Caracalla blogja

vagy más sem? Esetleg nincs is rá szükség?

Alapvetően nem vagyok pártolója a tartalom és a reklám, üzletmenet összefolyásának, mert kompromittálódik az írásmű, meg talán hosszútávon nem is feltétlenül nyerő stratégia. Mindenesetre az Index karácsonyi bevásárlólistája egy necces lépés.

Mert ugye azt tudjuk, hogy az ajánlott Bookline-nal közös tulajuk van, de hogy a többiek vajon fizettek-e a linkekért, vagy ez spontán módon állt össze, az kérdéses, bár én a második verzió fele hajlok.

Azért jó volna tudni.

Az alábbiakban a hülyeség vámszedőiról lesz szó. Az embereket alapvetően nem más emberek csapnak be, hanem a saját képzeletük. (Ezt egyébként valami nagy fantasy szélhámos mondta, akinek sajnos nem jut eszembe a neve. (És akkor ez megfelelő hangulati felütést is ad a poszthoz - feltétlenül észben tartandó!)).

Nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Valaki elhitte a korábban már leírt netes lottócsalást (vagy valami effélét), és egymillió forintot fizetett ki kezelési költségekre. Persze magyar a nő. Valahogy nem tudom sajnálni. Ellenben a rendőrőket, akiknek az ügyben nyomozniuk kell, igen.

Alapvetően kétséggel kellene közelítenünk minden meg nem érdemelt jó hírhez, jutalomhoz, sikerhez. Nem mondom, hogy nincsen szerencsés véletlen, de szerintem gyakoribb a csalás. Alapvetően nem igaz az, hogy kitartó teljesítmény nélkül sikert lehet elérni, sem az egyéni boldogulásban sem pedig a reformokban.

Az meg mindennek a non plusz ultrája, hogy egy elviekben azért ismert, szabályozott játék megértéséhez - lottó - amely esetében a pénzért veszel egy minimális nyerési esélyt - is buta legyen valaki. Ha nem veszel szelvényt, nem nyersz. Azt nem hiszem el, hogy valaki nem emlékszik arra, hogy vett-e angol lottószelvényt - Nyíregyházáról. Gondolom, a Reader's digest költségeit sem szokta összeadni - minden évben meg is kapja a gépkocsit talán nyitó plasztikkulcsot. Mert idén majd biztos.

És akkor ezek után átutal egymilliót, anélkül, hogy egyet telefonálna a cég valódi központjába, megnézné a weboldalt (rajta van a csalás pontos leírása). Akkor csak élvezze a nyereményét.

Szánom azokat az emberket, akik folyton kívülről várják a megváltást, vagy esetleg a saját Münchausen-tervükben bíznak, ami tipikusan soha nem jön be. Azt hiszik, hogy máshol jobb életük lenne, meg hogy teljesítményük alapján mindent megérdemelnének. Elmondom, hogy ki fog boldogulni: aki az alig tíz után érkező vendég után megy az elvileg 11:00-kor  nyitó étterméből, és/vagy a zárás előtt 5 perccel is kiszolgál. (Igen, minkettő kínai).

Amíg az emberek nem hajlandóak elfogadni, hogy az olyan versenyeket nem nyerhetik meg, amire be sem neveznek, addig ilyesmi meg fog esni - ez az időtáv nagyjából azonos az emberiség fennmaradásának az idejével, egyébként. Legfeljebb a mértéke ingadozik.

set tag címlap nocímlap

A legnagyobb örömmel jelentem be a Caracallablog első (világméretű) író-olvasó-kommentelő találkozóját. Az időpot már biztos, kedd (12.11.) kora esti órákban kezdődik, a helyszín még alakul.

Nem kizárt, hogy a CC egészségére is koccintunk (elvégre azt a 4 napot 15-ig csak kihúzza, mert akkor lesz ötéves a kicsike).

Mindenesetre az előzetes "regisztráció" nagyban javítja az ülőalkalmatossághoz való hozzáférés esélyeit, mert jelen pillanatban abszolult scalable a dolog (nemhiába: on-demand szolgáltatót  (gyk: kocsmát) veszünk igénybe).

A részvételi szándékot vagy a mainstream emailcímemre, vagy a blog levelezőrendszerén keresztül vagy a caracalla at vipmail.hu-ra tessék jelezni.

És igen, természetesen szerveztem le előre legalább egy résztvevőt :) Jelentkezés max vasárnap estig.

Úgy vagyok az [origo] Techbázisával, az egyetlen [origo]s rovattal amit rendszeresen olvasok, hogy gyakran eljutok a leiratkozás küszöbére, de aztán megjelenik egy-egy kiváló cikk, és mégis maradok. Most a mindenért kárpótló kiváló cikk szerepét a Magyar Elektronikus Könyvtár helyzetéről a szerzői jogok hosszát is érintő írás tölti be.

Alapvetően rossz javadalmazási szisztéma az a rendszer, ami csak azt teszi lehetővé, hogy egy ember éhezése árán egy távoli rokona lakjon jól. Márpedig még idén József Attila nővérének leszármazottja - aki persze nyilván nem találkozott J.A.-val - jogdíjakat szed a költő után. Kicsit mintha megkésett az anyagi jutalom. Ha időben hozzájutott volna a zsetonhoz József Attila, ki tudja, talán Flóra is jobban kedvelte volna, nemde?
 
Vagy itt van a Rejtő művek helyzete. Egyszer már kikerültek a védelem alól, de azután visszakerültek, a szerzői jog alakítóinak és a mindenkori előrelátó képviselőinknek köszönhetően. Miért is? A 42-ben a fasisztoid jellegű magyar politikának köszönhetően korai halált halt Reichs Jenőnek kétlem, hogy ez sokat jelentene.

Én  úgy gondolom, hogy a közösség kultúrához való hozzáférési joga erősebb kellene legyen, mint az akár a szerző akaratával is dacolni tudó leszármazóké (Guthrie megvan?

"“This song is Copyrighted in U.S., under Seal of Copyright # 154085, for a period of 28 years, and anybody caught singin’ it without our permission, will be mighty good friends of ourn, cause we don’t give a dern. Publish it. Write it. Sing it. Swing to it. Yodel it. We wrote it, that’s all we wanted to do.”

és legalább egy kényszerengedélyes rendszer hasznos volna. Igaz, az én nagyszüleim cselédek, szakmunkások (na jó, volt egy egyetemi végzettségű is) voltak.

Remek új cikkben ekézi a hvg.hu szerző megnevezése nélküli (biztos szerkesztőségi állásfoglalás) cikke a kuruc.infó hirdetőit. Számomra egyértelműnek látszik, hogy a Photohall által megbízott ügynökség elhelyezte a hirdetést a Kurucinfón, mint ahogy a CBA hirdetése sem mászott be magától a html-be. És alapvetően nem látom a problémát sem, mármint eléggé valószínűnek tartom, hogy a fenti oldalt látogatók is fényképeznek. Még valószínűbbnek, hogy esznek is. Márpedig a hirdetések nem etikai állásfoglalások, mint ahogy a hvg is bizonyára szívesen veszi a szélsőjobbos előfizetőket. És hát hirdetői szempontból itt nyílik egy eléggé érdekes viszonylag olcsó lehetőség.

Meg aztán van itt egy másik fogós kérdés is. Gusztustalan és visszataszító, ahogy a hvg.hu a kétségtelenül versenytársának minősülő oldalt választó hirdetőket próbálja felelősségre vonni. A hvg mindenfajta etikai kérdésen túllépve nemcsak beszámol a kurucinfón való hirdetés miatti nyilvános elítélésről, de maga teremti azt meg.
 
Egyébként hogy mennyire eldurvult a helyzet, jól jelzi, hogy a kurucokat kell védenem. És valamikor HVG néven Magyarországon egy olvasható hetilapot adtak ki. De persze lehet, hogy ma már a tények leírása is fasizmusnak számít bizonyos körökben (és akkor ugye mindenki tudja, hogy kinek a láncos kutyája is vagyok.).

Na, az Origo Techbázis (óvodában T-csoportosak voltak) megint beletrafál a tutiba. Azt mondja, hogy:

 

Ennek ellenére a Microsoft a jövőben tovább szigorítja az illegális példányok elleni fellépést. A Vistához jövő év elején megjelenő Service Pack 1 (SP1) javítócsomag telepítése például deaktiválja majd azt a két legelterjedtebb trükköt, melyek segítségével a kalózváltozatot használók eredetinek álcázhatják operációs rendszerüket.

Agresszíven figyelmeztet majd a Vista

További változás, hogy az SP1 bevezetését követően a hamis Windows Visták nem butítják le funkcióikat a jelenleg kapható verziókkal ellentétben, hanem a korábbinál agresszívebben figyelmeztetik majd a felhasználókat az eredeti verzió megvásárlására, ha detektálják, hogy a  szoftver nem megfelelően lett aktiválva. A könnyítésre a Microsoft szerint azért került sor, mert nem akarnak kiszúrni azokkal a felhasználókkal, akik nem szándékosan használnak illegális Vistát.

Ezzel szemben a valóság: a WGA-n tátongó lyukak közül egyeseket befoltoznak, míg ugyanakkor megváltoztatják a WGA működését.

Ahelyett, hogy a meghatározott időn belül (asszem 30 nap) nem aktivált Vista átkapcsolna a drasztikusan csökkentett módba (azaz egy órányi netezés után kijelentkezés), mostantól nagyon szigorú fenygető feliratok lesznek. Meg a háttér színe is megváltozik. Grrr! (Vicious Bugbearrrr) Ez aztán a szigorítás. Most olyan apróságról ne is beszéljünk, hogy a legalizálás árai 89-199 dollár köztiek, szemben a cikk által idézett 90 és 120 dollárral.

Most mit mondjak? Soha ne írjunk olyan multi sajtóközleményéből cikket, aki "Get the Facts" nevű reklámkampányt folytat? Esetleg javaslom a témában Mary Jo Foley-t. Esetleg a cikkírás közben le kellene kapcsolni az FPS-t.

A blog.hu címlapjáról tűnt fel a létezése - nem mintha érdekelnének a különböző technikai találmonyok, amiről szól (UPD: legalábbis eddig azt hittem, de az elmúlt percekben kénytelen voltam átértékelni ez a hitemet).

Ellenben az érdekelne, hogy mihez fog kezdeni a HVG-család, amikor elfogadják a 'Techline.hu' védjegyet (ami mondani sem kell, a domainre is kiterjed), amelynek érvényes bejelentési dátuma november 12, vagyis ekkora visszamenőleg lesz érvényes. Lesz e cease and desist levél? Nekem legalább is úgy tűnik, hogy nincs közük egymáshoz.

Reméljük a szerző arról is ír majd.

A bejelentés részletei:

	techline.hu (színes ábrás)
	Bejelentés típusa: VÉDJEGYBEJELENTÉS Bejelentés ügyszáma: M0703781 Bejelentő: HVG Online Zrt. Képviselő: Hámori Sándor, Hámori Ügyvédi Iroda Nizzai osztályozás: 16; 35; 41; 42

 
Na most nem értek a védjegyjoghoz, de számomra egyértelműnek tűnik az összetéveszthetősége a kettőnek, meg az is, hogy hasonló tevékenységet űz a techline.blog.hu mint a Techline.hu

UPD:Remélem, hogy sikerül valami kölcsönösen jó megoldást találniuk.
 
Persze megnéztem a Caracallát is, hálistennek amíg nem fogok bidékről és egyéb fürdőszobai porcelántermékekről írni, nincs veszély :)

Forrás a Magyar Szabadalmi Hivatal által üzemeltetett E-lajstrom.

(UPD: sajnos a wardrivinget - ahogy arra Fraqtál volt szíves felhívni a figyelmemet - csak a hűlózatok kocsi vezetése közbeni hálózatfeltérépezésre használják, a nyitott hálózatok kimondott engedély nélküli használata a piggybacking - mentségemre szóljon, hogy az Engadget is használta a két fogalmat egyenétrékű módon.)

Megpróbálom összefoglalni az elméleti jogi tudnivalókat, a Szegedi Városi Bíróság ítéletével kapcsolatos  jogi problémákat, úgyhogy sajnos ebben a postban vicces, gúnyos kiszólások nem lesznek (bár lehetnének).

A történet röviden a következő: egy szegedi fiatalember nyitott (gondolom egyfelől titkosítás nélküli, másfelől automatikus IP-cím kiosztással működő) wifihálózatot használt, amely ugyanakkor egy forgalomkorlátozott internetcsomag végpontja volt. A - minden bizonnyal - Szegedi Városi Bíróság, a szabálysértési hatóság ítéletét jóváhagyva a lopás szabálysértési tényállásának megfelelőnek ítélte az esetet - magyarul az összeg nem érte el a 20.000 Ft-ot, és egyéb minősítő körülményeknek sem felelt meg, ami miatt bűncselekmény lehetne, de a tényállás azonos.

Első lépésként tisztázzunk egy koncepcionális kérdést. A bűntetőjogban tilos mind az analógia, mint a kiterjesztő értelmezés. Ez sokak számára nem nyilvánvaló, de csak az büntetendő, ami kifejezetten írva vagyon. Ami nincs, az nem. Ez elsőre sokak számára méltánytalannak tűnik, de a következő az elv veleje: minden ember mindig tudhassa, hogy amit tenni készül, az bűncselekmény-e, és fenyegetett-e például pár év szabálysértéssel, vagyis ne maradjanak szürke zónák. A gyakorlatban előfordulnak persze problémás esetek, de ott mindig a ténykérdés a probléma, soha nem a jogi minősítés.

Tehát a kérdés: lehet-e lopni wifihálozatot. A Büntető Törvénykönyv (az 1978. évi 4. törvény) a következőt mondja a lopásról:

316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.

Remek: máris van két koncepcionális gond: az egyik, hogy a wifihálózat nem dolog, a másik, hogy nem lehet tulajdonjogot szerezni rajta.

Mi a wifihálózat jogi szempontból? Ez voltaképpen egy szolgáltatási szerződés alapján nyújtott szolgáltatásnak (az internetszolgáltatásnak) a házilag módosított végpontja. Maradjunk a szolgáltatásnál. De semmiképpen sem egy dolog. Márpedig a Btk. kommentárjában benne van, hogy a lopás tárgya csak ingó dolog lehet, tekintettel az 'elvétel' követelményére. További szükségszerűség, hogy vagyoni értékkel bírjon. Így például jogilag pontatlan a személyazonosító igazolvány, vagy a bankkártya ellopásáról beszélni is.

Ezek alapján úgy gondolom, hogy egyfelől a wifi hálózat nem ingó dolog, továbbá nem lehet eltulajdonítást sem végezni vele kapcsolatban. A modem meg az antenna, na azok dolgok, de azt meg nem vette el senki.

UPDATE: Btk. 333. §
 1.689 dolog: a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más energia is, úgyszintén a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okirat, dematerializált értékpapír is, amely a benne tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában – illetve a dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetében az értékpapírszámla jogosultjának – biztosítja

Azaz az áramot azért lehet lopni, mert kimondott rendelkezés van róla.
A Btk. ismeri a számítástechnikai rendszer fogalmát, amelybe vitathatlanul beletartozik a wifi hálózat is. Érdemes a számítástechnikai rendszerbe való jogosulatlan belépés problémáját is körüljárni:

300/C. § (1) Aki számítástechnikai rendszerbe a számítástechnikai rendszer védelmét szolgáló intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve, illetőleg azt megsértve bent marad, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő

Itt viszont ki kellene játszania valamilyen védelmi intézkedést, ami egy nyílt wifi hálózatnál nem történik meg.

Amennyiben valakinek kára származik a wifihálózatának a használói miatt, javaslom, hogy a Ptk. 339. általános szerződésen kívüli károkozási szakaszát kezdje inkább nézegetni. Egészen egyszerűen nem látom a társadalmi veszélyét a nyitott wifihálózatot használóknak, amikor a kezelőjük egyszerűen és biztosan kizárhat másokat.

Jogi szempontból case closed.

Szerencsére nincsen semmiféle precedensrendszer Magyarországon, bár reméljük, hogy nem lesz BH az ítéletből. Ugyanakkor ahol van, ott sem a katyamazalsószörcsögi bíróság ítéleteiből lesz (iykwim).

Elméletileg
érdekes kérdés, hogy nem lenne-e érdemesebb büntetni a védtelen wifi hálózatot használókat is, de van egy komoly elméleti probléma: honnan tudja a felhasználó, hogy a védtelen wifi-t szabad-e használnia. Ugyanis könnyedén elképzelhető, hogy például egy kávézó üzleti modelljének a része, vagy hogy jófej akar lenni a gazdája, és ezért hagyja, hogy más is használja a hálózatot. Miért is kellene a használót terhelnünk annak kiderítésével, hogy a hálózatot megosztó fizikailag esetleg ki sem fejeződő tudattartamát kutassa? Nem inkább a hálózatot megosztóra kellene a terhet telepítenünk, hogy csukja be a hálózatát, ha zavarja, hogy mások is használják? És még mielőtt valaki azzal jönne, hogy ez technikailag milyen megterhelő, két felvetés: RTFM, és egyébként ha valaki flex-et vesz, nem a gyártó lesz a felelős, ha térdig vérben gázol a család. Azaz az ember felelős az általa üzemeltetett berendezésekért.

Jogi példaként pedig a magánlaksértést ajánlanám: ott elvárás, hogy a lakás jogszerű használója álljon ellen a belépési kísérletnek, azaz legyen egyértelmű az elkövető számára, hogy akkor most ő magánlakot sért, és nem pedig a jogszerű használ fejében kószáló elképzelések a mérvadóak.

Folytathatnám még, de minek.
Ugyanis bár elméletileg az elmélet és a gyakorlat megegyezik, de gyakorlatilag...

Vannak olyan eléggé jelentős infrastrukturális szektorok, mint a kábelhálózat, a mobiltelefon adótornyok hálózata, vagy az eccerű öreg telefonhálózat, ahol a szabadpiaci verseny mindig problémás.  Már alapvetően ahhoz is állami beavatkozás kell és kellett, hogy a helyi hurok átengedése megvalósuljon - és meddig tartott, nem is beszélve arról, hogy mi lesz a kábel-unbundlinggal, vagy a valódi mobilpiaci versennyel. Egyszerűen nem éri meg új szereplőnek belépni ezekre a területekre, mert hosszútávra kellene belelölni egy csomó tőkét. Szóval a piaci megoldás bukott.

Az állami jellegű üzemeltetésük sem kimondottan hasznos, mert azért az állami alkalmazottak nem feltétlenül a legsikerorientáltabbak. Képzeljük el, hogy pályázatírás helyett az államközeliek fiacskái és egyéb cronyk inkább az internetet hozó vonal (vagy adótorony) kapcsolatunk karbantartásáért felelősek, ugye.

Szerintem senki nem kétli, hogy nem egyszerű ez a történet (lobby forever).

Itt vannak például a UPC önmeghosszabbító hűségszerződései, meg a kétéves mobil(hűség)akciók. Első lépésben nézzük a hűséget: örömteli(?) esemény: nem is kis nevű résztvevők elfogadták a hűségszerződéseket jövőben befolyásoló ajánlást. Van, aki a dolgot fél, vagy negyedmegoldásnak tartja, de az önmeghosszabbító hűségszerződések (lassú) eltűnése sem kis dolog. Ugyanakkor ezzel kapcsolatban csak annyi található a szerencsés 13 pontban, hogy a hűségidőszak lejárta után nem hosszabbodik meg automatikusan, másfelől a határozatlan idejű szerződés nem ér véget csak a hűségszerződés lejárta miatt, harmadrészt a fogyasztót-felhasználót értesíteni kell 15 nappal a hűség lejárta előtt, ha az ára vagy lényeges körülményváltozása őt negatívan érinti (drágább lesz vagy lassabb).

Ugyanakkor különösen érdekes a mobilszolgáltatók helyzete. Egyfelől van a hűségmegoldáshoz nagy gyakorisággal kapcsolódó készülékvásárlás - mint az árukapcsolás szép példája, hiszen a telefonárusítás teljesen más terület mint a hálózatüzemeltetés, de ez persze nem akadályozza meg a kettő jó alapos összefónódását. Másfelől a három szolgáltató között gyakorlatilag nincsen verseny - és hogy a piacban van még lefaragható nyereségtartalék, azt jól jelzi a Mammutban mindhárom szolgáltatónál fellelhető üzletduplázás.

Ezzel szemben csak-csak hinni lehet a pozitív változásban. Az Egyesült Államok még nálunk is elkúrtabb-furcsább távközlési szolgáltatópiacán (amin az ATésT újraalkulásának megengedése még tovább rontott) a Verizon épp most jelentette be,(gyakorlatilag 27-e most van) hogy minden, technikailag megfelelő eszköz számára elérhetővé teszi a hálózatát. Mint mobiltelefon-árus, borzalmas üzletpolitika, de mint hálózati szolgáltató..., nos az egy másik kérdés.

Igazából thirtelen felindulásból kezdtem el egy szélesebb összehasonlítást végezni a különböző blogszolgáltatók feed-jével kapcsolatban. Van ugyanis egy sajátos elvárása az RSS 2.0 specifikációnak, ez pedig az, hogy az item egyik alelementje, az <author> emailt tartalmazzon (kiemelés tőlem)

<author> sub-element of <item>
It's the email address of the author of the item. For newspapers and magazines syndicating via RSS, the author is the person who wrote the article that the <item> describes. For collaborative weblogs, the author of the item might be different from the managing editor or webmaster. For a weblog authored by a single individual it would make sense to omit the <author> element.
<author>lawyer@boyer.net (Lawyer Boyer)</author>

- és igen, Winer feedje az emailt tartalmaz :) . Ez persze bizonyos szempontokból nem feltétlenül optimális (pl. spam).

A feedvalidatorral végzett 'felmérések' szerint a következő megoldások vannak: a blog.hu és a freeblog.hu rss-e tartalmazza az author elementet, de hibás tartalommal. A blogter szabályos/érvényes feedet készít (valid), és nem tartalmazza az <author>-t. A Wordpress motor általában  <dc:creator> elemmel emlékezik meg a szerzőről.

Persze ennek túl sok gyakorlati következménye nicsen, mert ettől még valid és well-formed xml-ek minden esetben a fenti feedek. Elméletileg persze nem zárható ki (de gyakorlatilag nem túl valószínű) olyan olvasó megjelenése, ami elvárja, hogy valid legyen az rss. Meg egyébként is, a szabályokat (szabványokat) lehetőség szerint nem árt betartani, másfelől meg minek kellett előírni az author tartalmát ilyen módón - az is egy jó kérdés.

A Wall Street Journal egy eléggé átfogó és alapos cikket hozott le a százdolláros eggyerekes laptop eddigi történetéről. Érdemes elolvasni, mielőtt a cikk bebújik a paywall mögé.

Nem tudok túljutni azon a gondolaton, hogy az OLPC történetét viszonylagos kudarcnak tartom. És hogy a fő okát egy egóval alaposan ellátott egyetemi oktató piaci hatásoktól való függetlenségében találjam meg.

Egy idő után Negroponte elhitte a százötvenmilliós számot (2008 végéig ez volt az eredeti terv), és nemesebb(?) célokat kezdett felkarolni, mint például a processzorpiaci verseny vagy a desktop-Linux. A válasz: Intel Classmate 3 $-os Windowssal. Meg elveszített OLPC rendelésekkel.

Szerencsére a történet nem teljesen kudarcos: mert végül is olcsóbb számítógépekhez juthatnak - és nem csak a fejlődő országokban elő gyerekek. Bizonyos technológiai fejlesztések is megszülettek (pl az OLPC képernyője állítólag baromi jó).

Mindenesetre a történet nem oszlatta el a nemzetközi intézmények és népboldogító professzorok iránti fenntartásaimat.

Ugyanakkor ha a termék, az OLPC megbukik is, de az olcsó ultramobil és/vagy iskolások számára készült noteszgépek ötlete siker.

A következő remek üzentet találtam a postafiókomban:

--
The British National Lottery
P O Box 1010
3b Olympic Way, Sefton Business Park,
Aintree, Liverpool , L30 1RD
(Customer Services)

Ref: UK/9420X2/68
Batch: 074/05/ZY369
Ticket number:56475600545 188
Lucky Numbers: 05,06,17,20,28,42(Bonus33)

WINNING NOTIFICATION

We wish to congratulate and inform you on the selection of cash prize
£1000,000.00 (British Pounds) held on the 8th november
2007 in London Uk.The selection process was carried out through random
selection in Ourcomputerized email selection system (ess) from a
 database
of over 250,000 email addresses drawn from which you were
selected. And Youre-mail address attached to ticket number: 56475600545
188 with Serial number 5368/02 drew the lucky numbers: 05, 06, 17, 20,
 28,
42 (Bonus 33) ,which subsequently
won you the lottery in the 1st category i.e november 5 plus bonus.

You have therefore been approved to claim a total sum of 1 Million
Pounds,(One Million Pounds) in cash credited to file
KTU/9023118308/03.This is from a total cash prize of 1000,000 Million
Pounds,shared amongst the (4)lucky winners in this category
i.e Match 6 plus bonus.For due processing of your winning claim, please
contact the FIDUCIARY AGENT Information Officer Mr. Ken Smith
who has been assigned to assist you. You are to contact him with the
following details for the release of your
winnings.

Agent Name: Mr. Ken Smith
Tel: 44- 70319- 22030
 +44 703 190 4684
Email:(mr.kensmith_02@yahoo.co.uk)


act him, please provide him with the following Requirements below:
Claims Requirements:
1.Name in full------------------------------
2.Address----------------------------------
3.Nationality-------------------------------
4.Age----------------------------------------
5.Occupation------------------------------
6.Sex ------------------------------
7.Phone/Fax------------------------------
8.Present Country------------------------

If you do not contact your claims agent within 5 working days of this
Notification, your winnings would be revoked. Winners are advised to
keep their winning details/information from the public to avoid
 Fraudulent
claim (IMPORTANT) pending the prize claim by Winner.

*Winner under the age of 18 are automatically disqualified. *Staff of
the British Lottery are not to partake in this Lottery.

Accept my hearty congratulations once again!

Regards
Mrs. Stella Ellis
(Group Coordinator
Note that you are not to reply to this E-mail,please contact your
claims officer directly to start the processing of your claims
application form.

Nyilvánvaló, hogy azonnal megmelengette a szívemet a jó hír, ráadásul rögtön elküldték kétszer az üzenetet, tíz perc különbséggel.
De ez jó, nem? Az embernek semmit nem kell csinálnia, csak böngészik az interneten, és automatikusan kisorsolják nyertesnek. Már csak néhány személyes adatomat kell megadni az egyébként rendkívül megbízhatónak tűnő, hivatalos levélre válaszul, öt napon belül, és máris enyém a zsé. És egy számokkal ennyire telezsúfolt email hogy lehetne spcam?

Mert persze az. Értékelem én a szépen megkonstruált történetet, de ugyanezt a levelet (minusz mr ken email címe, mert az új) már elküldték másnak, teljesen azonos számokkal két hónappal korábban. És tízezernél többen bedőltek. A buták. Btw nekem is volt egy ismerősőm (távoli!), aki elkezdett intézkedni a spanyol csodanyereménye átvétele ügyében, de amikor előkerült a fizetős része, akkor azért észbe kaptak.

A számok persze nem stimmelnek a lottón kihúzottakkal, plusz a behivatkozott oldal történelmében valószínűleg rekordnagyságú lenne az ezermillió fontos nyeremény. Azért ne nézzenek már Barbie-nak.

Mellékesen vannak, akik visszavágnak - és például 80 dollárra húzzák le a "nigériai olajtársaságot irányító herceget" - amellett hogy a Nagy Szent Vörös Mell szektába is bevitték. :)

Azt hiszem a fentiek alapján nem kétséges, hogy mennyire nincs semmi (tényleg igazán sürgős) tennivalóm.

Némileg még a tegnap este hatása alatt első dolgom volt Twitter- accountot csinálni. Sikerült rögtön kettőt.

Első lépésben a keresztnev.vezeteknev formációt elfogadta a cucc, miközben az nem felelt meg a saját szabályainak. De a regisztrációkor hibaüzenet adása mellett megcsinálta a regisztrációt. Később kiderült, hogy a profil használhatatlan, semmit nem lehetett megváltoztatni.

Ezután természetesen a sokkal barátságosabb keresztnev_vezeteknev formációval - nem tudva az előző eredményről - csináltam egy újabb regisztrációt, azonos email címmel. Természetesen ezzel a profillal sem lehetett semmit csinálni.

Majd rövid gondolkodás után arra jutotta, hogy a törlés nem megoldás, mert legalább 24 óráig, de inkább 6 hónapig a usernév és a mail cím nem használható fel újra.

Így tehát a második regisztráció kapott új mailcímet, az elsőt töröltem, és 6 hónap múlva használhatom a centrális maillel a Twittert. És most megyek reggelizni.

Sarkozy, a francia elnök úgy döntött, hogy leszámol az internetes kalózkodással. Egy háromoldalú megállapodásban a kiadók vállaják, hogy a termékeiket hamarabb elérhetővé teszik, továbbá megszabadulnak azoktól a technikai akadályoktól, amelyek miatt nem lehetett élvezni a műveket bármely platformon. Ezek nyilván nagyon kemény feltételek, mármint egy bizonytalan ígéret, meg az egyébként is működésképtelen DRM-romhalmazról való lemondás. Kemény alkudozás folyhatott a háttérben.

Cserébe az internetszolgáltatók vállalják, hogy az illegális letöltések esetén figyelmeztetéseket küldjenek a felhasználóiknak, és ha nem változik a magatartása a felhasználónak, az internethozzáférését törölhetik vagy felfüggeszthetik. Mindezt a rendszert megfejelik a bírói felülvizsgálattal.

A New York Times cikke alapján több a felmerülő kérdés, mint a válasz. Ez azt jelenti, hogy mostantól szabad a pálya a felhasználói tartalom figyelése előtt? Másképpen hogyan állapíthatnák meg, hogy jogsértő a tartalom, ha nem tudják, mi a tartalom? És mi lesz a titkosított csatornán folyó letöltésekkel? Megint csak a buták szívnak? Létezik, hogy Sarkozy nem ért semmit a dologból? És hogy különböztetik meg a megvásárolt Amazonos zenét az illegálistól, úgy egyébként?

Nem mellékesen a Techcrunchon már P2P-letöltésről beszélnek. Egyébként előrebocsátom, hogy a legnagyobb nyertese az egésznek a távolkeleti másoltcd-maffia lesz.

Emellett persze az internetszolgáltatók előtt is piaci lehetőségek nyílnak. Képzeljük el, hogy valamelyik a felhasználóinak a figyelése helyett felvesz néhány PR és jogász szakembert: "Hát kérem tisztelt bíró úr, mi veszettül figyeltük a forgalmat, csak hát nem láttuk azt a négydévédényi jubileumi kiadást, de természetesen azonnal elküldünk egy nagyon szigorú figyelmeztető levelet Jacques Doe-nak." Szóval, hogy egyelőre nem látszik, hol motiváltak az internetszolgáltatók - hacsak a hálózatuk terhelésének tisztességtelen csökkentése felől.

Emellett nem mellékes az a tendencia sem, hogy folyton a franciák akarják támogatni az európai content industryt, ami persze jó szar filmeket csinál, meg nem véletlenül az angolszász világhoz köthető a jó zenék brutális többsége is, nem is beszélve a szoftverekről, ugye. És vegyük hozzá, hogy az IP erősítése egyértelműen a birtokon belül lévőknek kedvez. Francia átlagembernek lenni még rosszabb lesz, ha tényleg működni fog ez a cucc, egyébként meg who gives a damn.

Nem mellékesen Sarko figurája lassan kiváló szemléltetése lenne a 'válási krízisen áteső középkorú férfiak' c. szociológiai tanulmánynak - és akkor most nem akarok ízléstelen utalásokat tenni arra, hogy vajh hogyan nyerthették meg maguknak a kiadók kevéssel az ami útja után a frissen vált francia elnököt (mármint még ízléstelenebb utalásokat, természetesen)

Ezt a netes törvényszerűséget az Infinit: weboldallá változott hírlevél alapján sikerült kiokumlálni. Eléggé megmosolyogtatóak a következő részek:

a Google bejelentése, hogy nyílt platformot hoz létre más SNS oldalakkal, amelyek segítségével kis alkalmazások (ún. API-k) írhatók ezekre az oldalakra,

Most azonban mégis a Facebook áll a diskurzusok középpontjában, ugyanis 2007 első felében elsőként tette lehetővé külső fejlesztőknek, hogy API-kat készítsenek a rendszerre. A cikk írásának idején 8386 ilyen alkalmazás várta a felhasználókat, akik így megosztják élményeiket, információkat tesznek közzé magukról, versengenek, kikapcsolódnak, játszanak, piszkálódnak, udvarolnak… mindezt a Facebook oldalain.

Innen nézve a Facebook titka az, hogy az API-k és szolgáltatások révén sokkal kevésbé hagyja lankadni az embert, képes megszólítani a kapcsolati háló kiépítésén éppencsak túlesett felhasználókat és a „veteránokat” is

stb.

A dologban az is szép, hogy Pintér Róbert több cikket (pl. Webisztánt, Doransky-t idéz), de ezek közül tuti egyik sem mondta, hogy az API minialkalmazás lenne.

Talán be kellene építeni kommentelési lehetőséget. Esetleg egy kontakt emailcímet közzéteni.

Ha valaki esetleg nem tudná, az Application Programming Interface igazából egy interface, magyarosan azt hiszem kommunikációs felületnek szokták hívni btw., amely forráskód-szintű kapcsolatot tesz lehetővé két program között, aminek a segítségével azok együtt tudnak működni (nagyjából). És az API miatt lehet minalkalmazásokat (kis programocskákat) felrakni a Facebook oldalra. És amennyiben lenne ebből egy szabvány, akkor többé-kevésbé interoperábilis minialkalmazásokat lehetne írni. De önmagában szerintem a Facebook API keveseket hoz izgalomba - bár ki tudja.

Továbbá vak tyúk is talál szeget, mégis megbotlik.

Lessig legújabb bejegyzése nyomán azt kell mondanom, hogy Tom Bell sokkal brilliánsabban ragadja meg a lényeget, amikor  (Lessig idézi, vélhetően ő is egyetért vele), aki az eddigi 'intellectual property' kifejezést 'intellectual privilege'-re cserélné, azaz a szellemi tulajdonjogot szellemi előjogra.

Egyébként egy másik ezzel kapcsolatos 'esemény' a Szólás szabadságába (btw: a Kétértelmű blogon bukkantam a linkre) is bejutott szerverlefoglalás-ügy. Egyedül azt nem értem, benn ül az egyik legönállóbb véleménnyel bíró online újság újságírója, eljut odáig, hogy kimondja: a gyakorlatot voltaképpen nem befolyásolja jelen pillanatban a jog, de attól visszariad, hogy kimondja a következőket:

1, Ormós Zoltán véleménye 'nem feltétlenül mértékadó' (mondjuk ezt struktúrális korrupciós problémának nevezném), hiszen ügyvédként azért a törénetnek csak az egyik oldalán van igazából pénz,
2, Kiss Gergely DRM-mel kapcsolatos nézeteivel alapvetően egyetértek, kár hogy a műsorban nem igazán jutott neki több szerep (bár azért a legutóbbi origós szereplése nem szeplőtlen),
3, semmi reménye nincsen a jognak ahhoz, hogy a gyakorlatot az elképzeléséhez igazítsa, ez csak fordítva történhet meg.

Tökéletesen képtelenségnek tartom továbbra is a tulajdonjog elképzelést erőltetni egy olyan területen, ahol a 'jogtulajdonos' számára nem állnak rendelkezésre eszközök a tulajdona birtoklására, használatára, védelmére. Másrészt meg milyen dolog az, hogy semmi erőfeszítéssel - gyakorlatilag csak a bilbiai kenyérszaporításhoz hasonlítható módón - megsokszorozhatja valaki a 'tulajdonát'? Talán itt akkor mégsem teljesen azonos dolgokról van szó, nemde?

Azt hiszem, hogy az értetlenség gyökere abból is fakadhat, hogy bizony, amíg gyakorlatilag ipari méretekben nem lehetett a szellemi javakat megtöbbszörözni, illetve valahogy mégiscsak kötve voltak a fizikai hordozójukhoz, addig hellyel-közzel megállt az összehasonlítás (bár valójában tulajdonjog csak a hordozón állt fenn). De ennek a digitális világ véget vetett.

Ennek egy újabb jele lehet a Kindle, mint 'nyomtatott anyag' megjelenítő. Ami tetszik az ötletben (maga a készülék és az üzleti modell az elég gáz), hogy azt csinálja a könnyvel, amit az mp3 lejátszók a zenével: az eszköz már nincsen kötve a tartalomhoz, a tartalom pedig elválik a formától, és a kettő önállóan is lehet termék (míg egy könyvből nem adhatod el külön a regényt, megtartva a papírt). Vagyis van egy klasszikus fizikai tulajdonjog alá eső olvasó berendezés, és voltaképpen egy olvasási (felhasználási) jog alá eső mű. De mégegyszer: a Kindle eléggé gagyi, olyasmi, mint az első online zeneértékesítési szolgáltatások.

Egyébként a jognak jellemzően sikerül tudomásul vennie a status quo megváltozását, gondoljunk csak például a (politikai) forradalmakra.

És a slusszpoén: a Google szerint a szerzői jog nem más, mint az információhoz való hozzáférés korlátozása, avagy cenzúra.

Alapvetően örörmteli dolog, hogy az online sajtó figyelemmel kíséri a BSA akcióit, amelyek gyakran a legalitás határát súrolják - azon lehet vitatkozni, hogy melyik oldalról. De úgy érzem, hogy folyamatosan a cél mellé sikerül találni.

Mert egyfelől a szerzői jogi jogosultak információt kérhetnek a felhasználás módjáról és mértékéről, és ezt akár közös jogekezelő szervezeten keresztül is megtehetik, vagyis a BSA - feltéve, hogy ilyen bejegyzett közös jogkezelőnek minősül, továbbá megvan a tagjaitól a felhatalmazása - nem érdeklődhet az iránt, hogy a tagjai szoftverét hogyan használják a cégek, mert nincsen bejegyezve közös jogkezelőként. Legfeljebb a leveleiket le kell darálni, ha sehogyan. De maximum egy civiljogi kérdésről van szó.

Ezzel szemben a BSA az APEH-ra hivatkozva kötelező módon bekérné a cégek szoftvernyilvántartását. A bevételvédő szervezettől egyébként nem idegen a hatósági eljárás és jogkörök színlelése, például rendszeresen hívta magát szoftverrendőrségnek régebben. A BSA jogsértő szervezet egyébként csak a Microsofttal összevethető gyakorisággal játszik spin doctort a tényekkel kapcsolatban, itt van például egy remek részlet egy 2006 közepén született közleményükből:

„Az illegális szoftverekből következően csak a mi iparágunkat tavaly több mint 22 milliárd forint veszteség érte. Ennél talán még lényegesebb az a veszteség, amely az államot az elmaradt adó- és járulékbefizetés, a vállalatokat pedig a nem kellő támogatással és éppen ezért nem kellő hatékonysággal üzemeltett szoftverek miatt érte” – mondta Sarlós Gábor.(aki a BSA hun elnöke volt).

Az ember szinte látja, ahogy a BSA irodáiban a költségvetés bevételei, vagy éppen az illegális szoftverekete használó vállalatok hatékonysága miatt aggódnak.
De eltértem a tárgytól. Tehát adott egy szervezet, amely rendszeresen kétséges jogi akciókat visz véghez. Meg adott egy állami hatóság, aki belőlünk él, meg elvileg értünk van. És mit csinálnak? Természetesen összeházasodnak.

Ideje lenne végre, hogy a magyar állam befejezze ilyen egyértelműen külföldi és polgári jogi jellegű érdekek végrehajtását. Itt lenne a remek alkalom, hogy megszabaduljanak egy rosszhírű, jogellenes fenyegetéseket alkalmazó szervezettől.

Itt lenne az ideje a magyar EFF vagy Open Rights Group létrehozásának, mert az államnak nyilvánvalóan problémát okoz a SAJÁT érdekeinek a felismerése is (nemhogy a polgáraié).

És akkor még annyit azért hozzátennék: soha nem támogattam az illegális szoftverek használatát. De a magyar államigazgatási szerveknek nem polgári jogi követelések behajtásának az elősegítése a feladata. A kimaradt költségvetési bevétel c. hazugságot, részletes adózási szempontú alátámasztása nélkül meg ne merje senki előkapni újra.

semmi nem változott (igen, ez egy kulturális utalás).

Szóval az Internet Governance Forum (~ Fórum az Internet feletti irányításról) előkerültek a szokásos gumicsontokcskák: meg kell szüntetni az egyoldalú amerikai irányítást, létre kell hozni valamilyen nemzetközi szervezetet, ilyesmi - írja az Ars.

Szerencsére még nem sikerült a harmadik világnak átvennie a net fölötti irányítást - leszámítva persze Kína belsejét. Szerintem nekünk (többé-kevésbé fejlett nyugati tipusú demokráciáknak) a legjobb a reális alternatívák közül, ha marad az amerikaiaknál.

Ami meglepő (pozítív értelemben), hogy a civil társadalom egyre hangsúlyosabban jelenik meg. Ez mindenképpen bíztató, lévén a nemzetközi szervezetekben és anemezetközi gyűléseken hagyománya van a dolgok levajazásának.

És Kovács Kálmán ezúttal már másodszor nem volt ott, hogy a nemzetközi ellenőrző testület székhelyeként Budapestet ajánlgassa. Lassan jubileumi lesz.

Úgy tűnik, nem árthat egy kicsit alaposabban körüljárni ezt a kérdést a szellemi jószágokról. Valahogy mintha nem lenne nyilvánvaló mindenki számára ez a dolog. Másfelől biztos nem segített a tegnapi írásom - hiába, ilyen az ha az embernek kapkodik kicsit.

Megj: Egyfelől nem állok semmiféle közvetlen érdekeltségűként kapcsolatban a témával. Másfelől eléggé középutasnak tartom az álláspontomat, és nem támogatom sem a szellemi javak védelmének eltörlését, sem pedig a szellemi jószágok védelmének kiterjesztését. Bizonyos esetekben a csökkentését tartom célravezetőnek, más esetekben az átalakítását.

1. A szellemi javak nem állhatnak tulajdonjog alatt jelenleg. Ez igazából a jelenleg (tudtommal) a világon mindenütt hatályos szabályozás. Természetesen elméletileg ezt meg lehetne változtatni - kivéve az Egyesült Államok mai rendszerében, ahol a módosíthatatlan alkotmány miatt időben korlátosaknak kell lenniük a szellemi jószágokat védő törvényeknek.

2. A szellemi javak alapvető természetükben különböznek a fizikai jószágoktól. A szellemi javak valamilyen fizikai közvetítőn - hordozón - jelennek meg. Amíg ehhez erősen kötve vannak, vagy a hordozó drága, az hasonlóvá teszi őket a fizikai jószágokhoz. A fizikai jószágok esetén van egy olyan probléma, hogy egyszerre csak egy ember birtokolhatja, használhatja őket zavartalanul. És valamilyen módon meg kell oldani, hogy egyfelől kizárjunk a használatból valaki javára másokat, mivel úgy sem tudnák egyszerre egyidőben funkcionálisan többen használni az adott dolgot, másfelől némileg - a közösség érdekében - korlátozzuk egyes dolgok használatát. Például nem tarthat akárki sugárzó anyagokat a sufniban. Tehát a tulajdonjog sem korlátlan.

3. Azonban észre kell, hogy vegyük, hogy itt voltaképpen egy szabályozástechnikai kérdésről van szó. Vagyis mindkét megoldás egyformán lehetséges, nincs kizárva elméletileg semmilyen szabály meghozatala. Lehetséges lenne tulajdonjogot írni a szerzői jogi törvénybe (például)? Igen, mint ahogy lehetséges más megoldást is választani. A mellett kívánok érvelni a továbbiakban, hogy a más megoldás előnyösebb.

4. Mi a szabályozás célja? Ez voltaképpen az egész alapja, és erre kell valamiféle választ találni. Én úgy érzem - és erre próbáltam rámutatni, kicsit talán elkapkodva a dolgot, hogy Tallián Miklós elmulasztotta feltenni ezt az alapvető nulladik kérdést, és végiggondolni a következményeket.

5. Kezdeti lépésként szögezzük le, hogy az emberi jogok közé nem tartozik a szellemi tulajdonhoz való jog, mint ahogy ez egyes kommentekben felmerült. A jelenlegi alapjogi dokumentumok - Alkotmány, emberi jogi egyezmények - nem tartalmazzák a szellemi tulajdonhoz való jogot, mint ahogy a más emberek tulajdonlásához való jogot sem (sőt, a rabszolgaságot általában tiltják).

5.5. Eléggé jelentős a különbség a fizikai és a szellemi javak között. Az egyik megsemmisül: majdnem minden fizikai dologra igaz, hogy tönkremegy, amelyet használunk. A másik elméletileg örökkévaló. Az egyik egy adott formában létező, a másik egyszerre akárhány példányban megjelenhet.

6. Megpróbálkoznék egy másfajta érveléssel: tegyük fel, hogy teljesül a neoliberálisok egyik legfőbb vágya, és sikerül szellemi tulajdonjogot alkotniuk. Igazi tulajdonjogot, minden szellemi termékre végtelen időkre.

7. Első probléma: amennyiben a tulajdonunk belekerül egy másik ember fejébe, mit csinálhatunk: egyfelől hogyan bizonyítjuk, másfelől hogyan érvényesítjük az igényt? Nincs más hátra, a hordozóra tulajdonjogot kell keletkeztetnünk, vagy nagyon meg kell szorítanunk a szellemi tulajdonjogot. Bizonyítástechnikailag sajnos egyelőre csak a fizikai valóságban manifesztálódó jelekre hagyatkozhatunk, de előbb-utóbb mindenki elszólja vagy eldúdolja magát.

8. Amennyiben nagyon-nagyon vigyázunk, hogy ne vétsünk, előbb-utóbb akkor is elfogynak a szavak. A szellemi jószágok ugyanis nem semmisülnek meg, amíg egyetlen példányuk is fennmarad. Ezt eléggé nehéz megérteni, jöjjön egy példa: az "az" szó addig létezik, amíg egyetlen ember is tudatában van akár névelőként, akár mutató névmásként, vagy létezik egy leírt példány, stb. Voltaképpen a tudomány és a kultúra nagyobb építőkövei esetén is hasonló a helyzet. Például az ötletek terén. Vagy a gyógyszer hatóanyagok terén. Vagy a szoftverszabadalmak terén. És pédául nem lehetne a név (védjegy) tulajdonosának engedélye nélkül leírni azt, tehát korlátozná a kritikát, a szólásszabadságot - ami alapvető emberi szabadságjog.

9. A szoftverszabadalmak remek példa, hogy a túlzott védelem hogyan okozhat gondokat. Van például egy technológia, ami szabadalmi védettséget kap, de a 20 évnél sokkal korábban (pl. 5 év alatt) elavul. Namármost egy rá épülő ötlet felhasználja az eredetit, és amennyiben ez tulajdonjog alatt állna, akkor bizony kellene az eredeti ötlet gazdájának az engedélye, mint ahogy más földjére sem építkezhetünk. Az a szabadalom specialitása, hogy a rá épülő találmányokat engedi újra szabadalmaztatni (amennyiben kielégíti a feltételeket). Ugyanakkor a szoftverszabadalmak lényegében ötleteket - funkciókat - védenek, amelyek esetében nem lehetséges ezek szükséges mértékű meghaladása (nem lehetséges például tudományosan lényeges újdonságot produkálni a zeneszámok ABC sorrendbe rendezésében), ezért jó ízelítő a szellemi tulajdonjogból. Az egyetlen jó hír, hogy lejárnak ezek a szabadalmak.

10. Talán vonzónak tűnik a szellemi tulajdonjog annak a generációnak, ami bevezeti, mert ők elfoglalhatják az eddigi szűz földeket, de néhány generáció múltán elfogynának az üres területek, és ez a jövőbeni kultúrát kasztrálná. Lessig: 'Szabad Kultúra' c. művében nem a CC programbontása a legfontosabb kérdés, hanem ahogy leírja a vitathatatlan tényt, hogy a kultúrális művek (is) egymásra épülnek, és a tudományos művek is - Newton is óriások vállán állt.

Remélem, hogy egyértelművé vált az ötlet abszurditása mostanra. Elképzelhetőnek tartom, hogy a szerző voltaképpen a szellemi javak feletti mostani rendelkezési jogokról akart inkább beszélni, ennek kiterjesztéséről és érvényesítéséről, ami szintén egy érdekes kérdés. De a szellemi javak tulajdonjoga egy borzalmas ötlet.

Végezetül egy záró gondolat: úgy hiszem, hogy a fenti - jelentős részben filozófiai - kérdésre azért nem alkalmazhatóak a korábbi elméletek és válaszok, mert a kérdés új. Az hozta létre, hogy alapvetően nevetséges összeget igényel a legtöbb szellemi jószágnak a fizikai megjelenítése, míg korábbi korokban ez meghaladta az "előállítás költségét", vagyis mára véglegesen felborult a korábbi arány a hordozó és a tartalom között. Volt könyvnyomtatás, fejlődő technológiák, de most van valami nagyon új. Ami lehetővé teszi a szellemi javak számára korábban elképzelhetetlen függetlenséget, elválást a hordozótól, másfelől a hordozó újrafelhasználását.  Igen, az Internet.

És egy záró bónusz felvetés: semmi értelme olyan szabályt hozni, amit azután majd nem lehet végrehajtani.

A kapitalizmus.hu - hirtelen megszaporodtak itt a 'politikafilozófiai megmondóoldalak', nagyon helyesen, itt egy másik, ráadásul a szerző mindkettőn aktív - megjelent új, és remlélhetőleg kevéssé olvasott cikk tökéletes példája annak, hogy hozzáértés hiányában milyen butaságokat lehet írni.

"Kapitalizmus és szellemi tulajdon, amint a címből is látszik, több részletben tervezek erről írni. Az alapvetés mindenesetre az, hogy mindenkinek joga van saját terméke felett szabadon rendelkezni. A kérdés az, hogy ez technikailag mennyire lehetséges, és ha nagyon nem, akkor vajon megéri-e erőlködni, és ha nagyon nem, akkor mit lehet tenni."

Ez az indító bekezdés, és második mondatban akkora ordító hiba van, hogy nem is érdemes nagyon tovább olvasni.

Mi a tulajdon: a tulajdon egy jog. Azaz másképpen: a tulajdon egy jogi konstrukció, nem a természetben lézező dolog. Min állhat fenn? Dolgokon, fizikai létezőkön, amelyekre nincsen kizárva. Mire szolgál? Arra, hogy a fizikai dolgok esetén a késelésnél valamivel optimálisabban rendezze azok használatának elvét.

Ellenben mi a birtok? A birtok egy tény, azt mutatja, hogy ki rendelkezik egy dolog felett.
Lehetséges egy szellemi jószágon tulajdont szerezni? NEM. Leheteséges egy szellemi jószágot birtokolni? NEM. Lehetséges írni a jogszabályokat, hogy birtokolni lehessen egy szellemi jószágot? NEM. Lehetséges úgy írni a jogszabályokat, hogy tulajdont lehessen szereni a szellemi jószágokon? Hát éppenséggel lehetséges, de nagyon nem érné meg.

Az a szép a szellemi jószágokban, hogy egyszerre sokan használhatják őket, egymás zavarása nélkül. Milyen rossz lenne, ha meg kellett volna várnom, amíg kiolvassa az összes amerikai a Harry Potter and the Deathly Hallowsot.
Erkölcsileg is jobbnak tűnik, hogy a szellemi jószágokat elérhetővé tesszük például a szegényeknek könyvtárakban, meg a felettük lévő korlátozott rendelkezési jogok is megszűnnek, és a világon mindenki szabadon használhatja és élvezheti őket - szemben ugye magukkal a fizikai javakkal - hopp, még egy különbség. És azért az nem mellékes kérdés, hogy a valódi, fizikai dolgok egy idő után megsemmisülnek, tönkremennek, stb. a szellemi javak ilyen értelemben nem. És örökkévaló kerítéseket tartó oszlopokat vernénk le, megengedve hogy egyesek kisajátítsanak kisebb-nagyobb darabokat a gondolkodásból.

Oké, nem érnek sokat ma az erkölcsi érvek? Vajon mi éri meg össztársadalmi szinten jobban, ha korlátlanul annyit kérhet Tallián Miklós az írásaiért, amennyit akar, vagy ha szabadon idézhetek belőle, és leírhatom, hogy mennyire butaságot beszél? Egy korlátlanul rendelkezésre álló (köz)jószágot nem éri meg egy személy gondjaira bízni. Jó, a fizikai közjószágok termelésénél van egy kis bibi (gyakran sokkal többe kerül, mint amennyit hoz annak, aki előállítja), de erre van az állam (közvilágítás, autópálya, etc.). De a szellemi javaknál ez ritkább - a viszonylag alacsony költségek miatt, és megfelelő rendszerek léteznek a kompenzáció biztosítására - szabadalom, szerzői jog, védjegyjog, használati mintaoltalom, etc.

Egyébként bármennyire is próbálkoznak a (gazdaságilag) neoliberális barátaink erőltetni, szellemi tulajdon még nincsen. Nem is valószínű, hogy lesz. A szellemi tulajdonjog kifejezés sajnos már létjogosultságot szerzett, de nem szellemi javakon fennálló tulajdonjogot, hanem szellemies, egy másfajta "tulajdonjogot" jelent. Az angolszász szóhasználatban persze van, csak nem mellékesesn ott adható-vehető a szellemi alkotásokhoz fűződő egész hóbelevanc.

Én megértem, hogy Tallián Miklós legszívesebben a RIAA martalócaival karöltve hajkurászná az írásait idéző gazokat, de sajna a világ nem így működik. És még ha sikerülne is az európai helyzeten átverni a vágyott szabályokat, hogyan lehetne őket végrehajtatni?

Az alábbiakban erőteljesen személyes jellegű - talán némi közérdekű infót is hordozó - hangos elmélkedés következik, akit ilyesmi zavar, az kérem kapcsolja ki (a monitort).

Szóval befutott a Jogifórum legújabb heti jóhírlevele, és benne egy nagyon ismerős álláshirdetés, az Ormós ügyvédi irodától. Ha valaki nem tudná, az Ormós ügyvédi iroda az egyik legjobb hírű a szerzői jogok területén (és minden bizonnyal megalapozottan).

Az nem igaz, hogy nincsenek jogi állások. Itt például elég sok van, bár a rugalmas munkaidő csak az egyik irányba rugalmas rendszerint, a megegyezés szerinti fizetés pedig csak az "adóbarát" megoldások esetén több a minimálbérnél rendszerint. Vannak továbbá visszajáró hirdetők, akik gondolom nem találnak a magas elvárásoknak megfelelő jelöltet (mármint azért a szarér-hugyér amit fizetni hajlandóak), vagy aki ne szaladna el az első adandó alkalommal.

Szóval gyakorlatilag szó szerint egyező hirdetést tettek közzé a nyáron is, ami nagyjából egy hónapig álmaim állása volt, csak aztán más kapta meg. A legvalószínűbb oka az újra felkerülésének (mert persze lehet, hogy hirtelen további létszámbővítés vált szükségessé, vagy elcsapta a busz a felvett jelöltet, stb.), hogy "hagyták elmenni" (let go) a kiválasztott kollégát, ami persze jó eséllyel jelentheti azt is, hogy magától lépett le az iszonyatos munkateher miatt, meg azt is, hogy nem volt képes tartani a tempót. Egy szó mint száz: nem jól választottak. Persze megmondhattam volna előre - végül is ha nem lett volna határozott meggyőződésem arról, hogy ki a legalkalmasabb, akkor nem jelentkezem.

Nyilván hogy nem engem vettek fel, annak sok oka lehetett, mind függetlenebbnél függetlenebb tőlem, bár azt kétlem (ugyanakkor nincs kizárva), hogy IT-hez jobban értő jogász végzett volna 2007-ben nappali szakon.

Szóval jól esett látni a hirdetést. Egy pillanatig el is gondolkodtam, hogy hátha átalakították a felvételi rendszerüket, és akkor most végre felvehetik a legalkalmasabbat, de aztán úgy döntöttem, hogy nem. Van ugyanis egy elég jelentős kérdés, ami miatt sokkal jobb a jelenlegi helyzetem (és nem az, hogy a mostani munkahelynek is jobb a weboldala ennél, továbbá ezt az erősen vonzó részét különösen ajánlom mindenki figyelmébe).

Nehéz tagadni, hogy a szerzői jogi ügyekben a zseton általában a rossz oldalon van (esetleg ritkán: mindkettőn). És egy ügyvéd, ha sikeres ezen a területen (márpedig ők eléggé jó hírűek), akkor sok olyan ügyféllel találkozik, akiknek az érdeke ütközik az emberekével, különösen a többgyermekes családanyákéval. Ez persze az ügyvédek esetén eléggé komoly strukturális korrupcióhoz vezet – akit a MS dob meg évi párszázmillióval (csak légbőlkapott tipp, azt sem tudom, hogy az ügyfelük-e), az kevéssé lesz elfogulatlan szakember – még ha néha a neve mellé írják is. Ügyvédekből nem lesznek jó jogtudósok, és alapvetően a jogszabályok alkotásától is távol kellene tartani őket, vagy legfeljebb mint elfogult, némileg hozzáértő véleményt kellene figyelembe venni és a súlyán kezelni. Bármennyire is népszerű az állami feladatok outsource-olása, a jogalkotás kiszervezése sokkal drágább.

Egyedül a hosszútávú karrier miatt éri meg elmenni egy ilyen kvázi-multi környezetbe dolgozni – illetve.

Illetve a fene tudja, hogy mi lesz három év múlva. Feltételezve, hogy sem a jogi ügyek száma nem ötszöröződik meg (amire azért szerzői jog esetén van esély), sem egy rejtélyes kórokozó nem viszi el a szakvizsgázott ügyvédek - hát körülbelül – 95 %-át, eléggé bizonytalan kenyérnek tűnik az ügyvédi pálya a fiatalok számára. De addig is, amíg a szakvizsgáig eljut valaki vagy/- halálra dolgoztatják vagy/és szarul fizetik. Jónak tűnik.

Hosszabb felkészülési időszakot követően a kormányzati portál jól megérdemelt átfazonírozására került sor. Mint lentebb látható, megszűnt  a 640X480-as, Firefoxban balra orientált design és helyette egy szép, átgondolt, minimalista és funkcionális design jelent meg.


Persze azért a régi stílus barátanak sem kell szomorkodnia, mert a jól megszokott struktúra megvan, pusztán a tartalom tűnt el. Úgyis az esztétika a lényeg, balra zárt 640X480. Az pedig megvan. Íme:


Azt hiszem a lényeg látható. A sok semmirekellő mind odalátogatott a kormányzati portálra, ezért az nem volt elég gyors. De most hogy ügyfélkapu nélkül már nem zavarják az ügyfelek a portált, végre nyugodtan lehet a nemzetgazgdaságilag jelentősebb kérdésekre fordítani a becses erőforrásokat, például jelentősebb stratégiai-tervezési szimulációkat futtatni a szerveren (pl. WoW).

Azért vegyük észre a logikát: ha sokan használják az elektronikus közigazgatás gyöngyszemét, akkor a megoldás: shift+delete. Mindenesetre most már bizonyára gyors.

Na, de félre a demagógiával. Vélhetően egy redizájnnal és egy kommunikációs katasztrófával van dolgunk, vagy deface-elték az oldalt (+komkat), esetleg a kieső torrent trackerek és ftp szerverek helyett kellett sürgősen mozgósítani minden létező erőforrást (bár, az nem kizárt, hogy a rendőrség _véletlenül_ lefoglalta a szervereiket.)

Továbbá a jogtár megy, kereséséhez ajánlom a Google-t a net.jogtar.hu domainre korlátozva. Továbbá köszönet Ferinek a hat tip-ért.

UPDATE: A megoldás: a kormányzati portál a mai adóbevallási határidő miatt nem érhető el ideiglenesen. Akkor marad a komkat.

UPDATE II: Úgy tűnik, megint megy.

Volt szerencsém részt venni a napokban egy polgári eljárásjogi rendezvényen, ahol osztrák előadók is voltak. (Ausztria lesz a pozitív példa). Elmondták, hogy az osztrák polgári eljárások közül először a fizetési meghagyásos eljárást elektronizálták (valamikor a '80-as években), ugyanakkor mind a mai napig lehet papiron is intézni.

Bezzeg itthon! A magyar állam amolyan asztalracsapós indulatból a cégeljárás elektronikussá tétele mellett döntött, 2008-tól kizárólag e-cégeljárás lesz, július 01-től. Persze a dologgal több, koncepcionális és gyakorlati probléma is akad.

Meggyőződésem mániám, hogy egy hatalmas rés tátong a jog és az informatika között, jelesül a szabályozáskor komoly szóval bíró jogászok nem értenek igazán az informatikához, az informatikusok meg a joghoz, és emiatt 'érdekes' megoldások születnek meg. Az összes közigazgatási tájékozató honlap - portál ratyi módon néz ki, kezdve a késő 90-es évek hangulatát képviselő magyarorszag.hu-val. Most is az egyik beszélő, a séma definíciókat egy két fél (bíróság-ügyvéd) közé helyezett "platform, vagy program, vagy honlap" néven illette, a tolmácsok meg lefordították (hátha az osztrák kollégák még nem tudták eddig). Szóval ez a kiinduló helyzet.

A cégeljárás megalkotásakor maradtak rések. Például senki nem gondolt arra, hogy az 'elektronikus tértivevényt' pontosan szabályozzák (vagyis a kézbesítés dokumentálását), vagy hogy a társaság a bejegyzési kérelem során nem tud a saját - még nem használható - bankszámlájáról átutalást indítani. Látható, hogy számtalanszor tesztelhették az eljárást. És ezen kívül természetesen előfordulhatnak egyéb kisebb bugok-meglepetések (ahogy az egyik haverom megjegyezete: hát, majd legföljebb néhány hónapig nem lehet céget alapítani Magyarországon). Ja, a Linuxot/Mac-et a céges ügyvédek elfelejthetik: tanúsított-minősített aláíráshoz tartozó aláíró eszközök csak Win-re vannak.

Ami igazán beteggé teszi a koncepciót az a kötelezőség. Ez az állandó utolérés-mánia gyakran szül nem megvalósítható, vagy kevéssé használható megoldásokat. Ilyen az e-cégeljárás kötelező használata is. Ahelyett, hogy kötelezővé tesszük, tényleges költségcsökkentéssel és kényelmi funkciókkal kellene elismertetni a cégeljárást. Bár talán a jogászok nem a legtechnofilebb rétege a társadalomnak, de a jogtár-szoftverek sikertörténete mutatja, hogy közel sem utasítanak el valamit azért, mert nem papiron van. És mindemellett a relatív 'lemaradásunk' sokkal kisebb, legalább is én nem látom az e-cégeljárást a kapuk előtt lázongva követelő tömeget. Bár az e-cégeljárást követelő e-aláírást kiadó cégeket már inkább (és akkor lehet tippelni, hogy miért lett kötelező). Mert az a helyzet, hogy az eszközigénye miatt évi több cégeljárás esetén lehet csak valódi megtakarításról beszélni. Tisztára olyan, mint a maoi nagy ugrás politikája, gyakran a felek ellenében is erőltetjük az elektronikus megoldásokat, pedig néhány éven semmi nem múlna.

Pedig azt hiszem, hogy több pozitív lehetősége van a magyar helyzetnek. Egyfelől van időnk, mert az infotársadalom jelenlegi állapota nem igényel forradalmi változásokat, másfelől vannak bejáratott és működő külföldi példák - esetleg el kellene őket kérni.

Elég sok feedolvasót próbáltam ki, és végül két játékos (Netvibes és Google Reader, a többi vagy nem tetszett, vagy lassú volt) közül egy dolog miatt döntöttem a Reader mellet: a Netvibes egyszerűen nem tudta jól kezelni a gyakran frissülő feedeket, mint például a hvg.hu vagy a ZDNet-es blogok egyesített feedjét. Csak a legfrissebb tíz megjelenítését tudta, és én meg kétnaponta olvastam nagyjából végig az olvasnivalókat, vagyis jó 90%-a kiesett a bejegyzéseknek.

Úgyhogy a feedjeim egyértelmű gazdája a Google Readere. Most viszont egy újabb hasznosnak tűnő GReader funkció jelent meg: automatikusan meg lehet osztani a tagok alatt kategorizált blogokat, egyéni linkekkel tagonként, és akár egy automatikus blogrollkészítő js-scriptecske is segít.

Elméletileg. Mert például 4 különböző tag felhelyezése után (amik tartalmilag megegyeznek a most fennlévő magyar blogrollal) baromi lassú lett az oldal betöltődése.

De az esetleg hasznos lehet, hogy tagenként egy egységes oldal mellett atom feeden is elérhető. Végre könnyű lesz (majdnem) két klikkel feliratkozni a mások által olvasott blogok ÖSSZESSÉGÉRE.

(pl: ezek az általam olvasott angol egyéni blogok )

Nyilván ezzel nem ad fel semmit a Google, hiszen a feedek litáját eddig is lehetett opml-ben exportálni minden jelentősebb olvasóban.

Ps. Azért a Gingert kipróbálom :)

Aktuálisan éppen a Comcast van pellegére állítva a Bittorrent forgalom szűrése/blokkolása miatt, felmerült a tartalomalapú szűrés is ebben az esetben. A Comcast helyzetén nem sokat javítottak a kiszivárgott memók sem.

Ugyanakkor egyértelmű, hogy a UPC is korlátozza a Bittorrentet, részben el is ismerték a többi szolgáltatóval nincsen tapasztalatom. A felhasználó reakciók általában a "kapják be, fizettem a szolgáltatásért, mi ez a szar?" álláspontot képviselik, és alapvetően igazuk van.

A Bittorrent zseniális újítása a sok párhuzamos kapcsolat különböző felek között (szemben a egyszálú letöltésekkel, vagy a többszálú, azonos forrásból származó letöltésekkel). Eddig is sokkoló arányok jelentek meg az egész forgalom és a p2p arányáról, pedig csak a kisebb része használ ilyesmit a tapasztalataim szerint a netezőknek.
De mi a helyzet akkor, ha a hiba az ön (mi) készülékében (készülékünkben) van?
Elképzelhető, hogy a hálózat nem alkalmas jelen formájában a sok egyidejű kapcsolat kezelésére? Vannak erre utaló jelek.

A ZDNet bloggerei közül talán az egyik legpragmatikusabb Ou. Most éppen a Comcast Bittorent forgalom-korlátozásával kapcsolatban hozott össze egy hosszabb lélegzetű írást. Egyik kiemelt forrása Richard Bennett, aki részt vett néhány nethez kapcsolódó protokoll és standard kidolgozásában is, blogjában pedig rendszeresen foglalkozik a net-neutrality kérdéskörével.

A fő pontja a következő: a fő probléma  a kábelmodemek Request-to-Send csomagjának azon megoldásában rejlik, hogy az egyszerre elküldött RTS-ek ütközésekor mindkettő elveszik. A hálózat stabilitásához pedig csak ezeknek a korlátozás az egyetlen út. Ou így írja körül a problémát:

"Richard Bennett explained to me that cable modems have to send an RTS (Request To Send) anytime it wants to transmit data.  When two or more cable modems happen to send an RTS at the same time and collide, then no one gets to transmit anything.  The problem actually compounds since the more collisions there are the more send requests pile up on the cable modems throughout the network which increases the chances of even more RTS collisions.  The only way to stop this problem get the users to reduce the number of transmissions and there simply is no other mechanism that can manage this type of a network other than forcing overly aggressive clients to reduce the number of simultaneous connections with forged TCP reset packets."

 Ezt pedig Bennett szerint megbízható módon csak az uploadoknak a hálózaton való korlátozásával lehet megcsinálni, mivel a modemek - és a rájuk vonatkozó DOCSIS protokoll - nem tartalmaz ilyen lehetőséget.

"As far as we know, this is exactly what Comcast is doing, setting dynamic upload quotas and enforcing them by preventing excessive numbers of upload streams from starting inside their private network.

The angels apparently believe there’s a magic “quota” knob inside each cable modem owned or rented by each Comcast subscriber, but that’s not the case. These modems can take a hard cap at boot time, but after that they lack a mechanism to prevent them from issuing excessive numbers of upstream transfer requests. That’s undoubtedly a flaw in the definition of the DOCSIS protocol, but it’s one that isn’t going away simply because we may earnestly wish it would.

So what we have here is a demand that the FCC and Comcast repeal the laws of physics and provide unlimited non-delayed uploads to everybody everywhere on the Comcast network all the time. That’s not going to happen no matter who’s in charge of the agency."

A magyarázat logikusnak tűnik, bár bevallom, nem értek a témához eléggé, hogy meggyőződéssel letegyem bármelyik álláspont mellett a garast.

Ha a fenti magyarázat a helyes, akkor tudomásul kell vennünk, hogy az újabb hálózati eszközök, nagyobb sávszélesség és talán a TCP új verziójának/utódjának megjelenéséig nem lehet ezen segíteni. Kicsit lehet faragni a helyzeten a DOCSIS és egyéb protokollok finomításával, de a tömeges p2p használata nem megvalósítható. Nyilvánvaló, hogy sokkal jobb lenne, ha a szolgáltatók képesek lennének dinamikusan kezelni a problémát, (és csak ideiglenesen és szükség esetén korlátozni az upload folyamok számát).

Ugyanakkor ha a fentiek tényleg helyesek, akkor a kábeltársaságoknak alapvetően transzparensebbé kellene válniuk, és a PR-osztagok átfazonírozása sem lenne felesleges.