Külön megtiszteltetés számomra, hogy Kelt cikkét szedhetem darabokra a pontatlanságok miatt.

Az Origó Techbázisa egy újabb kísérletet tesz a feedek/rss megmagyarázására. Az, hogy a dolog hasznos és fontos, nem kétséges, többek között magam is hasonló problémával kerültem szembe néhány hete, amikor egy ismerősömnek próbáltam meg megmagyarázni a feedek jelentőségét. A megoldás kulcsa a hasznosság felőli megközelítésben rejlett, de azért a kísérletem eredményességével kapcsolatban vannak kételyeim.

Az Origó cikkével kapcsolatban kétfajta problémáim vannak: egyfelől a nem mindenhol pontos megfogalmazás, másfelől bizonyos dolgok hiánya.

"A magyarra talán hírcsatornaként fordítható RSS hírcsatorna"- ál a leadben, ezt talán nem ártott volna átolvasni még egyszer...

Valójában persze itt már kicsit pontatlan a megfogalmazás (amelyet egyébként én is gyakran elrontok), a feedek ugyanis nem csak RSS-ek lehetnek. Valószínűleg a legelterjedtebb valóban az RSS (Really Simple Syndication), ami egy speciális XML nyelv, akárcsak a különböző ATOM verziók (ennek a nagy támogatója a Google, például a megosztott feedek a Readerben ATOM formátumban vannak), vagy simán csak XML feedek is.

Alapvetően három kérdés merül fel a feedek kapcsán: Miért, Mi ez, és Hogyan.

Miért?
"Saját hírlap az asztalon" és "A hírcsatornák nem csak az információhoz való hozzájutást könnyítik meg, de időt is spórolnak az olvasónak, a kedvenc oldalak szertartásszerű végiglátogatása helyett elég végigpörgetni a friss anyagok listáját akár a reggeli tea mellett." Gyakorlatilag ennél jobban nem nagyon lehetne megfogalmazni a választ (eltekintve persze a tea kávéra cserélésétől). Ugyanakkor a hírlap kifejezést kicsit szűknek találom, hiszem számtalan más, például az új domainek bejegyzése (by Lackac), értesítés új kommentekről, Feedburneres értesítés, ha valami probléma van a blogom feedjével, stb., szóval sok minden tartozhat ide.
Alapvető jósága a dolognak az, hogy a rendszer opt-in, és bármikor le is lehet iratkozni róluk, gyakorlatilag az olvasó válogathat - hűségszerződés vagy előfizetési periódusok nélkül. A másik fontos kérdés, hogy ez egy push technológia, vagyis nem kell egyenként lekérni az elemeket kézzel.

Mi ez?
A feedek alapvetően fileok. Az RSS és az ATOM egy-egy fileformátum. (Gondolom ebből érthető, hogy miért nem ezt a kérdést vettem előre). Ezeket a fileokat az oldalak automatikusan generálják.
Ezeknek a fájlformátumoknak a jellegzetessége, hogy elég egyszerűek, és valamilyen ember által befogadható információt tartalmaznak strukturált formában. Egy blog feed fileja például a bejegyzéseket tartalmazza néhány metaadattal körítve egyetlen fájlban.
Az már az olvasók teljesítménye, hogy az egyes elemeket (RSS esetében ezek az <item> elementek) külön jelenítik meg.

Hogyan?
Ez a része a cikknek megint csak igen korrektre sikerült, még ha át is üt a cikk írójának asztali olvasók iránti megszállottsága preferenciája.
A feedolvasás legnagyobb szépsége, hogy az adott esetben több száz file-t, amelyek akár napi ezer külön elemet is tartalmazhatnak, egy olvasóval szépen kezelhetjük, rovatokba rendezhetjük, stb.
Külön előnye a Google Readernek (bizonyára ezzel a funkcióval más olvasók is rendelkeznek) például az, hogy az általunk olvasott dolgokat egyetlen kattintással 'megoszthatjuk' (felhívhatjuk rájuk mások figyelmét), ám ennek használatához nem árt(ana) némi gondolkodás: mi az, ami az olvasmányainkból érdekelhet másokat, és a többségük maguktól nem olvasná (erőteljesen kontraproduktív lenne például a Webisztán posztokat megosztani, mint ahogy a kínai nyelvű írások főként magyar kontaktjainkkal való megosztása is). És a Google esetében az különösen szép, hogy az email kontaktlistánkból átemeli a szintén Google Readert használókat, vagyis még tennünk sem kell azért, hogy lássuk levelezőpartnereink megosztott dolgait (de ellene lehet).

Vagyis voltaképpen itt egy technikailag nem túl bonyolult dologgal állunk szemben, amelynek azonban hihetetlen hatása van az olvasási szokásokra, amelyet éppen ezért értelmesen nehéz másoknak elmagyarázni. Az Origó kétségkívül tett egy jó lépést.

RSS és a jog (röviden) ( erről írok egy jobban átgondolt postot majd inkább)

Na, itt dob egy hátast a józan értelem. A feed előállítása szerintem már átdolgozásnak minősül (mert például megváltoztatja a mű képi megjelenését), és amíg valaki a saját tartalmából csinál feedet, addig semmi probléma. Amikor azonban már ezt egy blogszolgáltató teszi (vagyis a nyilvánossághoz közvetítést nem a szerző maga végzi, bár az vitatható, hogy egy blogszolgáltatás esetén ezt ki végzi, én alapvetően a technikai eszközpark birtoklása, adott esetben egyes bejegyzések eltávolítása, stb. miatt inkább azt gondolom, hogy ezt a szolgáltató csinálja), ahhoz a magyar jog szerint írásban megkötött felhasználási szerződésben adható engedély.
Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az olvasók az elkészült filet gyakorlatilag "feldarabolják" (egyébként hajlok arra, hogy a feed jogilag leginkább gyűjteményes műnek minősülne), és ezzel a mű integritását, egységét megváltoztatják, továbbá tárolják is (és azért az adott esetben elég sokáig tartó tárolás (pl. asztali olvasók vagy GGears használatakor) nem nagyon minősíthető az Szjt 34. § "(6) Szabad felhasználás a mű járulékos vagy közbenső - a felhasználásra irányuló műszaki folyamat elválaszthatatlan és lényeges részét képező, önálló gazdasági jelentőség nélküli - időleges többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy lehetővé tegye a) az átvitelt harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által, vagy b) a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználását" szakasza alá tartozónak, mivel sokáig tart, elválasztható, és nem közbenső vagy járulékos, azaz szerintem nem szabad felhasználás), akkor bizony nekik is felhasználási szerződést kellene erre kötniük a szerzővel. Írásban.

Amikor hazafelé szoktam jönni valami édességet kívánva melóból, a Moszkva tér környéki lehetőségek közül az első számú kedvencem a Batthyány utcai rétesbolt. Sajnos azonban eléggé kétesélyes, hogy odaérek-e zárás előtt. Alternatív lehetőségként ott van a Nagyi palacsitázója nevű 'lánc' egyik üzlete, a Hattyúház mellett. Illetve számomra csak volt.

Mert sajnos Nagyi nem egy jókedélyű öregasszony, aki szívvel-lélekkel dolgozna a vendégek kedvéért (és persze a saját tisztességes hasznáért), hanem inkább egy fiatal lányokból álló tolvajbanda feje.

Mert az a helyzet, hogy eleve elfelejtik feltüntetni azt, hogy a csomagolásért bizony extra forintokra számítanak (és hogy mennyire). De ez még a legkevesebb.
Azon azonban már némiképp jobban felhúztam magam, hogy az elméletileg - az étlap szerint - rakott édes palacsinta plusz tejszínhabbal és csokiöntettel 640 ruppóért lenne, de az eddigi két alkalomból kétszer sikerült az egyébként abszolút változó méretű termékért plusz egy százast felszámítaniuk, hozzáadott díszítés címén? Igazából sokkal inkább egy részegek lehúzására szakosodott üzletről, semmint tisztességes vállalkozásról van szó, szerintem. Never return kategória.

És ebben nem alapvetően az árral van a bajom, mert oké, emeljék fel, fair deal, de ha egyszer valami fel van tüntetve az étlapon, azt azért már szíveskedjenek betartani.

Jó, én vagyok a hülye, mielőtt kipróbáltam, rá kellett volna nézni az Interneten.

Az Egyesült Államokban a korábban alapvetően televíziós műsorszolgáltatásra használt 700 MHz-es (azaz 700-800 Mhz közötti) UHF frekvenciát hirdették meg, egészen pontosan ennek a használati jogáért lehetett licitálni. Az eredmény alapvetően két szempontból érdekes.

(Az akcióról a részletes infók az FCC honlapján erre találhatóak).

Bár a 700 Mhz-es (öt különböző blokkra osztott, A-E betűkkel jelölt) frekvenciák közül négy csomagot vittek el, a meghirdetett árnak mintegy dupláját, összesen 19 milliárd dollárt szedi be az FCC a nyertesektől. Mivel a D nem érte el a minimum árat, ezért azt nem osztotta ki az FCC. Alapvetően sajátossága volt az eljárásnak, hogy az öt spektrumot különböző méretekben szétdarabolva hirdették meg (azaz nem öt darab, a teljes országra kiterjedő licencet hirdettek meg, hanem például a C blokkban 12-t, a B-ben 734-et, stb.), vagyis egyfelől egy licenc értékét a területi kiterjedtsége, másfelől a spektrum szélessége határozta meg. A spektrumok felosztása itt található, a cég szerinti eredmény pedig itt (mindkettő pdf). Ugyanakkor egy-egy licenc értékét nyilvánvalóan az is befolyásolja, hogy milyen széles a hozzátartozó spektrum, amely szintén eltér az egyes esetekben (amint az az ábrából látszik). Persze mind az öt kategória összességében kiadja az Egyesült Államok teljes területét. Az egységes D nem kelt el.

A licencek csoportra osztása a következőképpen történt:


A spektrum frekvenciaelosztása a következőképpen néz ki (a forrás a fenti pdf):


A Területi megoszlás a következő: a B licencek oszlanak fel a legkisebb területi egységekre, ezek a mobiltelefon-piac felosztásán alapulnak (ún. cellular market area licenses). Ezek a következőképpen néznek ki:


Az A és E azonos területi felosztáson alapulnak, csak más frekvenciára szólnak, ezeket gazdasági terület licencnek (ún economic area licenses) nevezték.


Végül a C kategória tartalmazza a regionális gazdasági licenceket (ún. regional economic area licenses).


(Értelemszerűen a D-hez legfeljebb az Egyesült Államok egységes térképét lehetett volna berakni, de minek.) A fő nyertesek a Cellco/Verizon szövetség, amely összesen 9.4 milliárd dollár értékű spektrumot vett, valamint az AT&T, amely mintegy 6.6 milliárd értékben vásárolt be. A Google spektrumot nem nyert.

Ugyanakkor a legjobb blokknak, a C-nek a felhasználási feltételei között az is szerepel, hogy nyílt hozzáférésűvé kell tenni, bár ennek a megfogalmazása helyenként kétértelmű, állítja a fenti Wired cikk. Mindenesetre bizonyos értelemben a Google is elérte a célját, hiszen azt sikerült elérnie, hogy a spektrumaukción az egyik tétel felett ne gyakorolhasson a korábbihoz hasonló teljes ellenőrzést a gazdája.

(P.S. Azért az nyilván látszik, hogy a témát inkább csak érdekesnek találtam, semmint értenék hozzá, úgyhogy erőteljesen javallott az FCC honlapjának a linkelt részét meglátogatni. Továbbá a képek nagyságáért elnézést, a jó hír, hogy rájuk kattintva nagyobbak lesznek, a rossz hír, hogy CMAs térkép igazán csak az FCC pdf-jében látszik jól. A képek forrásai a megjelölt pdf-ek, az FCC hivatalos anyagai.)

Újra aktiválta magát a Name Mine LLP, úgy tűnik, hogy ezúttal átállították a motort, és népszerű weboldalak helyett inkább a felnőtt tartalmakra utaló neveket veszik célba:

eroticreality.hu, magyarporno.hu, tiniporno.hu, ingyenpornofilmek.hu,

jobsinfo.hu (ez biztos Apple-related:) )

Ha valakit érdekel, az angol céginformációs rendszer (igen, regisztráció nélkül, igen ingyenesen) bizonyos adatokat hozzáférhetővé tesz. Például, hogy 2006 közepén alakították, és hogy elkésett az adóbevallással. Na meg persze az is látható, hogy a kidobott domain nevek száma csökken.

Trent Reznor, a Nine Inch Nails frontembere és egyetlen állandó tagja többször kikelt már a nagy kiadómultik gyakorlatának különböző aspektusai ellen, például 2007 közepén, amikor meglepve tapasztalta, hogy az ő lemezei ugyan többe fájnak a rajongóknak, de ezt a különbséget csak a kiadók látják, már ami a bevételi oldalt illeti.
Most bizonyítja, hogy nem csak a levegőbe beszél, és eléggé kedvező feltételekkel teszi elérhetővé az új, megaalbum-sorozatát (mert hát 36 számos a mű).
Nem tudok róla, hogy lett volna bármilyen előzetes reklámkampány, én eddig nem is hallottam arról, hogy új lemez készül. A Ghosts első lemeze (9 szám) ingyen letölthető. 5$-ért az egész 36 számos csomag vihető. DRM-mentesen, akár ogg formátumban is. 10$-ért lehet CD-t rendelni ÉS letölteni is. Vannak aztán egészen exkluzív csomagok is. És persze a kísérő grafikus anyag (háttérképek, ikonbok, grafikus elemek, plusz egy negyven oldalas pdf) már az ingyenes 9 számos verzióhoz is jár. Mindez Creative Commons BY-NC-SA alapon.
Be kell vallanom, hogy elfogult vagyok, lévén elég régóta NIN-hallgató, de úgy látom, hogy Reznor megértette két alapvető jellemzőjét az online zenéknek: egyfelől nem versenyezhetsz úgy az ingyenes dolgokkal, ha pénzért ROSSZABBAT kínálsz. Másfelől ha megveszel egyszer valamit, nem fogsz újat venni a hozzátartozóidnak, a kocsidba, a lakás másik helyiségébe, külön számot a számítógépre és az mp3-lejátszóra, stb.
Gyakorlatilag itt a CC miatt arról van szó, hogy szabadon másolható az anyag, amíg nem kereskedelmi forgalomra irányul. Másfelől a grafikai elemek szerintem sokkal jobban használhatóak számítógépes formátumban, mint egy műanyag tok elején (és aki akar, nyomtathat magának cd-borítót).

Én még ugyan nem hallgattam meg, de este az első lemez esélyes, addig is ajánlom mindenkinek a minden bizonnyal első magyar nyelvű kritikáját.

Érdekes lesz látni, hogy sikeres lesz-e az anyag pénzügyi szempontból. És persze nem a kiadók által árult CD-eladásokkal kell összehasonlítani az eredményt, hanem azzal az összeggel, amit a zenész kap egy-egy műve után.

A kiadvány weboldala itt található.

UPD: A PirateBayre is felkerült a torrent, NINOfficial töltötte fel. Aki jó eséllyel Trent Reznor lehet. Ez egyfelől jól mutatja, hogy a torrent önmagában nem illegális, másfelől meg csökkenti a NIN szervereinek terhelését. Well done.

(Ez a post több mint egy hétig állt vázlatban - na nem mintha használt volna neki)

Újabb jelentős bírságot kapott a Microsoft az Európai Uniótól, mivel nem, illetve késve és lassan tette hozzáférhetőve azokat az információkat, amelyek lehetővé teszik, hogy független (értsd: nem MSFT-s) szoftverfejlesztők a jól integrált MSFT szoftverekkel versenyképes (aki használ Openoffice-ot, és kicsit figyelte a töltési időket, az nagyjából tudja, hogy mire gondolok) szoftvereket fejlesszenek Windowsra, vagyis nem teljesítették a 2004 évi döntést 2007 júliusáig.
Van persze egy másik kérdés is, ez pedig, hogy megengedhető-e az a gyakorlat, hogy a Microsoft az operációs rendszerrel együtt ad olyan szoftvereket, amelyeket riválisok is fejlesztenek, például böngészőprogramot, média-lejátszót, stb. Jelenleg is folyik egy eljárás ebben a témakörben, amelyet az Opera böngésző fejlesztői kezdeményeztek (de amelykben szintén felmerül az interoperabilitás kérdése).
Meglehetősen érdekes probléma ez az utóbbi. Egyfelől nyilvánvaló, hogy az ingyenesnek tűnő szoftverek, mint az Internet Explorer vagy a Media Player fejlesztői is viszonylag rendszeresen szeretnek enni, amit nagymértékben elősegít az, hogy a Microsoft alkalmazottai. Természetesen az ő fizetésük is azokból a forrásokból származik, mint a Microsoft egyéb alkalmazottaié, azaz például a Windows eladásokból, ha úgy tetszik ezek keresztfinanszírozott szoftverek. Nem számít, hogy én gyakorlatilag a Windows update-n kívül nem használok IE-t, a Windows licencdíjával ezeket is fizetem. Vagyis itt igencsak egy árukapcsolás-szerű dologról van szó.
Másfelől ha nem lenne IE és Médialejátszó a Windowsban, az alapvetően csökkentené a funkcionalitását az operációs rendszernek. Például hogyan töltenénk le (és kölünösen, a htéköznapi felhasználók hogyan csinálnák) Firefoxot az IE nélkül? Én bizony azt használtam.
És harmadrészt mi az az elem, amit el lehet távolítani a Windowsból? Szét lehet-e választani például a GUI-t ugyanúgy, mint ahogy viszonylag jól elkülöníthető a böngésző? Vagy mindent ki kellene dobni a kernelen kívül (nyilván ez abszurd)? Esetleg egy sokpontos checklistből lehetne válogatni, hogy mit is akarunk megvásárolni? Vagy a Microsoftot kellene kötelezni arra, hogy a riválisainak a termékeit is kötelezően beépítse az operációs rendszerébe (amely persze megint nem reális, másfelől ez még nem oldaná meg a Microsoft termékekért történő rejtett fizetés kérdését). Általában, mi minősül egy szoftvernek?
Szerintem érdekes kérdések ezek.

Már egy ideje terveztem, hogy kellene írni arról, hogy mennyire helytelen a 'lopás' szó társítása a szellemi jószágokhoz, és erre végül is a Vastagbőrrel történtek apropót is szolgáltatnak.

Szóval, első kérdés, mit lehet lopni? Alapvetően lopni dolgokat lehetséges, amiket el lehet venni, azaz ingókat (Btk. "316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el."
). Ezt a kategóriát a Btk. 333. § kicsit kitágítja, a következőekkel:  "dolog: a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más energia is, úgyszintén a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okirat, dematerializált értékpapír is, amely a benne tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában – illetve a dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetében az értékpapírszámla jogosultjának – biztosítja" Ez egyébként nagy fokú egyezést mutat a 'mindent visznek, ami mozdítható' hozzáállással.

Első körben tehát kiesnek az ingatlanok, amelyekkel kapcsolatban nem is szokták használni a lopás kifejezést.

Ugyanakkor csak olyan dolgokat lehet ellopni, ami tulajdonjog alatt állhat (mert különben nem lehet eltulajdonítani). A szerzői jog, szabadalom, védjegyjog, stb. által védett alkotások jogosulatlan felhasználása megtörténhet, ám ellopása aligha. A Google egyébként például körülbelül 73.000 találatot hoz a 'szoftver lopás' keresési kifejezésre, miközben szoftvert lopni nem lehetséges, mivelhogy nem ingó dolog. Ugyanígy nem lehetséges különböző vagyoni értékkel bíró jogokat ellopni, például egy követelelést, vagy bérleti jogot.

Így tehát nem lehetséges szoftvert, fényképet, védjegyet, wifit, stb. 'lopni'.

A felemlegetett konkrét esetben persze több jogi pontatlanság is van. A 'blogoló' nick alatt megnyilvánuló Marton Bálint sajátos stílusban felkérte a Vastagbőr bloggerét, hogy távolítsa el az Origo.hu Zrt. 'tulajdonában álló' képet (amire ugyancsak sajátos stílusban sikerült válaszolni). Eltekintve attól, hogy a fényképeknek sincsen tulajdonosa, legföljebb az egyes műpéldányoknak, (lehet, hogy az Origó lapigazgatójának kellene tanulmányoznia a szerzői joggal kapcsolatos törvényeket?), van még egy kérdés.

Ez pedig a szerzői jog azon vonása, hogy csak a kellő szintet elérő, a "szerző szellemi tevékenységéből fakadó, egyéni eredeti, jelleg"-gel bíró alkotásokat részesíti védelemben (Szjt. 1. § (3) bek.). Megítélésem szerint a Vastagbőr szerzői egészen nyugodtan fennhagyhatták volna a fényképet, tekintve, hogy a Hajdú Péterről készített kép semmiféle szellemi tevékenységből fakadó, egyéni, eredeti jelleggel nem bír. (zárójeles megjegyzés, hogy képmásként viszont vonatkozik rá a 72. §, amely szerint a megrendelésre készült képmás esetén a szerzői jogok gyakorlásához az ábrázolt személy beleegyezése is szükséges, ugyanakkor ha eleve nem áll szerzői jogi védelem alatt...). Akárhogy is, lopás nem történt. És hát őszintén szólva, elmenni valahová és lefényképezni egy ember arcát elölnézetből inkább iparosmunka, mint szellemi tevékenység (amivel természetesen semmi gond nincsen, ez is hasznos).

Két dolog miatt zavar a lopás emlegetése ilyen esetekben. Egyfelől jogászként nem támogatom a fogalmak kiüresítését. Ugyanis a lopás fogalma teljesen más jellegű eseteket takar, és nyilvánvalóan szélesebb körű elítélést vált ki, mint egy fénykép jogtalan felhasználása. Másfelől a lopás megfosztja a tulajdonost a dolog rendes használatától, míg az Origót nem fosztotta meg a blogger a fénykép felhasználásának lehetőségétől - és persze általánosabban a szerzői jogok megsértése legfeljebb relatív módon, a felek között csorbítja a szerző lehetőségét művének használatára, de semmiképpen nem minden esetre kiterjedően. Emellett számos olyan eset van, amikor egy szellemi alkotás felhasználása jogszerű a szerző engedélye hiányában is (a szabad felhasználások), míg ez azért sokkal kevésbé jellemző az ingóságok esetén.

A kalózkodás meg az a jelenség, amikor szablyával és papagájjal felszerelt félszemű emberek hivatásszerűen megölnek másokat és elveszik a dolgaikat. Szerzői jogsértéseknél viszonylag ritka az emberhalál.

A fentiek természetesen nem jelentik azt, hogy adott esetben a védelem alatt álló szellemi alkotások jogszerűtlen felhasználása ne lenne jogsértő, csak annyit, hogy nem lopás valósul meg.

(megj: szándékosan kerültem a történetben résztvevők megszólalásainak stiláris szempontú vizsgálatát - ezt mindenki végezze el maga).

A Name Mine LLP komoly akciót indított, bejegyezni kértek több népszerű oldaltól egy-két betűnyi távolságra álló domain nevet. A domain.hu alatt elérhető, időrendi lista alapján 15-én kezdődött a dolog, és ilyesmik vannak köztük:

goldengate körüli domainek: gldengate.hu, goldongate.hu, wwwgoldengate.hu, wwwgoldengate.hu,

profession.hu körüli domainek: professin.hu, professions.hu

honfoglalo.hu körül domainek: honfogalalo.hu, honfoglolo.hu

szocnetworkok: myviip.hu, meyvip.hu, iwiuw.hu,

travian körüliek: travin.hu, travan.hu,

És végül szép még a szoftwerbazis.hu, amely egyértelműen az Origo szoftverbázisát célozza. Természetesen vannak továbiak, és 17-én egy újabb kört idítottak.

A Name Mine LLP whois bejegyzése:

Name Mine LLP
cím:Unit 9D1, Carcroft Enterprise Park Dept 108
cím:DN6 8DD Doncaster
cím:UK
telefon:+44 302729041
telefax:+44 9546898340
hun-id:1000562829
névszerver: ns1.aligneddns.com
névszerver: ns2.aligneddns.com
regisztrálva:Még nincs regisztrálva
módosítva:2008-02-17 20:14:16 

admin-kontakt:23VNet DNS Admin
cím:Victor Hugo u. 18-22.
cím:1132 Budapest cím:HU
telefon:+36-1 4501222
telefax: hun-id:2000348507

tech-contact: Cory LaMay
cím:Unit 9D1, Carcroft Enterprise Park Dept 108

cím:DN6 8DD Doncaster
cím:UK
telefon:+44 302729041
telefax:+44 9546898340
e-mail:flexmed@gmail.com
hun-id:2000686427

(kivágtam innen a zone-contactot, mert azonos volt a tech-contactal minden adata.)

23VNET Ltd. (Ezek a regisztrátor adatai, csak az egyértelműség végett)
regisztrátor:23VNET Kft. (Registrar)
cím:Victor Hugo u. 18-22. cím:1132 Budapest
cím:HU
telefon:+36 1 4501222
telefax:+36 1 4501223
hun-id:1960917001

A cégnek gyakorlatilag nincsen olyan bejegyzési kérelme, amely ne valamely már létező honlap mellett szeretne letelepedni. A szokásos eljárása a cybersquattereknek egyébként az, hogy vagy felajánlják a domain nevet megvételre, vagy egy reklámokkal telezsúfolt oldalt helyeznek el.

Az ügyvédeknek lesz melójuk. Remélem bebukik a Name Mine.

2008.02.19. UPD: az akció folytatódik: többek között a baratikor az újabb cél, baraticor.hu, baratkor.hu, baritokor.hu, baratiko.hu, baratokor.hu, wwwbaratikor.hu. Aztán vannak még ilyenek is: joojatek.hu, biulder.hu, jokhel.hu, jojtek.hu, magyaritasa.hu, magyaritsasok.hu, magyaritsok.hu, magyaritsaok.hu, wwwmagyaritasok.hu, onlyhousemusik.hu, onlyhousemuscic.hu, flashgme.hu, deltacustoms.hu, flashgaame.hu, flashgmae.hu, fleshgame.hu, jumba.hu, jambe.hu, jammba.hu, jmba.hu, sportmotors.hu, sportmoto.hu, wwwpcguru.hu, csuuzli.hu,

2008.02.22. UPD újabb csokor: ingyenszexvideok.hu, pornoszex.hu, animeszex.hu, szexporno.hu, nyusziszex.hu, szexpina.hu, rajzfilmszex.hu, szexfilmingyen.hu, bodiszilviszex.hu, aszex.hu, mangaszex.hu, gatvder.hu, gadveder.hu, gatvedre.hu, gatvader.hu, utvonalterve.hu, utvonalterve.hu, bartaikor.hu, biulder.hu, joojatek.hu, magyaritasa.hu, magyaritsok.hu, magyaritsaok.hu, dundikaszex.hu, allatszex.hu, vadszex.hu, szex001.hu, lezbiszex.hu, romantikusszex.hu, kutyaszex.hu, sexingyen.hu, ingyenpornofilm.hu, filmekingyen.hu, ingyenprogramok.hu, mp3ingyen.hu,

Egyébként megfigyelhető, hogy az egy nap bejegyzésre bejelentett domainek száma 30. Továbbá épp egy hete kezdődött. Az egy darab barátikör-közeli, és néhány új címet kerülgető domainnevek mellett láthatóan a többé-kevésbé perverzekre utazó vagy simán erotikus tartalmat sugalló domainek tűnnek fel. Elfogytak volna az értékesnek látszó magyar weboldalak?

2008.02.22. UPD megint újabbak: wwwgatveder.hu, 18sex.hu, sxi.hu, sxy.hu, sxh.hu, pornn.hu, porrno.hu, movis.hu, torrentak.hu, torente.hu, 1torrent.hu, ttorrent.hu, toirrent.hu, torrant.hu, toorent.hu, szexvidea.hu, magyarszex.hu, buziszex.hu, extremszex.hu, terhesszex.hu, onlineszextv.hu, szexingyen.hu, durvaszex.hu, szexrajzok.hu, hardszex.hu, kemenyszex.hu, szexnice.hu,

Ez az előző sorozat folytatása, gyakorlatilag időbeli különbség nélkül (a ingyenszexvideok.hu és szexnice.hu domainek között nincs egy perc különbség a bejegyzési kérelem idejében.)

Érdekes specialitása a szerzői jognak, hogy úgynevezett szerzői joghoz kapcsolódó jogok (korábbi terminológiával: szomszédos jogok) illetik meg az előadókat. Ezeknek a jelenlegi tartama nagyjából ötven év (Szjt. 84. §).

Az már persze alapvetően egy érdekes kérdés, hogy mi miatt kell egy ipari szakmunkásnak pénzt kapnia azért, mert villáskulcs helyett trombita a szerszáma, vagy bizonyos utasításoknak megfelelően mozog, miközben ugye ezért már egyszer megkapta a bérét (aki szerző is, annak ugye élet+70 év a védelem, és szerzői joga is van).

Mindenesetre egyes előadók - nyilván félve attól, hogy a jövőben nem tellne kokainra - meggyőzték az iparág hathatós támogatásával az EU belső piaci biztosát, Charile McCreevy-t, hogy nekik bizony komoly problémát fog okozni az, hogy a nyugdíjkorhatár emelkedett, de a szerzői joghoz kapcsolódó jogok nem, és a húszas éveikben végzett munkájukból nem tudnak életük végéig megélni. Ez a kérdés többezer embert is érinthet (az EU lakosságának 0.002 %-át is akár). Ez nyilván felháborító. Ötven év után először dolgozniuk kellene, ez persze nem engedhető meg, súlyosan sérülne a szociális igazság (vagy mi).

Gyakorlatilag arról lenne tehát szó, hogy bár Mozart ugyan már public domain, de jelenleg csak a 1957-ban, vagy az előtt készített felvételek public domainek (gondolom, viszonylag kevesen élvezik a zenét kottaolvasás formájában). Ezzel az új módosítással a 1912-ben vagy azelőtt készített felvételek lennének közkincsek, feltéve, hogy visszamenőleg is érvényesítenék, de legközelebb mindenképpen 2054-ban válnának közkinccsé új felvételek, mégpedig az 1958 folyamán készültek (a számításkor úgy vettem, hogy átmegy a javaslat, és még idén hatályossá is válik).
És ugye akkor már látható is, hogy a Big Content miért támogatja az ötletet.

"Empirical studies on the price effects of copyright protection show that the price of sound recordings that are out of copyright is not necessarily lower than that of sound recordings in copyright."

Lemagyarítva: tapasztalati tanulmányok azt mutatják, hogy a copyright alól kikerült művek árai nem feltétlenül alacsonyabbak, mint a copyright alatt állók.
Vegyünk egy példát: ha a copyright alatt állókat papírtasakos CD-n adjuk ki, a közkincseket meg 60 GB-os Solid State Drive HDD-n, akkor kimondottan olcsóbbak.

A mi jó Charlie-nk ezen kívül egy egységes európai jogdíjrendszert is létrehozna, áprilisig konzultálgat, utána jachtot vesz júniusban nyilvános meghallgatást is tervez.

Azon felül, hogy szépen kijön az EU alapvetően antidemokratikus jellege és elszakadása az elvileg képviseltek érdekeitől, egy kérdésre adjon nekem valaki választ: én miért nem kapok a ma végzett munkám után pénzt 2060-ban?

Ld. még: ArsTech, Origo, SG.hu,

Régebben a warez unatkozó fiatalok által megosztott ingyenes és reklámmentes zenéket jelentett. Szóval régebben a warez alatt ugyanúgy illegálisan megosztott, feltöltött szoftvereket, zenéket, filmeket, stb. értettek, de ezek általában ingyenesen hozzáférhetőek voltak. Talán még egy kis lázadó mentalitás is kapcsolódott hozzájuk. Mára egy undorító, szervezett bűnözői csoportok által üzemeltetett maffiává vált, nem kis pénzzel. A szervezett bűnözés után a szoftverfejlesztés a legjövedelmezőbb iparág - tartja a mondás. De a szervezett bűnözés bevételeinek jelentős része is a szoftverekből származik - tehetjük ma már hozzá.

Az asva.info által publikált levélben gyakorlatilag megtalálható (majdnem) minden bűncselekmény, amit el lehet követni online. Érdemes elolvasni.

Ilyenekről beszélek:
1, szerzői jogok megsértése rendszeres haszonszerzésre törekedve
2, széles körű spammelés
3, adatok - többek között esetleg egyesek által személyes adatnak tartott IP-címek meghamisítása
4, pénzmosás
5, személyes adatokkal való visszaélések a domainregisztráció során
6, esetleges, az operációt fedezni hivatott hivatali bűncselekmények a levélíró magas rangú rendőrtiszt apja által

Persze simán lehetséges, hogy a levél végül is kamu, vagy valami lúzer próbálkozása, de akkor is jól jelzi, hogy a fizetős-sms-es ftp warezeket nem csillogó szemű tizenévesek csinálják hobbiból, hanem szervezett bűnözői csoportok. Nem keveredő ez természetesen össze a torrent trackerekkel, akik csak torrent fileokat tesznek közzé, és esetleg némi reklámbevételre is szert tesznek közben (pl. Pirate Bay).

Respect as asva.info-nak, hogy kitette a levelet, meg persze, hogy elhatárolódik a dologtól.

Egyébként ha valaki megnézi a levélíró nevének kezdőbetűit, plusz az emailcímét, és összeveti egy - egyébként a levélben is linkelt - index-cikkben nyilatkozó egyik szakértő nevével, cégével, eléggé erős egyezést fedezhet fel. Egyébként az index cikke is kérdéseket vet fel K.B. szereplésével kapcsolatban, különösen, hogy a levélíró is a másoknál végrehajtandó razziával kérkedik. És ez innentől már elég durvának tűnik, ha van valami alapja.
Persze bármi lehetséges, a beugratástól kezdve a befeketítésig.

UPD: Itt megtalálható a teljes levél - köszönet MokaMikinek.

UPDII: Kovács Balázs tagadja, hogy tőle származna a levél (természetesen mi mást is tehetne), miközben persze valószínűtlen, hogy a saját nevével küldene bárki szét ilyesmit.

Eredetileg nem akartam írni erről az eseményről, elég vitát váltott ki eddig is, de kár lenne megszakítani a tavalyival megkezdett hagyományt. Igazság szerint felmerült egy-két (több) probléma, amit talán nem árt összeszedni.

Ugrunk tehát egy újabb verziószámot, jön a web2.3 symposium, amelyről természetesetesen többen is írtak - és Doranskynál nagyon tanulságosak a kommentek is. Egyébként ha jól számolom, 2015-ben jön el a web3 (symposium), hacsak nem következik egy Microsoftos verzióugrás.

Előrebocsátom, hogy én abszolút nem tartozom a megcélzott körbe, se ötletem, se befektetni való pénzem nincsen, meg a szabadidőm eltöltése se okozott még soha gondot.

Szóval, az alap felállás az, hogy az előadók előadnak, a jónép befizeti az ötvenezer plusz ÁFÁ-t február 27-ig, utána meg még plusz 12 ezret, sőt, még kiosztanak egy szupernóva díjat is három kiváló honlapnak vagy vállalkozásnak (elvileg induló online vállalkozások díja, de 'három kiváló honlap' szerezheti meg a díjat, lehet, hogy dizájnverseny?, vagy öt perc alatt dobták össze a posztert? Benjamin talált erre utaló jeleket).

Mondjuk amellett, hogy tegnap némileg kiborult a bili a Csiripen néhány embernél, akik - úgy tűnik - nem célcsoportba tartozók az öltönyös webkettesek környékén, biztos nem ismerik a titkos kézfogást, esetleg nem használják elég gyakran a webkettes szót, lesznek eléggé érdekes programpontok is.

Rögtön tíz órakor meghallgatható, hogy a Magyar Telekom kizárólag a felhasználók adatainak a védelmében kívánja megakadályozni, hogy a náluk fellelhető adatokat kinyerjük onnan. Igazán remek törekvés, hogy a lock-in-t adatvédelemmel próbáljuk megmagyarázni, csakhogy olyan adatokról beszélünk, amihez egyébként a rendszerben hozzá lehet férni, csak nem lehet könnyedén összeállítani egy címlistát, ellenben ez papír-toll konfigurációval könnyedén, bár időigényesen elvégezhető. Vagyis nem egyes adatok hozzáférhetősége akadályozott, hanem bizonyos módszerek használata. Valahogy nem tűnik túl őszintének az érvelés számomra.

Erőteljesen hangsúlyos a mobil téma is, bár engem abszolút nem érdekel, de nyilván a T-mobile komoly lehetőséget lát arra, hogy a közeljövőben jutányos áron további megabájtokat adjon el, például külföldi útjaink során - szóval a pénzt látom a dologban, de igazából a mobil még annyira gyenge a számítógéphez képest, majd ha lehet rajta Civ4-ezni (meg persze GH-zni, bár engem még nem kapott el a kór)...

Nem sokkal ezután következik a konferencia eddig legpenetránsabban bűzlőnek tűnő része, az online árukeresők, árösszehasonlító oldalak témát felölelő beszélgetés. Márk némileg ingerültnek tűnik amiatt, hogy őket kihagyták, különösebb indokolás nélkül, lehetséges, hogy ő még nem igazán érti a sanomás-tcsoportos-indexes  magyarwebkettőt.

Ellenben a magyarwebkettő elismert szereplője, a Microsoft most a médiacentrikus szoftverélményről fog beszélni (szoftver+médiaszolgáltatás?).

Természetesen az onlinereklám kiváló szakembere, Fabrícius Gábor sem maradhat ki, róla írt már pollner és tetra is (sajnos az utóbbi csak tárolt változatban van meg, még egyelőre ). Ő valamilyen tendenciákról fog beszélni, egy panel részeként.

Oké, nézzük az érdekeseket. Bodó Balázs általában jó kérdéseket szokott felvetni, most a

"Teória és valóság. Népszerű tévhitek és félreértések felhasználói és üzleti oldalon, a két oldal tévedései, hibái, rossz beidegződései. Pénzkeresés a webkettőben - igen vagy nem?" rövid, velős címmel rendelkező előadással jelentkezik.

Lesznek szakmai és kockázatitőke-befektetők is, továbbá Jaksity György, aki még a tőzsdei opciót is várhatóan felhozza, bár kétlem, hogy lesz-e valaha is IPO-ja magyar webes startupnak a magyar tőzsdén (ennek alkérdése a lesz-e magyar tőzsde).

Érdekesnek tűnik az utolsó beszélgetés is, különösen, hogy a marketingesek a reklámok fogyasztói fogadtatásával és az Adblockkal is foglalkozni fognak - cluetraines fejsze a fejben, ugye, avagy munkaidőben reklámokat gyártanak, de ők is szűrik gondolom a popupot, a bannert, talán a flasht. Talán éppen Adblockkal.

Reményteli az IBM-es fickó előadása is. Szinte hihetetlen, de amennyire tudom az IBM-nek van egy saját belső szociális hálója, amin mindenki fenn van, aki ott dolgozik, és eléggé profi a szervezetük is. Bizonyára tud sok okosat mondani erről Szabó János, kérdés, hogy ez mennyire hasznosítható a hallgatók számára. De nem kizárt persze, hogy a Lotus Notes webkettes jellegéről fog beszélni, esetleg a Symphonyról (symphony-symposium, hehe).

Szóval legalább két iránya van ennek a konferenciának: az egyik a befektetővadászat, befektetési lehetőség keresés, a másik a szokásos összegyűlnek a nagyemberek, és megmondják a tutifrankót. Nyilván remek alkalom, hogy a reklámipari, ügyvezető és pr körüli kollégák egy jót beszélgessenek, egyenek, igyanak a cégük pénzén. (azt hiszem, nagyjából ezt nevezhetik networkingnek, de nem vagyok benne teljesen biztos, ilyesmit még sosem csináltam). Ezen persze nem kell felháborodni, így működik a világ, akinek meg nem tetszik, szervezzen magának más konferenciát (vagy ne azt).

Az a további (és talán legsúlyosabb) problémám, hogy lehet, hogy ez a magyar webkettő, de egyetlen olyan cég sem lesz, amelynek rendszeresen használnám a webkettesnek címkézett termékeit, leszámítva az egyik panelben részt vevő Google, ill. Index képviselőit. Egészen egyszerűen nem relevánsak a startlap és társai kategóriájú dolgok a számomra, legfeljebb néha nézek rájuk, ha nagyon nincs mit csinálnom, árösszehasonlításra meg az Árgépnél maradok inkább, köszönettel.

Viszont, ha minden igaz, valamikor márciusban kikerülnek az előadások a konf weboldalára. Mindenesetre ígérem, hogy ezen a héten már nem mondom ki, nem írom le többször, hogy wöbkettő.

Aki esetleg bloggernek akar jelntkezni, erre talál infót.

Párizs eleste után a következő célpont Nagy-Britannia. A francia megoldáshoz hasonlóan a britek is számíthatnak rá, hogy előbb-utóbb az ISPk-től jogszerűtlen letöltések esetén először figyelmeztetést kapnak, másodszor felfüggesztik a netkapcsolatukat, harmadszorra letiltják őket a hálózatról.

A hírek egy kiszivárgott dokumentumra alapulnak, természetesen ott sem érezték szükségesnek, hogy a szélesebb nyilvánosságot bevonják ilyen apró-cseprő ügyekbe.

Az érvek között persze a szokásos sokmilliófontos veszteség az első, a második az innovációért való aggódás (bár szerintem a kiadók sokkal kevésbé innovatívak, mint a kalózok gyakorlatilag bárki más).

A dologban az a szép persze, hogy az államok igazából bármikor odadobják az állampolgáraik magánéletének védelmét néhány erős lobbycsoport által készített bogus tanulmánynak látszó tárgy jósolta GDP-növekedés kedvéért, az ISP-k valószínűleg bukják a common carrier pozíciót, de mindenképpen kvázi hatóságok lesznek. Egyelőre a titkosított adatforgalomra még nincs megoldásuk - eltekintve a RIAA vezér vonzó malware telepítési ötletétől. Arról még nincs hír, hogy hogyan különböztetnék meg a legális és illegális tartalmakat. Végül is az csak egy apróság, majd kitalálják a programozók, ugye. A DRM-nél is bejött.

Amit látunk, az a szokásos szituáció: ha valaki kitalál valamilyen megoldásnak látszó módszert, szabályt, és valahol bevezetik, akkor annak gyors proliferációja kezdődik - nem utolsó sorban azért, mert a szabályozó hatóságok az online témák esetén gyakorlatilag elvesztek az erdőben -, majd kiderül, hogy apróbb gondok azért akadnak az elképzeléssel, és jó esetben bebukik az egész. Van rá remény, hogy a jogászok és a széles értelemben vett informatikusok közötti kommunikációs problémákból most haszon is származik.

Egyre közelebb kerülünk a kiadók álomszcenáriójához, az Internet becsukásához. De jure legalábbis.

MTI nyomán több helyen megjelent a hír, hogy a Magyar Országgyűlés honlapjáról letölthető a tavaszi ülésszak törvényalkotási programja(pdf). Gondoltam belenézek.

És bingó: 3 oldal 14. pont: "A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI . törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat"

Ha a tavaszi ülésszakon be akarják nyújtani, akkor gyakorlatilag készen kell, hogy legyen a javaslat. Tekintve, hogy mekkora társadalmi vita kuss veszi körül a kérdést (semmi nincsen: se Google nem hoz találatot, se IRM honlap, semmi), előre lehet sejteni, hogy zárt ajtók mögött milyen elképzelések kerülhettek bele a tervezetbe. Besétáltak a szokásos bőröndös emberek, oszt jónapot, kész is a tervezet.

Lövésem sincs, hogy mihez akarnak egyébként harmonizálni. Transzparens jogalkotás rulez.

Ha spekulálnom kellene, akkor a Kálmán András (ASVA) - féle "tegyük illegálissá a letöltést is"  elképzelést sikerülhetett belobbyzni a tervezetbe, egyébként Kálmán decemberben otthagyta a magát közhasznúnak tartó szervezetet, biztos a sok kudarc miatt, és inkább megy vissza a big content kellemesen belterjes világába, persze ezt az Artisjus ellenében kellett volna átlobbyzni, mert ők meg ugye szeretik az üresadathordozó-jogdíjat (aminek a kelendősége nyilván nem független a letöltött és kiírt művek mennyiségétől). Nem tudom. Többé-kevésbé köztes álláspont az a Kálmán által a Kultúrházban kifejtett lehet (pl. itt idézik), amely szerint "... az volna helyes, hogy azon jogvédett tartalmak letöltését, amelyek engedély nélkül kerültek fel az internetre, ne lehessen magáncélúnak nevezni."

Esetleg felmerülhet még a torrent, mint előkészületi cselekmény jogsértővé tétele - és egyébként az analógia becsempészére is alkalmas - Btk. 329/A. § utaló paragrafusával kriminalizálása, de tényleg csak találgatok.

Bárhogy is, jó esély van rá, hogy sikerül a már egyébként is terjedelmes szakadékot a jogi szabályok kikényszeríthetősége és a technológiai valóság között tovább ásni. Kétlem, hogy a költségvetés jelenlegi állapotában felmerülne néhány tízezernyi rendőr, ügyész meg bíró felvétele, ami mondjuk egy jelentősebb hatáshoz szükséges lenne.

Azt, hogy értelmesebbé válna a szabályozás, nem tartom túl valószínűnek. Hát, legföljebb majd önálló műfaj lesz a szerzői jogi kabaré. More as this develops.

Ha esetleg valakinek több infója van, a kommentek mindig nyitva vannak...

Akik figyelik a csiripet, azok már Benedek jóvoltából értesülhettek arról, hogy a tegnapi nap folyamán az European Court of Justice (az Unió legfőbb bírósága, a továbbiakban Bíróság vagy ECJ) egy szerzői jogokkal kapcsolatos ítéletet hozott.

Az úgynevezett előzetes döntéshozatali eljárásnak (preliminary ruling procedure) az az alapja, hogy bár a közösségi jog egységes (és van neki nagyjából 22 használt nyelve (a gaeilge is hivatalos ugye, de azt tudtommal használni nem használják), amelyek egyaránt hitelesek), de számos szerv fogja ezt a jogot alkalmazni, amelyeknek nincsen közös felettes szervük, amely az egységes, kötelező jogértelmezést végezhetné a gyakorlat egységének biztosítása céljából. Erre jelent megoldást az előzetes döntéshozatal, amely során a Bíróság értelmezi az elsődleges uniós jogszabályokat (ezek azok, amelyeket a tagállamok alkottak, gyakorlatilag a szerződéseket takarja), és egyfelől értelmezi a másodlagos jogszabályokat (ezeket meg az Unió szervei alkották) másfelől dönt azok elsődleges jogszabályokkal való összeegyeztethetőségéről. A rendszer működőképességét az biztosítja, hogy bármely bíróság, amennyiben a közösségi jogértelmezést érintő kérdés merül fel előtte, amely nem egyértelmű, és jelentős kihatással van az eldöntendő ügyre, a közösségi jog értelmezése ügyében az ECJ-hez fordulhat, az a bíróság, amely ítélete ellen nem lehet fellebbezni, pedig köteles oda fordulni. Mivel az ECJ ügyet nem dönthet el - szemben pl. a magyar joggyakorlat egységét biztosító LB-vel - ezért úgynevezett előzetes döntést hoz a közösségi jog értelmezése tárgyában, amely elvileg kötelező, gyakorlatilag mostanában kivétel nélkül komolyan is veszik. Persze ezen az elképzelésen sokat faragott a Bíróság azóta, és többek között a közösségi jog bizonyos feltételek fennállása esetén megvalósuló közvetlen hatálya megítélése mellett azt a nem mellékes szerepet is magának vindikálta, hogy megmondja, hogy milyen jogszabály egyeztethető össze a közösségi joggal. A Bíróság - bár gyakran kérdezik tőle - soha nem mondja azt, hogy egy tagállami jogszabály ellentétes a közösségi joggal, mert hát ugye ez nem tartozik a kompetenciájába, ellenben azt megmondja, hogy egy olyan jogszabály, amely ilyen és ilyen jellemzőkkel rendelkezik, az például nem. És utána a tagállami bíróságoknak kell levonnia egy egyébként ezek után már szellemileg rendkívül megterhelő eljárás során a konzekvenciát, hogy bizony, az mi jogszabályunk az ilyen és ilyen jellemzőkkel rendelkezik, és ez bizony ellentétes az Uniós jogszabályokkal. Rövidebben: végül is az ECJ bizony a tagállami jogszabályokról is véleményt mond, de ezt soha nem ismerné be. Ez szerintem a jogtörténet egyik legszebb eredménye. Nem véletlen, hogy rendkívül komoly tekintélyre tett szert az ECJ, amelynek karrierje csak a Fehér Ház alagsorából induló Supreme Court-hoz hasonlítható.

Visszatérve az eredeti témánkhoz, a 2008. január 29-én meghozott ítélet (ügy száma: C‑275/06, angol szöveg itt), a Promusicae-ügyben a következő problémával foglalkozott: bizony egyes spanyol állampolgárok - szemben ennek a blognak az olvasóival - nem tisztelik eléggé a szerzői jog szabályait, és egyesek még a KaZaA néven ismert peer-to-peer rendszerű fájlcserélőt is használják, amely számokban gyakorlatilag kifejezhetetlen nagyságú károkat okozott a zene- és filmiparnak, miattuk éhezik gyakorlatilag az egész U2 és a menedzsere is valószínűleg. Mindenesetre a csak a magyar ASVÁ-hoz hasonlítható Promusicae nonprofit jogvédő szervezet kifigyelte egyes felhasználók IP-címét, és ennek alapján a spanyol Telefónica internetszolgáltatót a delikvensek azonosítására kérte, majd ennek megtagadása után bírósághoz fordult. A Telefónica az elsőfokú eljárást jól el is veszítette annak rendje-módja szerint, de fellebbezett. Innen szép nyerni. A madridi 5. számú kereskedelmi bíróság pedig a fentiek alapján az ECJ-hez fordult.

A Bíróságnak az alábbi kérdésben kellett döntenie: ki kell-e adnia a Telefónicának a felhasználók IP-címéhez tartozó személyes adatokat (név, lakcím, ilyesmi). A 2002/58-as, a személyes adatok védelméről és az elektronikus kommunikációról szóló irányelv alapvetően ezeknek az adatoknak csak kivételes esetekben engedi meg
a kiadását, amennyiben az szükséges, arányos és megfelelő intézkedés egy demokratikus társadalom nemzeti biztonságának (nagyjából állambiztonságának), katonai védelmének, közbiztonságának megőrzése vagy bűncselekmények és elektronikus kommunikációs hálózatokhoz való illegális hozzáférések megelőzése, felderítése és üldözése érdekében. Ez alá sajnos sehogy sem sikerülhet az alapvetően polgári jogi irányultságú szerzői jogok megsértését begyömöszölni. Ugyanakkor az irányelv nyitva hagy egy lehetőséget, hogy az adatvédelmet korlátozhatják a tagállamok mások jogainak vagy szabadságainak védelme érdekében. Ugyanakkor sem a 2001/31 e-kereskedelmi irányelv, sem a 2001/29 (ún) INFOSOC-irányelv, sem a 2004/48-as szellemi tulajdonjogok védelméről (IPR enforcement directive) szóló irányelv, mint ahogy a 2002/58-as 'adatvédelmi és e-kommunikáció' irányelv sem tartalmaz kötelezettséget ilyen jogszabály meghozatalára a szerzői jogok védelme érdekében.

Voltaképpen a Bíróság ítélete azt mondja ki, hogy nincsen olyan közösségi jogon alapuló kötelezettsége a tagállamoknak, amely az eljárásban szereplő eset jellemzőivel rendelkező ügyekben a személyes adatok kiadására kötelezné az ISP-ket, ugyanakkor nincsen megtiltva sem. Ugyanakkor a fenti irányelvek implementálásakor a tagállamoknak tekintettel kell lenniük a közösségi jog által védett alapvető értékek közötti egyensúlyra is. És az átültetett jogszabályok alkalmazásakor arra is figyelemmel kell lenniük, hogy nem csak a nemzeti jogukat kell az irányelveknek megfelelően értelmezniük, de maguk az átvett irányelveknek az értelmezése sem lehet a közösségi jog alapjogaival vagy alapvető értékeivel ellentétes, például az arányossággal. (És külön fekete pont az ítélet magyar szövegének,  - végig az angolt használtam - mert a fordítás jól elveszi az arányosság szó hansúlyát, amely az angol ítéletnek az utolsó szava).

Hát mit mondjak, salamoni egy döntés.

A közelmúlban indult el két online speciális álláskereső/közvetítő/hirdető megoldás is, az egyik az mmm.blog.hu, amely Konrádhoz kötődik a másik a munkak.org címen, ami Doransky projectje.

Ahogy nézem, mindkettő leginkább az online média/pr/webfejlesztő közönségnek szól - bár a munkak esetén nyilvánvaló, hogy nem zárkózna el az IT területtől - amelyek hazánkban kétségkívül niche területek.

A mmm (egyébként csak nekem jutott eszembe róla a köztévé egykor volt egyik legnézhetőbb műsora?) a blog.hu-s szolgáltatást, a munkak.org pedig a nylít forráskódú jobberbase motort használja.

Míg a mmm esetén a blogszerűség határolja be a lehetőségeket (de mondjuk a tageg megfelelő használata az eligazítást biztosítani képes, több száz párhuzamos dolog meg nem igazán esélyes ebben a szférában imho), addig a munkak-on leginkább az összegányoltságot érzem. Lerövidített kategórianevek a füleken, gyakorlatilag a jobberbase alapkategóriáival egyező sorrendű, csupáncsak magyarított kategóriák, szóval ezen még lehetne finomítani.  Ugyanakkor elismerést érdemel a promóciós elképzelés, ami egyfelelől a blogokon való megjelenést, másfelől a közvetítők esetleges díjazását illeti. De a rólunk szöveg már most megérett a frissítésre, a bevállal kifejezés használata pedig a nyelvtan elleni erőszak minősített esete. Persze a jelenlegi formában is komoly előrelépés az újságban-feladom-sorban-megjelenik megoldásokhoz képest, mint amit a Jogifórum alkalmaz.

Szóval el lehet olvasni, hogy mik számítanak hot jártasságoknak, kézségeknek a széles értelemben vett online marketingben.

Jelenleg közvetlen üzletet ugyan úgy tűnik, hogy nem nagyon jelentenek, leszámítva egy nagyon enyhe promót az alkotóiknak (de őszintén, akik ezeket nézegetik, azok szerintem tudják, hogy kik állnak mögöttük).

Al Gore filmje, az 'An Inconvenient Truth' egy eléggé komoly kérdésre hívja fel a figyelmet, a globális felmelegedésre. Alapvetően a tudományos körök nem vitatkoznak azon, hogy globális felmelegedés van, továbbá hogy az emberiség által elégetett fosszilis tüzelőanyagok a fő okozói a folyamatnak. Al Gore-ék a filmhez való anyaggyűjtés során felfedték, hogy 925 peer reviewed cikk közül nulla vitatja ezt a jelenséget. Zéró. Az újságcikkeknek mégis 57%-a igen.

Emellett egy kiszivárgott ipari lobby memo(pdf) kiemelten célként kezeli, hogy az ezzel vitatkozó tudósokat támogatniuk kell, mivel gyakorlatilag ez az egyetlen esélyük, hogy elkerüljék a költséges átalakítását az erőműveknek illetve a térvesztést a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban. Persze az nem mellékes kérdés, hogy a lobby által pénzelt tudósokban lehet-e bízni, én mindenesetre inkább nem nekik hinnék.

Hasonló az érzésem a BSA legújabb közgazdasági vizsgálatával kapcsolatban is, amely a jogtiszta szoftverek használatának gazdasági következményeit igyekszik elemezni, a sajtó számára fogyaszthatóan tálalva. A magyar szervezet szerint minden 1 Ft szoftverre költött költség további 1,25 Ft, alapvetően Magyarországon maradó support, kiskereskedelmi munkatársak, stb. növekedést generál. Az egész világon pedig milliárd dolláros összegről van szó.

Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Ugyanis nem arról van szó, hogy ez a semmiből megszülető összeg lenne - mint ahogy az írás sugallja -, hanem azt valahonnan el kell venni. Tipikusan a nem megfelelően licencelt és kifizetett szoftvereket használó cégek és intézmények egyébként is elköltik ezt az összeget valamilyen termékekre. Azzal kapcsolatban is vannak fenntartásaim, hogy a support mértéke és összege mennyi lenne, túl magasnak tűnik a 125%-os arány a szoftver árához képest, nem is beszélve arról, hogy a service centerek legalább is regionálisan szervezettek, nem helyiek. Az open source esetében pedig lehet minden szoftverköltség support, a gazdasági fejlődésért aggódó lobbynak talán akkor azt kellene propagálnia. Továbbá az adatok persze becsültek, továbbá szép grafikonokat sokan össze tudnak dobni, tudomásom szerint az IDC-nek sincsen jövőbe/távolba látó üveggömbje.

Ugyanakkor amennyiben más termékre költik ezt az összeget, vélhetően annak is van kiskereskedelmi forgalmazó háttere, terméktámogatása, netán egyenesen hazai gyártmány, és ebben az esetben a fentinél sokkal jobb arányt is kaphatunk - ki tudja. Ennek a vizsgálatnak a metódusa megint 'ha elégszer elismételjük a kétes eredményeinket, elhiszik', sajnos az SG.hu kritika nélkül hozta le az anyagot (a félreértések elkreülése végett: sajtóközleményként, nem cikként), az Ars Technika azért jelezte fenntartásait.

És akkor a kérdés amivel nem foglalkoznak: hogyan lehet elérni az illegális szoftverhasználat 10%-os arányú csökkentését? Hát, gondolom ők copyright lobby lévén szeretnének további rendfenntartói erőforrásokat erre a célra, de persze arról sincs semmi becslés, hogy az hogy arányulna a fenti 125%-os arányhoz (pl. 1 Ft jogtisztává tett szoftvert lehet, hogy 5 Ft-os rendfenntartói forrásból lehet elérni csak), szóval kihagytak egy igencsak jelentős költséget, ami valószínűleg társadalmi méretben az egész folyamatot költségesebbé teszi, mint amennyit nyerni lehetne rajta.

A fenti esetben tehát: szoftvergyártók nyernek 1 Ft-ot, ez persze kimegy az országból, a társadalomban termelődik további 1,25 Ft (aminek a forrását egyébként szintén a magyar cégek jelentik), de ezért elkölt például 5 Ft-ot. Végső mérleg: az egész sokkal költségesebb, sőt Magyarország csak bukik a dolgon. És akkor még ehhez a veszteséghez jön hozzá annak a területnek a vesztesége, amelyről elvonták a szoftver költségének fedezésére az összeget, amennyiben nem szabad, párnában tartott erőforrásokból fedezik. És jellemzően nincsenek Magyarországon szabad erőforrások. Mert ebben az esetben társadalmi szinten igazából nyereség nem keletkezik.

Akárhogy is, a licencdíj nagy része elhagyja az országot, de a behajtása jelentős költséget generál.

A BSA tehát megint beveti a FUD-ot, hiszen kihagy egypár jelentős részt az egyenletből ebben a bogus tanulmányocskában.
Egyszerűen nem szabadna polgári jogi jogviszonyok kikényszerítésére különösebb állami erőforrásokat fordítani, erre vannak a polgári perek, bíróságok sőt adott esetben végrehajtók.

A szerző a legteljesebb mértékben elítéli a nem jogszerű szoftverhasználatot.

Mivel egyéb okokból úgyis kicsit utána kellet járjak, hogy hogyan is működik a kínai netcenzúra, talán nem haszontalan rögzíteni ide egy pár jellegzetességét.

Kezdjük azzal, hogy a fenti elnevezés alapvetően téves, bár a mongoloktól védő (és végül nem egyértelműen sikeres) Nagy Fal analógiájára született, a neonomádoktól (is) védő Nagy Tűzfal név rendkívül szellemes. Sajnos azonban a kínai cenzúra fő technológiai része - amelyet Arany Pajzsnak hívnak - jóval több, mint általában a hálózatok védelmére használt hardveres vagy szoftveres tűzfalmegoldások. Ez egy olyan, alapvetően három pilléren nyugvó rendszer, amely egyfajta sikeres kombinációja a jogi és technológiai eszközöknek.

1, A kínai internethozzáférések végső soron 9 (lehet, hogy a szám már nem stimmel, de bizonyára nem lett több száz) nagy szolgáltatótól származnak, és így a kínai Internet teljes fizikai infrastruktúrája ellenőrzés alatt tartható, mert van egy közös pont. Ezeknél aztán szorgos kezek gondoskodnak a blokkolandó IP címek és kulcsszavak felviteléről a routerekbe és a tűzfalakba. A hírek szerint egyéb filterszoftverek erősítik a hardveres megoldásokat. Szűrnek szinte mindent, IP-t, URL-t, kulcsszavakat, domainnévfeloldást, TCP packetet. Egyébként ezt a technológiát (a tartalomszűrést) a civilizált államok is használják például a kiskorúak védelmére.

2, A második szintnek az tekinthető, hogy az ISP-ket felelőssé teszik az általuk hosztolt szolgáltatásért. Nincsen tehát az internetszolgáltatóknak a demokratikus rendszerekben ismert viszonylagos felelőtlensége, vagy a 4R-hez, safe harbour-höz hasonló eljárás.

3, A harmadik szint, hogy a tartalomszolgáltatókat is felelőssé teszik az általuk előállított, vagy az ő platformjukban (ami lehet pl. chat, mail, fórum, stb.) közzétett tartalomért, amelyet automatikusan szűrnek, és szükség szerint manuálisan is figyelnek a cég alkalmazottjai. Persze ez teljesen önkéntes alapon, a szép nevű “Public Pledge on Self-regulation and Professional Ethics for the Chinese Internet Industry” c. dokumentumban vállaltak alapján zajlik. Olyasmiket fogadnak meg benne, hogy tesznek sok lépést

''...a kínai nemzet gazdag kuktúrális hagyományának és a szocialista kultúrális civilizáció etikai normáinak előreviteléért..." ("...and to carry forward the rich cultural tradition of the Chinese nation and the ethical norms of the socialist cultural civilization...”)

,meg tartózkodnak

"...olyan veszedelmes információk előállításától, közzétételétől vagy terjesztésétől, amely veszélybe sodorhatja az állambiztonságot és megzavarhatja a társadalmi stabilitást..." (“...from producing, posting, or disseminating pernicious information that may jeopardize state security and disrupt social stability....”)

Természetesen a kínai pajzs technológia nem áttörhetetlen. Gyakorlatilag nem tudnak sokat kezdeni a titkosított, illetve proxykon keresztül zajló forgalommal, azon kívül, hogy elblokkolják az IP-címüket, lévén a tartalomszűrés nem nagyon működik. Azonban a felmérések szerint egy legfeljebb 10 %-os arányú (de inkábbb kisebb)  például a felsőoktatási hallgatók között az ilyen módszereket használók aránya. Vagyis pillanatnyilag sikeresnek tekinthető a dolog, mármint ami az össztársadalmi szintet illeti.

Kolláth György would feel right at home.

Akinek ez a kis ízelítő felkeltette az érdeklődését, erre talál pár további olvasnivalót a témában:

Wikipédia: Internet Censorship in the People's Republic of China, Golden Shield Project
Empirical Analysis of Internet Filterin in China - egyenesen a Harvardról
Breaking Through the Golden Shield
A Human Rights Watch cikke: How Censorship Works in China: A Brief Overview

továbbra sem látszik, hogy hogyan lesz ebből a zenészeknek pénze.

És akkor most az a helyzet állt elő, hogy Caroll gyakorlatilag megírta, amit akartam, se hozzátenni se elvenni nem tudnék belőle.

Talán még egy megjegyzést: azért a DRM kora még közel sem áldozott le. Bár a nagyjából 5 mega körüli fileoknál nem nagyon erőltetik a jövőben, de azért a HD videóknál és a számítógépes játékoknál mindennapos.

az az, hogy sikerül-e a teljes Európai Unióra kiterjedő netcenzúrát bevezetni.

A történet nem egy mai gyerek. Az illegális tartalmak elleni harcban a szép szó nem vált be, és a kedves bűnözők egyenkénti bíróság elé citálása sem egyszerű móka, ráadásul felettébb költséges is. A népek meg valahogy nem voltak vevők a netcenzúrára, Lars Ulrich és Barbra Streisand kedvéért.

A képen alapvetően az infokalipszis négy lovasa elleni küzdelem változtatott, és immár demokráciákban is elfogadott gondolat a netforgalom megfigyelése. Először csak a kisgyermekeket védjük a pornótól, utána az ártatlan állampolgárokat a terroristáktól, majd az árva kiadóvállalatokat mindenkitől, aki bekapcsolja a számítógépét kalózoktól.

Azonban az újdonság a technikai kivitelezés. A hálózat megfigyelését és filterelését alapvetően nehezíti az Internet felépítése, de azért van, ahol meg lehet fogni a dolgot, és ez a pont az internetszolgáltatók. Ezek a legális tevékenységet folytató cégek, amelyek alapvetően felelőtlenek az általuk vitt tartalom tekintetében, jogi eszközökkel is jól megragadhatóak, van fizikai eszközparkjuk, irodáik, alkalmazottaik.

És a jövő elkezdődött. Amerika harcol a kiskorúak lelkéért, Franciaország a kalózok ellen, Kína Ausztrália pedig a pornográfia és mindenféle illetlen (inappropriate) tartalom ellen. Az meg, hogy Brüsszelben mit főznek ki, csak a felszolgáláskor szokott kiderülni (majdem így ment át a szoftver számítógéppelmegvalósítotttalálmány szabadalom irányelv is).

És mielőtt még valaki felhozná, hogy SSL, és hasonlók, csak annyit: nem a geek-félék helyzetéről van szó, valószínűleg az ezt olvasók nagyobb részének vannak legalább halvány elképzelései, hogy hogyan is lehetne kijátszani a cenzúrát, de az Internet képét alapvetően befolyásolja, ha az emberek döntő többsége csak az állam által jóváhagyott tartalmakhoz fér hozzá.

És akkor még szóba sem hoztam a kérdést, hogy esetleg lehetnek előnyei a cenzúrának.

Nos, mint a cím is jelzi, azért ez még nem eldőlt kérdés. We shall see.

Végre sort keríthettem egy új számítógép beszerzésére, alapvetően annak köszönhetően, hogy ez az évem csonka, ami adózás szempontjából kellemes.A régit lassan vihetem beiratni az általános iskolába, bár időközben azért okosodott.
A történet a szokásos hazatranszportálással kezdődött az IT pontból, két fordulóban a Podmaniczky utca messzi részéről, villamos meg minden. Wellness letudva.

A konfig egyébként a következő:

Asus P5KC LGA775

Intel Core2 Duo E6750 2,66 GHz BOX

2048MB/800MHZ GEIL ULTRA KIT2DB

MSI NX8600GTS-T2D512EZ-HD

CoolerMaster Cavalier 3 (CAV-T03) Black

Chieftec GPS-550AB

Microsoft Windows XP Home Edition SP2 HUN OEM

Utána indult a hardverek összeszerelős része. Az alaplap első behelyezése után feltűnt, hogy mintha a hátsó panel fedőlapja nem illeszkedne pontosan a kimenetekhez (az alaplap újabb fajta - pl. nincsen rajta ps2 egér.). Új fedőlap, becsavarozás. Ezután feltünt, hogy mintha túl mélyen lenne a lap, valamint a hét darab rézszínű, alul csavar felül anya jellegű bizbasz is elkezdett érdekelni, különösen, hogy a nyolcadik már rajta volt a ház hátsó falán. Három a magyar igazság. A többi simán ment, eltekintve, hogy az egyik memóriahelyről sikerült levarázsolni az egyik tartókapcsot. Márcsak a csavarnélküliséget biztosító műanyag szaroktól kellett megszabadulni, mert ennek sem sikerült felderíteni a használati módját. Utána rátűzködtem a power gomb és társainak a vezetékét a megfelelő helyre, majd észrevettem, hogy az asus kedvesen gondoskodott egy egyszerű, egybeépített hosszabbítóról. Ekkor már kezdett elállni az ujjaimból szivárgó vér is.

Rendben, install. Be a töklegális, érintetlen csomagolásból általam kivett XP HOME OEM. Mivel merevlemezt nem vettem, ezért odaadták csomagban. Ok, minden megy, kéri a kódot. És itt jött a meglepi: nem volt rajta a Certificate of Authenticity matrica, ami a kódot is hordozza a tájékoztató megfelelő részén, a CD alatt.

Cigi, káromkodás, Ubuntu. Sajna a Grub (ez a bootolást vezérlő része, amennyire tudom) háromból háromszor hibát dob a következő felirattal: a Grub hibát adott. Ez egy kritikus hiba. Tényleg Windows-style installja lett: csak az OK gombra lehet kattintani. Persze ez a telepítés 94%-nál történik. Azt nem lehet kizárni (sőt), hogy a félig rajta lévő Win okoz problémát, de igazából ehhez annyira nem értek.

Mindegy, ma: WIN aktiváló kód beszerzése, vagy az eladótól (aki teljesen hibátlan; mondom, bontatlan MS csomagolás volt), vagy a Microsofttól. More as this develops, ahogy szokták mondani.

UPDATE: Persze én voltam a hülye, a matrica a csomagoláson volt, az meg egy szemetes szatyorban. All seems fine.

Az egyiptomi kormányzat megelégelte, hogy miközben neki kell az eredeti alkotások fenntartásáról gondoskodni, a világ minden táján jól jövedelmező üzletek erednek belőlük. Így a parlament egy törvénnyel copyright alá helyezné a piramisokat, a szfinxet, és egyéb műalkotásokat.

A kormány célja, hogy csak engedéllyel lehessen másolni a műemlékeket, és a kereskedelmi célú alkotások után pénzt is lássanak.

Az AFP és a BBC is lehozza a sztorit, úgyhogy kicsi az esélye, hogy fake legyen, de persze nem lehet kizárni.

Az ősforrás SG.hu cikke a szerzői jogok rugalmas kezeléséről természetesen nem kerülte el a figyelmemet. Az elképzelésnek azonban a cikkben indokolatlanul pozitív kicsengése van. Ahelyett, hogy az asva.info-hoz hasonlóan 'átvenném' az eredeti cikket, amit az SG is Bőgel Györgytől vett át,  inkább elmondom, hogyan fog ez minden bizonnyal működni a gyakorlatban. A fázisok a következőek:

Első a megteremtése. Oké, ez nem hír. A második az aratás, szintén semmi új. Az utolsó fázis a hanyatlás.

"Az utolsó fázisban, a hanyatlás idején a jogokat át lehet adni másnak, olyanoknak, akiknél még jók lehetnek valamire."

Na, ez a problémás. Az fog történni, hogy a már termékeken keresztül kiaknázható piaci értékkel nagyon nem rendelkező jogokat átadják valakiknak. Hogy kiknek? Hát nekem első ötletként a valódi gazdasági tevékenységet nem végző jogi cégek ugranak be, akik másoktól még megpróbálnak behajtani némi pénzt.

Ezzel az az alapvető gondom, hogy az elsősorban termékek védelmét szolgáló, és az innovációt serkentő jogokat éppen ellentétes célra fogják használni. Nem hiszitek? Olvassátok el a Patent troll blog leírását, a legújabb JPEG körüli ügyről. A JPEG szabadalma lejárt, ellenben van egy zavaros szabadalom, ami a jogbirtokos szerint MINDEN WEBOLDALON SZEREPLŐ jpeget magában foglal. Előremutató találmány, nemde? És a tisztán IP kiaknázásából élő cégek száma egyre nő.

Hasonló létezik persze a szerzői jogok esetén is, aki ismeri a theunderdogs.org történetét, az tudja miről beszélek. Például már nem kapható játékok levétele, egy szerzői jogi 'szövetség' által küldött fenyegetés nyomán. Aztán előkerült egy cybersquatter is (a domain névre telepedést takaró kifejezés, a lényege, hogy egy bejáratott domainre lecsap valaki az újraregisztrálása körül, vagy egy létező más cég, termék, stb. nevét jegyezteti be domainként).

Ennek a fejleménynek a szerzői jogok területére történő beszivárgásának kellene örülnünk?

Mindig öröm látni, amikor néhány geek (és egyéb freetard) - viszonylag korlátozott ismeretekkel rendelkezve - előugrik a sötétből, hogy a Microsoft szoftvereit egycsapásra nyílt foráskódúra cserélje. Mert hogy az ő adójuk, stb. Az külön vicc, hogy a tiltakozó listát sikerült az első verzióban emailcímekkel együtt publikálni - na nem mintha az erre való feliratkozás egyébként bármilyen joghatással bírna. Azóta szerencsére némileg változtattak.

Az mindenesetre semmiképpen sem jó, hogy a dicsőséges magyar állam nem tud egy saját, közös álláspontot kialakítani.

Szóval az a helyzet, hogy személyesen én nagy barátja vagyok az open sourcenak, mert például remek mód a személyes szoftverköltségek csökkentésére. De amennyiben komolyan akarunk az állami szoftverekről beszélni, akkor elő kell vennünk két fogalmat.

Az első a használatuk teljes költsége, a TCO. Az a nagy büdös helyzet, hogy a piaci licenc ára egy XP pronak és Officenak minden bizonnyal magasabb, mint amit az állam fizet értük, de mindkettő eltörpül a telepítés és support költésége mellett. Én úgy gondolom egyébként, hogy az országban összesen nincsen meg a szükséges support tudás egy ilyen migrációhoz, vagyis a javaslat eleve akadémikus fejekben születhetett meg, akik némileg elszakadtak a valóságtól. Mármint feltéve, ha szeretnénk hogy a jövő évben a közszféra bármiféle teljesítményt is nyújtson. Én ugyan nem vagyok az a nagy hacker, de mondjuk szükség esetén elboldogulnék a melóban is a Linuxxal - feltéve persze, hogy valaki azért a hálózatot kezeli. De a körülöttem dolgozók közül senki sem. És nagyjából az oktatásban is ilyen a helyzet. Vegyük el az egyetemistáktól a számítógépüket, és adjunk helyette nekik Linuxot. És akkor még nem is beszéltünk olyan apróságokról, hogy mi lesz az Exchange serverek helyén ugye. A vendor lock-innek a lényege az a bezártság. Annak meg az a természetes jellemzője, hogy nem lehet csak úgy lecserélni. Épp ez a dologban a bosszantó, és emiatt irányul az egész tiltakozás lehetetlen célra. Két út van, az egyik járhatatlan.

A második kérdést nevezzük a hálózati hatás problémájának. Alapvetően arról lenne szó, hogy az egységes operációs rendszer adott esetben olcsóbb, mint több különböző. Az egyik kérdéskör az az, hogy mit is oktassunk. Az a nagy szörnyű helyzet, hogy mivel a MSFT a piac fő szereplője, ezért az ő supportjuk a piacilag leginkább vonzó lehetőség. Nem feltétlenül kellene kiképezni embereket olyasmire, amire nincsen igény - ez mondjuk nem fő szempont, lásd jogászképzés. Mindenesetre ez egy oda-vissza kötött folyamat, mert a piacnak is szüksége lesz - és már most is van - Microsoft termékekben jártas szakemberekre. De ez kicsiben is igaz: az elhelyezkedésben az irodai programcsomag ismeretben a releváns pont az MS Ofice, nem a ki tudja hány rivális ismerete. Konrád mondjuk más tényezőket tart fontosabbnak, és ellenkező következtetésre jut. Másfelől az egységes operációs rendszerre lehet egymással versenyző programokat pályáztatni.

Reálisan két célt lehetne-kellene kitűzni: egyfelől egy nagyobb migration projectet, hogy kicsit tényleg elkezdjen létrejönni az a fájóan hiányzó know-how, ami egyfelől a váltáshoz, másfelől meg a teljes Linux környezet supportjához szükséges. Erre valamilyen viszonylag különálló szervet, szervezetet lehetne kiválasztani. Nyilván nem lenne felesleges mondjuk korszerű informatika oktatási bázist létrehozni, az agyatlan matekkövetelmények helyett például hasznos ismereteket oktatni. És természetesen alkudozni, csak előtte jól elzárni valahová a disszonáns hangokat.

A második ilyen cél pedig az adatszintű szabványok (aka interoperabilitási szabványok) létrehozása és kikényszerítése lehetne (amelyeket természetesen a Microsoft is beépíthetne, remélhetőleg meg is tenné). Úgy tűnik, nem csak én gondolom így.

Látni kell, hogy az IBM, a Sun, és a többiek nem Magyarország sorsa feletti aggodalmuk miatt kezdtek ebbe a kampányba, hanem mert ők is szeretnének a tortából. De hogy annak mi értelme lenne, hogy a mostani licencdíjakat (vagy még többet) képzési és support költségekre fizessük ki?

Ehelyett az ideges kapkodás helyett végre a közszféra informatikai kérdéseinek a koncepcionális átgondolása lenne hasznosabb.

most azt találták ki, hogy a tinyurl-lel elrejtik a likjeiket, meg gondolom külső (nem coolspace közeli) IP-ről írják a kommenteket.

Csak azt nem értem, hogy hogy ne fogják fel, hogy mennyire kontraproduktív ez az egész. Megkaptam én is az első kúlhelyes-tinyurles kommentet. Két dolog: ha van egy cikk, ami az online lottóátverésekről szól, akkor te kretén, azon rohadtul nem fogsz nyerni semmit. Így tök fölösleges azzak belinkelni a szutykodat, hogy mit csinálnál a nyereményből, amit úgysem lehet hazavinni, mert átverés az egész. De legalább bevthettem a régóta bizsergő moderál funkciót.

Másfelől meg szereztek hipp-hopp egy csomó bloggert és olvasót, meg a haverjaikat, ismerőseiket, akik baromira gyűlölil az egészet, és ez tovább megmarad, mint hinnék.

És igen, fel vagyok húzva.

Hölgyeim, és Uraim, ismerkedjenek meg Nick Lampson demokrata TX-i képviselővel, aki felvállata a nemes feladatot, a csőnélküli internet megfigyelését szabályozó törvényjavaslatot (a csöves részek gondolom a semmibe ívelő híddal is büszkélkedő Stevens reszortjába tartoznak).

Röviden arról van szó, hogy a nyílt wifikapcsolatokat nyújtókat, domainnév-szolgáltatókat, szociális hálózatokat, ISP-ket email szolgáltatókat, stb sikerülne a forgalom megfigyelésére kötelezni a ház által két ellenszavazat mellett jóváhagyott törvényjavaslattal, amelyre már csak a szenátusnak kell rábólintania (Tedddy egyébként szenátor).

A javaslat egyébként a 'Securing Adolescents From Exploitation-Online Act', azaz röviden SAFE-O törvény (sajnos az O-t kihúzták, pedig úgy lenne az igazi), és természetesen a gyermekpornográfiára akar lecsapni, jó nagy büntetések kilátásba helyezésével.

Sajnálatosan vannak apróbb problémák a javaslattal. Egyfelől sikerült minden nyílt wifit üzemelőt a szabály hatálya alá utalniuk, beleértve az otthoni default routereseket is (az általam látott alacsony áru routerek mindegyikének az alapbeállítása az automatikus címkiosztás + letiltott jelszó volt, plug&play ;) ), másrészt az ISP-ket korábbi szabály már kötelezte a forgalomfigyelésre.

Lampson képviselő szóvivője egyébként megpróbálta megvédeni a javaslatot a CNet riporterével szemben, szerintem kevés sikerrel.

Doc Searls blogjában találtam a történetet, meg még egy ideillő megjegyzést: "két dolog van, amihez gyakorlatilag a törvényhozás egyik tagja sem ért: Az egyik a közgazdaságtan. A másik a technológia. Akkor hogy is állunk?"