Caracalla blogja

Egyre több magyar blogon látom kint az Adwordsos vagy egyéb reklámokat, és baromira érdekelne, hogy van-e értelme. Na nem mintha ilyesmit fontolgatnék (eltekintve attól, hogy a mostani oldalelemekkel is alig bírok el, nem szívesen csinálnék a hobbymból pénzügyi vontakozású projektet). Eddig az volt a benyomásom, hogy nevetséges összegre lehet így szert tenni, de kezdem megkérdőjelezni ezen állítás helyességét. (Fordítva egyébként jobban el tudom képzelni, pl. valaki az üzleti jellegű blogját gyorsan fel akarja futtatni, stb.)

Email vagy kommentek.

Nem oly régen feltűnt, hogy nem kimondottan oké (a 'magyar' karakterek helyére kettő darab felkiáltó jel került) a Feedburneres feedem, és végül sikerül (sorta') a végére járnom: az segített, ha a feedvalidator által jelzett nem xml-kompatibilis elemeket eltűntettem.

Egy rövid idegig hasonló volt megfigyelhető a Webisztánnal kapcsolatban is. A gond ugyananaz volt (és egyébként az említett post feedből való kiesése orvosolta), nem volt jól formázott xml a feed, és amikor a Feedburner átkonvertálta a Blog.hu-s feedet, a magyar karaktereket nem sikerült neki (ami egyébként továbbra is rejtélyes, mivel mindkettőnek tudnia kell az UTF-8-at az xml miatt, de mindegy).

És hogy mi volt a hiba? Maradjunk annyiban, hogy soha ne használjunk kacsacsőrt a Blog-hu címekben.

(Megj: az alábbiak nem érintik a technológiai felsőbbrendűség kérdését - egyébként szerintem mind *nix mind Windows alapon nagyon jól működő szervereket lehet üzemeltetni, sőt egyes hírek szerint még Mac szerver is van ;), meg nyílván még sok másféle is lehet. )

Nem olyan régi az eWeek cikke, miszerint a Linux szorul vissza a szerverpiacon. Alapvetően szkeptikus vagyok a Linux, illetve az egyéb open source, vagy szimplán: ingyenesen letölthető programok használatának mérése során.

Szóval az eWeekes fazon megírta, hogy gyakorlatilag idő kérdése és a Microsoft zsebre rakja a szerver os piacot is. Erre válaszolt a Linux.com képviseletében Joe Barr, aki akarja olvassa el őket, a lényeg a következő: nem jó mérőszám az, hogy mennyi os-t adtak el a hardverrel együtt. Ugyanakkor Barr szerint dinamikus növekedés figyelhető meg, a Red Hat például 95%-kal növelte a bevételét.

A fenti számok ugyanannyira alkalmasak a használt os-ek arányának mérésére: semennyire. A dobozos szoftvereknél és 'darabos' licenceknél könnyű mérni a használat változását - kivéve, ha egyes licenceket például már nem használnak, mert mondjuk lecserélik a programot, vagy elromlik az egész, és kidobják a hardverrel együtt. Mégis, ez a legjobb mérőszám, ami ebben a témában akad.

Ugyanakkor azt égen-földön senki nem tudja megmondani, hogy mennyi Linuxot, Firefoxot, vagy gyakorlatilag bármilyen ingyenesen letölthető programot (sőt ezeket még inkább, mert Linuxra, Firefoxra készülhetnek például oldallátogatottság alapján statisztikák, amik persze megint torzíthatnak a cookiek, egyéb beállítások miatt, stb, und so weiter, und so fort) használnak. Mivel csak a letöltések száma ismerhető, nem igazán mérhető, hogy ebből egyfelől mennyi a valódi install és használat, másfelől egy letöltött példányra juthat több telepítés is.

Emellett persze nem jó a support alapú bevétel sem igazán összehasonlítási alapként. A Red Hat fenti növekedése is sok mindent takarhat - amely tényezők adott esetben nincsenek sem a technológiai részletekkel, sem a felhasználói számok változásával összefüggésben, hanem például eddigi in-house support kiváltását is mutathatják.

Alapvetően az a helyzet, hogy nehezen mérhető a szoftverhasználati arány. És míg az eladott program - licencszámmal mérhetőek azonos kategóriába eső termékek - igen, pl. játékszoftverek - gyakorlatilag haszontalan eltérő fajta szoftverek, illetve eltérő dinamikájú, üzleti modellű és életformájú megoldások összemérésére. És ez az open source - freeware mellett fedi az on-demand jellegű használatot is, a hagyományos shrink-wrap-en kívül. Paradicsomok és krumplik.

Vagyis végezetül ott tartunk, hogy számos oda-vissza vagdosó cikknek álcázott sajtóközlemény, színes oszlopgrafikonok megtekintése után nem tudtunk meg érdemi információt.

Eltekintve attól, hogy sose bízzunk meg a jövőbeni használati arányokról szóló felmérésekben (és hogy a macskák mindig a tálban lévő ételt választják).

Google - Opensocial - győzelem

Mondjuk ez nem tartott sokáig. Először a Myspace, most a Facebook (gyakorlatilag küszöbön állhat a megegyezés).

Az ember lassan kezdi érteni, hogy miért közelíti a Google értéke a Microsoftét, mikor az elmúlt évi bevétele gyakorlatilag azonos a MS nyereségével.

Igazából csak hangsúlyozni tudom, hogy ha minden jól alakul, akkor a szociális networkok tudnak majd versenyezni egymással - mivel a rájuk írt appok azonosak lesznek.

Tényleg nagyon röviden az Opensocialról (érdemes olvasni: Webisztan, Doransky, Winer) (Hogy kerül a gumicsizma az asztalra, kérdezhetnénk Winer kapcsán. Hát a következőképpen: ha visszanézünk erre, amit írtam, látható, hogy az egységes API magától nem hoz semmiféle változást a felhasználói lehetőségekben. ) A legjobb áttekintő post szerintem az ex-netscapes Marc Andreessen-é, aki az aktuális projektjével, a Ninggel érintett is az ügyben. Azóta meg írt már vagy három kimerítőt a témában. UPDATE II: Most láttam, Bártházi András nagyjából ugyanazt megcsinálta magyarul.

Első gondolatom az volt, hogy bár közvetlenül nekünk usereknek ez nem lesz jó, de a fejlesztők majd örülnek neki nagyon. Az végül is soha nem baj, ha valaki egy kicsit lefűrészel a kerítések tetejéből. Másrészt meg nem kizárt, hogy előbb-utóbb az adatok migrálhatóak lesznek a hálózatok között, pl. a Maka-Maka érdekében. Mint ahogy az sem kizárt, hogy kialakul egyfajta digitális identitáshordozó csomag (személyi igazolvány), ami ha nem is lesz az államok által elismert, de de facto standard lesz, amelyet sok különböző szolgáltatás használhat, amelyek nem követelik meg a teljes bizonyosságot a személyazonosítás során, és egyes esetekben sikerrel helyettesítheti a még megszületés előtt exitált elektronikus aláírást. (Nyílván érezhető, hogy ez a gondolat még erősen embrionális állapotú.)

De a dolog célja persze az, hogy mindenkit rávegyenek az egységes API használatára, vagyis hogy egybenyissák az oldalakat. Ennek pedig az eszköze nyilvánvalóan az, hogy amennyiben sikeresen bevonnak színvonalas fejlesztőket, akkor komparatív versenyelőnyt jelent a Google API használata. Kicsit olyasmi lesz a helyzet, mint a Windows esetén: az API egy olyan egységes, közös pont, ami fejlesztőket és a platformokat összeköti, és emiatt interoperábilisak lesznek-lehetnek egymással. Egy dolog biztos: az API benne lesz a képben. (Mint ahogy a Windows a különböző márkájú hardvereket és az alkalmazásokat. És ne feledjük: a MSFT gyárt egyéb szoftvereket, sőt hardvereket is.). ((És akkor tényleg nagyon zárójelesen és bizonytalanul jegyzem meg: alakul a web operációs rendszere?))

És nem tűnik sikertelennek az akció. Ki a legfőbb célpont? Facebook. Kinek kell ez legjobban? MySpace. És igen, a két nagy közül az első felszállt a Google buszra. Nem tartott sokáig, tekintve hogy most jelentették be csütörtökön hivatalosan az egész OpenSocialt. A személyes véleményem az, hogy idő kérdése a Facebook bejelentése, hogy hát akkor ő is... - és minél később, annál rosszabb lesz számára, feltéve, hogy működik az  Opensocial. Egyedül azért nehéz lesz versenyeznie a fejlesztőkért.

Nyilván semmi értelme nincs összehasonlítani a magyar helyzettel. A verziószámkezeléssel meg várjuk meg a gazdasági lufi újabb leeresztését. Amikor a következő sablon videomegosztó site már nem cutting edge.

UPDATE:A Facebook megegyezés gyakorlatilag a küszöbön áll.

UPDATE III: Persze nyilvánvaló, hogy az egységes API-k egységes veszélyforrások is (aka single point of social vulnerability)

Van egy remek, már 1997 óta működő kanadai IT-képregény, a Userfriendly, amelyik leginkább egy tech-support csapat illetve internetszolgáltató cég körül bonyolódik, mindig az aktuális hírekre reagálva. Néha pedig a csapat nélkül reagál általában arra, ami foglalkoztatja a rajzolót. (És bár nem tartozik ide, de csináltak egy sikertelen shell IPO-t is, ami miatt a dotcom-buborék kipukkanásakor majdnem megszüntek, és..,. de ez mindegy is). Szóval jó

Ízelítőül itt a mai adag:

Bár semmiféleképpen nem kívánom magam online médiaszakértőnek álcázni, azért foglalkoztatnak az online média kérdései. Gyakorlatilag két hónap óta papíralalpú újságot nem nagyon olvasok, fizetni meg egyáltalán nem fizetek érte (nem, nem is lopom, és nem is Metró).

Alapvető dilemma a nyugati újságok esetén az internetes megjelenés azon problémája, hogy hát az online kiadás mégiscsak a fő üzleti tevékenységet veszélyezteti, kannibalizálja (ez a szó még szerephez fog jutni). Másfelől meg lehetőséget is jelent nagyobb olvasóközönség elérésére, de valamiképpen azért biztosítani kellene a bevételt. Erre a leggyakoribb modell minden bizonnyal a hirdetés, az előfizetéses megoldások inkább kudarcosak (Times Select). Minden bizonnyal inkább a termék az olvasókhoz minél többféle módon (feedek, testre szabható újságok, sőt: hírfolyamok (riverofnews)) való eljuttatása az, ami komparatív versenyelőnyt hozhat, bár összességében azt hiszem, hogy a média bevételei csökkennek a netes megjelenéssel.

Ugyanakkor a net feloldja a tartalmi korlátokat, és lehetőséget ad a speciális, tematikus kiadványok, mellékletek bevetésére. Igen, a lassan ortodoxnak tekinthető módszer blogok létrehozása.

Azonban nem feltétlenül kell ezzel próbálkozni. A HVG.hu csoport(?) például egyre nyilvánvalóbb módon egy másik irányba fordul, és -lineokat hoz létre. Jobline, Techline, Ecoline, Travelline. Elsőre a futószalagok ugrottak be (assembly line) a megnevezés kapcsán, jelesül a HVG nevű iparcsarnokban a szorgos médiamunkások párhuzamos szalagok mellett rakják össze a különböző termékeket, amit közös név és marketing alatt próbálnak eladni, és eközben adott esetben nem elképzelhetetlen olyan szellemi műhelyek létrejötte, amelyre a papírlap is támaszkodhat. És nem indult rosszul, elég hamar lettek feedjeik, és láthatóan a reklámfelületek értékesítése sem okoz gondot.

De ez nem a történet vége. Nekem az a benyomásom, hogy túlzottan mainstreamre akarják pozícionálni az online újságocskákat. Ha már technológiai kiadványt akarnak csinálni, nem feltétlenül ilyen és ilyen és ilyen cikkekre lenne szükség szerintem. És ez független attól, hogy a partícionálóra nem kellene felhívni azok figyelmét, akik eddig nem tudtak róla, valószínűleg nem nekik szánták a programot, nem véletlenül nem az " Új Office dokumentum " mellett van a Start-menüben. (Az meg egy másik kérdés, hogy az fdisk jóval fontosabb kérdés, lévén rendszertelepítés ELŐTT célszerű partícionálni.) Szóval túl bulváros az ízlésemnek.

Annak bizonyítékául, hogy nem egy kiadvány problémájáról van szó, ajánlom az Ecoline-t. Egy komolyan vehető újságnak nem kellene két mondatos "Gurutippet", befektetési tanácsokat osztogatnia. Ráadásul a földbe, rubelbe vagy olajba befektetőknek tipikusan nem az Ecoline főoldaláról származik a befektetési stratégiájuk (illetve legalább is remélem). Így ez leginkább eléggé átlátszó parasztvakítás. Gyakorlatilag az Ecoline: hírek számokkal.

Ugyanakkor nem úgy látom, hogy csupán a HVG új tematikus mellékletei problémásak. Nem tudom, hogy csak én gondolom-e úgy, hogy gyakorlatilag Lipovecz Iván távozása óta a lap drámaian veszített a színvonalából. Valahogy eltűnt az a kiegyensúlyozott, mérsékelt és minden esetben visszafogott és értelmes, de mégis szókimondó hang, hangulat, ami gyakorlatilag egyedülálló volt a magyar lapok között. Az az érzés, hogy HVG-vel sehol nem gáz megjelenni.

Nem hiszem el, hogy nem érzik a dolgozóik, hogy Papp László Tamás cikke igenis kínos. Hogy régebben nem írtak indulatból, talán kicsit részegen cikkeket, hogy pont a HVG tudott kimaradni az alaptalan minősítésekből, hogy agyrém az arc eltakarásának a büntetése (Például hóviharban lehet kendőt rakni az arc elé? És ha tüntetnek a hóviharban? Justitia szobra eltakarhatja az arcát, de az állampolgárok nem?) és ugyancsak az az IP-cím alapján való azonosítás. Mert ha sokat szaroznak, akkor vannak néhányan, akik holnaptól a HVG főszerkesztőjének IP címével fogunk fórumozni? Hogy fel sem merül a magát minden bizonnyal a kifinomult médiaelit tagjának tartó újságírókban, hogy fiatalként hatalmas csalódás, hogy sz?rt sem érő diplomával jössz ki az egyetemről, amiről bizony nem tudtad a kezdéskor, hogy ez lesz, hogy nem könnyű elkezdeni az életedet, mert igazából az újságot írók generációja jól elk#{ta az országot? És a létező intézményesült politika igencsak rossz munkát végez az érdekek artikulációja és kanalizációja során?

Hogy a HVG-nél mostanában nem a legjobb irányban mennek a dolgok? Hogy ha Uj Péterrel és Tótával akarnak versenyezni, akkor nem elég az indulatot átvenni?

De nem csak egy cikkel van itt baj. Például az összes egészség-körüli témában írott munkájuk eléggé placeholder jellegű. Hogy tök átlagos tippeket adnak el komoly életvezetési tanácsként? Együnk naponta ötször gyümölcsöt meg szelénnel aktiváljuk az immunrendszerünket, oszt jónapot?

Őszintén szólva fontolgatom a leiratkozást.

De persze lehet, hogy a gond az, hogy a papírHVG szerkesztősége nem szereti eléggé az online társait.

A videokártyák erejével jelentősen meg lehet gyorsítani a jelszavak feltörését - írja a PCWorld, ráadásul a nyers erővel (mármint processing powerrel) operálva.

Előre leszögezném, hogy távolról sem vagyok kriptográfiai guru (sem), de van két alapvető problémám a dologgal.

Ad 1: A tapasztalataim szerint a felhasználók gépükhöz nem szoktak túl szofisztikált jelszavakat választani, ráadásul valószínűleg nem a Vista titkosítási algoritmusa a legerősebb. Érdekes lenne tudni, hogy mit jelent ez a valódi profi titkosítások, vagy akár csak az RSA algoritmus ellen.

Ad 1.2: Bír jelentőséggel a tény, hogy fizikai hozzáféréssel bírunk a géphez?

Ad 2: szép és jó, hogy jelentősen növeli a PC-k használhatóságát a titkosítások feltörésében, de mit jelent ez például a szuperszámítógépekkel összevetve?

Tényleg nincs többé biztonságos jelszó?

A HUP egyébként némileg informatívabb.

A HWSW-n is további infók.

Beppe Grillo egy eléggé ismert (Olaszországban mármint) humorista, aki bátran ki mert állni aktuálisan regnáló korrupt miniszterelnökökkel szemben is (aki egyébként szocialista volt, de  ennek aztán tényleg nincsen semmiféle aktuálpolitikai vonatkozása vö Prodi, aki ugye szintén balos és e történet főszereplője). A Wikipedia oldala is eléggé szép.

Szóval nem egy semmiből eltűnő figura, bár azért a Slashdoton nem vártam volna a megjelenését. A történet egyébként a blogok szabályozásáról szól. Magyarországon se egyszerű a kérdés, ugye.

Szóval a pizza és a leggyorsabban szaladó katonák otthonában a következő szabályozást kívánja bevezteni a Prodi vezette kormány, amely a hírek szerint azt kormányülésen jóváhagyta már: be kell jegyeztetni a hirközlési hatóság helyi megfelelőjénél, adózni kell utána, engedélyeztetni kell (a certificate-s rész nem egészen világos, sajna olaszul meg nem tudok), ami Grillo szerint gyakorlatilag a hivatásos média struktúrájának lemásolására kötelezi a bloggereket, és komoly veszélyt jelentene a rágalmazási szabályoknak való megfelelés, amelyek megsértése akár börtönbe is juttathatja a bloggereket - már akik addig nem zárták be a boltot.

Nyilván tökéletesen értelmetlen szabályozás lenne, az EU legrosszabb hagyományaihoz igazítva, belterjes és múltbatekintő, és bár én az intézményesült média befolyását tippelem a dolog mögött, sokat nem érnek el, mert majd legfeljebb jól kiköltöznek külföldi szolgáltatókra a bloggerek. De a technológiai változásokat fogyelmen kívül hagyó voluntarista jogalkoztási kísérletnek remek példája.

Prodi vagy Berlusconi, kedves bloggerek? Olaszország egyébként a bizonyítéka, hogy a magyar politikai kultúra semmivel sem alábbvaló a Nyugat-Európainál. Mindenesetre jó példa, hogy milyen veszélyekkel jár az EU-s politikusok repatriálása.

Előrebocsátom, hogy olyannyira elérzékenyültem a személyes emailes megkereséstől, hogy ez minden bizonnyal befolyásolta a józan ítélőképességemet.

Melyek azok a szerzői művek, amelyek netes disztribúciójára még nem születtek elterjedt megoldások? Szoftverek, zeneművek, audiovizuális művek, könyvek kilőve. Nem sok minden maradt.

Az egyik ilyen terület a képzőművészeti alkotások területe. Ne hülyéskedjünk már, ki fog a weben festményeket nézegetni? A kérdés csak részben elméleti.

Ugyanis elég régóta festegetnek az emberek ezt-azt, mamutot, egymást, mikor mit. Emellett ez a terület kevéssé digitalizálódott eddig, vagyis többségében az eredeti művek, esetleg néhány reprodukció és hamisítvány képezi a kínálatot. Ezért például még sehol sincsen a Painting Indutry Association of America. Mindemellett meglehetősen nagy a szabadon hozzáférhető, már szerzői jogi védelem alatt nem álló művek száma.

Másfelől meg eléggé reménytelen dolog a legtöbbünk számára, hogy egy hosszú világkörüli úton megtekintse az eredeti példányokat.

Néhány magyar fiatal úgy tűnik, hasonló következtetésre juthatott, és nagyjából így születhetett a Terminartors. Mondjuk a szóvicc közeli állapotért valamiféle büntetést feltétlenül érdemelnének, bár a web2.0 plussz 'R' betűje határozottan megvan (Flickr, Zoomr, stb.). Ráadásul a dolgot angol nyelven csinálták, ami valószínűleg egy jó választás, tekintve a hazai művészetkedvelők és az internethasználók közötti konvergencia vélhetően nem túl magas értékét.

Az elképzelés az, hogy a kedves userek feltöltögetik a képeknek a digitális verzióit, amelyet azután nézegetnek, és élénk eszmecserét folytatnak róla a fórumokban.

A festmények megtekintése mellett az átgondolt keresési struktúra fogott meg legjobban. Képek keresése nem egyszerű dolog, mivel a keresők nem tudják lefordítani a 'sex' kifejezést a fedetlen mellek képi ábrázolására Mona Lisa nevét a képi megfelelőjére. Az eddigi legjobb válasz a tagging lett, ami olyan amilyen. Ebben az esetben a kihasználható különbség a képanyag homogén jellege, ami lehetővé teszi speciális kategóriák - korszak, festő, a fizikai elhelyezkedés szerinti múzeum, város, ország - használatát a keresés során.

Vannak aztán kezdetleges szociális funkciók, úgymint fórumok, blogok, üzenetküldés. Emellett főkategóriaként szerepel a szórakozás, ami még eléggé prealpha.

Még egy abszolult pozitív dolog a szójegyzék a művészetben kevésbé jártas (én) érdeklődők számára, plusz a szakirodalom. Ami azonban igazán hasznossá válhat, az a kiállításajánló.

Persze jogászként nem tudtam megállni, hogy ne nézzek bele a felhasználói feltételekbe. A dolog egyébként nem olyan durva, a szokásos feltötéses móka: mindenért a feltöltő felel, hivatalos kérésre mindent eltávolítunk. A meglepő a kidolgozottsága az egésznek, bár azért a jogászuknak át kellene futnia az Szjt 45. § (1).-et, mert szép és jó, hogy mi mindent összeirogatnak a felhasználói szerződésekről, csakhogy azok írásbeliség nélkül nem érvényesek, akkor meg már lehet kedvesnek és viccesnek is lenni (ez egyébként általános netes probléma, ahh mindegy).

Az oldalon (egyelőre?) nem találhatóak reklámok, nem tudunk meg semmit a hátteréről, de a profi megoldások, mind a letisztult felület mind a jogi dokuk kapcsán (meg hogy egyáltalán léteznek) azt sugallja, hogy nem feltétlenül tiszta labour of love-ról van szó. Ami persze nem baj, bőven létezik kölcsönösen vonzó megoldás. Általában a transzparencia azonban fontos ezen a területen, mert könnyű elriasztani a lelkes usereket.

Szóval mindent összevetve szerintem itt egy olyan niche jellegű közösségi szolgáltatással állunk szemben, aminek egyértelműen van létjogosultsága. Azonban felmerül két kínzó kérdés.

Az egyik, hogy mi a terve az alkotóknak/üzemeltetőknek a jövőre nézve. Személy szerint kevéssé tartom valószínűnek, hogy ez legyen az új magyar sikerszolgáltatás. A webes dolgoknál eléggé magas a kritikus tömeg, ha az üzleti modell az Adsense, és ehhez nem elég mainstream dologról van szó. Az egy másik helyzet, ha sikerül nemzetközivé tenni az oldalt. De a kulcsszó a kitartás, mert üzlet talán soha nem lesz belőle. Mindenesetre az oldal melletti üres sáv 1024X768-ban elképzelhetővé teszi egy reklámsáv megjelenését. A veszély ebben az esetben a userek elriasztása oda nem illő, harsány reklámokkal.

A másik a rejtett szerzői jogi bombák problémája. Személyesen találtam  olyan műveket, például ma is élő amerikai alkotóktól, amelyek tuti, hogy még szerzői jogi védelem alatt állnak. Persze lehet, hogy az aláírt licencszerződés ott van a fiókban, de kétlem.

Végeredményben számomra túlnyomórészt szimpatikus az egész ötlet. Voltaképpen egy értelmes tematikus képmegosztó szolgáltatással van dolgunk, amiben már most is 22k+ kép van, ráadásul rendszeresen kerülnek fel újak. Végre valami, ami nem lerágott csont, és gondolom a festészet iránt érdeklődőknek még inkább szimpatikus lesz. Baromi jól használható lenne például az oktatásban, kiegészítendő a történelemkönyvek csekély művészeti anyagát, vagy akár művészettörténet órára is, gondolom. A dolog még eléggé béta (pl. a taggelés, a rating még nem működik, az RSS névtelen és képek nélkül kevéssé informatív), de azt hiszem a lényeg már látható. Másfelől meg nem kezdtek blogot írni a tuti-nyerő-mienk-a-jövő-web2.0-zenemegosztó szolgáltatásukról (amelynek készítői az eddigi legmesszebbre jutottak a moderál funkció tesztelésére való motivációval), hanem megcsinálták.

És van még legalább két irány, amire szerintem rá lehetne hajtani. Az egyik szinte magától értetődő: a mai festőkkel felvenni a kapcsolatot, és például képeladással összekötött galériás megoldást javasolni nekik, mert mondjuk a festőművész.hu (partnerünk a sportingbet) az az anti-weboldal iskolapéldája lehetne.

A másik pedig múzeumok figyelmét felhívni a kiállításaik promóciójának a lehetőségére. Úgy gondolom, hogy az online megnézegetése a képeknek elenyésző mértékben képes helyettesíteni, amikor az embernagyságú olaj előtt döbbenten áll valaki egy negyedórát, de az érdeklődés felkeltésére például alkalmas lehet. Eközben jó minőségű képanyagot hoz a Terminartorsnak. Képzeljük el, hogy a nyaralást az időszaki kiállításokhoz igazítjuk a közeljövőben...

Végezetül álljon itt az igazán magáért beszélő mission statementjük:

"Our core philosophy about art is simple but powerful. We are living in vastly different cultures and societies. Our values are different, too and, sadly, in many cases are somehow confronting. One of the very few achievements of mankind which are generally and widely accepted and appreciated is art. Art is universal, powerful and makes us more human. Art, at its best, does not divide us but brings us together in enjoyment and understanding. Art is the universal language.

TerminArtors is an art site."

Még hogy a jognak nincs humora? Hát csak meg kell nézni, ami MAGUS/M*/ugyanaz pontokkal elválasztva szerepjáték körül folyik.

Az egész persze a sokszor elátkozott Novák Csanádig megy vissza, aki sikeresen értékesítette a kiadói jogokat és a védjegyjogokat - két különböző félnek. Remélhetőleg ő most már csak a kiwikkel foglalkozik.

Ezután már csak a két fél összeugrása kellett az első forduló inddulásához, amely mindkét fél - az Inomi, ill. Gémeskút - kiszállásával végződöt.

Pillanatnyilag a következő a helyzet (már amennyire látni lehet): kiadói jogok: Tuan, védjegyjogok Delta Vision, szerzői jogok: szerzők (a felhasználási jogok eredetileg valószínűleg Gáspár Andráshoz kötődnek, mint megalkotóhoz, a jellegzetes karakterek/helyek/stb. tekintében).

Tényleg nincs más dolgunk, mint hátradőlni, és felszabadultan sírva nevetni. Vagy fordítva.

Ja, mégvalami. A szerzői jogok szakértőinek (myself excluded) a száma kicsiny hazánkban - különösen a szerepjátékosok tekintetében - gyakorlatilag világelső népességarányosan. Annyi hülyeséget összehordani, mindenféle indokolás nélkül...

Szerintem alapvetően az Inomi ügyvédje elkúrta, mert a közepesen értéktelen újrakiadási jogokat sikerült megszereznie, meg a valamivel értékesebb elvi beleegyezést Gáspár Andrástól.

A legújabb fordulatok egyébként: a Tuan nagyot dobott az RPG.hu befenyegétésével - ami rögtön a humor rovatba is került - a népszerűségén, utána a DV közleménye gyakorlatilag betett a Tuan M-körüli jövőbeni kiadványainak (mehetnek egyezetetni GA-val, meg a védjegyjogokért). Csak írni, na azt nem akar senki.

Kicsit olyan a helyzet, mint a magyar foci körül. Értékelhető eredmény a szerepjáték tekintetében lassan évtizede nincsen, ellenben a dögevők potenciális befektetők még/már érdeklődnek.

Egyébként - csatlakozva némely hozzászóló ajánlásához - szerintem is fel lehetne használni a történetet egy saját szerepjáték magvának. Biztosan lennének benne jogászok, kiadók meg vérszívók (tetszés szerint kombinálva). Meg persze csanádok.

Nem kis meglepetéssel vettem észre, hogy a Feedburneres feedemben a magyar karakterek helyét kedves kis kérdőjelek vették át. A magyarázat erre nem volt nyílvánvaló, még a fórumok alapján sem.

Nulladik pont: a dolog működött.

(Csak az egyértelműség kedvéért: a Feedburner az eredeti feedet használja, reszinkronizálja, hozzárak egy-s-mást, vagyis nem maga állítja elő).

Az első gondolatom az volt, hogy nézzük meg, nem a Readernek van-e baja. De persze nem. OK, nézzük meg, mindenkinek ilyen-e a blog.hu-s feedje, hátha ők variáltak valamit. A jelek szerint nem.

Azt is elsőre lehetett látni, hogy a Blog.hu-s feedben még megvoltak, a Feedburneresben meg már nem voltak meg a magyar ékezetek. A kódolás elvileg UTF-8, szóval létezni léteznek benne a karakterek.

Rendben, Feedmedic. Volt az egyik postban egy kis formázási gikszer (sikerült egy pdf fileból átemelni valamit), ami miatt már nem minősült jól formázott xml file-nak a feed, és TALÁN ez okozta az egész problémát. Végül is ez a bejegyzés próbaként is szolgál. Kiváncsian várom.
Mindenesetre nem jó hír, hogy a Feedvalidator még mindig legalább három problémát jelez MINDEN Blog.hu-s feed esetében.

Akárhogy is, a miértre még mindig nincs válasz.

UPDATE: Nos a jelek szerint az lehetett a gond, hogy ctrl+c - ctrl+v -vel sikerült beemelni valamit, ami miatt már nem volt szabványos az xml és ennek egy mellékkövetkezménye lett a magyar ékezetek elvesztése. Remélem jó is marad, mert különben a 'debugging'-gal visszaléphetek a csirkecsont-jósláshoz.

Törvényellenes a Volkswagen-törvény - olvasom a HVG feedjét. Azonban most nem (csak) ők hibáztak, hanem az MTI-től vették át szó szerint.

Ezúton is gratulálok annak, aki az EU-bíróság ítéletére hivatkozva törvényellenesnek titulál valamit. Sőt, egy törvényt. Ez jó példája a körbeforgó okoskodásnak, amely még az EU-s jogforrási rendszer ismerete nélkül is nyilvánvaló.

Helyesen: a VW-tv. meg nem engedett módon sérti a tőke áramlásának a szabadságát, ezért ellentétes az EGK alapító szerződésével. Emiatt a német állam elleni szerződésszegési EU-s eljárás várható, amelynek a vége várhatóan a törvény megváltoztatása (vagy hatályon kívül helyezése) lesz.

Reszkessetek oligarchák!

"I tend not to email or --not only tend not to email, I don't email, because of the different record requests that can happen to a president. I don't want to receive emails because, you know, there's no telling what somebody's email may --it would show up as, you know, a part of some kind of a story, and I wouldn't be able to say, "Well, I didn't read the email." "But I sent it to your address, how can you say you didn't?" So, in other words, I'm very cautious about emailing."


    --George w. Bush
10/24/2006
in a CNBC interview yesterday with Maria Bartiromo

Egyébként a Chimp-o-matic-ról van.

A másik pedig az EKK által még 2005-ben összeállított, MeH-es domainen elérhető szótár első eleme:

"Adat: A számítástechnikában adatnak minősül  minden olyan információhalmaz, amely egy meghatározott formátumban egyszerűen és kényelmesen továbbítható ill. alkalmazható"


Ezek szerint ami nincs meghatározott formátumban, nem egyszerű esetleg kényelmes a továbbítása vagy alkalmazása, az mi?

Egyébként a html-be kódolva megtalálható a szegénységi bizonyítványom (soha többet nem szólom le, aki space-szel igazít valamit helyre a Wordben).

A magyar "internetjogászokról" szoktam rendszeresen szépeket irogatni ide, de közel sem magyar sajátosságról van szó. Külföldön is megjelentek már egy ideje az internetspecialisták, akiknek sokszor lövésük sincs az egészről.

Azt hiszem, a Dozier is ilyen, akik egyszerűen csak cyberterrorlawyerként cybertriallawyerként vannak jelen a neten,

(nts: rendkívül gyermeteg egyes cégek nevével, meg az áthúzott betűtípussal szórakozni, le kellene róla szokni).

teljes nevük pedig Dozier Internet Law, P.c. Dozierék mindenhez értenek, ami internetes jog, és ezt be is bizonyítják.

Az egész a DirectBuy-t negatív kritikákkal illető weboldal elleni fellépéssel kezdődött. Nemcsak, hogy megfenyegették őket, de rögtön a kanadai joggal is. Elküldtek egy cease-and-desist levelet, amelyben mellesleg egy szokatlan fordulattal a copyrightra hivatkozva megtiltották annak közzétételét.

"Please be aware that this letter is copyrighted by our law firm, and that you are not authorised to republish this in any manner. Use of this letter in any posting, in full or in part, will subject you to further legal causes of action"

Valószínűleg levél még nem került fel ilyen sebességgel a hálózatra. Mint látható, a Dozier igazán érti a net működését. A dolog több jogi blogra és a Slashdotra is felkerült, köztük az Overlawyeredre is. (Ez különösen jó, Mr. Dozier bekommentelt.) Persze a másik fél is talált ügyvédet, aki elég hamar lezárta a kanadás részt. A Dozier válaszolt, nem is kicsit. Ők nem csináltak semmit, csak jóhírű vállalkozásokat védenek a vásárlóiktól rosszindulatú  rágalmazóiktól és az őket képviselő Ralph Nader ('szélsőséges' zöld-polgárjogi mozgalmár, volt többszörös elnökjelölt) alapította jogvédő szervezetektől. Több ilyen ügyet oldottunk meg, mint ti valaha is fogtok, és egyébként is akkora konferencián beszéltem tegnap, stb.

Ezek után persze gondosan bitről bitre átvizsgálták a Dozier weboldalát, és mibe botlottak? Csak nem a felhasználási szabályzatba? Olyanokat mond, hogy:

"Dozier Internet Law, P.C. has a lot of intellectual property on our site. For instance, we are the creators of all of the text on this website, and own the “look and feel” of this website. We also own all of the code, including the HTML code, and all content. As you may know, you can view the HTML code with a standard browser. We do not permit you to view such code since we consider it to be our intellectual property protected by the copyright laws. You are therefore not authorized to do so. In addition, you should not make any copies of any part of this website in any way since we do not want anyone copying us. We also do not allow any links to our site without our express permission, except that you must maintain the link in our Copyright Infringement Warning Button as it is designed. The name “Dozier Internet Law, P.C.", and similar derivatives of it, constitute our trademark and servicemark, and should not be used in any manner without our permission. You are authorized to use the Copyright Infringement Warning Button we provide, but you agree this permission can be cancelled at any time, within our sole and independent discretion. Please understand that we regularly monitor the major search engines and conduct searches to identify those individuals and companies that are using our trade name in order to attract business to their own website in which they have pecuniary and economic interests. Dozier Internet Law, P.C. obviously has the capability to immediately react to such misappropriation, oftentimes resulting in very significant financial exposure for the infringer. You are not authorized to use our name, or any derivative of it...."

Hmm, ezt a stratégiát kipróbálom. Mindenkinek, aki be akar perelni, ezúton megtiltom a nevem használatát. Így írjatok keresetlevelet, szemetek!

Egyébként ez a html dolog elég érdekes. Nem mondhatnám, hogy lenne kanonizált válasz, de a legelterjedtebb változat szerint a weboldal kódja nem áll szerzői jogi védelem alatt, de a részei (a szövegek, képek, kóddarabkák, stb.) igen. Senki ne kérdezze, hogy akkor az AJAX-os oldalakkal mi a helyzet.

"...We do not permit our website to be “spidered”, or a program run through the website, for purposes of obtaining email addresses to be used in commercial email campaigns. We do permit search engines to access our website for purposes of indexing search results. We do not authorize you to access the Dozier Internet Law, P.C. website by conducting “click attacks”, which is the practice of clicking on one of our online ads for the purpose of running up our advertising costs. All of our online advertising is intended solely and exclusively for bona fide prospective clients. By clicking on an online ad, you are immediately directed to our website. If you are conducting a “click attack” and are not a legitimate, bona fide prospective client, your access to any page of our website is unauthorized..."

Hmm, they REALLY DO GET IT.

Valami azt súgja, hogy a Dozier cégnek egy darabig lesz mivel elfoglalnia magát.
Mindenesetre kiváncsi lennék a DirectBuy véleményére a professzionális jogi védelmükről.

Én mindenesetre feltettem a copyright infringement buttonjukat, ha már megengedték.

Eléggé szánalmas látni, amikor a különböző nemzetiségű úgynevezett demokrata politikusok egymás hegyén-hátán adják el magukat a lakossága élete árán a csúcsra kapaszkodni vágyó kínai kommereknek. Kína azonban tovább ment: talán a dalai láma kitüntetése miatt, miután nem sikerült diplomáciai módszerekkel bármiféle hatást elérnie - eltekintve  Bush nyugati megítélésének javításától - most gazdaságilag vágna vissza. Átirányítja a hírek szerint a Google, a Live search és a Yahoo keresők, továbbá talán a YouTube forgalmát a Baidu kínai keresősitera.

Nem tudom melyik a rosszabb: ha összekeverik a gazdaságot a politikai szférával, komcsik lévén nem tudván megkülönböztetni őket, vagy ha gazdasági érdekek miatt csinálták, mindenesetre sokkoló, hogy ilyen penetráns módon bele lehet nyúlni a netbe. (Bele se gondolok, én mi mindent buknék a határon felhúzott tűzfalon).

Remélem, hogy a lépés nem marad válasz nélkül. Pölö toljuk le a kínai domaineket a DNS szerverekről, aztán éldegéljenek csak a nagy faluk belsejében, amely most nem a mongolok elől védi az államot, hanem a lakosság szellemi elmenekülése elől.

Bár igazából az elterelés miatt csak az érintett siteok szenvednek, meg a kínai lakosok, minket annyira nem érint, (bár lehet, hogy a Butafon hálózatán a jövőben csak kínai keresők lesznek), a megsértett emberi jogokat jókívánságokat meg már fejben tartani is nehéz, nemhogy komolyan venni. Lassan megint lesz létjogosultsága a szabad világ kifejezésnek.

Egy jótanács: senki ne akarjon kínaiakkal együttműködni. Velük olyat nem lehet.
(Kíváncsi vagyok, a piaci fundamentalistáink reagálnak-e valamit).

Elég rossz látni, hogy milyen vergődés jellemzi a web2.0 magyar oldalát. Általános igénytelenség felhasználói oldalon (thx iwiw), bebetonozott nagyok és elszívóhatás a külföldi menő dolgoktól. Meg néhány, voltaképpen többé-kevésbé vergődő ember, pl. Doransky, akik próbálkoznak.

A teljesség igénye nélkül néhány gondolat: ki bízná a személyes adatait olyan cégekre, amelyek vezetője rendszeresen kormánykörökkel mulat? Másrészt meg semmi akadálya nem lenne egy egyetemista-fősulis szochálónak, hobbyalapon és ki-tudja-előre üzleti tervvel megcsinálva.

Ahogy én látom három feltétel legalább hiányzik. Az egyik a potenciális felhasználók köre, ha úgy tetszik, piac. Aki szereti a startlapot meg a freemailt soha nem lesz web2.0 célcsoport (addig legalábbis, amíg szereti).
A másik az üzleti életnek és kicsit a társadalomnak a hiányzó toleranciája a bukás irányában, meg az innovációk közel tökéletes hiánya, még ha nyilván lehetetlen is a pezsgő szilíciumvölgyi kultúra lemásolása. Az nem innováció, ha te csinálod meg elsőként a Techcrunch egyik bejegyzését magyar nyelven. Írtam már egyet arról, hogy a magyar startupok szerintem inkább imitálnak mint innoválnak. Van ugyan néhány sztár, de ők inkább a kivételek.
A harmadik pedig a kockázati tőkebefektetőket megelőző angyalok, akik azért párhavi professzionális működésre betennék a pénzt egy-egy ötlet mögé (bár lehet, hogy ez utóbbi megvan, csak én nem tudok róla, mert olyan zárt ez a szféra, hogy többet lehet tudni a Szilícium-völgy befektetőiről).

És persze emellett ott van az a tényező, hogy a T-csorda (hmm, lassan kifogyok a variációkból, szívesen látok minden ötletet ) vezetői is elolvassák a Techcrunchon, hogy mit lehet érdemes időben megvenni.

Ja, van még egy tényező, Straub Elek és a szöveccségazinterneccsér. (egy matávos versenykizárós-államitámogatott rézérpár legyen a netkapcsolatom, ha az ürgét bármi is érdekli a netből a kasszás-csengetős részeken kívül). Komolyan beveszi bárki, hogy a nagy cégek jót tesznek majd az Internetnek, leszámítva esetleg azokat, amelyek ott nőttek fel és abból élnek? Kábkókkal és telkókkal az élen a net jövőjéért? OMG

És mindemellett még ott vannak az ami-eu versenytársak is.

Meg persze az a tény, hogy néhányan sajtos pogik között konferenciáznak, én meg dolgozom (sorta). (Savanyú szőlő effekt).

(Megjegyzés: ez a bejegyzés az Internethungary konf. kapcsán született ugyan, de annyira buta a weblapja, hogy inkább a Planetet ajánlanám.)

Bocs, ezt muszáj

Humánmenedzsment
Informatikai menedzsment 
Jogász-közgazdász
Logisztikai menedzsment 
Mérnök-közgazdász 
Orvos-, gyógyszerész-közgazdász 
Részidős Egyetemi Képzés
Turizmus 
Vállalkozási menedzsment

És...

 

TATATATATAM:

Zöldséghajtató

Aki nem hiszi, járjon utána.

Annyira aljas vagyok egyébként, mert teljes nevén zöldséghajtató mérnök.

Éppen tegnap olvastam át egy újabb magyar jogászok által írt elemzést a DRM-ről, ami mondjuk sok újat nem mondott persze, de mindig felmerül egy kérdés bennem: mekkora lehet a valódi illegális használat aránya?

Vannak ugyan kérdőíves felmérések, de tuti, hogy kevesebben ismerik be, mint ahányan csinálják. Személyes - persze nem reprezentatív tapasztalataim alapján közel száz százalék. A különböző becslések sem sokat segítenek.

Megoldás? Hát nem tudom, talán egy egyidőben reprezentatív mintán elvégzett rendőrségi kommandósakció, más nem jut eszembe per pillanat.

Megmondom mi zavar: születnek ilyen-olyan okfejtések, amik valahogy nagyon távol állnak a tapasztalt valóságtól. Miközben fel sem merül, hogy a kiinduló helyzetet elemezzék például. De az tuti, hogy minden elérhető DRM-mentes verzióban is :)

Úgy tűnik nem igazán érte még el a probléma az iwiwet üzemeltető T-ársaság ingerküszöbét. Hetente több remek ajánlatot is kapok, hol egy kis illegális letöltögetésre buzdít, hol párválasztási tanácsokat ad, hol üzleti konstrukciókra próbál meg rábeszélni a kedves levélíró (és a gmailban pedig olcsó orosz menyasszonyok várnak, igaz, hogy bezárva  a spam cimke alá), hogy tipikusan jó/szép napot köszönéssel zárja sorait.
A legújabb (link nyilván nem lesz), az első milliójának csodás történetével próbál meg elkápráztatni, horgássztorikkal, ilyesmi, miközbe' dől a lé, és egy kocsifényképpel is bizonyítja, mennyire bejött az üzlet. Egy 250+ÁFÁ-s esemesér' beavat bárkit.
Első ránézésre az üzleti modellje az, hogy a sok hülye fizet a titokért. Tiszta LinkedIn lett az iwiwből, a sablon egyébként a Konrád által emlegetettre hajaz.

Egyfelől ez undorító, másfelől meg a hülyéktől előbb-utóbb valaki úgyis elszedi a pénzt. Aki elhiszi, hogy hipp-hopp egy kettőötvenes esemesér övé a kassza kulcsa, annak úgyis mindegy minden.

Akinek elege van ebből, az megkeresi a küldőhöz legközelebb álló és létező iwiw-használót és jól feljelenti. Mostantól ez lesz a standard protokoll. Nem hiszem, hogy túl sokat érne, de legalább kicsit jobban érzem magam tőle.

A Népszabadság Wikipédiáról írt, Hargitai Miklós által elkövetett cikkében csak az alábbi hibákat találtam:

1. A Wiki se nem elv, se nem műfaj, sőt még kisbetűvel is kell írni. A wiki egy struktúra, sőt, ha úgy tetszik programfajta, szoftver.
2. A wiki nem a Wikipediáról kapta a nevét. A wiki a gyors szónak a hawai-i megfelelője helyi nyelve, és a reptéri wiki-wiki buszról kapta. A sutyerák médiamunkások menézhetnék a Wikipedia wiki oldalát legalább. (Andersen Dávidot (HVG) pedig, aki tudtommal a fenti tévedést először követte el magyar nyelven, elhintve azt a köztudatban, minimum egy napig kukoricán kellene térdepeltetni.)
3. Abba már ne is menjünk bele, hogy természetesen a felhasználók köre meghatározható, vagyis nem írhat bele akárki. A Wikipediába se, sőt vannak adminok, kiemelt editorok, stb.
4. Az Essjay botrány, mint friss lelepleződés: igazság szerint ez 2007. március 4-én zárult le, ez még offline se friss, online meg egy másik örökkévalóság.
5. A vandalizmusos állításokat alátámaszthatná statisztikával is a kedves szerző. Általában néhány másodpers alatt helyrehozzák a vandalizmut, tudtommal.
6. A mindig megbízható, tudóselvű enciklopédiával kapcsolatosan van egy eszméletlen előnye: lehet használni mindennapi kérdésekben is, különösen internetes, informatikai, stb. ügyekben. És ezért linkelnek rá olyan sokan, és ezért áll elől a Google listáin. És ezért van a Népszabi hátul.

Azt hiszem, a kötőszókat jól használta a szerző. Professzionális újságírás at its best?

Éppen ideje lenne, hogy a Népszabadság közölje a friss hírt, hogy az Internet (ami az internet protokollról kapta a nevét), már Magyarországon is elérhető.

Lassan egy hetes az SG.hu cikke, amely a vélemények kifejtésével kapcsolatos veszélyekről és a német szabályok változásáról ír. Minden bizonnyal napi procedura a nagyobb vállalkozásoknál az internet figyelése, legalább is a róluk megjelenő írások tekintetében. Sajnos egyre kevésbé jellemző, hogy a bíróságok az általános szólásszabadság elve mellé állnának, és vevők a cégek-egyének a különös jogi szabályoknak egyébként megfelelő, de a szólásszabadságot korlátozó érveléseire.

Nyilvánvaló, hogy a fő probléma a következő: egy alapvetően tényszerű fogyasztói vélemény-állítás esetén nagyon nehéz azt bizonyítani abban az esetben, ha a bíróság elrendeli a valóságbizonyítást. Hogyan igazolhatnánk, hogy tuskó volt az eladó, a lejárt tejet aznap vettük, amikor, stb? Miközben igenis rendkívül fontos kérdés, hogy egyes áruházláncokban például nem ellenőrzik a lejárati időket, vagy szánt szándékkel lejárt termékeket raknak ki (aminek a bizonyítási nehézségeiről annyit, hogy ha nem adnak ki róla körlevelet vagy nincs egy távozni akaró dolgozójuk, akkor nagyjából reménytelen kérdés.) Ennek eredménye persze az öncenzúra lesz, amikor is minden veszélyes állásfoglalást kivesznek a médiumgazdák.

Egy szó: Olaszliszka. Egy tanárember a hírek szerint egyébként a megengedett sebességet  nem túllépve balesetet okoz, egy gyermek a kocsi elé kerül. (Nulladik lépésben persze felmerül a drága szülők felelőssége.) A sofőr megáll a szabályoknak megfelelően, ami rossz döntésnek bizonyul. Ami utána történik, sokkoló. A család és a szomszédok - ahelyett, hogy a gyerekhez szaladnának, aki mellesleg vélhetően ma is jól van, kivéve ha a környezetében lakók meglincselték egy pöttyös labda körüli vitában - megölik, csoportosan agyonverik az egyébként szabályt nem sértő, ártatlan sofőrt. Bízzunk benne, hogy nem ússzák meg egy évtized alatt, per kopf persze.
Bírósági aftermath: a lincselés szó miatt egy elkövető egy ügyvédi praxissal rendelkező seggfej segítségével EGYMILLIÁRDOS keresetet indít. Azonban - minden tiszteletet megérdemlő módon - a magyar bíróság többet tett, mint elutasította volna. A bíróság, elővéve az értelmező kéziszótárt, ítélete szerint: ami történt lincselés. (Zárójeles megjegyzés: a csoportos, erőszakos bűnöket elkövetők védelmével nagyon könnyű diszkreditálni az egyébként hasznos jogvédelmet. És ez sajnos nagyon gyakran megtörténik, emiatt a 'kisebbségi jogvédőkkel' jobb vigyázni).

Elég egyértelmű a kontraszt. A szólásszabadságnak, mint alapjognak egyre komolyabb a fenyegetésekkel kell szembenéznie. A véleményt szélesen kellene értelmezni, mert a tényeket alapvetően az azokat kimondónak kellene bizonyítania. A jó hírnévhez csak a jóknak szabadna joga lennie. Külföldön még drámaibb a helyzet, ajánlom mindenki figyelmébe az Overlawyered egyik hírét, amikor a fogyasztói panaszok levételét követelő levél közzétételét is megtiltották, jogilag némiképp kétségesen. Abszolult aggasztó továbbá, hogy pénzzel akarják kifejezni a vélemények okozta károkat. Miért egymilliárd? Miért nem egymilliárd-egy? És az egész szólásszabadság mennyit ér?
Különösen aggasztó a fenti tendenciákban, hogy az Interneten minden fórum, blog, újság véleményrovata, chat, stb. azonnal széles nyilvánosságnak számít. Vagyis a hétköznapi beszélgetéseinknek egy jó része már nem zárt társaságban történik meg.

A fentiekkel kapcsolatban csak egy dolog megfontolását ajánlanám még: teljesen hibás, amikor bűnözők jó hírnevéről beszélünk, vagy a penetránsan büdös tejespultú áruházláncokéról. Ezeknek legfeljebb rossz híre lehet. Ezenfelül míg egy szervezetnek nincsen lelke, önérzete - vagyis szerintem nem kell védeni az esetenként kegyetlen, szélsőséges véleményektől, éppen azért, mert érzelmi sérelmet nem okozhatnak, addig a bűnözők nem méltóak rá. Ne lehessen valakit bíróság elé citálni azért, mert a gyilkos nem is rohadt (biológiai értelemben). A közszereplők pedig el kell, hogy tűrjék, de ez más miatt van így - ugyanis önmagában akkora érték a politikai közbeszéd szabadsága. Azért, mert a tájékoztatás, a vita, a szabad közbeszéd fontosabb kellene, hogy legyen, mint egyes üzleti szereplők gazdasági érdeke. Words don't kill people (mint fent látható)...
Ugyanakkor elég nehéz kérdés, hogy hogyan lehetne szabályozni a szólásszabadság korlátait. Mindenesetre a nem kevéssé egészségtelen mai magyar társadalomnak inkább lenne szüksége több szólásszabadságra, mint kevesebbre.

Egyébként azoknak, akiket érdekelnek a 'mikróban szárított macska' kategóriájú, valódi amerikai jogesetek napjainkból, érdemes figyelnie az Overlawyered jogi blogot (blawgot), ami egy kicsit azért elfogult a szegény megtámadott üzletek irányában.

Régebben mindig szórakoztatónak tartottam az amerikai sztorikat, amelyek arról szoltak, hogy az informatikusok hogyan teszik pokollá az egyéb dolgozók életét. Ami már csak azért is hihetetlen volt számomra, mert hát végül is ők arra vannak, hogy el tudják végezni a többiek a munkájukat. Némileg még mosolyogtam is rajtuk.

Na de a fagylalt visszanyal. Lezárt konfigorációk, nincs szoftvertelepítési jogom. Eléggé sokkoló önmagában, hogy nem hajlandóak admin jogot adni nekem, akinek a tudásánál már csak az önbizalma nagyobb, de most már konkrétan a munkám elvégzését sem tudják biztosítani. És mindezt hamis informatikai biztonsági okokra hivatkozva. FUD ezerrel.
Nem új, hogy bármiféle publikáció elkészítésére a pdf a legjobb formátum. Platformfüggetlen, letölthető, toleráns a különböző grafikus ábrákkal, táblázatokkal, és megakadályozza, hogy a felhasználók megváltoztassák.
Ugyanakkor a Microsoft irodai programcsomagjának alkalmazásai nem tudják elkészíteni. Ami tudja, és a céges környezetben is szeretik, az az Adobe Acrobat Professional, nem kevés ruppóért (nyilván ki van zárva a beszerzése ilyen permanens államreformadalomban).

De van megoldás. És én konstruktív felhasználóként nem csak csöndben a pokolba kívánom az infósokat, de javasolok nekik egy ingyenes, jogtiszta és jelentős referenciákkal rendelkező programot, ami pdf elkészítésére is képes. Elfogadják? Á, dehogy.
Ehelyett letöltenek valami szart az origó szoftverbázisáról, ami minden oldal aljára egy "vegyed meg a programunkat, hogy eltűnjön ez az üzenet" feliratot helyez el linkkel együtt. Szinte látom magam előtt a kedves ügyfelek arcát: a fenti határozatot jóváhagyta XY miniszter és egyébként vegyél ilyen pdf-készítőt te is! Mission accomplished.

Nem rossz egyébként a program, csak egy kimondottan publikálásra készült dokut (és hát a formátum főképp arra használt) még személyes igényességből sem csinálnék adware-rel, nemhogy munkával kapcsolatosan valamit. Mi a következő: Freemailes hivatali email? Csak mert az origón volt egy link? És miért nem fogadták el az Openofficet? Hát, arról ők még nem hallottak. Ideje utánanézni.

És itt jön ki egy elég fontos kérdés. Kétségkívül jobban értek a felhasználói oldalhoz, mint ők, míg nyilván a hálózati dolgokban jobbak az infósok. De, ahelyett, hogy együttműködnének, ami mindenkinek jobb lene, inkább megkeserítik az életünket. Nyílván nem az én esetemben merült fel először a probléma. És míg az átlagos felhasználót el lehet riasztani technoblablával, aki valamennyire érti a témát, azt nem. Persze az infósokkal közös felettesem nincsen a házban, hanem ki vannak szervezve.

És akkor az ő oldalukról nézve a dolgot, meg kell hagyni, én sem szívesen telepítenék általam nem ismert alkalmazásokat, és tény, hogy a hálózatbiztonság kiemelt kérdés, többszáz klienst felügyelni nem egyszerű, meg hogy alapvetően rendesek próbálnak lenni, szóval nem őket hibáztatom. De valahogy esetleg el lehetne gondolkozni a power userek bevonásán, mert a saját vállukról is vehetne le ez terhet. De pillanatnyilag gyűlölöm a benti számítógépemet, olyan mintha az egy lábon ugrálva kellene járnom. És a slusszpoén: akik WIN2000-t használnak, tudnak programokat telepíteni.

Nyílván van megoldás: külső gépen elkészíteni a pdf-et, és átküldeni emailen, csak hogy ellenőrzött kapcsolaton át kerüljön be. De lényeg a lényeg: a munkámat nem tudom a munkahelyen elvégezni.

Azt hiszem, a Techcrunch-csal szemben most inkább az Uncovnak van igaza. A Mixaloo szolgáltatás a következőképpen működne: állíts össze egy válogatáslemezt, és ha dalonként egy dollárért megveszik az ismerőseid, 20-40 cent a nyereség, a fele a jutalmad számonként. Umm, remek elképzelés, az Uncov szerint olyan, mint az Amway. Nyílván mindenkinek volt olyan ismerőse, aki első lépcsőben pár raklap ablakmosó- és egyéb célú folyadékot akart eladni, aztán meg maga alá beszervezni a szervezetbe. Persze együttvéve a két felet tuti bukik a vevő meg az eladó összességében, merthogy a résztvevő cégnek profitja lesz, ugye. Másrészt meg nem tudom, ki hogy van vele, de az ember a barátait már csak nem próbálja meg lehúzni (mármint én nem annyira pártolom az ilyesmit). Nem is beszélve arról, hogy nálunk soha nem volt olyan menős a válogatás készítés. Ja, a rokkzenekarok igyekeztek-igyekeznek hallgatható albumokat készíteni (a konceptalbumokról már nem is beszélve). És persze a számokhoz jár a Windows DRM is. Valahogy nem érzem benne, hogy ez lenne a zeneipar problémáira a válasz.

Másfelől meg az Uncov keresetlen kritikáit egyre inkább helytállónak érzem a Web2.0-s startupokkal szemben. Annyira nagy lett az imitáció, hogy nehéz észrevenni az újításokat, főképp innen, ahol ülök (Budapest, Magyarország). De persze ez nem jelenti, hogy megszűntek volna, csak már érdemes végigolvasni legalább, hogy mit csinál egy-egy új szolgáltatás/weboldal, mielőtt regisztrálunk.

Magyarország eléggé speciális terep persze. Itt valószínűleg a felhasználói tömeg és piaci jelenlét alapján a T-csoport a web2.0 egyedüli letéteményese, igazából azonban inkább még a megszületése előtt felvásárolta az egészet. A Webisztán legújabb cikke után nagyjából hasonlóan látom a képet. Valahogy a CivilMedia-ában nem érzem a potenciált, nem látok benne újat. Az álláskereső portálokkal kapcsolatosan az a tapasztalatom (és még azoknak is, akikkel ilyesmiről beszélek), hogy szolgáltatásként megbízhatatlanok. Egyfelől ki tudja, mit csinálnak az adataiddal, másfelől, mivel a munkaadó képviselői simán hazudoznak élő telefonbeszélgetésben is, az internetes megoldások gyakorlatilag semennyire sem megbízhatóak (értve ezt nagy általánosságban, előfordulhatnak kivételek). Még a "Mutasd bé"-ben érzem a legnagyobb potenciált, de mondjuk az sem tűnik világújdonságnak. És ha engem nem szólítanak meg, hogy fogják a többieket? Meglátjuk.