatot magát is (köszönhetően annak, hogy az Elite a határozat szkennelt másolatát (pdf) fel is rakta a netre).
Viszont nekem rendkívül tetszik a határozat, ugyanis nagyjából az egyetlen értelmes irányba akarja elvinni az UPC netkorlátozási gyakorlatát: a transzparencia irányába.
Az eddigi UPC gyakorlat persze közel sem volt a lehető legrosszabb: a korlátozás úgy tűnik, hogy technológia-alapú volt (bár azért a P2P meghatározása nem egy egyszerű kérdés), nem mondjuk forrás- vagy célalapú.
Alapvetően a következőket írja elő az UPC számára a határozat (feltéve, ha jogerőre emelkedik, az UPC fellebbezni készül):
1) az internetszolgáltatás feltételeinek egyértelmű kifetése a P2P szolgáltatások használatára tekintettel
2) a szolgáltatás korlátozása eseteinek és feltételeinek alaposabb, jogszabályoknak megfelelő kifejtése
3) az általános szerződési rendelékezésektől lényegesen eltérő feltételek esetében az ÁSZF megfelelő pontjára való közvetlen utalás, és a szerződő fogyasztó külön nyilatkozata arra, hogy azokat megismerte és elfogadta.
Egészen röviden kitérve a fenti pontokra (akit jobban érdekel, olvassal el a 9 oldalas határozatot): A UPC érvelése általánosan a 'semmit nem lehet számszerűsíteni, de a felhasználók csupán 1%-áról van szó' típusú érvelést vetette be, de a határozat szerint ezt bizonyítékokkal nem támasztotta alá. Továbbá az általa megjelölt időpontban, 14:00 és 23:00 között a felhasználók egyidejű értesítését mellőzve csökkentette a p2p forgalom sebességét, mégpedig annak depriorizálásával. Ez az NHH szerint a szolgáltatás minőségének csökkentését jelenti, amihez pedig a felhasználók értesítése mellett lenne csak jogszerű.
Emellett az NHH szerint hiányoznak a p2p használatának, a korlátozás eseteinek leírásai is, és nincsenek kifejtve a hálózat védelmére alkalmazott technológiák leírásai.
Ráadásul az extrém használat szabályai a hatóság szerint olyan speciális szabályok, amely esetben a 3) pontban említett külön tájékoztatás és elfogadás kell a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően.
Nyilván a gondolatmenet nagy része elveszik, ha egy fél oldalban akarok összefoglalni egy hét oldalas anyagot, de a lényeg nagyjából értehető: nem arról van szó, hogy az UPC ne priorizálhatna vagy korlátozhatna egyes felhasználási módokat, hanem arról, hogy ezt részletesen le kell írnia, ha teszi.
Spekuláljunk kicsit azon, hogy mit tehet a UPC, ha nem sikerül a fellebezés és a bírósági felülvizsgálat során kicsinálnia a fenti határozatot:
1) Megszünteti a p2p korlátozását: adminisztratív szempontból a legolcsóbb, de amennyiben igaz az, hogy tényleg nem bírja a hálózat ezeknek a használatát (és ez ugye attól függ, hogy hányszorosan van túleladva a hálózat a maximális lehetséges sebességhez képest, de az UPC-n kívül talán senkinek nincs erről adata, és nekik sem biztos), akkor az csak elégedetlen ügyfeleket szül.
Ráadásul az internetszolgáltatás úgy működik, hogy van egy csomó kábel lerakva, amiket jobbára évtizedekkel ezelőtt, tök más célra valaki lefektetett, rosszabb esetben helyenként javítva, stb. (és csak a last mile-ról beszélünk most), amiket különböző csomagokban értékesít a felhasználók számára. A rendszerbe bele van kódolva a feltételezés, hogy nem próbálja mindenki egyszerre használni a szolgáltatást (mint egyébként egy csomó más esetben is, pl. a mobiltelefontól a Szigetre kirakott WC-kig). Ez nem azért van, mert pénzéhesek, és többször akarják ugyanazt eladni, és jól megtartani az extraprofitot, hiszen (és hanem) a fogyasztó is részesedik ezekből, az alacsonyabb áraik miatt. Végső soron nem lehet azt vitatni, hogy a hálózat kiépítésére (megszerzésére, stb.) és fenntartására fordított költségeket érvényesíteni fogja az árban a szolgáltató, és egy elméleti példában sokkal komolyabbak lennének egy olyan hálózat költségei, amelyik mindenki számára - egyszerre - képes biztosítani az elméleti maximális sebességet.
Ráadásul egy ilyen távközlési hálózatnak nagyon rossz a költségstruktúrája: egy csómó pénzt kell belesüllyeszteni, mielőtt üzemeltetni lehet (és az internetszolgáltatás esetében átjáró kell a többi magyar illetve külföldi szolgáltató felé is).
Magyarul: drágább vagy rosszabb lesz.
2) Végrehajta az ÁSZF-ben a változtatásokat: eleve kérdéses az, hogy mennyit mondhatnak el (a DPI eszközöket gyártók rendkívül titkosan kezelik a technológiájuk részleteit), de tegyük fel, hogy jobban kifejtik a dolgot. Rögtön beleütköznek persze abba, hogy az NHH konkrétumokat akar, de egyrészt nem egységes országosan a hálózat, tehát a legrosszabb fejállomásnak a legrosszabb szkenáriójára kell írni a korlátozást, vagy mindegyikre külön (vagy több kategóriát létrehozni, ilyesmi). Lehet például több különböző ÁSZF-et csinálni, ez mindenkinek remek lesz: szív a cég (adminisztráció), a felhasználók, örülnek a jogászok.
Ezek után még mindig lehet az, hogy a megállapított abszolút minimum fölé engedik a dolgot, ha lehet: jogilag tisztázva lesznek. Ezzel a többségnek úgy-ahogy menni fog minden, páran siránkoznak majd. Ugyanakkor a felhasználó ezzel nem lesz előrébb.
3) Teljesen letiltják a p2p-t: ezzel persze egyrészt elbukják a legtöbbet fizető ügyfeleiket (meglepne, ha az 1%-os arány igaz lenne), másrészt komoly negatív publicitásba szaladnának bele, és a jövőre nézve komoly kockázat lehet, hogy egy megvalósuló EU-s irányelv miatt nem hívhatják például internetszolgáltatásnak, amit nyújtanak. Kétlem, hogy ezt választanák.
4) Csinálnak egy külön előfizetői kategóriát (UPC Diamond, stb.), amelyben a p2p-t sokkal elnézőbben kezelik, míg a többiben szigorítanak: plusz pénz, a problémára is megoldást jelent.
Persze mindegyik elképzelésnek lehetnek buktatói. Nagyon nagy kérdés, hogy mit bír el tényleg a hálózatuk (amivel kapcsolatos infóim egyrészt nincsenek, másrészt ha lenne se vagyok elég képzett hozzá, hogy megértsem őket), hogy melyik alternatívát milyen költséggel lehetne megcsinálni. Van egy csomó felhasználóoldali veszélye is annak, ha pontosítják a dolgokat, például elkezdik mérni, hogy melyik előfizető mennyit torrentezik, stb. Az előfezetőnkénti kiértesítést úgy érdemes megvalósítani, hogy figyelik, hogy ki mit, mennyit használ, vagy tömegesen értesítsenek minden előfizetőt? Milyen arányban jó a packet filterjük?
Mindenesetre remek hír, hogy végre elkezdtek/tünk beszélni a kérdésről. A normális versenynek és szolgáltatásnak alapfeltétele az, hogy mindkét fél átláthassa, hogy mit vesz és mennyiért. Talán adatok és tények lépnek végre a fórumpletykák helyébe.
Ugyanakkor arra lehet számítani, hogy a teljes netszolgáltatói lobbi magas fokozatra kapcsol, megakadályozandó a határozat jogerőre emelkedését.
