Caracalla:
Konrád, nem vitatva amit írsz, kiadói oldalról az nem mentség, ha azt hozzák fel, hogy nem értenek... (2010.10.09. 19:05)A könnyűlovasság károgása
emzperx:
Már az iwivvel is ez volt az egyik fő probléma úgyhogy ez spanyolviasz. Megyek is a subbára balfék... (2010.05.17. 01:53)Életek a Facebook
Gyakorlatilag biztosra vehető, hogy semmi gikszer nem üt be a Feedburner-Google házasságba, és 2-3 héten belül meglesz a hivatalos bejelentés. A vételár 100m dollár készpénzben, ami elég szép ahhoz képest, hogy összesen 10m volt a befektetett kockázati tőke. Ez azért messze áll a Google vagy a Youtube rátájától, de elég szép nyereség. Az információs/tudásalapú gazdaság letagadhatatlan jele, hogy egy cég értékének 90%-a az ötlet, és csak 10% a befektetett tőke. A képet csupán az árnyalja, hogy minden tíz vállalkozásból átlagban 2 lesz sikeres, 6-8 elvegetálgat és a többi bukás. Lehetne még írni arról, hogy a rólunk szóló információk egy újabb szelete vándorolt a Google kezébe, de eddig is tudtak épp eleget. Viszont az RSS reklám pillanatokon belül várható. Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Egyfelől a feedolvasóba is betörnek a reklámok (sír), de elméletileg elképzelhető a teljes feedek terjedése (nevet).
I. Kezd frusztrálni, hogy mostanában a custom install azt jelenti, hogy te választod meg a könyvtárat, meg a parancsikont az asztalon. Régen még grafikus packok között (pl. Baldur's Gate) meg programrészek között válogattunk, ma meg a kétklikkes install a nyerő (Accept + Begin install).
II. A magyar nyelvű oldalak (elsősorban blogok) esetén nem először találkozom azzal, hogy a kedves író a reklámokra való kattintásra szólítja fel olvasóit. Nem szép ilyesmit csinálni, az Adsense esetén pl. azonnal szerződésbontó hatású, hasonlóan az önklikkhez.
Eléggé érdekes kérdés a net feletti ellenőrzés kérdése, mert nagyjából mind a jelenlegi szabadság védelme, mind az ellenőrzés szigorítása mellett hasonlóan jó érveket lehet felhozni. Írtam már róla, hogy talán mégsem a Cisconak kellene újraalkotnia a hálózatot, de a mindenható spam probléma egyre zavaróbb. Scoble nem bír a kommentjeivel, a régebbi - még közös családi - email címem használhatatlan, és tényleg csak tudatos politikával meg legalább egy eldobható és rendeszeresen eldobott email cím használatával sikerül úgy-ahogy kordában tartani a levélszemét-ügyet, mert pl. a myvip spamelésbe fogott, és ott az egyik jó címemet adtam meg. Ugye ez azért érdekesebb szitu, mert nem egy kamu helyről van szó, hanem lehetőség szerint hiteles információk gyűjteményéről, és a gyereket ki kellene önteni a fürdővízzel együtt ahhoz, hogy kizárjuk a spamelést. Másfelől meg továbbra is igaza van azoknak, akik az állami vagy céges ellenőrzés miatt félnek. Mert vissza lehet ezzel élni és vissza is élnek, például a kínai vagy arab diktatúrák egyértelműen. Elsősorban a különböző csomópontoknál elhelyezett szűrő programokkal - úgynevezett censorware-ekkel - lehet és szokás a tartalmat korlátok közé szorítani - és ez olyan esetekhez is vezet, mint a Boing Boing és a SmartFilter program. De ugyancsak ide sorolhatóak szélesebb körben a hamis pozitív jelzések, azaz bizonyos szavak használata egyes esetekben lehet spam, máskor pedig ugyanazon szavak használata lehet értékes komment. És míg ez utóbbiról elképzelhető, hogy technikai-technológiai megoldásokkal megszűntethető, addig az első probléma csak erősödni fog. Nem mondhatnám, hogy le tudnám tenni a garast akármelyik vélemény mellett is. Az alapvető dilemma kicsit olyan, mint a bejárati ajtó: be is lehessen menni, de ki is zárja a nemkívánt "látogatókat". Ugyanakkor a személyes filterszoftverek lehetnek az a megoldás, amely elviselhetővé szorítja a nemkívánt "tartalmak" arányát, miközben nem veszítjük el az irányítást sem. Kár, hogy erre gyakorlatilag semmi esély.
Nem túl szerencsés, hogy csak 4 nap múlva látom meg az ilyen híreket, de ez szerencsére ez már csak júniusig tart. Mindenesetre egyre jobban tetszik az Origo tech részlege, nem utolsó sorban a feedjük miatt. De azért e mellett nem lehet elmenni. Az a gond, hogy a nyilatkozót is áthatja a hollywoodi szemlélet, már ami a szerzői jogokat illeti. Kifejtettem, hogy milyen veszélyes, ha a hagyományos tulajdon-szemlélettel közelítünk a szerzői jogok megsértésének a problémájához. Nagyon nem tetszik a "kalózkodás"-toposz sem. Értem én, hogy a tinédzserek felnőnek, és ők is szeretnének nagy kertes házban lakni viszonylag kevés erőfeszítéssel, de azért ne akarják magukat hősnek beállítani. Mert egyfelől aki pénzt csinál másnak a szellemi termékéből - az ő engedélye, kárpótlása, stb. nélkül - azért elég messze áll az informatikai szabadságharcolástól, és egyáltalán nem tiszteletet érdemel. Az bűnöző, még ha el is túlzott a büntetőjogban a felelőssége. Másfelől meg - és ez a fontosabb mondanivalóm - a szellemi jószágoknál rendkívül fontos a tapasztalatok szerepe: mert kívülről nem látszik a minőség a kereskedelmi forgalomban vett terméken. Mert előbb fizetek a mozijegyért és a CD-lemezért, de a legális zeneletöltésért is, és utána kell szembesülnöm vele, hogy nézhetetlen/hallgathatatlan/élvezhetetlen. Kiugró a számítógépes játékok esetén a hibás-élvezhetetlen termékek aránya, miközben közel sem alacsony az áruk. B-oldalak az albumokon. És ezért fontos, hogy a már tapasztalatot szerzett ismerőseinkre támaszkodhassunk - és nem utolsó sorban kiprobálhassuk a terméket. Én is másolt kazikon kezdtem Metallicát hallgatni - ami soha nem jutott volna el hozzám a rádión keresztül. És itt a bibi: olyan tevékenységek, amelyek teljesen jogszerűek az interneten kívül, jogsértőekké válnak az interneten, különösen Amerikában, ahol nincs magáncélú másolatkészítés, mint szabad felhasználás. És az emberek tömegesen elutasítják a lebutított, másolhatatlan, hibás és élvezhetetlen termékekeket, és helyette az illegális csatornákat választják. Ezt lassan kezdik felismerni, azaz hogy nem az eladott és az illegális példányszám számít - nem darabszám - hanem a bevétel. És ezért ad másolható dalokat az EMI az iTunes-on, és ezért akar DRM-mentes zenéket árulni az Amazon. És ezért sikertelenek a DRM-elképzelések. Az, hogy bizonyos cselekedetek - magatartások tanusítóit aszerint büntetjük, hogy a neten vagy azon kívül végzik-e amit végeznek, a világ, a fizikai valóság kettészakítására való törekvés, és nem lesz sikeres. Remélhetőleg.
P.S. Igazából ide tartozik az a cikk, ami május 20-án jelent meg a New York Timesban, Mark Helphin boncolgatja, nem kellene-e a copyrightnak örökké tartania. Bizonyos témákhoz nem szabadna hagyni, hogy laikusok hozzászóljanak.
Ryan Stewart a legújabb, aki Scoble nyomán arról beszél, hogy mennyire bajban vagyunk, amikor mérni akarjuk az egyes oldalak/szolgáltatások látogatottságát. Az oldalletöltés már régóta problémás: Steve Rubel írt erről már egy párszor, de máig sem sok változott. A probléma az, hogy az oldalletöltés nemcsak hogy alkalmatlan bizonyos, leginkább embedded felhasználások igazi mértékének mérésére, de kimondottan hátrányosak, és ezért hátráltatják az olyan technológiákat is, mint az RSS (és az egyéb szindikációk) vagy az AJAX, és persze a rich internet apllicationak, a RIA-k. A dolog egyébként már cak azért is félrevezető, mert egyformának tekinti az egyszeri rövid látogatást a frissülő AJAX-os, vagy bármilyen más megoldással vonzóvá tett honlapok meglátogatásával, ami marketing szempontból is félreveztő. És azt hiszem - áttérve hazai vizeinkre - hogy nem kis részben ez állhat az Index feedhiányosságai mögött (a meglévő feedjük egy darab mindenre: hírek, cikkek, blogok, etc.), valamint az iwiw szétkúrt megoldása is e miatt lehet, jelesül a mindenható oldalletöltési statisztikák maximalizálásáért.
Az index új "blogjának" szerzője igencsak kap a fejére, bár ha bírja, akkor igencsak sikeres lehet a jövőben. Nemcsak a kiemelkedő színvonalú témákkal lehet a figyelmet felkelteni, de az oltári hülyeségek is sok embert foglakoztatnak. Egyébként bevált tudományos stratégia (is), hogy bődületes baromságok cikkbe foglalásával érik el az alkotók az indézési indexük (ún. impact factor) növelését. Más kérdés, hogy én még mindíg hiszek a bulvár meg a téves infó közti határvonalban.
Szögezzük le: a szellemi alkotások, például irodalmi művek, szoftverek, dizájntervek, stb. nem lehetnek tulajdon tárgyai. Ezek feletti rendelkezési jogokat biztosítanak egyes jogszabályok az alkotók/szerzők/stb. részére. Azonban mostanában eléggé komolyan merül fel, nem lenne e helyesebb tulajdon alá helyezni ezeket is. Hát nem. (Btw. az amerikai "jogvédő" szervezetek előszeretettel fogalmaznak félreérthetően).
Két fő problémát látok, az egyik közgazdaság, a másik jogi/filozófiai.
I. Közgazdaságilag hívjuk segítségül a Wikipedián keresztül a közjavak elméletének alapjait. Ennek alapján két fő jellemző (ezek ad a; csökkenti-e a fogyasztás a mások rendelkezésére álló készletet, azaz van-e rivalizálás a fogyasztók között, ad b; kizárhatóak-e egyesek a fogyasztásból) segítségével négy fő csoportba sorolhatjuk a jószágokat:
van kizárás
nincs kizárás
rivalizál
magánjavak személygépkocsi
közös használatú javak közlegelő
nem rivalizál
klub javak kábeltévé
közjavak közvilágítás
A szellemi javak esetében egyértelmű, hogy nincs rivalizálás: az, hogy ugyanazt a verset olvasom, mint még négyszázan, nem érinti az én olvasásom értékét (sőt, esetleg még növeli is, de ez messze vinne, pl. a hálózati hatások területére). Persze vannak olyan szellemi javak, amelyek esetében a titkosság adja az értéket: pl. a komparatív versenyelőnyt biztosító know-how. De ez nem jelenti azt, hogy ne használhatnák fel többen ugyanazt a tudást, csak, hogy az értéke relative kisebb lesz, mert elvész az előny. A kizárás kicsit trükkösebb: a kizárás lehetőségét ugyanis a jog teremti meg, de ez ellen a technika/technológia berzenkedik, ezeket nagyon könnyű lemásolni, és meg is teszik. A témáról szól a warwicki egyetem Journal of Informatics and Law egyik cikke is, Ciro: The Scarcity of Intellectual Property. Ugyanakkor nem kételkedhetünk abban, hogy igazsága van a közjavak elméletének abban, hogy a piac nem állít elő ilyenféle javakat megfelelő mennyiségben, és ezért a jogi mesterséges kizárás, ami klub javakká teszi ezeket, nem felesleges. (Abszolult sidenote: a nyílt forráskódú szoftverek esetén nincs meg a kizárás és mégis működnek: ez némileg ellentmondás a fentiekhez képest). Mindenesetre a fentiek alapján egyértelműen közösségellenes lenne a kizárólagos rendelkezésébe bocsátani a szellemi javakat megalkotójuknak, véglegesen és visszavonhatatlanul, nagyon kevesek nyernének vele nagyon sokat, a többség szívna - még jobban. Úgy tennénk, mintha a szellemi javakból is csökkenne a rendelkezésre álló készlet a fogyasztással, de ez nem igaz.
II. A jogi-filozófiai problémát a tulajdon birtoklása okozza. A tulajdonjognak egyik központi eleme a birtoklás, az azzal való rendelkezés. Egyfelől magának az alkotásnak a fizikai birtoklása nem lehetséges, másfelől a hordozó birtoklása egyrészt minden műpéldányt azonos személy, a tulajdonos birtokába adna, másfelől olyan visszataszító helyzethez vezetne, mint amikor a megtanult versen való birtokszerzés érdekében egy másik ember elméje felett kellene rendelkeznie birtokkal - ami a rabszolgaság eltörlése óta illegális.
Inkább maradjon a mostani helyzet, amikor a jogtulajdonosnak bizonyos felhasználási módok felett van bizonyos hatalma, és a fizikai hordozó lehet tulajdonjog tárgya, nagyjából ugyanúgy, mintha nem lenne rajta semmi. A szellemi javak védelmének aktuális problémái részben éppen a fizikai műpéldány eltűnéséből fakanak, mint itt. De erről majd legközelebb.
Az észtek bátor lépése, hogy eltávolítsák Tallinn központjából a legalábbis kétértelmű szimbólumot, a szovjet katonaszobrot (tegyük hozzá, nálunk is rég ideje volna, csak hát kik ülnek a Parlamentben; kis törióra: a Molotov-Ribbentrop paktum nemcsak Lengyelország felosztásáról rendelkezett, de Hitler beleegyezett, hogy Sztálin megtámadja Finnországot, és a balti hármakat is, szóval az észteket a szovjetek támadták meg először) agresszív ellenállást váltott ki a feltámadó orosz hatalom részéről. Az Economist cikke szerint orosz földre visszavezethető denial of service ("túlterheléses") támadások értek számos észt honlapot, köztük kormányzatiakat, egyes esetben orosz KORMÁNYZATI szerverekhez visszavezethetően, mások botnetektől erednek. A dolog súlyát jelzi, hogy a NATO is az észt fővárosba küldte két szakértőjét és foglalkozik a kérdéssel. A DoS támadások egyébként masszívan illegálisak, és csak a nemzetközi jog impotens volta (ala Népszövetség) miatt nem lehet fellépni az orosz támadásokkal szemben. Az észtek kénytelenek voltak egyes szervereikhez ideiglenesen legalábbis korlátozni a külföldi hozzáférést. Érdekes kérdés, hogy vajon minek lehet minősíteni a kormányzat rendes működését megzavaró cselekményeket? Elég egyértelmű, hogy a nemzetközi jog egyik szigorúan tiltott cselekménye az idegen államok belügyébe való avatkozás, csak hát a nemzetközi jog még soha egyetlen katonát sem állított meg, legföljebb a nemzetközi jogász munkanélküliség elleni fellépésben tud eredményeket felmutatni. Miképpen az is, hogy az EON-Gazprom paktum (nem emlékeztet valamire?) és az európai vezetők beszari chamberlaini viselkedése sem jósol sok jót az orosz autokratizálódó hatalommal szembekerülő, vagy a nemzetközi jog minden-állam-egyenlő Kool-Aidjét elhívő államok számára. Egyetlen különbség, hogy Amerika nem izolacionista. George Walker Bush a mi reménységünk, és ezt szörnyű leírni.
Ha már hordozható eszközökről van szó, soha nem értettem, mint esznek az emberek a korlátozott funkcionalitású mobil bigyóikon, meg a kisképernyős és gyenge laptopjaikon, vagy a játékkonzolokon. Na de egy kamionba épített datacenter az már valami.
De félre a tréfával, a Sun (és mások, pl. IBM is készülget) által kitalált és megvalósított, kamionba épített eszköz nem semmi. Amellett, hogy áttelepíthető seperc alatt, állítólag a teljesítménye a világ első 200 datacentere közé helyezheti - merthogy az informatikai eszközök szabadon választhatóak (és nemcsak Sunos dolgokat lehet bele rakni). Az igazi nagy dobás a hűtés és a rázkódásvédelem megoldása volt. Ha egyszer igazán gazdag leszek, ilyen lesz a kertemben. A ZDNet szerkesztője és veterán bloggerek David Berlind térképezte fel a cuccot, a Sun Project Blackboxát.
A videó angol ugyan, de a képek miatt érdemes megnézni angolul nem beszélőknek is.
Nesztek mobil technológia.
Btw. a videó sajnos kicsit szélesebb, mint a blog középső része. Nem túl szép, de nagyon funkcionális. De a feedben nem is látszik.
Kialakulni tűnik a gazdagabb, desktop-hálózat összeházasítását végző alkalmazások fejlesztésére szolgáló "környezet", azaz a RIA-k írására szolgáló fejlesztőkörnyezetek. 3 nagy szereplő foglalja el lassan a pozícióját:
I. Az első, talán a legklasszikusabb típisú a Microsoft Silverlight/Windows Presentation Foundation. Éppen mikor Paul Graham kikiáltotta volna halottnak a Microsoftot léptek egyet, és bejelnetették a fenti csomagot, amiről egyébként az IMA konferencián is beszéltek, sőt Szedlák Ádám még videót is "csinált" róla:
Ami igazán meglepő számomra, az a hozzáállás nyitottsága. Egyrészt, az MSFT belátja, hogy más böngészők is léteznek, és nem rendeli alá az Explorer piaci részesedése növelésének, másfelől, hogy nem csak Windowsban gondolkodnak. Azért elég jelentős, hogy a MSFT egyik zászlóshajóját és kétségkívül legismertebb termékének nincs alárendelve a Silverlight. Elvileg szó van a Linux supportról is, a jövőben. Ami igazán brutális ebben, hogy a MSFT elkezdett rugalmasan elszakadni a desktop-felfogástól, és elfogadja, sőt egyben jelentős részévé kíván válni a hálózatalapú jövőnek. (Mellékes, de brutálisan szép lett a MIcrosoft új honlapja.)
II. Az Adobe Flash/Flex/Apollo -ja talán a legkomolyabb játékos. A videókat és általában a csili-vili dolgokat eddig jobbára Flash-sel készítették, a Flex az ezen alapuló framework, és az Apollo a runtimeja. Az Adobe másik komoly előnye lehet a PDF feletti rendelkezés, amely a dokumentumok közzététetelének de facto kötelező eszköze. A Flexet egyébként nyílt forráskódúvá tette nem oly régen a cég. Részletesebb infókért irány az Adobe wiki. Mindösszesen az Adobe kiváló helyzetben van ahhoz, hogy a várhatóan robbanó RIA eszközök fejlesztésében domináns szerepet szerezzen.
III. A Sun és a Java technológia ( ami nem azonos a Javascripttel). A Sun mantrája (A hálózat a számítógép) nem meglepő, hogy itt is helyet akarnak maguknak. Hátrányban vannak az előző kettővel, de ezt ők is érzik, és két módon próbálják behozni. Egyrészt a nyílt forráskód felé fordulásban addig mentek el, amíg lehetett: a Java néhány résztől eltekintve, amijóknek nem a Sun rendelkezik a jogaival, nyílt forráskódú lett. A Sun talán legnagyobb ereje a mobil eszközök és a Javascipt összetalálkozása lehet. A mobil internet és a RIA találkozását különösen segíti, hogy a mobilok egysébként is relatíve buták, azaz nincs mobil "desktop", és miért ne használnánk máshol is a mobilos alkalmazásainkat, ha azok egyébként jók. Legújabb bejelentésük a JavaFX, kimodottan a PC és a mobileszközökre szánt azonos alkalmazások megírására.
IV. ? Hát még vannak jelentkezők, de a fentiek tűnnek a leendő főszereplőknek. Engem mondjuk nem lepne meg, ha alapvetően az Enterprise szférában on-demand alkalmazások infrastruktúját is készítő Salesforce.com, ne add isten SAP előállna valamivel, de nekik ez nem tartozik a fő érdeklődési körükbe. Érdekes kérdés a Google választása is. Az ő szolgáltatásaik használnak ugye Flasht (YouTube), de kiemelten vonzódik a nyílt forráskódhoz is, és a Java-t teljesen a kedvükre szabhatják - elméletileg. De persze a többi nagy cég döntése (MySpace, etc) is izgalmas lesz. Nem könnyű választani azoknak sem, akik független fejlesztőként kerülnek döntés elé, de mivel mindnyájan elkötelezettnek tűnnek a platformfüggetlen megközelítés irányában, ez valószínüleg egy pusztán szimpátiakérdés lesz (melyik tetszik jobban). A felhasználók (mi) meg majd jól feltelepítjük mindhárom runtimeot. Na jó, Java meg Flash már majd mindenkinek van.
Persze amellett, hogy érdekes lesz figyelni a küzdelmet, azért a RIA területen várható fejlődés se mellékes (yes, that's an understatement).
Az Egyesült Államok Kongresszusa a copyright lobbyk "unszolására" most az egyetemeket veszi célba, jelenti az Ars Technika. Korábban volt szó róla, hogy megfelelőnek tartott és államilag dotált forgalomszűrő szoftverekkel látnák el az egyetemeket, de nem volt nagy a tolongás. A Harvard egyetem tanárai, Seltzer és Nesson, pedig egy cikkben hívták fel a figyelmet, hogy az egytemeknek mégsem kellene elvileg kívülálló fél szerepüket elcserélni a tanulóik ellen irányuló RIAA-akciókat támogató magatartásra.
"The University’s educational mission is broader than the RIAA’s demands. We don’t have all the answers either, but rather than capitulating to special interests, we should continue to search for fair solutions that represent the University’s mission, its students, and the law in a way that educates students to be leaders of the digital 21st century."
De persze soha nincs happy end, ahol a RIAA is érintett. A cikk szerint a Kongresszus szó szerint a RIAA és az MPAA (zenei és filmes jogvédők) kérdéseit küldte el 19 egyetemnek, köztük az UCLA-nak, a Duke-nak, a Columbianak is, megtámogatva a számonkérés szigorú igéretével. Néhány egyetem bedobta a törülközöt és a P2P blokkolását választotta, egyesek kivárnak. Remek stratégiának tűnik, ha egy társadalom a törpe kisebbség anyagi érdekeiért hajlandó feláldozni a jövőt. Mindenesetre egy kicsit megint rosszabb hely lett Amerika.
Pedig a dolog nem olyan bonyolult: a szerzői jogokat/copyrightot nem lehet az eddig megismert formában fenntartani. Egészen egyszerűen többé már nincsen a jogrendszer ellenőrzése alatt a terjesztés. Az amerikai szervek megakadályozhatják az amerikai terüketről induló cselekményeket, de az internet összeköti azt, amit a nemzeti jogrendszerek olyannyira szeretnének szétválasztani. És Kína meg Oroszország finoman szólva is eltérő szerzői jogi felfogást vall a magáénak. Számtalan borulátó reakció született a Digg és a HD-DVD crack történetére ( pl. ld. itt és a Webisztán kommenteket), de ezek nem megfelelő irányból közelítik meg a kérdést. Nem látom, hogy a RIAA, az MPAA, a BSA, az ESA, az IIPA és egyebek működésének eredményeképpen nehezebb lenne hozzájutni bármihez is. A jogszerű felhasználás, na az nehezebb és korlátozottabb, de a technológia legyőzi a jogot. Hiába minden erőfeszítés, ha az alkalmatlan és selejtes technikai intézkedéseiket akarják megtámogatni a jogi védelemmel. A DRM szabályok kísérletet tesznek a technikai intézkedések védelmére, de továbbra sincsen olyan intézkedés a piacon, ami gondot okozna. És ha be akarnak perelni: oh come make my day, a bíróság előtt tisztázhatjuk, hogy vajon hatásos-e az a technikai intézkedés, amit a Google segítségével 5 perc alatt ki lehet iktatni mindenfajta előzetes felkészülés vagy ismeret nélkül (és ez is cak azért ennyi, mert még korán van). Az Egyesült Államokban kialakult helyzetért nem kis mértékben az a felelős, hogy nem játszották le ezeket a meccseket, mert a jogi eljárás költségei iszonyatosak lettek volna. És a precedensrendszerben a korábbi döntések igencsak alakítják az utánuk születőket. Elég volt, hogy egy-két esetben megfutamodtak a bepereltek, a "jogvédők" meg ügyeltek arra, hogy ne szülessen ellenük szóló ítélet (azaz without prejudice, vagyis döntés nélkül ejtették az ügyeiket), és voila: kész az oktatási intézmények elleni támadás háttere.
Európában kicsit más a helyzet: egyfelől a lobbyk még mindíg sokkal gyengébbek, másfelől jobban elismert a közösségi tulajdon létjogosultsága, legalábbis a magántulajdonlás szelleme gyengébb, és nincs precedensrendszer sem. Ugyanakkor az amerikai lobbyk erős szövetségesre leltek az Európai Unióban, amit, megfelelő politikai közösség híján, meg lehet "győzni", és így születnek az olyan hülyeségek, mint az IPRED2.
De a konklúzióm nem változik: a digitális és az IRL világ nem válik el. Játszhatjuk, hogy jól megy a szerzői jogok érvényesítése, de ez nem igaz. Mint ahogy az sem, hogy csak fizikai akciókkal lehetne, vagy egyáltalán kellene fellépni a jogszabályok ellen. Nem, mert egyfelől nincs esély a sikerre, másfelől nem akadályoznak semmiben. Ha a dolgok igy folytatódak, nem a technológiai realitás tűnik majd el, hanem csak egyre inkább domináns lesz, és a jog válik valami sajátosan szórakoztató, irreleváns jelenséggé. A jog lesz a digitális világ Győzike showja.
P.S. Nagyon érdekes, hogy gyakorlatilag nincsen olyan jövőképünk, amiben erre a kérdésre megszületett volna a válasz. Akit az ilyesmi szórakoztat, olvassa el Charles Stross: Accelerando c. regényét, amit 2005-ben Hugo-ra is jelöltek. Elég furcsa volt, de mindenképpen egyedi, és Creative Commons alatt is elérhető - sajnos csak angolul. P.S. Vajon miért nem vagyok meglepődve, hogy Stross jóban van Cory Doctorowwal?
Az Asszem blogot is megihlette a Digg esete a DRM-ellenes felhasználókkal. A kommentek között megjelent egy vélemény, amely mellett nem szabad elmenni csak úgy.
Először is leszögezném, hogy nem a kommentelőről van szó, és egyébként máshol is találkoztam már az elképzeléssel (például a jogiforum.hu egyik fórumában: shame on them). Ami azonban téves. Persze kicsit hitelesebbé teszi a vélekedésemet az, hogy összeszedtem a jogszabályokat hozzá:
A kérdés az, hogy minősülhet-e bűnpártolásnak, bűnsegédi vagy felbujtó magatartásnak olyan tartalom meghivatkozása (ezalatt értve a linkelést, a diggelést és az embedded tartalmat is), amelyre a Btk. 239/A. § szerinti bűncselekményt követnek el. (A társtettesség felmerüléséhez az kellene, hogy a potenciálisan jogsértő tevékenység egy részét - tényállási elemét - valósítsa meg a hivatkozás).
329/A. § (1) Aki az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének a művén, előadóművésznek az előadóművészi teljesítményén, hangfelvétel előállítójának a hangfelvételén, rádió- vagy televízió-szervezetnek a műsorán, illetőleg film vagy adatbázis előállítójának a teljesítményén fennálló jogát haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.(A szabály további részei irrelevánsak, mert a bűntetés mértékének alakulásával foglakoznak).
A bűnpártolást zárjuk ki:
244. § (1) Aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna
a) segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön, b) a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik, c) közreműködik a bűncselekményből származó előny biztosításában,
vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Nyílvánvaló, hogy semmiféle módon nem járul hozzá a hivatkozás a fentiekhez.
21. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.
És ezzel vége is a történetnek: egyfelől a hivatkozás annyiban tekinthető maximálisan is rábírásnak, mint az, hogy az orvosi szakkönyvekben szerepel, hogy a cián méreg: semennyire. Ugyanis a hivatkozás kerüljön bár szándékosan elhelyezésre, az szükséges, hogy a szándék a bűncselekmény elkövetésére való rábírás szándékalegyen a felbújtás esetében.
A bűnsegéd trükkösebb, de alapvetően ugyanarról van szó: a szándék a bűncselekmény megvalósításának elősegítésére irányuljon. Ezzel a kérdésnek vége. Még ha fenn is áll, nincs olyan ügyész, aki ezt bebizonyítja egy linkről.
P.S. Az idézetek a hatályos büntető törvénykönyről szóló 1978. IV. törvényből vannak, innen.
Mellékesen: a letöltés, amely magáncélú másolatkészítésnek minősül, egyébként nem is lenne bűncselekmény a magyar jog szerint (USA: ott igen). Azaz Youtube linkek és zeneszámok esetén eleve butaság a felvetés. Gyakorlatilag eleve csak szoftvernél merülhet fel. A feltöltésre - avagy elérhetővé tételre - azért nem vonatkozik, mivel a hivatkozás csak annak megtörténte UTÁN létezhet, természetéből kifolyólag. Másfelől a probléma felmerülése jelzi, hogy a jog mennyire rosszul reagál az online problémákra.
Baromira érdekelne, hogy eredetileg kinek az elmeszüleménye, hogy ilyen egyáltalán felmerülhet. Úgy vélem, hogy az agresszív és egyoldalú jogvédők fellépéséé az érdem legalább egy része.
Berlind írja, hogy az Egyesült Államokban egyre több állam kísérletezik az online gyermekpornográfia és egyéb gyermekek ellen irányuló visszaélések elleni fellépés során a számítógépek kezelőinek a bevonásával. Vagyis kötelezővé tennék az I(K)T embereknek, hogy figyeljenek az ilyen esetekre.
Nylíván azt a beteg állatot aki ilyesmit csinál, csak az Európa Tanács és az EU menti meg attól, hogy "elaltassák" (mint egy kismacskát, egy a filmszemlén díjat nyertnem nyert majd-megtudjuk-hogy-visszavonják-e-a-díját rendező, rendező szomszédja, a szomszédja által talált és már egyébként is elévült cselekményt ábrázoló felvételen), de állítólag így is sok szeretettel várják a fizikailag felkészültebb cellatársak. Mégis, a dolog létezik, elég ha a közelmúlt olasz óvónénijére (leginkább a saját pézügyi helyzetét "óvta"), vagy az elsikált, és állítólag volt miniszterelnököt is érintő portugál árvaházi sorozatra gondolni. Másfelől meg ott van az a jelenség, hogy a számítógéphez hozzáférő munkatársak a nem kedvelt alkalmazottnak, az elbocsátott munkatársnak a végkielégítés megtakarítása érdekében a cégvezető utasítására a gépén hajlamosak megjelenni vitatható életkorú embereket vitathatalan helyzetben ábrázoló képek. És a pedofilvád ellen nem igazán lehet védekezni.
Mindenesetre izgalmasabb lenne a rendszergazdák élete: munkaköri kötelességük lenne a dolgozók pornóképeinek tüzetes és beható vizsgálata.
Előrebocsátom, hogy azok közé tartozom, akik legalábbis szkeptikusak a közösségi tartalomkreáció különböző formáival, különösen ami a felettük való rendelkezést illeti. Egyelőre.
Aztán beküldték a Digg-re is hírként (illetve a kódot tartalmazól oldalra mutató linket tartalmazó írást), akik eltávolították a jogi következmények elkerülése érdekében. Majd újra beküldték a kedves userek. Majd még néhány százszor. És ezerszer. És Kevin Rose-ék fennhagyják, vállalva a jogi következményeket.
A történet több szepontból is tanulságos. Egyfelől a "történelem legelkúrtabb szabálya" címre jó eséllyel pályázó, és lényegében hazánkban is átvett DMCA (aka: Don't Make Content Avaible) DRM-védelmi szabályozásának a képtelenségét mutatja. Hiába akarnak megakadályozni jogilag olyasmit, amit egyáltalán nem helytelenít a többség, technikailag baromi egyszerű megtenni, és még igénye is van rá az embernek. Másfelől azt, hogy a userek igenis urai a rájuk épülő szolgáltatásoknak. Mert az elképzelhető, hogy a Digget beperlik, de az nem, hogy userek nélkül az legyen, ami. És ez a többi hasonló szolgáltatásra is igaz lehetne, ha hasonlóan tudatosak lennének a felhasználók, mint itt. Szerintem ez a történet komoly homlokráncolást válthat ki a Yahoo, a Newscorp, és igen, talán egyszer a T-offline székházban is. (Btw az iwiwre belinkelt/feltett jogsértő videókért vajon perelnek-e majd egyszer? ) A Google pedig túl van rajta, és a userek mellé ált (Viacom vs. YouTube: válaszoltak). Az meg megérne egy hosszabb írást, hogy miért nem érvényesül a jog az internetes felhasználások esetén.
Kezdetben vala a blog. És látánk, hogy ez jó. De a tevékenységet kifejező angol nyelvű alakot (amely egyaránt lehet főnév és ige) főnévből kialakító (főnévi igenév, avagy gerund) "-ing" végződésnek van egy olyan sajátossága, hogy bizonyos esetekben megduplázza az előtte álló mássalhangzót. Swimming, programming, blogging.
Ugyanakkor a magyar nyelv esetében a használt -olás képző(k)nek nincs ilyen tulajdonsága. Nyelvtanilag ez valahogy úgy néz ki, hogy a blog szó kap egy igeképzőt, az "-ol" -t. Ennek azonban nincs olyan tulajdonsága, mint az "-ing" -nek, azaz gyalogol, sétál, blogol, nem pedig gyaloggol, séttál, bloggol. (sajnos az úszik ikes ige, és a program esetén sem programol) Itt el is dőlt a kérdés, az "-ás" képző már nem változtat a dolgon.
Nyílván ez csak egy indokolt vélemény, az MTA nyelvi bizottságának komoly problémát okozna a blog, mint létező kifejezés kérdése, úgyhogy egyelőre ez van.
Tényleg, programoz vagy programozik? Én inkább az ikes igét támogatom, de nem vagyok biztos benne. (A kódol nem ér!)
Vannak olyan cikkek, amelyeket el kell olvasni. A NewsForge-on keresztül bukkantam erre a Linux.com-os cikkre, amely nemcsak hogy helyenként kimondottan vicces, de igazán az teszi szórakoztatóvá, hogy bár eltúlozva de hitelesen írja körül a prekoncepciókat a Linuxxal szemben, így némileg a saját téves elképzeléseimen is szórakoztam. Természetesen paródia. Részletek:
"Debain is the only group of software developers who still believe that Richard Stallman invented programming. Everyone else now correctly credits Bill Gates for doing so. Debain developers hold themselves separate from the rest of the Linux community because of their pride in not stealing from other operating systems to build their version of Linux. All other versions of Linux are based directly on Windows."
"Some aspects of Debain are very backward. For instance, sometimes software comes with extra programs that are designed to enhance the user's experience. On the rare occasions when the main programs install at all, these extra programs, like Bonzai Buddy, or Gator Desktop (made by Google) almost never work. And Debain doesn't even come with Windows Update. If you want to use necessary American business software like Outlook, forget it."
"want to berate WrEtch for not including Beagle++, which I simply must have, but really have no idea what it is. I've read a lot of websites talking about it, so it must be pretty good. I tried running Halo 2, Final Fantasy X, Guitar Hero, Gears of War, Zelda: Twilight Princess, and S.T.A.L.K.E.R. on this latest version of Debain, but none of these mission critical apps worked. Absolutely none of them. This only goes to prove that Debain WrEtch is a lousy operating system. How do they expect to compete with Enterprise Ready operating systems like Vista with these sorts of limitations? Strike two!"
"With Vista, all I had to do was get a USB stick (because the network drivers don't "take") and walk it over to my other machine and get a beta account on the nVidia site, and sign the NDA and wait for my email response and then find the right driver to download, and then I downloaded it and put it on the USB stick (well, I had to take it back off the USB stick because it wasn't recognized by Vista, and I had to burn it to a CD, but it's basically the same thing), and then I just had to run the installer and agree to the License Agreement and then make sure I went into the registry and set the keys that let me install an unsigned driver, and then the video card worked fine. Why can't Debain WrEtch be that easy? The obvious answer is "Communism."
Legvégül:
"Disclaimer: While I haven't actually installed WrEtch, or any version of Debain, or any version of the Linux at all, on any of my machines, I've read a lot of websites about such platforms, in particular the ones at Microsoft.com, so I feel that I am completely qualified to review it. If you don't forward this story to three friends within the next five minutes -- and I'm totally serial here -- your computer will become infected with this Debain virus just because information about it was on your screen."
A minap szerencsém volt részt venni az egyik OTDK (Országos Tudományos Diákköri Konferencia) egyik szekciójának programjában, ami nyílván mindíg élmény, elvégre a fiatalok közül néhányan előrukkolnak időröl időre érdekes (és többnyire haszontalan) ötletekkel, gondolatokkal. Egészen megdöbbentő ugyanakkor, ami az értékelésnél folyik, a zsűrik (és információim szerint ez szekciótól független) leginkább is a saját kutyájuk kölkét (értsd: a velük egy egyetemről érkezettet) "preferálják". Ha túljutunk az eredendő sokkon, miszerint itt nemcsak hogy a teljesítmény mellékes, de még a látszatra sem igazán adnak, megállapítható, hogy a helyezések egyetemektől és az onnan érkezők lobbyerejétől függenek, azaz kialakulásukban dominánsak bizonyos szociális tényezők. De szélesebb körben is, a tudományban többek között az impact faktor-szisztéma következtében (azaz a publikációk rangsorát az idézési rátájuk adja, és a folyóiratok értékét is azok határozzák meg), az, hogy ki kit idéz meghatározó jelentőségű egy tudományos publikáció értékelésénél, amelyek pedig a tudományos pálya értékmérői. Így könnyen cáfolható butaságok leírása is kimondottan hasznos lehet (vö linkbait). Mindez azonban a Wikipedia ESSJAY-ügyének egy teljesen új megvilágítást ad. Íme, mégsem különbözik olyan nagyon az online enciklopédia és az offline tudomány. További következménye, hogy fájó szívvel kénytelen vagyok búcsút venni a tudás objektív értékét állító/védő mindenféle elgondolástól. Szintén következik belőle, hogy a mindennapi életünkben használt (és persze egyénenként közel sem azonos) gyakorlati tudáson felül ami van, azt meglehetősen problémás értékelni. Egyébként szintén tanulságos megfigyelni, ahogy a tudományos paradigmaváltások esetén a korábbi nómenklatúra még akkor is védi a téves elképzeléseit, amikor már a maga számára is nyílvánvaló annak hibája. Erre a relativitáselmélet megjelenése ugyanolyan jó példa, mint Edison esete a váltóárammal (továbbá Teslával és Westinghouse-szal). Végül is amit érdemes tudni, azok az éppen aktuális készségek és információk, de nyílván senkinek nem új a tényanyag fontosságának csökkenése a Google és a Wikipedia korában. Vagyis aki tud keresni az interneten, az sokkal többet tud, mint aki megtanulta a gimis törit. És ami ezen túl van, annak legföljebb valami bizonytalan értéket a hasonló területen teékenykedők elismerése adhat, ami abszolult szuibjektív jellegű. Ez két dologhoz vezet: egyfelől mutatja, hogy nagyon ingoványos talajon állnak a Wikipedia hitelességét számokérők, hiszen csak mennyiségi, mintsem minőségi eltérés van az online és offline források hitelessége között, másfelől pedig hogy nemcsak az egész hazai oktatási rendszer avult el, de már a reformelképzelések is. Egyébként a tengerentúlon is komoly agyalás folyik az oktatási rendszerük feltámasztása érdekében. Érdemes megnézni például Steve Hargadon blogját.
I. Így a francia elnökválasztási csata közepén felmerült a linux.com-os arcokban, hogy megérdeklődik a jelöltek véleményét a nyílt forráskódú szoftverekkel kapcsolatban. Elég meglepő (számomra), hogy többségükben válaszoltak, és még nagyjából képben is voltak (a tanácsadóik). A kakukktojás Sarkozy, aki inkább sumákolt, és egy óvatos szabadalom- és szerzőijog-párti állást foglalt el (a dolgot fűszerezi, hogy a tavaly elfogadott, a szerző jogait kifejezetten az információs társadalom szemszögéből szabályozni szándékozó törvény állítólag nem lett valami jó). Kellene csinálni itthon is valami hasonlót, de persze szigorúan rejtett kamerák jelenlétében feltenni a kérdést valamelyik hazai potentátnak. Mehetne a YouTube-ra. Btw. lehet, hogy a magyar DNS csavarodásával nem fér össze a nyílt forráskód?
II. A Medieval II Total War 1.2 patch/update még mindíg sehol. Ellenben már van egy száz oldal felett járó topic róla. Lassan ki lehet adni bőrkötésben. Ami érdekesebb, hogy közzétették, hogy az engine olyan 64MB, párezer file, 1.5 millió kódsor. Van tehát miben halászni. Ja,, a program eredetileg két DVD-n érkezett. De legalább igyekeznek megcsinálni mindent, nem pedig amolyan EA stílusban leszarni és elmenni szabira.
Némileg ott folytatom, ahol abbahagytam: kié is a számítógép, amit használunk? Most nem a drm-ről, hanem a web térnyeréséről lesz szó. Apropónak tökéletes a Google prezentációkészítőjének a híre. A trend persze egy ideje teljesen nyilvánvaló: egyre több online megoldást használunk és már olyan feladatok ellátására is esetleg, amelyeket korábban tiszta desktop alkalmazások láttak el. A RIA pedig alkalmasnak látszik a hagyományos hálozat-számítógép közötti határ látványának a megszüntetésére. Vagyis a technológiai fejlődés következtében (gondoljunk a wimaxra, vagy az azt vélhetően követő xmax-ra) reális jövőképnek tűnik az, amit a Sun felvázolt: a desktopok vékony kllienssé változása, amelyek egy hálózatra kapcsolódnak gyakorlatilag minden lényeges tevékenység során. Persze az még kétséges, hogy ez a Sun eltűnése előtt vagy után fog bekövetkezni. A másik oldalról persze ott van az a kérdés, hogy igencsak komoly megtakarítás remélhető az erőforrások központosításából, és a hiánya pedig problémákat okozhat. Mint például a magyar egyetemi tanulmányi rendszerek állapota a regisztrációs/tantárgyfelvételi hét/hetek alatt. Pofonegyszerű lenne, hogy egy közös rendszert üzemeltessenek, időben eltolva a regisztrációkat egy-egy héttel (vagy naponta megosztva, stb). Ezt Nick Carr gyakran hasonlítja az elektromosság fejlődéséhez, és az IT harmadik korának nevezi. És - nem mellesleg - a SaaS/SED/SES/webware/whatever megszűntetné a szoftver szerzői jogi felhasználói szerződéseket, mint kardinális jogi problémát, hiszen a egy szolgáltatási szerződés válna a központi kérdéssé.
Én inkább egy másik hasonlatot ajánlanék: a desktop a személygépkocsi, a hálózat a tömegközlekedés. Pontenciálisan sokkal hasznosabb és környezetkímélőbb lehet a közösségi közlekedés (és ez az IT-re is igaz: mennyi energiát használnak el a rossz kihasználtsággal működő gépek működtetésére és hűtésére?), bár kétségtelenül igényel alkalmazkodást. Másrészről meg ha rossz, akkor olyan mint a kocka Ikarus a nagyvárosban: zajos, büdös, csúnya és lassú. Nem is beszélve a rajta lévő alakokról. Csak a képzavar fokozása végett: olyan, mint az iwiw. Viszont a másik modell esetén kérdéses, hogy fenntartható-e? Lehet mindenkinek saját számítógépe? És garantálható-e, hogy a hálózat ne válljon egy állandó veszélyforrássá, legalább a gerince biztonságos legyen, védett a botnetes DoS támadásoktól, az adatok ellopásától, kifigyelésétől? Ma nem kis bátorság kell core szolgáltatások netre telepítéséhez.
A dolog nyílván még korántsem lefutott. Egyrészt kérdéses, hogy teljessé válik-e e valaha is a migráció a hálózatra, illetve milyen mélységű lesz, másfelől milyen jogi/technológiai technikák alakulnak ki a használata kapcsán. Egy biztos: nem egy gyors folyamatnak lehetünk tanúi.
A FairPlay mentes EMI-számok kapcsán sokan elkezdték leírni a digitális jogkisebbítést, én nem értek vele egyet, bár ettől függetlenüól drukkolok. És mindig számíthatok a Sonyra, ha elcseszett DRM rendszerre van szükség. 2005 végén volt a rootkitjük, ami kiváló példa mind a DRM, mind a DMCA szabályok tarthatatlanságára. Csak a közvéleményen és az eset kiterjedtségén múlt, hogy nem sikerült lenyomni azt, aki nyilvánosságra hozta az esetet a jog erejével. (Aki elolvasta idáig, és nem érti, vagy homályosak az emlékei, irány a Wikipedia). Most - mondja Adrian Kingsley-Hughes sikerült találniuk egy újabb, kevéssé hatékony de talán kevésbé kártékony, de mindenképpen zavaró opciót.
Ennél kevésbé szórakoztató a hír, hogy az AMD DRM-támogatás beépítését tervezi a processzoraiba. A Trusted Computing Group, a Trusted Computing Platform és hasonló kifejezések korábbi probálkozásokat jeleznek a DRM fizikai manifesztációjára. A gond az, hogy míg elméletileg sem lehetséges feltörhetetlen szoftver védelmet létrehozni, hardverrel igen - állítják a darknet szerzői. Nem kérdés kinek lessz rossz.
(Egy frappáns szövegszerű idézet a fenti cikkből: "There is a short list of parties who will be unauthorized to access your frame buffer: You. There is a long list of parties who are authorized to access your frame buffer, and that list includes Microsoft, Apple, AMD, Intel, ATI, NVidia, Sony Pictures, Paramount, HBO, CBS, Macrovision, and all other content owners and enablers that want your machine to themselves whenever you’re watching, listening to, reading, or shooting monsters with their products.")
Csakhogy a jövedelem kisebbítés (revenue minimization) ne maradjon digitális. Még esetleg a virtualizációnak drukkolhatunk, ami talán lehetővé teszi majd a drm-es környezet tökéletesen egyező virtuális verziójának (klónjának) elkészítését is.
Elindult az origónak egyfajta kommentelési lehetősége a blogtéren, gondoltam megnézem. Kiválasztottam egy engem érdeklő cikket, ami az XP telepítésének a megszűnéséről szólt. Át is kattintottam az origora. Maga az ötlet egyébként tetszik, remélem sokan élnek majd a lehetőséggel (mármint a kommentelés, az átkattintás annyira nem. Persze, a reklámbevételek).
Ám a cikk téves információt tartalmaz. See for yourself. Nem véleményt, hanem hülyeséget. Az előretelepítés csak 2009 januárjában szűnik meg. A "srácoknak" a "techbázison" elmondhatná valaki, hogy az OEM és az előretelpített nem azonos. Mindenesetre origot továbbra sem olvasok.
Néha rá szoktam nézni a magyar blogszolgáltatók címlapjára, és egy érdekes témába, valamit egy blogba botlottam, ami már ugyan két (három) napos, de valahogy elkerülte az általam olvasott helyeket, bár a diggre és néhány helyre még felkerült. Arról van szó, hogy egyes vélemények szerint az Interneten fellelhető mindeféle gond magának a hálózatnak a struktúrális problémája, és csak radikális újjáépítéssel és áttervezéssel oldható meg. A dolognak nyílván a fizikai része elhanyagolható, hiszen az igazi kérdés nem az optikai kábelek körül forog. Itt elsősorban a TCP/IP nyugdíjazásáról lenne szó. Merthogy nem alkalmas a hálózat bizonyos igényelk kiszologálására. És hát ugye a spam és a hekkerek (most tekintsünk el a fogalom árnyalatainak vizsgálatáról, és gondoljunk a kínai titkosszolgálat alkalmazottaira a wmf-ügyben). Amíg tudósok kísérletezgetnek az ügyben, az csak hasznos lehet. De Zittrain (Jonathan L. Zittrain, az oxfordi egyetem internet governance meg mégvalami professzora, de a Harvardhoz is van köze - nem mintha ez bármit érne a véleményének az ereje szempontjából) elég jól megfogalmazta, hogy nem csak ők szeretnének jelen lenni a tervezésnél. (..."a number of people (will) want to be in the drawing room," said Jonathan Zittrain, a law professor affiliated with Oxford and Harvard universities. "They'll be wearing coats and ties and spilling out of the venue."). Igencsak kevéssé lenne jó, ha a CISCO és társai terveznék újra a netet. Képzeljünk el egy központosított, befolyásolható, jól szűrhető struktúrát, minden diktátor álma, és egynémely demo politikusnak is tetszene (Teddy?). Elég erős megoldás lenne a net neutrality egyébként közel sem egyértelmű kérdésére. Tévé távkapcsoló nélkül. Én inkább a nehezen ellenőrizhető és irányíthatatlan netet választom spammal és "hekkerekkel", semmint a corporationok szép új Global Automatical Network Execution system-ét (bár, ha így akarnák hívni, nos, megegyezhetünk). Ezt nemcsak lerombolni, de megvenni sem könnyű.
Persze a többség számára ez nem nagyon érdekes. Még Amerikában is igaz ez, nem is beszélve arról, ami Magyarországon van. Ugyanakkor a világot soha nem az átlagos választópolgárok formálják.
UPDATE: Paul Murpy, aki már csak a neve miatt is az egyik kedvenc ZDNet-es bloggerem, is írt a témában, kicsit utána is ment a linkeknek
A Wirednek adott interjújában Tim O'Reilly némileg másképpen értelmezi a web2.0 lényegét, mint az eredeti, elhíresült cikkében. Most az adatok feletti irányítás megszerzését nevezi a központi kérdésnek, és ez kiváló alkalmat ad arra, hogy elmondja, a trend még csak épphogy elkezdődött. És ezt nehéz feladat elhitetni az emberekkel, akik bután azt hiszik, hogy a web2.0 igazából a wiki, a blogolás meg a szociálkodás. ("We're still trying to move people toward really understanding what that new world looks like. I don't think a lot of people are there. A lot of people still think, "Oh, it's about social networking. It's about blogging. It's about wikis." I think it's about the data that's created by those mechanisms, and the businesses that that data will make possible.") Bár ez egy "kicsit módosítja" az eredeti álláspontját, de tudhatjuk már, a web2 perpetual béta. Egyébként, ha már itt tartunk, a net legérdekesebb problémáivá számomra a szerzői jogok/művek és az adatvédelem kérdései váltak már egy ideje. Két olyan terület, amelynek van/volt valamilyen internet előtti története, amelyek szánalmasan megbuktak az online környezetben, és a régi reflexek szerinti reagálás csak tovább rontja a helyzetet. Nem mellékes kérdés, hogy a megszerezendő adatbázisok mennyire reálisak, azaz mennyi bennük a fake regisztráció, amely ma az adatvédelem legjobb eszköze.
Először is szögezzük le, hogy a neten nem nagyon van különbség erkölcsi és jogi norma között az érvényesülés fokozatában (már ami a véleménnyilvánítást érinti). Azaz a jog kikényszerítése legalábbis problémás. Országhatárokon túlnyúló ügyek, kevéssé képben lévő igazságszolgáltatás, anonim, de legalábbis nick mögé rejtett felhasználók; többek között ezek alkotják a nehézségek csoportját, amely ha nem is lehetetlenné, de nehézkessé, sőt kevéssé gazdaságossá teszik a jogi fellépést. Az állami kikényszerítés nélkül pedig nincsen semmi speciális, csak a jogra jellemző érvényesítési metódus. Másodszor, egy hangos és befolyásos csoport kezdeményezése komoly nyomással lehet. "Nem linkelek rá"-effektus. Személyes nyomásgyakorlás, például Scoblera, Arringtonra. Ez egy moderálási kvázi-standard létrejöttéhez vezethet.
Persze megértem, hogy érthető jelzéseket szeretnének, közlekedési táblákkal, csakhogy az egységes szabályokat nagyon könnyedén fel lehet használni ellentétes nézetek lekőbunkózására, mint nálunk az antiszemitizmust (nem vitatva persze, hogy a jelenség létezik). Senki sincs felhatalmazva a hivatalos értékelésre, de elég könnyű rámondani valakire, hogy megsértette az etikai elveket, mert Sierra-ügy ugye. Mert antiszemita, ugye. Védekezni pedig nem nagyon lehet ilyenek ellen. Nem hiszem, hogy fekete-fehérré kellene festeni a blogokat. A színek szépek. Mindenki határozza el, ha akarja, hogy milyen moderálást alkalmaz, egyénileg, külső nyomás nélkül. Slusszpoén: a Sierra ügyre semmilyen befolyással nem lett volna a szabály léte. Sierra így is kimoderálta a kommenteket, a meankids-en és a bobsuncle-ön megjelent volna úgy is a bejegyzés/komment. Egy szerintem jó példa, ráadásul magyar.
Kicsit más: Farber megint debunkolja az open source-t. Érdekes amit ír, mármint, hogy a fapados open source-funkciókhoz kapcsolódik a spéci, fizetős, prémium megoldás. Az is jellemző, hogy egyre fontosabb a cégeknél munkaként fejlesztett kód, mint a házilag hírnévért barkácsolt. Ami számomra ebből a leglényegesebb: egyes funkciók sokkal gyorsabban kerülnek a nyílt forráskód miatt a nyílvánosság elé, mint a jogfenntartott (proprietary) szoftverek esetén. Vagyis, a piaci elértéktelenedéssel párhuzamosan nagyobbrészt megszűnik a cégek azon érdeke, hogy érvényesítsék a szoftverhez fűződő jogaikat.
De mindenre van megoldás! Államilag finanszírozott filter szoftverekkel akarják ellátni a felsőoktatási intézményeket (ezeket a censorware-k közé sorolhatjuk, bővebben Seth Finkelstein írásai (ő harcolta ki a censorware exemptiont, a DMCA TPM-eket védő intéázkedései szerint megengedhető,3 évenként felülvizsgált kivételek, azaz mikor feltörhető a technikai védelem jogszerűen, btw. 2006-ban megszűnt, Magyarországon meg soha nem is volt.) és az EFF oldalán), amelyet mondjuk a ZDNet editorialban húz le. Tipikusan kiöntik a vizzel a gyereket, hiszen a szellemi javak esetében nincs tulajdonjog, azaz illegális példányról is lehet jogszerű másolatot készíteni elméletileg, míg a lopott javakon nem lehet tulajdonjogot szerezni. Másrészt meg elképzelhető, hogy oktatási vagy kutatási célból jogszerű lenne a hozzáférés.
Az amerikai copyrigth lobby nagyon régi technikája, hogy ha nem sikerül elérni a vágyaik bírói úton való kikényszerítését, akkor jön a törvényhozás. És itt tipikusan ellensúly nélkül jelenik meg a gazdasági erőforrásokkal bőven ellátott, szervezett üzleti érdek, mivel nincs hasonló lobbyereje a közérdekű felhasználásnak. Így tűnnek el a közös szellemi javaink. És most adjunk hálát az Artisjusért, és azért, hogy a RIAA még nem tette be hozzánk a lábát.
BTW kötőhártyagyulladás miatt csak a "legkritikusabb" dolgoról kerül fel valami egy darabig.
