Caracalla blogja

Néha előfordul, hogy kicsit belekontárkodok a frekvenciagazdálkodás témakörébe is, na ez is egy ilyen alkalom lesz.

Számos eszköz használ különböző féle rádióhullámokat adatok átvitelére, amelyek a megfelelő minőségű adás-vételhez azt igénylik, hogy más eszköz ne adjon azonos frekvencián.

Egészen röviden és egyszerűen: a probléma tipikusan az, hogy azonos átviteli közegen - a levegőn - keresztül számos eszköz - rádió, tévé, mobiltelefon, wifi, katonai és rendészeti kommunikáció, stb. - kommunikál. Az átviteli közeget alapvetően több módon fel lehet osztani, akár időalapon, téralapon is (a térbeli felosztásra példa lehet a wifi, amelynél meg van határozva az, hogy mekkora lehet az eszközök maximális adásereje, persze térbeli felosztás mellett használ a wifi másfélét is, ún csatornákat, amelyek voltaképpen már frekvencialapú osztások), de ezek nyilván általában nem jó megoldások ha párhuzamosan több eszközt is szeretnénk használni. ilyenkor marad a frekvenciaalapú felosztás, mint egyetlen lehetőség. A frekvencia - megint csak konyhanyelven - azt jelenti, hogy adott idő alatt hányszor ismétlődik az esemény, avagy rádióhullámok esetén a hullámcsúcsok száma adott idő alatt. Így ha egy készülék tudja, hogy neki milyen gyakoriságú hullámot kell figyelnie, el tudja azt különíteni a többitől. Ha két hullám frekvenciája azonos vagy nagyon közeli, akkor megzavarják egymást, összeütköznek, ezt hívják interferenciának, zavarnak.

Voltaképpen tehát a frekvenciagazdálkodás lényege, hogy hogyan osszuk ki a frekvenciákat különböző felhasználóknak és felhasználási módoknak, azaz milyen eszközöknek, felhasználási módoknak és felhasználóknak biztosítsunk adott területre adott frekvenciára használati jogot, a többieket meg tiltsuk el voltaképpen ugyanennek a használatától.

A címben említett white spaces - amelyet Európában leginkább digitális hozadéknak neveznek - az által jelenik meg, hogy a különböző analóg adások áttérnek digitális adásokra, amelyek kisebb frekvenciát igényelnek. A frekvenciagazdálkodás legnagyobb aktuális kérdése, hogy ezekkel mi legyen.

Ennek a kérdésnek számos oldala van. Egyfelől mindenkinek, akinek már van valamennyi frekvenciája, az értéktelenebbé válik. Nyilván az ő érdekük egyfelől újabb frekvenciatartományok szerzése, másrészt annak megakadályozása, hogy új versengő szolgáltatások lépjenek fel. Az amerikai 'White Spaces Coalition'-t alkotó nyolc nagy hardvergyártó érdeke a frekvencia minél nagyobb szabadsága, azaz minél több új eszköz értékesítésének a lehetősége.

Úgy tűnik, hogy az FCC (Federal Communications Coalition) ezt az utóbbi álláspontot támogatja, amely fogyasztói oldalról egyértelműen jó hírnek tűnik. Az Egyesült Államokban 2009 februárjától várható az új frekvenciák felszabadulása és november 4-én hoznak döntést arról, hogy mi legyen ezeknek a sorsa. Természetesen az USA helyzete sokkal egyszerűbb, mert csak két szomszédja van (egy sugárzott adás értelemszerűen nem állítható meg a határnál, tehát a szomszédos országokkal mindenképpen szükséges valami megegyezés kialakítása), de mindenképpen nagy remény a sugárzáson alapuló komoly szélessávú internetnek az új frekvenciatartományok megnyílásának a lehetősége.

Másfelől persze továbbra is számolni kell azzal, hogy mérnökileg mit lehet kihozni egy-egy tartományból, milyen távolságra használható, milyen jellemzőkkel rendelkezik egy-egy tartomány. Ezért aztán az FCC az elvi döntés megszületése után is egyedileg megvizsgál minden berendezést, és egyedileg engedélyezi azok kereskedelmét és használatát.

Meglátjuk, hogy alakul, kis szerencsével az amerikai döntés megtermékenyíti a némileg jobban a kézi irányításhoz ragaszkodó európai szabályozókat is.

A Microsoft legújabb illegális Windows-használat elleni lépése az, hogy a Genunine Advantage Program az asztal hátterét óránként feketére változtatja, továbbá egy figyelmeztető ablak ugrik fel. Érdemes megfigyelni, hogyan reagálnak rá a kínai felhasználók.

A Guardian cikke által felsorolt reakciók tipikusan és tévesek. 'A számítógép az egyém', 'a Microsoftnak nincs joga az engedélyem nélkül ellenőrizni a hardveremet', 'A Microsoft Kína legnagyobb hekkere', etc. Egy ügyvéd pedig a közrendvédelmi miniszterhez is fordult (Public security minister).

Számomra két dolgot mutatnak a példák: egyfelől a kínai felhasználók európai szemmel nézve gátlástalan idióták. Mi az, hogy az engedélye nélkül? Hát ő maga telepítette rá a programot, amelyre egyébként nem volt engedélye. Másrészt jogi értelemben semmiféle alapja nincsen a kijelentéseknek, hiszen a MS nem kötött velük szerződést, nem kapott tőlük pénzt, ők fogták, és jogellenesen feltepítették a szoftvert. Ez olyan, mintha ellopnék egy autót, és utána visszamennék a tulajhoz panaszkodni, hogy be van repedve a szélvédő és nem is volt teletankolva.

A másik, bonyolultabb oldala pedig az, hogy az ún. 'kalózkodásellenes' küzdelem se lenyelni se kiköpni nem tudja Kínát és Oroszországot. Egy ismerősöm mesélte, hogy a kínai kulturában sokszor nem is merül fel, hogy fizess az alkotónak, sőt igazából a műve használatával te tiszteled meg őt. A szellemi jószágot előállítónak persze ez nem jó hír, bár addig nem is tragikus, amíg a fejlett világból megfelelő bevételekre tehet szert.

Akik persze igazán szívnak, azok a nyugati országokban lévő jogszerű felhasználók, ugyanis az ő üzletüknek, miközben esetleg a kínai versenyez a világpiacon, ki kellene termelnie a programok és más szellemi javak licencköltségét is.

Fogalmam sincs, hogyan lehetne a fenti problémát megoldani. Némileg kezelni persze lehet, egyfelől a fejlett országok akadályokat állíthatnak az olyan cégek kivitele elé, amelyek nem rendelkeznek megfelelő szoftvernyilvántartással, továbbá megprobálhatják a saját vállalataikat nagy vonalakban arra bíztatni, hogy csökkentsék a szoftverköltségeiket, akár a szellemi javak védelmének enyhítésével és specializálásával (és akkor hozzátenném, hogy az első alapvetően nem a szoftverekre vonatkozik, bár ott hozzá lehetne nyúlni pl. a kvázimonopóliumok szabályozásához, amelyet egyébként meg is tesznek. Ezért futhat pl. Windowson a Firefox, a második meg abszolút arra).

Persze a szellemi javak védelmének csökkentése meg azzal a veszéllyel járhat, hogy az előállításukra fordított erőforrások csökkenhetnek, mert nincs eléggé biztosított megtérülés. Én mondjuk ez utóbbit nem tartom jelenleg veszélyesnek, tekintve, hogy most is sok területen kökeményen a meglévő termékek monetizálása zajlik (vö. 'milking the cash cow'), különösen az olyan nagy játékosoknál, mint az épp az elmúlt hónapokban supportköltséget emelő SAP.

Mondjuk pont a Windows az a termék, ahol nem tudom semmilyen módszerrel igazolni az illegális használatot. Egyrészt lehet ingyenes kvázi-alternatívát találni, másrészt meg az OEM licenccel maximum a hardver 20%-át teszi ki az oprendszer költsége. Szépen bele kell tervezni a büdzsébe (persze a cégek tipikusan többet fizetnek a pro/business verziókért).

és nem tudom megállni, hogy ne fűzzek hozzá egy pár egyéni meglátást.

Na, a korábban már megírt módosítás a parlament elé került. Egy mondatban megfogalmazva: minden rossz lett, ami az eredeti tervezetben jó volt, és a hibáiból semmit sem sikerült javítani.

A T/6374 sz. javaslat, amely a szerzői jogi törvény módosításáról szól, az Országgyűlés honlapján is elérhető (közvetlen link: pdf), rendkívül fájdalmas ugyanakkor a kezelése, tekintettel az OGY honlap borzalmasságára. Jelenleg részletes vitára vár, vagyis a módosító inditványok megtárgyalására, amelyből 31 db. van, de alapvetően nem változtatnának rajta.

Ím itt elolvasható a teljes szövege a javaslatnak.

Első pillantásra látszik, hogy hiányzik az előző javaslat legpozitívabb eleme, a jogok átruházhatósága, amely a következőképpen szólt volna:

„A jogszerző által megszerzett vagyoni jogokkal – külön jogszabály szerint – rendelkezni lehet, azok átruházhatók, illetve átszállhatnak.”

Ez sokat javított volna a helyzeten, mert a fizikai hordozójú dolgokhoz hasonlóan átruházhatóvá tehették volna a digitális formát is. Na persze ez nem lett volna túl komaptibilis az egyébként is működésképtelen DRM-ekkel, szóval mennie kellett. Gyakorlatilag a licenc- és a műpéldány- felfogás felhasználó számára legrosszabb összeházasítását látjuk itt.

Új elem a fénymásolós vagy hasonló többszörözés utáni jogdíjak kategóriabővítése, de ez mondjuk apróbb technikai módosítás. (Igazából itt csak könyvrészletekről lehet szó, mert teljes könyv nem fénymásolható magáncélú másolásként).

A haszonkölcsönbe adás ugyanaz maradt, mint a javaslatban volt, a haszonkölcsönbe adás egyértelműen fizetős lesz (a 'pénzért kölcsönzés, vagy bérbe adás'), megmaradt az a szép elem is, hogy ha a szerző engedélyezné is az igyenes haszonkölcsönzést, nem teheti ezt meg, konkrétan a jogkezelő beszedi a jogdíjat, levonja a költségeit, majd a maradékot osztja fel, vagyis: a szerzőnek kötelező finanszíroznia a jogkezelők működését, ha tetszik, ha nem.

A 23/A. § is maradt, könyvtári kölcsönzés ugyancsak jogdíjas lesz, utólagos lemondás, mint fent, közös jogkezelés. Ha kevés zsé folyik be, a jogkezelő elmulathatja az összeset ('kulturális célra kell fordítania').

A 34. § (2) bekezdése kicsit bővül, az iskolai nevelés, oktatás, tudományos kutatás, etc. céljára, ha az nem üzletszerű, nemcsak az irodalmi és a zenei művek lesznek felhasználhatóak, hanem képzőművészeti, iparművészeti, etc. alkotások is, ami láthatóan hiányzik: film, szoftver. Érdekes kérdés az is, hogy ezzel persze az összes felnőttképzés is ki van zárva, mert azok üzletszerűek.

A 35. § (4) bek. viszont izgi - szintén szerepel az eredeti javaslatban - mert felveszi az archiválás lehetőségét. Már csak meg kellene győzni egy könyvtárt, hogy kezdje meg az örgecskedő szoftverek archiválását (Kelt!).

Ugyanakkor jön a 35. § (8) bekezdés: ami kimondja, hogy a (magáncélú, illetve a könyvtári és iskolai) másolás nem szabad felhasználás (azaz ingyenes és jogszerű), ha az illető tudja, vagy 'az adott helyzetben általában elvárható gondosság' mellett tudnia kéne, hogy a másolás nem jogszerűen létrejött vagy nyilvánossághoz közvetített példányról történik. Ezzel gyakorlatilag az 'elkövető' tudattartamát kellene vizsgálnia a bíróságnak majd, vicces lesz.

Cserébe viszont van egy szép kövér lyuk, amit a digitálisan analfabéta jogalkotó nem vett észre. A 35. § (6) bekezdése szerint az időleges többszörözés jogszerű, ráadástól a forrástól függetlenül, a másolat meg már erről fog készülni. Ez tök vicces egyébként, mert minden neten közvetített cucc egy csomószor 'másolódik', pl. a routerekben, switchekben, proxykban, stb., szóval az elkészített másolat már jogszerű példányról fog származni. (És akkor gyorsan leszögezném, hogy ez inkább egy tragikomikus kis eleme a szabályozásnak, azért az életemet nem bíznám rá).

Utána az új javaslat gyorsan leszögezi, hogy a szabad felhasználások nem érintik a közös jogkezelést, azaz a jogdíjak járnak.

Ezután jön az árva művekre vonatkozó szabályozás, amely némileg enyhítheti az eltűnt jogosultak által okozott problémát. Ugyanakkor az üzleti tevékenységhez felhasznált alkotások után letéti díjat szed a Magyar Szabadalmi (btw ezt ideje lenne Szellemitulajdonjogvédelmire módosítani) Hivatal, amit vagy az előkerülő szerző, vagy a közös jogkezelő vagy a Nemzeti Kulturális Alap kap meg. Nem könnyű megtalálni a szerzőt? Adjuk a zsét az államnak, ill. a félállami jogkezelőknek. Logikusan az következik, hogy az állam az elhagyatott magántulajdont kezdi el bérbe adni, ill, eladni.

A közös jogkezelők nyilvántartása is átkerül a kulturális minisztertől az MSZH-hoz, ahogy az egész jogkezelős téma: felügyeletük, díjszabásuk kiadásának jóváhagyása - igen, megmarad a miniszteri jóváhagyás, a félállami jelleg - , nyilvántartásba vételi eljárás, etc. Cserébe az 1, irodalmi alkotások és a zenei művek 2, egyéb alkotóművészi alkotások, 3, filmalkotások 4, előadóművészi alkotások, 5, hangfelvételek, 6, filmelőállítói teljesítmények területén egy-egy jogkezelő vehető csak nyilvántartásba. Azaz lényegében megmaradt az Artisjus, a Filmjus, a Mahasz, etc. monopóliuma. Mellékszál, de az 1. pont alapján úgy tűnik, az Artisjus újra felvállalja az irodalmi művek közös jogkezelését, amelyet a pénzhiány miatt adott le, persze most megjelenik a területen újra némi zseton.

A jelentős felhasználók és a felhasználói érdekképviseletek körét kizárólag az általuk fizetett jogdíj határozza meg.

Végeredményben elmondható, hogy a fenti javaslattal a kulturális megközelítés utolsó nyomát is sikerül száműzni a szerzői jogból. Hazánkat is elérte az Egyesült Államokból indult és az ipari lobbikhoz köthető felfogás, amely szerint egy mű értéke kizárólag attól függ, hogy mennyi pénzt lehet belőle kihozni.

Csakhogy van egy nagyon nagy különbség. Amerikában a szerző eldöntheti, hogy ő esetleg ingyenesen közzé akarja tenni a művét, megpróbál megélni a kapcsolódó szolgáltatásokból, esetleg nem is akar pénzügyi eredményt realizálni, vagy marad a hagyományos rendszerben és elszegődik a kiadókhoz.Az Egyesült Államok szabályozása alapvetően lehetővé teszi, hogy egy szerző rendelkezzen a műveiről. A magyar szabályozás azonban ehelyett számos területen azt teszi lehetővé, hogy az Artisjus (Filmjus, etc.) rendelkezzen a szerzők műveiről. Az Egyesült Államok - kicsit megtartva a régi logikáját a copyrightnak - azt mondja, hogy szabályozást a jelentős gazdasági tevékenységek igényelnek, és azokat gazdasági tevékenységként szabályozza. A magyar szabályozás ellenben a kulturális tevékenységeket szabályozza, ámde mostanára a szabályozások teljesen a gazdasági tevékenység logikáját követi, azaz minden nagyon jól működik, amíg a tipikus, pénzért könyvet író, zenét szerző, előadó alkotóról, a tipikus, CD-t árusító kiadóról van szó, de teljesen alkalmatlan az adott esetben az atipikus, gazdasági tevékenység helyett másféle hasznosításról, esetleg gazdasági vonalat nélkülöző tevékenység rendezésére. Az Egyesült Államokban megvalósítható alternatíva egy Creative Commons licenc, vagy egy GNU FDL, LGPL, hazánkban nem.

Emellett nem csökken ezzel az a globális probléma sem, hogy a technológiai realitás valamint a valóságos eljárás illetve a jogi szabályok között egyre nagyobb szakadék tátong. Még azt a játékteret sem használjuk ki, amit a nemzetközi és EU-s szabályok meghagytak. A jogszabályi környezet nem serkenti arra a kiadókat, hogy használható formában tegyenek online megvehetővé zenét, filmet, könyvet. Elmulasztja azt is, hogy egy mesterséges, jog teremtette monopóliumnál kiegyensúlyozza a két oldal érdeket.

Ha a jogszerűségen belül gondolkodunk, akkor a könyv és a CD jobb alternatíva a DRM-es pdf-nél és mp3-nál.

A kérdés az kellene, hogy legyen, hogyan jut az alkotó pénzhez, nem az, hogy miből él az Artisjus és a Mahasz, a jogászok, az MSZH és a többi érintett.

A javaslatnak nem sikerül rendeznie a műpéldány fogalmának digitális térben való alkalmazhatatlanságát sem. Tök mindegy, hogy egy művet hány példányban tárolsz a merevlemezeden, esetleg egy zárt ftp-s backupon, stb., a hangsúlynak a felhasználási jogon (a licencen) kellene, hogy legyen, amely mellett igazából mindegy, hogy milyen forrásból szerzed be.

Másrészt meg újabb tevékenységek jogellenessé nyilvánítása és kriminalizálása nem fog segíteni a már most is meglévő, nem nyomozott, megítélt cselekmények visszaszorításában. Ettől csökkenni fog az illegális, de hétköznapi p2p-használat? Az illegális sms-warez? Az illegális, fileok emailben való átküldözgetése? Ugyan.

Csókolom, milyen információs társadalmat akarunk építeni drága optikai lemezekből és papírból, meg korlátozottan felhasználható, a jogosult által bármikor visszavonható engedélyektől függő digitális javakból?

P.S. soha többet nem írok jót az Artisjusról és társairól, ezek a félállami szervezetek megértek a pusztulásra. Az RIAA legalább nem b*szogatja a nem hozzájuk tartozó alkotókat. Remélhetőleg az EU bedarálja őket jól. Az a cég, amely nem képes egy aktuális, naprakész adatbázis vezetésére a díjról lemondó szerzőkről, meg nem képes kezelni, hogy egy szerző milyen művek tekintetében milyen felhasználási módokat vitt ki a közös jogkezelésből, már a 20. századbaban is gáz lett volna (erre szoktak ugyanis hivatkozni).

P.S.2. mielőtt még bedőlnénk az archiválási dolognak, látni kell, hogy az összes magyar project eddig a szerzői jogi aggályokon bukott be. Ez nem fog most sem változni, a szerző halálát követő 75 év lejáratával majd ezek szabadon felhasználhatóak lesznek. Rendkívül reális megközelítés ez, nem vitás. Unokáink se fogják látni.

(megj: csak az oldalszámokat vágtam ki, plusz kicsit tömörítettem)

 

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/6374. számú

törvényjavaslat

a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról

 

Előadó:

dr. Draskovics Tibor

igazságügyi és rendészeti miniszter

2008. szeptember

 

2008. évi …. törvény

 

a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról

 

 

1. §

 

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény  (a továbbiakban: Szjt.) 19. §-ának (1)

bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„(1) A zeneszerzők és a szövegírók a már nyilvánosságra hozott nem színpadi zeneműveknek és zeneszövegeknek, valamint az ilyen színpadi zeneművekből vett részleteknek hangfelvételen való újabb többszörözésére és példányonkénti terjesztésére vonatkozó jogukat csak közös jogkezelő szervezetük útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. Az engedélyre és az ennek fejében fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a hangfelvétel-előállítóval.”

 

2. §

 

(1) Az Szjt. 21. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„Az olyan művek szerzőit, valamint az olyan műveket kiadókat, amelyeket fénymásolással vagy más hasonló módon, papíron vagy más hasonló hordozón (a továbbiakban együtt: reprográfiával) többszöröznek, a magáncélú másolásra tekintettel megfelelő díjazás illeti meg.”

 

(2) Az Szjt. 21. §-a (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„A befolyt díjaknak a költségek  levonása után fennmaradt összegéből negyven százalék a

kiadókat illeti meg.”  

 

3. §

 

Az Szjt. 23. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„(3) A terjesztés joga kiterjed a mű egyes példányainak a nyilvánosság részére történő

haszonkölcsönbe adására is. A hangfelvételben foglalt művek szerzői e jogukat a 78. § (2) bekezdésének megfelelően gyakorolhatják. A filmalkotások szerzői e jogukat szintén csak közös jogkezelés útján gyakorolhatják, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.”

 

4. §

 

Az Szjt. a következő 23/A. §-sal egészül ki:

 

„23/A. § (1) A nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakban haszonkölcsönzés útján terjesztett irodalmi művek és kottában rögzített zeneművek szerzőit a haszonkölcsönbe adásra tekintettel megfelelő díjazás illeti meg.

 

(2) A díjat a közös jogkezelő szervezet az évenként megállapított jogdíjközleményében, a kultúráért felelős miniszter (e § alkalmazásában a továbbiakban: miniszter) által felügyelt költségvetési fejezetben külön törvényi soron meghatározott összeg keretén belül állapítja meg.

 

(3) A szerzők díjigényüket csak közös jogkezelő szervezetük útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.

 

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott művek példányainak a díj megállapításához és felosztásához szükséges azonosító adatairól és a haszonkölcsönzés céljára való kölcsönbeadásaik számáról a könyvtárak a közös jogkezelő szervezet, valamint a miniszter számára évente, a tárgyévet követő első naptári negyedév végéig adatot szolgáltatnak. A díj megállapításához és felosztásához szükséges adatok, valamint az adatszolgáltatásra kötelezett könyvtárak körét külön jogszabály állapítja meg.

 

(5) A díjat a kölcsönbeadások száma alapján kell felosztani; a díj a tárgyévet követő harmadik naptári negyedév első napján esedékes. Azokat az egy főre eső díjakat, amelyek mértéke a felosztással járó – egy jogosultra eső – indokolt kezelési költséget nem haladja meg, kulturális célokra kell fordítani. A fennmaradó díjak legfeljebb ötven százaléka – felosztás nélkül, a felosztási szabályzat rendelkezései szerint – szintén kulturális célra fordítható. Ha a felosztási szabályzat a díjak kulturális célokra történő fordításáról rendelkezik, az erről szóló rendelkezéseit véleményezésre előzetesen meg kell küldeni a miniszternek. A felosztási szabályzatnak a díjak kulturális célokra fordításáról szóló részei csak a miniszter egyetértésével alkalmazhatók.”

 

5. §

 

(1) Az Szjt. 34. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű részlete, vagy kisebb terjedelmű ilyen önálló mű, továbbá képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint fotóművészeti alkotás szemléltetés érdekében iskolai oktatási célra, valamint tudományos kutatás céljára a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével a cél által indokolt terjedelemben átvehető, feltéve, hogy az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen. Átvételnek minősül a mű olyan mértékű felhasználása más műben, amely az idézést meghaladja.”

 

(2) Az Szjt. 34. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

 

  „(4) A mű iskolai oktatási célra iskolai foglalkozás keretében átdolgozható. Az átdolgozott mű felhasználásához az eredeti mű szerzőjének engedélye is szükséges.”

 

6. §

 

(1) Az Szjt. 35. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„(4) Nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár,  iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bek.] intézmény, muzeális intézmény, levéltár, valamint a közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívum a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és

a) tudományos kutatáshoz vagy archiváláshoz szükséges,

b) nyilvános könyvtári ellátás vagy a 38. § (5) bekezdésében meghatározott felhasználás céljára készül,

c) megjelent mű kisebb részéről, illetve újság- vagy folyóiratcikkről belső intézményi célra készül, vagy

d) külön törvény azt kivételes esetben, meghatározott feltételekkel megengedi.”

 

(2) Az Szjt. 35. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„(8) Az (1), a (4) és az (5) bekezdésben szabályozott esetekben nem minősül szabad felhasználásnak a többszörözés, ha a szabad felhasználás kedvezményezettje  tudja, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett  tudnia kellene, hogy a többszörözés nem jogszerűen létrejött műpéldányról vagy a nyilvánossághoz nem jogszerűen közvetített műről történik.”

 

(3) Az Szjt. 35. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

 

„(9) Az (1), a (4) és az (5), valamint a (7) bekezdésben szabályozott és a (8) bekezdés szerint

korlátozott szabad felhasználási esetek nem érintik a 20-22. §-okban foglaltak alkalmazását.”

 

 

7. §

 

Az Szjt. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„39. § Az országos szakkönyvtárak a mű egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a szoftverre és a számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázisra.”

 

8. §

 

Az Szjt. V. fejezete a következő új alcímmel és 57/A–57/C. §-okkal egészül ki:

 

„A felhasználás engedélyezése ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodó szerző alkotása (árva mű) esetén

 

57/A. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal – a felhasználás módjához és mértékéhez igazodó díj megállapítása mellett – felhasználási engedélyt ad kérelemre annak, aki a felhasználási szerződés megkötése érdekében a szerző felkutatására az érintett műtípus és a felhasználási mód figyelembevételével megtette az adott helyzetben általában elvárható intézkedéseket, és a szerző felkutatása nem járt eredménnyel. A felhasználási engedély legfeljebb öt évre szól, a Magyar Köztársaság területére terjed ki, nem kizárólagos, át nem ruházható, további felhasználási engedély adására és a mű átdolgozására (29. §) nem jogosít.

 

(2) Az (1) bekezdésben említett díjat a szerző személyének vagy tartózkodási helyének ismertté válását követően kell megfizetni, ha a felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja; ha a felhasználás közvetve vagy közvetlenül jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját szolgálja, a díjat a Magyar  Szabadalmi Hivatalnál letétbe kell helyezni. A díj letétbe helyezése a felhasználás megkezdésének feltétele.

 

(3) Ha a szerző személye vagy tartózkodási helye a felhasználási engedély hatálya alatt ismertté válik, a Magyar Szabadalmi Hivatal a szerző, illetve a felhasználó kérelmére a felhasználási engedélyt a szerző személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjával kezdődő hatállyal visszavonja azzal, hogy a felhasználás a szerző személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napján meglévő mértékig, az engedély alapján még hátralévő időtartamig, de legfeljebb a szerző személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjától egy évig folytatható.

 

(4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezést megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a felhasználásra a szerző személye vagy tartózkodási helye  ismertté válásának napjáig komoly előkészületeket tettek, azzal, hogy ebben az esetben a felhasználást az előkészületnek a szerző személye vagy tartózkodási helye ismertté válásakor meglévő mértékéig lehet megkezdeni és folytatni.

 

(5) A szerző a felhasználási engedély hatályának megszűnésétől vagy a visszavonásáról szóló

határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig követelheti a felhasználótól az őt megillető díj, illetve – a díj letétbe helyezése esetén – a Magyar Szabadalmi Hivataltól az ott javára letétbe helyezett díj megfizetését. Az öt év lejártát követően a Magyar Szabadalmi Hivatal átutalja a díjat annak a közös jogkezelő szervezetnek, amely az ismeretlen vagy  az ismeretlen helyen tartózkodó szerző művének egyéb felhasználását jogosítja, ilyen szervezet hiányában pedig a Nemzeti Kulturális Alapnak. Ha az ismeretlen vagy az ismeretlen helyen tartózkodó szerző művének egyéb felhasználásait több közös jogkezelő szervezet jogosítja, ezek a díjból egyenlő arányban részesülnek. A Nemzeti Kulturális Alap a hozzá átutalt jogdíjat a kulturális javak hozzáférhetővé tételére fordítja.

 

(6) Ha a szerző a (3)–(5) bekezdések alapján a díj mértékét vitatja, ennek elbírálása – a szerzői

jogi perekre irányadó szabályok szerint – bírósági útra tartozik.

 

(7) Az (1)–(6) bekezdések nem alkalmazhatók, ha a felhasználás jogosítása közös jogkezelésbe tartozik.

 

57/B. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatalnak az 57/A. §-ban szabályozott eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) nem alkalmazhatók a Ket.-nek azok a rendelkezései, amelyek az eljárás megindításával kapcsolatos - hivatalból vagy kérelemre történő - értesítésre vonatkoznak;

b) a Magyar Szabadalmi Hivatal a tényeket a kérelem keretei között, az ügyfél nyilatkozatai és állításai alapján vizsgálja;

c) nem alkalmazhatók a Ket.-nek az ügygondnokra, a költségmentességre és a végrehajtásra

vonatkozó rendelkezései;

d) a Magyar Szabadalmi Hivatal döntéseivel szemben nincs helye fellebbezésnek, újrafelvételi, méltányossági és felügyeleti eljárásnak, valamint ügyészi óvásnak; a Magyar Szabadalmi Hivatal döntéseit a Fővárosi Bíróság – az 57/C. §-ban foglaltak szerint – nemperes eljárásban vizsgálja felül.

 

(2) A Magyar Szabadalmi Hivatal által hozott döntés felülvizsgálatát az ügyész is kérheti; az

eljárás megindítására a Fővárosi Főügyészség rendelkezik kizárólagos illetékességgel. A Magyar Szabadalmi Hivatal a döntését a Fővárosi Főügyészséggel is közli.

 

(3) Az 57/A. § (1) bekezdése szerinti kérelemért külön jogszabályban meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. A díjfizetés elmulasztása esetén a kérelmet el kell utasítani. 

 

(4) Az árva művek felhasználásának engedélyezésére vonatkozó részletes szabályokat – ideértve a (3) bekezdés szerinti díj mértékét – külön jogszabály állapítja meg.

 

57/C. § (1) Az 57/B. § (1) bekezdésének  d) pontja szerinti nemperes eljárás megindítására irányuló kérelmet a döntés közlésétől számított harminc napon belül a Magyar Szabadalmi Hivatalnál kell benyújtani, amely azt az ügy irataival együtt tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz.

 

(2) Az (1) bekezdés szerinti kérelem kellékeire a keresetlevélre vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.

 

(3) Ha az (1) bekezdés szerinti kérelmet elkésetten nyújtották be, az igazolási kérelem tárgyában a bíróság határoz.

 

(4) Az 57/B. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti nemperes eljárásra a polgári perrendtartásról szóló törvény általános szabályai – a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel – megfelelően irányadók.”

 

9. §

 

Az Szjt. 66. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„(2) A felhasználás engedélyezésére vonatkozó jog átruházása nem terjedhet ki a 20. §-ban, a 23. § (3) és (6) bekezdésében, valamint a 28. §-ban szabályozott vagyoni jogokra.”

 

10. §

 

Az Szjt. 86. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„86. § (1) A szerzői és a szomszédos jogokra vonatkozó jogszabályoknak megfelelő közös

jogkezelő szervezetekről a Magyar Szabadalmi Hivatal nyilvántartást vezet.

 

(2) A nyilvántartásba közös jogkezelő szervezetként csak egyesület (Ptk. 61-64. §) vehető fel.

Országosan csak egy-egy egyesület vehető nyilvántartásba különösen a következő művekkel, illetve teljesítményekkel kapcsolatos szerzői, illetve szomszédos jogok kezelésére:

a) irodalmi, illetve zenei művek,

b) egyéb alkotóművészeti alkotások,

c) filmalkotások,

d) előadóművészi teljesítmények,

e) hangfelvételek, 

f) filmelőállítói teljesítmények.”

 

11. §

 

Az Szjt. 87. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„(2) A nyilvántartásba vett szervezet által  végzett jogkezelési tevékenységre vonatkozó bejegyzést a Magyar Szabadalmi Hivatal a nyilvántartásba vett szervezetek közötti megállapodás alapján módosítja, ha a nyilvántartásba vétel feltételei valamennyi érintett szervezetnél megvalósulnak az általuk végzett jogkezelési tevékenységnek a megállapodás szerinti módosítását követően is.”

 

12. §

 

(1) Az Szjt. 88. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 

 

[Az az egyesület vehető a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába,]

„b) amely az általa végzett jogkezelési tevékenységben érdekelt jogosultak jelentős részét

képviseli azáltal, hogy

1. e jogosultak tagjai vagy hozzá csatlakozni kívánnak, vagy

2. e jogosultak vele jogaik közös kezelésére egyedi megállapodást kötöttek,

és az e jogosultak jogainak közös kezelését végző, a bel- és külföldi felhasználás szempontjából fontos külföldi szervezetekkel képviseleti szerződéseket kötött, vagy ilyen szerződések megkötésére irányuló szándéknyilatkozatokkal rendelkezik;”

 

(2) Az Szjt. 88. §-ának (2)–(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

„(2) Annak megállapításakor, hogy a szervezet az érintett jogosultak jelentős részét képviseli-e, illetve, hogy több szervezet közül melyik képviseli az érintett jogosultak nagyobb részét, a jogosultak létszámát, műveik, illetve szomszédos jogi teljesítményeik felhasználási arányát és a jogdíjakból való részesedésük arányát egyaránt figyelembe kell venni, erre vonatkozóan a kultúráért felelős miniszter véleményét ki kell kérni.

 

(3) A szervezetet a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére felkészültnek kell

tekinteni, ha fenn tudja tartani az általa képviselt  jogosultak, illetve a közös jogkezelés körébe tartozó művek vagy szomszédos jogi teljesítmények, valamint a különböző felhasználások olyan adatbázisát, amely lehetővé teszi a jogdíjak felosztását és kifizetését a jogosultak számára.”

 

13. §

 

Az Szjt. 89. §-ának (2)-(4) bekezdése a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

 

„(2) A kérelemhez csatolni kell a nyilvántartásba vételhez szükséges - a 88. § (1) bekezdésében meghatározott - feltételek teljesítését igazoló iratokat. Az iratokban közölni kell az egyesület tagjainak, illetve az egyesülethez csatlakozni kívánó jogosultaknak az egyedi azonosításra alkalmas névsorát, amely a tagok (jogosultak) teljes nevét és lakcímét (székhelyét) tartalmazza.

 

(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal a nyilvántartásba vételt a Hivatalos Értesítőben közzéteszi. A nyilvántartásban szereplő szervezetekről és az általuk végzett közös jogkezelési tevékenységekről a Magyar Szabadalmi Hivatal a Hivatalos Értesítőben közleményt jelentet meg.

 

(4) A szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző szervezetekről vezetett nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.”

 

14. §

 

  Az Szjt. a következő 89/A. §-sal egészül ki:

 

  „89/A. § (1) Ha a törvényben előírt közös jogkezelést végző közös jogkezelő szervezetet  törlik a nyilvántartásból, a Magyar Szabadalmi Hivatal  a honlapján és legalább két országos napilapban közzétett hirdetményében felhívja az érintett jogosultakat arra, hogy az általa kitűzött, de legalább hat hónapos határidőn belül kezdeményezzék szervezetük közös jogkezelő szervezetként való nyilvántartásba vételét.

 

(2) Az (1) bekezdés szerint meghatározott határidő elteltéig a jogdíjakat a törölt közös jogkezelő szervezet által alkalmazott díjszabás alapján kell megfizetni a Magyar Szabadalmi Hivatal által a hirdetményben megjelölt módon. Ha az új közös jogkezelő szervezet nyilvántartásba vételét a kitűzött határidőn belül kezdeményezik, és a szervezetet nyilvántartásba veszik, az így megfizetett jogdíjakat az új szervezet osztja fel, ellenkező esetben a Magyar Szabadalmi Hivatal a befolyt jogdíjakat a határidő elteltét követően a Nemzeti Kulturális Alap részére utalja át. A Nemzeti Kulturális Alap a hozzá átutalt jogdíjakat a kulturális javak hozzáférhetővé tételére fordítja.

 

(3) Ha az (1) bekezdésben említett határidő elteltéig nem kezdeményezik a törvényben előírt

közös jogkezelő szervezetként való nyilvántartásba vételt, azt mindaddig úgy kell tekinteni, hogy az érintett jogosultak a felhasználást egyedileg engedélyezhetik, ameddig az új jogkezelő szervezetet nyilvántartásba nem veszik.

 

(4) A közös jogkezelő szervezet a nyilvántartásból történő, (1) bekezdés szerinti törlése esetén a törlés jogerőre emelkedéséig megfizetett jogdíjakat köteles az érintett jogosultak között a törlés időpontjában érvényes felosztási szabályzat alapján felosztani.”

 

15. §

 

Az Szjt. 90. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„90. § (1) A szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző szervezet abban a körben,

amelyben a nyilvántartás szerint jogkezelésre jogosult, rendszeres időközönként megállapítja és az e § szerinti jóváhagyási eljárás lefolytatása céljából megküldi a Magyar Szabadalmi Hivatalnak az egyes felhasználási módok tekintetében a –  felhasználókra indokolatlan megkülönböztetés nélkül vonatkozó – jogdíjakat és a felhasználás egyéb – az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő – feltételeit (a továbbiakban együtt: díjszabás). A tervezett alkalmazás időpontja nem lehet korábbi, mint a megküldéstől számított három hónap.

 

(2) A díjszabást az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá a (3)-(11) bekezdések szerinti eljárást követően a Magyar Szabadalmi Hivatal előterjesztése alapján. A jóváhagyás a díjszabás alkalmazásának és a Hivatalos Értesítőben való nyilvánosságra hozatalának feltétele; nem zárja ki, illetve nem érinti azonban az egyéb jogszabályok érvényesülését a díjszabás tekintetében.

 

(3) A díj mértékének megállapításakor figyelembe kell venni az érintett felhasználás valamennyi lényeges körülményét. A díjszabáshoz indokolást, és az azt alátámasztó iratokat kell csatolni.

 

(4) A Magyar Szabadalmi Hivatal a díjszabásról annak kézhezvételét követően haladéktalanul

véleményt kér a jelentős felhasználóktól és a felhasználók érdekképviseleti szervezeteitől, valamint ezt követően a kultúráért felelős minisztertől és – a 20. §-a (1) bekezdésében és a 21. §-a (1) bekezdésének első mondatában meghatározott díj, valamint a 26. §-a (8) bekezdésének második mondatában szabályozott felhasználás tekintetében – az informatikáért felelős minisztertől. A véleményezést a díjszabásnak a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz történő benyújtásától számított hatvan napon belül kell lefolytatni. A 20-21. §-okban meghatározott díj vonatkozásában a fizetésre kötelezettek és azok érdekképviseleti szervezetei minősülnek felhasználónak, illetve felhasználói érdekképviseleti szervezeteknek.

 

(5) A Magyar Szabadalmi Hivatal attól a jelentős felhasználótól, illetve felhasználói

érdekképviselettől köteles véleményt kérni, aki véleményezési szándékát a Magyar Szabadalmi Hivatalnak az adott évben a Magyar Szabadalmi Hivatal honlapján a díjszabás benyújtását követően haladéktalanul e célból közzétett felhívása alapján, a felhívás közzétételétől számított tizenöt napon belül írásban bejelenti, és egyidejűleg benyújtja a (6) vagy a (7) bekezdés szerinti nyilatkozatot.

 

(6) Jelentős felhasználó az a személy, aki  az érintett közös jogkezelést végző szervezethez

intézett megkeresés alapján kiadott nyilatkozattal igazolja, hogy a bejelentés évét megelőző naptári évben az általa fizetett jogdíj elérte az érintett díjszabás alapján megfizetett összes jogdíj 1%-át.

 

(7) Felhasználói érdekképviseleti szervezet az a nyilvántartott tagsággal rendelkező jogi személy, amely létesítő okirata szerinti tevékenységét országosan fejti ki, és tevékenysége kiterjed az érintett felhasználók érdekeinek a díjszabások véleményezése során történő képviseletére, továbbá a közös jogkezelést végző szervezet által az érdekképviseleti szervezet megkeresésére kiadott nyilatkozattal igazolja, hogy az érdekképviseleti szervezet tagja az adott díjszabással érintett felhasználók olyan köre, amely a bejelentés évét megelőző naptári évben az adott díjszabás alapján megfizetett összes jogdíj legalább 10%-át megfizette.

 

(8) A közös jogkezelést végző szervezet a (6) és a (7) bekezdésben foglaltak szerint a felhasználó vagy a felhasználói érdekképviseleti szervezet megkeresésének beérkezését követően haladéktalanul nyilatkozik, és a nyilatkozatot a megkereső felhasználónak, illetve érdekképviseleti szervezetnek, továbbá a Magyar Szabadalmi Hivatalnak megküldi. A Magyar Szabadalmi Hivatal a felügyelet körében ellenőrzi, hogy a közös jogkezelő szervezet nyilatkozata a valóságnak megfelel-e.

 

(9) Nem kell véleményt kérni attól a jelentős felhasználótól, illetve felhasználói érdekképviseleti szervezettől és annak jelentős felhasználónak minősülő tagjától, amely a közös jogkezelést végző szervezettel a díjszabás alkalmazási időtartamára és körében felhasználási szerződést, illetve az engedélyezési jog nélkül fennálló díjigény gyakorlása körében díjfizetési megállapodást (keretfelhasználási szerződést, illetve keret-díjfizetési megállapodást) kötött. A közös jogkezelést végző szervezet a díjszabáshoz a jóváhagyásra történő benyújtáskor csatolja a jelentős felhasználóval, illetve az érdekképviseleti szervezettel kötött felhasználási szerződés, illetve a megállapodás egy példányát.

 

(10) Ha a díjszabással kapcsolatos véleményezés során a Magyar Szabadalmi Hivatal azt állapítja meg, hogy a díjszabás tekintetében a közös jogkezelést végző szervezet és a véleményezésre jogosultak között jelentős véleményeltérés van, erről az érintetteket legkésőbb a véleményezésre rendelkezésre álló határidő lejártát követően haladéktalanul tájékoztatja. A tájékoztatás kézhezvételétől számított nyolc napon belül a (6) bekezdésben meghatározott felhasználó vagy a (7) bekezdésben meghatározott érdekképviseleti szervezet, illetve az érintett közös jogkezelést végző szervezet a 103. § alapján létrehozott egyeztető testülethez fordulhat. Az egyeztető testület megalakítására és eljárására a 103-105. §-okat kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a testületi tagok kijelölésének tíz napon belül kell megtörténnie, és ha az egyik fél a másik fél felhívásának kézhezvételétől számított tíz napon belül elmulasztja a saját tanácstagjának kijelölését, vagy a két testületi tag a kijelölésüktől számított tíz napon belül nem egyezik meg a harmadik testületi tag személyében, a hiányzó testületi tagot a szerzői jogi szakértő testület elnöke nevezi ki. Az eljárást negyvenöt napon belül be kell fejezni.

 

(11) A Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke a díjszabást jóváhagyásra az igazságügyért felelős

miniszter elé terjeszti az arra okot adó esemény bekövetkeztét követő tizenöt napon belül. Ha az arra jogosult egyeztető eljárást kezdeményezett, az  egyeztetés kezdeményezésének időpontjától számított negyvenöt napra a Magyar Szabadalmi Hivatal az előtte folyó eljárást felfüggeszti. Ha az egyeztető eljárást az arra jogosult nem kezdeményezi határidőben, illetve, ha a felek között nem jön létre megállapodás, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke  a díjszabást ennek a ténynek, illetve az egyeztető testület által készített megállapodási javaslatnak a közlésével, a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárással összefüggő iratok másolatával együtt terjeszti az igazságügyért felelős miniszter elé jóváhagyásra. Amennyiben a felek között az eljárásban megállapodás jön létre, vagy az egyeztető testület által javasolt megállapodást mindegyik fél elfogadja, a Magyar Szabadalmi Hivatal az egyeztető testület eljárása során létrejött megállapodás szerinti díjszabást terjeszti az igazságügyért felelős miniszter elé jóváhagyásra. Az igazságügyért felelős miniszter az elé terjesztett díjszabást akkor hagyja jóvá, ha a díjszabás és annak megállapítása a szerzői jogi szabályokkal összhangban áll. Az igazságügyért felelős miniszter a jóváhagyásról a díjszabás előterjesztését követő tíz napon belül határozattal dönt. Amennyiben a miniszter a díjszabás jóváhagyását elutasító határozatot hoz, a határozatban a kijavítás tárgyának megjelölése mellett rendelkezni kell arról, hogy a jóváhagyási eljárást újra le kell-e folytatni. A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, az a közléssel emelkedik jogerőre.

 

(12) A díjszabást a közös jogkezelést végző szervezet a jóváhagyást követően a Hivatalos Értesítőben a saját nevében nyilvánosságra  hozza. Ennek megtörténtéig az előző időszakra megállapított és jóváhagyott – a Hivatalos Értesítőben korábban nyilvánosságra hozott – díjszabást kell alkalmazni akkor is, ha az az időtartam, amelyre ez utóbbi díjszabást megállapították, időközben lejárt. E szabályokat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a bíróság a 90/A. § alapján az igazságügyért felelős miniszter jóváhagyó határozatát jogerős határozattal hatályon kívül helyezi.

 

(13) A díjszabás alkalmazása során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani.

 

(14) Az (1)–(12) bekezdések szerinti eljárásban a Ket. nem alkalmazható.”

 

16. §

 

Az Szjt. a következő 90/A. §-sal egészül ki:

 

„90/A. § (1) Az igazságügyért felelős miniszter jóváhagyásról szóló határozatának

felülvizsgálatát a díjszabás véleményezésére jogosult bármely szervezet és az érintett közös jogkezelő szervezet jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Bíróságtól kérheti, amely a kérelmet közigazgatási nemperes eljárás szabályai alapján bírálja el. A nemperes eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. §-ának (3) és (4) bekezdése nem alkalmazható. Ha a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi és a minisztert új eljárásra utasítja, az új eljárásban hozott határozat alapján fizetendő díj és a megsemmisített határozat alapján fizetendő díj közötti különbözettel el kell számolni.

 

(2) A határozat megtámadása esetén a bíróság azt a kérelmezőt, aki a határozattal érintett díjszabás alapján díjfizetésre lenne kötelezett, biztosíték adására kötelezi. A biztosíték összege megegyezik a megtámadott határozattal jóváhagyott díjszabás alapján fizetendő díj mértékével, illetve annak vitatott vagy még meg nem fizetett részével.

 

  (3) A szerződési feltételek tisztességtelensége miatti megtámadhatóság szempontjából a díjszabás nem minősül jogszabály által megállapítottnak, illetve olyannak, mint amelyet jogszabály előírásának megfelelően határoztak meg. A díjszabás bírósági megtámadása esetén a közös jogkezelő szervezet kérelmére a bíróság az ellenérdekű felet biztosíték adására kötelezi. A biztosíték összegére a (2) bekezdés szabályai megfelelően alkalmazandók.”

 

17. §

 

Az Szjt. 93. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„93. § (1) A közös jogkezelési tevékenység felett – az egyesülési jogról szóló 1989. évi II.

törvény 17. §-ával összhangban – gyakorolt felügyelet körében a Magyar Szabadalmi Hivatal évente, illetve szükség esetén ellenőrzi, hogy a nyilvántartásba vétel feltételei a jogkezelő szervezetnél folyamatosan megvalósulnak-e, továbbá, hogy az alapszabály, a felosztási  szabályzat és más belső szabályzat rendelkezései nem ütköznek-e a szerzői jogi jogszabályokba.

 

(2) A közös jogkezelést végző – a 86-89. §-ok alapján nyilvántartásba vett – szervezet a

felügyelet ellátásához megküldi a Magyar Szabadalmi Hivatalnak

a) az alapszabályát;

b) a szervezeti és működési szabályzatát;

c) a felosztási szabályzatát;

d) az ügyintéző és képviseleti szerve tagjainak névsorát;

e) az éves beszámolóját;

f) a külföldi közös jogkezelő szervezetekkel kötött képviseleti szerződéseit.

 

(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke a felügyelet körében – ha a nyilvántartásba vételhez

szükséges feltételek hiányát vagy az (1) bekezdésben említett jogszabályok megsértését észleli – megteszi a következő intézkedéseket:  

a) írásban figyelmezteti a közös jogkezelő szervezet ügyintéző és képviseleti szervét a nyilvántartásba vétel feltételeinek, illetve a szerzői jogi jogszabályoknak megfelelő működés helyreállítására, és erre megfelelő határidőt tűz;

b) megkeresi az ügyészséget a szervezet törvényességi felügyelete körében meghozható intézkedések megtétele céljából;

c) ha az a) pontban említett határidő eredménytelenül telt el, vagy a törvényességi felügyeleti intézkedés nem jár eredménnyel, illetve nem várható tőle eredmény, törli a közös jogkezelést végző szervezetet a nyilvántartásból, és ezt a Hivatalos Értesítőben közzéteszi. A törlésre a 89/A. § szabályai alkalmazandók.

 

(4) Ha az igazságügyért felelős miniszter a közös jogkezelő szervezetek díjszabásaival

kapcsolatos feladata körében az (1) bekezdésben említett jogszabályok megsértését észleli, a Magyar Szabadalmi Hivatalnál felügyeleti intézkedést kezdeményezhet. 

 

(5) A Magyar Szabadalmi Hivatal a (2) bekezdésben felsoroltakat rendszeres időközönként, de legalább évente megküldi az igazságügyért felelős miniszternek a szellemi tulajdon védelmével összefüggő feladatai ellátásához szükséges tájékoztatás céljából, továbbá a kultúráért felelős miniszternek a kultúrával kapcsolatos feladatai ellátásához szükséges tájékoztatás céljából.”

 

18. §

 

Az Szjt. 94. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:

 

„(11) Ha a jogosult a 35. § (8) bekezdésére figyelemmel az (1) bekezdés  e) pontja, illetve a (2) bekezdés alapján igényt érvényesít, a gazdagodás,  illetve a kártérítés mértékének megállapításakor figyelembe kell venni a többszörözéshez igénybe vett kép-, illetve hanghordozót terhelő és megfizetett díj mértékét.”

 

19. §

 

Az Szjt. 94/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„(2) Ha az (1) bekezdés nem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek

tekinteni, aki a művet sajátjaként a Magyar Szabadalmi Hivatalnál önkéntes műnyilvántartásba vetette és ezt közokirattal igazolja. A mű nyilvántartásba vételéért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.”

 

20. §

 

Az Szjt. 100. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„(5) A közös jogkezelő szervezet a járulék összegéről, annak felhasználásáról a nyilvánosságot évente, a kultúráért felelős miniszter irányítása alatt működő minisztérium hivatalos lapja útján tájékoztatja.”

 

21. §

 

Az Szjt. 104. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„(1) Az egyeztető testület eljárásának célja, hogy a felek közötti megállapodás létrehozását

elősegítse. A közös jogkezeléssel kapcsolatos vitában kezdeményezett egyeztető testületi eljárásról a testület haladéktalanul tájékoztatja az igazságügyért felelős minisztert és a Magyar Szabadalmi Hivatalt.”

 

22. §

 

Az Szjt. 105. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„(2) Az egyeztető testület eljárási szabályzatát a szerzői jogi szakértő testület dolgozza ki, és az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá. A jóváhagyást megelőzően be kell szerezni a Magyar Szabadalmi Hivatal felügyeletét ellátó miniszternek, valamint a kultúráért, továbbá az informatikáért felelős miniszternek a véleményét.”

 

23. §

 

Az Szjt. 112. §-ának (4)–(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek, és az Szjt.

112. §-a a következő (6)–(7) bekezdésekkel egészül ki:

 

„(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendelettel megállapítsa az ismeretlen vagy az

ismeretlen helyen tartózkodó szerző alkotása felhasználásának engedélyezésére vonatkozó eljárás részletes szabályait és az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, beszedésének, visszatérítésének módját továbbá az ilyen alkotások nyilvántartásának részletes szabályait.

 

 (5) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy

 

a) a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével egyetértésben a Magyar Szabadalmi Hivatal által

vezetett önkéntes műnyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat, valamint

 

b) az adópolitikáért felelős miniszterrel és a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével egyetértésben az önkéntes műnyilvántartással összefüggő eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, beszedésének és visszatérítésének módját rendelettel megállapítsa.

 

(6) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy – a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével egyetértésben – a szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző szervezetekről vezetett nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat rendelettel megállapítsa.

 

(7) Felhatalmazást kap a kultúráért felelős miniszter, hogy – az igazságügyért felelős miniszterrel

és a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével egyetértésben – az e törvény 23/A. §-ának (4) bekezdése alapján a nyilvános haszonkölcsönzésért a szerzőt megillető díj megállapításához és felosztásához szükséges adatok, valamint az adatszolgáltatásra kötelezett nyilvános könyvtárak körét rendelettel megállapítsa.”

 

24. §

 

Az Szjt. 113. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

 

a) a Tanács 91/250/EGK irányelve (1991. május 14.) a számítógépi programok jogi védelméről;

b)  a Tanács 93/83/EGK irányelve (1993. szeptember 27.) a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról;

c) az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve (1996. március 11.) az adatbázisok jogi védelméről;

d) az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK  irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról;

e) az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve (2001. szeptember 27.) az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról;

f) az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről;

g) az Európai Parlament és a Tanács 2006/115/EK irányelve (2006. december 12.) a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról;

h) az Európai Parlament és a Tanács 2006/116/EK irányelve (2006. december 12.) a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról;

i) a Bizottság 2006/585/EK ajánlása (2006. augusztus 24.) a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális megőrzésről 6. (a) és (c) alpontja.” 

 

25. §

 

(1) E törvény – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – 2009. január 1-jén lép hatályba.

 

(2) E törvény 8. §-a és 28. §-ának (2) bekezdése 2010. január 1-jén lép hatályba. 

 

(3) E törvény 3–4. §-a, 7. §-a és 30. §-ának (2) bekezdése 2011. január 1-jén lép hatályba.

 

26. §

 

(1) Az Szjt. e törvény 1. §-ával megállapított 19. §-a (1) bekezdésének  rendelkezéseit a 2008.

december 31-ét követően adott felhasználási engedélyekre kell alkalmazni.

 

(2) Az Szjt. e törvény 4. §-ával megállapított 23/A. §-a alapján a szerzőt megillető díjat a 2010. december 31-ét követően kölcsönzött műpéldányok nyilvános haszonkölcsönbe adása után kell megfizetni. A díj megállapításához, beszedéséhez és felosztásához szükséges adatokat a (3) bekezdésben meghatározott időponttól kezdve kell gyűjteni, ennek alapján a díjakat 2012-ben kell először felosztani.

 

(3) Az Szjt. e törvény 10-17. §-ával és 21-22. §-ával megállapított rendelkezéseit a 2008.

december 31-ét követően indult eljárásokra kell alkalmazni. 

 

27. §

 

(1) E törvény 1–2. §-a, 5–6. §-a, 9-24. §-a, 28. §-ának (1) és (3)-(4) bekezdése, 29. §-a, valamint 30. §-ának (1) bekezdése 2009. január 2-án hatályát veszti.

 

(2) E törvény 8. §-a és 28. §-ának (2) bekezdése 2010. január 2-án hatályát veszti.

 

(3) E törvény 3–4. §-a, 7. §-a, 25. §-a, 30. §-ának (2) bekezdése, valamint 31. §-a 2011. január 2-án hatályát veszti.

 

(3) E § 2011. január 3-án hatályát veszti.

 

28. §

 

(1) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 115/H. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

„(4) A Hivatal a szerzői és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben – külön

jogszabályok alapján – különösen a következő feladatokat látja el:  

a) nyilvántartást vezet a szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző szervezetekről;

b) felügyeletet gyakorol a közös jogkezelési tevékenység felett;

c) előkészíti a közös jogkezelő szervezetek díjszabásainak miniszteri jóváhagyását, és megteszi az ehhez szükséges intézkedéseket;

d) önkéntes műnyilvántartást vezet; 

 

e) gondoskodik a Szerzői Jogi Szakértő Testület, valamint a Szerzői Jogi Szakértő Testületen belül létrehozott egyeztető testület működtetéséről.”

 

(2) Az Szt. 115/H. §-a (4) bekezdésének  a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és

egyidejűleg az a)–e) pontok jelölése b)–f) jelölésre változik:

(A Hivatal a szerzői és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben – külön jogszabályok alapján – különösen a következő feladatokat látja el:)

„a) engedélyezi a felhasználást az ismeretlen vagy az ismeretlen helyen tartózkodó szerző

alkotása (árva mű) esetén és vezeti az árva művek nyilvántartását;”

 

(3) A muze

Azt hiszem, talán ez az eddigi legabszurdabb történet a copyright-visszaélések sorában.

Jeff Rosenstock amellett, hogy különböző bandákban zenélgetett, kiadót is alapított. Az elképzelés az volt, hogy mindenféle hivatalos papírok és eljárások helyett a saját kiadója weboldalán közzéteszi a zenekarjainak a műveit Creative Commons licenc alatt, és támogatásokból kasszíroz annyit, amennyit fizetnek érte.

Kábé másfél hete lehetett, hogy felhívta a hosting cégtől egy alak, hogy szerzői jog által védett művek vannak az oldalán. Jeff megpróbálta elmagyarázni, hogy ez nem gond, mert azok az ő művei - ami másé volt, azt eltávolította a hívást követően - és saját magának engedélyezi a művek terjesztését. Látszólag megértette a hostingcég embere a szituációt.

Három nappal később a hostingcég lelőtte az oldalt, a copyright megsértésének a felhasználási feltételekbe ütköző voltára hivatkozva.

Nyilván ahogy kell, a srácnak tönkrement a merevlemeze is, úgyhogy torrentről vadászhatja vissza a saját anyagait.

A hostingcég szívesen visszatenné az oldalt, ha igazolja, hogy a számok közzététele nem volt jogsértő - és akkor ebben a pillanatban sikerült megfordítani a jog logikáját. Nem a jogsértést kell bizonyítani, hanem az ártatlanságot.

(via Torrentfreak via Slashdot )

P.s.: a copyright regisztrációs részt szándékosan hagytam ki a történetből, mert nem túl jelentős elem, tekintve, hogy már az Egyesült Államok is automatikusan adák a copyrightot a vonatkozó nemzetközi jogi szerződéseknek megfelelően, a regisztráció csak könnyebbé teszi a jog igazolását.

Némi fontolgatás után Bush elnök aláírta a PRO-IP törvényt (Prioritizing Resources and Organization for Intellectual Property Act - imádom a beszélő jogszabályneveket btw.), amely többek között tovább növeli a büntetőjogi ügyekben kiszabható büntetést, de a legérdekesebb, hogy továbbviszi a szellemi javak védelmének államosítását.

Alapvetően a szerzői jogi illetve szabadalom, védjegy, etc ügyek a magánjoghoz tartoznak (tartoztak?), bár a megsértésük súlyosabb esetei már mindenütt bekerültek a büntetőjogba, tényállásként értékelik őket. Ami új, hogy - bár az az elem végül kimaradt, amely szerint az Igazságügyminisztérium (Department of Justice) polgári pereket indítana a jogosultak képviseletében, az esetleges kártérítés természetesen a jogosultat illette volna - a szellemi javakon fennálló jogok megsértése és a hamisítás elleni harc új kormányzati felelőst kapott, az intellectual property enforcement coordinator (máshol representative) személyében, amelyet a sajtó többnyire csak 'copyright czar'-ként (kb. szerzői jogi császár) emleget. Emellett további erőforrásokat kap a DoJ, és erősítik a különböző jogsértések elleni állami fellépéseket is világszerte.

Ami igazán szép, hogy a széleskörű politikai támogatással és egyetértéssel elfogadott törvényt kilobbizó kiadók mindezt többnyire meg nem alapozott számokkal (X milliárd dollár veszteség, X százezer elveszített álláshely, etc.) érték el. (És akkor abba most ne menjünk bele, hogy bár az ágazatnak nyilván vannak a jogsértésekből fakadó veszteségei, de a gazdaságnak kevéssé valószínű, hogy lennének). Ismét igazolást nyert a tétel, hogy az elég sokat emlegetett hazugság igazsággá válik.

Meglátjuk, mire jutnak.

(via Techdirt, Ars Technica)

Elég sok mindent olvastam mostanában össze, amiben először az amerikai jelzálogpiacot, majd mostanra több területet érintő pénzügyi feldordulásokról írnak. Bizonyos szempontból szerencsés vagyok, mert se kockázatos befektetéseim se hiteleim nincsenek. Cserébe szerintem amit most látunk, az egy elég heves öntisztulás.

Elmondom, mire gondolok. A modern pénzpiacon eléggé jól látható, hogy elválik az értéket megtestesítő értékpapír és az érték közötti kapcsolat. Az OTP eszközállománya nem változik, de a részvényár igen. Azonban mára sikerült eljutnia odáig a pénzügyi rendszernek, hogy a derivatívok derivatívjaival kereskednek - valami ilyesmiről volt szó az amerikai bedőlő jelzálogoknál is. Azért ezt nem egyszerű átlátni, és mint a példa mutatja, nem is tudják. Ez egy nagyon rizikós környezet kialakulását eredményezte, amelyre rásegített az is, hogy a dinamikusan növekvő ingatlanpiacnak a további növekedését várta mindenki - végül is ez az ún. buborék. Nem mintha nem látta volna ezt mindenki, csak egyszerűbb volt elfogadni, hogy nekem fussa nagyobb házra, mint feltenni a kérdést, vajon tényleg így van? Hitelből rulettezni kicsit kockázatos, miközben az emberek zavarba ejtően kevéssé ismerik a világot, amely körülveszi őket.

Ám ennél szerintem nagyobb a baj. Az egész nyugati életstílust átalakította a fogyasztói kultúra - arra gondolok itt, hogy elvárjuk - elvárják az emberek, hogy évente kocsit cserélhessenek, laptopot, telefont, lakást vehessenek, meg minden műanyagvackot, ami szembejön a boltban, miközben az ezért cserébe letett teljesítmény nem kimondottan növekedett. Jól látszik pl., hogy a magyar fizetési listákon is az első szektor a pénzügyi, akik azonban termelni semmit nem termelnek, sőt kulcsfontosságú szerepük volt a fogyasztási hiteleik kiosztásában. Hasonló a helyzet a marketingesek esetében, a tanácsadói iőparban, amelyek szintén csak szolgáltatószektorok, és mint ilyenek, a legkönnyebben lefaragható költséget jelentik.

Ugyanakkor hosszabb távon súlyponteltolódással lehet szerintem számolni, mégpedig kelet felé, leginkább India és Kína irányába, azonban ez összességében azért a világgazdaság esésével fog járni - kétlem, hogy Kína el merné engedni a belső fogyasztást. Ez viszont egyértelműen hosszútávú hatásokat, évekig tartó GDP-csökkenést jelenthet - én azért nem hívnám recessziónak, mert hát nem valós érték tűnik itt el szerintem, hanem vélt, valójában nem létező érték.

Elég viccesek a reakciók is rá. A média nem tudja eldönteni, hogy örüljön vagy rettegjen. (mint egy durva bokszmeccsen: 'úh, mekkora ütés, kiesett két foga, ez meg a szemére, hetekig nem fog tőle látni, stb.') Elég ilyesztőnek látom, ahogy a pénzügyi szféra bénázására mintegy a szerencsejáték-logikát követve (ha vesztésben vagyok, akkor megduplázom a tétet, hogy egy húzással mindent visszanyerjek) mintegy feltennék az államot is a fogyasztás mai szintjének fenntarthatóságára. Pártunk és ormányunk szinte örömködve üdvözli a válságot, és a ballibek igájából kiszabadulva igyekeznek üdvözölni az eddigi kapitalizmus végét, mint az unokák a látogatóba érkező nagyit - remélhetőleg persze tévednek. Ugyanakkor jó eséllyel sikerül továbbépíteni az állam dominanciáját - több közbeszerzés, több felügyelő bizottsági tisztség, több beruházás, több pénz a politikai szféra uralma alatt, és végeredményben újabb rosszul és drágán működő mávjellegű nemzeti kincsek - ami miatt fogunk még szívni szerintem, tekintve, hogy a mai polelit nagy része már az elemi matekot is ellóghatta. És a szocializmus építésében természetesen számítanak az ellenzékre is, hiszen az európaiértelembenvetteurópaiellenzék mindenütt azt csinálja. Sajna eléggé összecseng a Stumpf által nyilatkozottakkal ez a megközelítés. Eközben a miniszterelnök meg teljesen össze van zavarodva, egészen elfoglalják a délibábjai. (És tegyük hozzá, az ellenzék nagy szerencséje, hogy most nem ők vannak kormányon - ugyanannyit tudna tenni). Összehívja azokat, akik elkúrták a rendszerváltást. (Ismeritek a viccet? Szőke nő televíziós műsorban, kérdés: mennyi kettő meg kettő? Öt - válaszolja - 'még egy esélyt, még egy esélyt' - zúg a közönség. Kap hát még egyet. három - mondja most- 'még egy esélyt, még egy esélyt' - zúg a közönség. Kap hát még egyet. négy - mondja kipirult arccal - 'még egy esélyt, még egy esélyt' - zúg a közönség. Hát nagyjából ezt gondolom a kormányfőről meg a nemzeti délibáb testülettől).

Ugyanakkor szerintem el kellene dönteni, mit akarunk: vagy fogadjuk el, hogy bizonyos területek kockázatosabbak, mint mások, és viselje mindenki ennek a veszélyét - ha ingatlankölcsönökkel foglalkozol, és nem szabsz szigorú feltételeket, akkor bukó lesz bizonyos események esetén - vagy államosítsuk a területet teljesen. Mert most az megy, hogy X évig hagyjuk, hogy úgymond piac legyen, majd ha beüt a baj, akkor szétterítjük a társdadalmon a kockázatot.

Paradox módon a web és az informatika számára azonban szerintem pozitív folyamatokat is hozhat ez a kalamajka. Hirtelen újra fontos lesz a költsége a dolgoknak, és minden üzleti javaslatnak megtakarítást kell kimutatnia - Zoho, Google Docs, Salesforce, etc., megerősödhet, valamint a jó és mérhető reklám is -, szóval előtérbe kerülhetnek a diszruptív innovációk. Talán a számítógépes játékok esetében is kirúgják a sok grafikust és felvesznek néhány játéktervezőt, nyilván növekedhet az illegális letöltések száma is minden területen. És újra előkerülhetnek az esetleg évekig működő hardverek.

Na meg remélhetőleg eltűnik a 12654 videómegosztó oldal 99.9%-a, sok szocnetwörk alól kihúzzák a szervert, elhull a férgese. És talán, talán újra előkerülhet az a garázsfejlesztési eljárás is, ahol nem az van a középpontban, hogy a hozomra megkapott tőkét mire költi a drága jó entrepreneur, hanem maga a termék.

Az Indexen futottam bele, hogy Kondorosi Ferenc tájékoztatása szerint a kormány egy kétéves 'hamisítás elleni nemzeti stratégiát' fogadott el. Emellett hozzávetőlegesen 100 mrd-re becsülik/teszik/tippelik a 'nemzetgazdaságot' érő olyan kárt, amelyet a 'szellemi tulajdonjogokkal összefűggő jogsértésekből' származnak.

Nézzük sorjában. Párszor már írtam arról, hogy miért nincsen értelme a 'szellemi tulajdonjog' kifejezésnek, úgyhogy röviden: olyan dolgokat próbálnak egy kategóriába sorolni, amelyeknek nemcsak a természete, de a használatuk módja is eltérő: pl. egy szerzői mű esetében a szerző jogainak érvényesülésén van a hangsúly, a szabályozott terjesztésen, amelyért pénz jár. A szabadalmak esetében a szabadalomban megfogalmazott módszer, eljárás alkalmazásán, maga a szabadalom nyilvános. A védjegy esetén az a cél, hogy a védjegyezett árú, termék a maga kategóriáján belül jól megkülönböztethető legyen, és igazából többnyire örülnek, ha írnak róla - és a védjegyezett szó például ettől még más területen használható gazdasági tevékenységre is, míg nem gazdasági tevékenységre szabadon - pl. ideírhatom, hogy COCA COLA, ez semmilyen mértékben nem jogsértő, míg ha bevágnám ide mondjuk Athony Sheenardtól a Szerencse Zsoldosait, az nyilvánvalóan jogsértő lenne. Akkor erről ennyit.

Kárösszeg: a D100 - aki szerepjátékos múlttal rendelkezik, tudja - a százas kockával (valójában tipikusan 2 tizessel) végzett dobást jelenti (angolul dice a kocka). Nagyjából ennyire tartom megalapozottnak a számot, tekintve hogy egyrészt a szellemi javak árazása számos esetben nem kiszámítható, másfelől változik. Gondoljunk például arra, hogy egyes szoftverek ára egy év alatt a tizedére is eshet. Komolyan az határozná meg az elmaradt hasznot, hogy kiadták-e a játékot az egyik olcsó sorozatban? Egyébként nagyon tanulságos elolvasni az Ars Technika cikkét, amelyben egy hasonló jellegű, azonos témában tett kijeletés - a szerzői jogsértések 750k munkahelybe kerülnek az Egyesült Államoknak - ás a mélyére, hogy aztán egy senki által nem vállalt, megalapozatlan állítást találjon. És a végén arra a megállapításra jutnak, hogy az összes veszteség végső soron csak allokációs veszteség, hiszen az első példány létrehozása hoz csak létre új szellemi jószágot - azaz az adott összeget elköltik másra, a nemzetgazdaság szempontjából kérdéses, hogy van-e egyáltalán bármilyen veszteség, persze a kiadók számára nyilván veszteség, de például ez más iparág számára 'nyereség', mert ott helyezkedik el. A számítások jóval bonyolultabbak, mint egyszerűen összeadni tíz letöltött zene CD-bolti árát. Ehhez még azért annyit tegyünk hozzá, hogy bármilyen tipikusan nagy tételben előállított szellemi jószágot borzasztóan problémás elektronikus formátumban megvenni, vagy közel ugyanannyiba kerül, mint a lemez. Nem fogok olyan zenét venni, amit nem tudok lejátszani a hordozható lejátszómon, amely nem iPod (azaz az iTunes bolt nem játszik). Emellett nem lehet látni például jószerivel sehol sem az MP3-nál jobb minőségű zenéket (pl. flac formátumban) sem. És egy mp3-at ne azonosítsunk már egy CD-val, nem azonos termékek, mint ahogy egy pdf sem azonos a papírkönyvvel. És akkor nem is beszéltünk még a végrehajtás költségeiről.

A védjegy teljesen más téma. Ott sokkal inkább támogathatónak látom az erős fellépést. Aki nem akarja megfizetni a NIKE pipát a melegítőn, vegyen másmilyet. Jó eséllyel ugyanazokban a sweatshopokban készülnek a szomszéd futószalagnál. Én is azt teszem, pont. Viszont azt látni kell, hogy alapvetően nem Magyarországon készülnek a hamis márkajelzésű termékek.

A szabadalmakkal megint más gondok vannak. Amennyiben tényleg feltalálói lépésen alapuló, új, iparilag alkalmazható a találmány, akkor garantálni kell számára a védelmet. De a szabadalmak számát egyfajta innovációs indikátorként felfogó nézetek jelentek meg, és a szabadalmak számát sokkal könnyebb úgy emelni, hogy devalváljuk a szükséges kritériumokat, mint hogy támogatjuk a valóban innovatív próbálkozásokat.

Őszintén szólva felháborítónak tartom, hogy a magyar állam részt vállal ebben az egyoldalú diskurzusban. Persze az még kérdéses, hogy az eddigi látszattevékenységen kívül bármi is történik-e, de úgy tűnik, a lobbypénz legyőzi az állami tehetetlenséget. Arról nem is beszélve, hogy mennyire hiteltelen a parkolási rendre magasról tevő Kondorosi, akinek a legfőbb problémája a szerzői jogsértés, miközben azért a közrendre talán nem ez a legveszélyesebb jelenség. Nesztek új rend és szabadság.

Ez természetesen nem jelenti, hogy bármilyen formában egyetértenék a szerzői jogok megsértésével, és különösen visszatetszőnek tartom, ha valaki más termékén keres pénzt jogszerűtlenül. De azt is látni kell, hogy a digitális disztribúciós megoldások - és nem technikai okok, hanem a jogosultak ellenkezése miatt - nem igazán haladnak előre. Ma is hír még, ha egy zenekar DRM nélkül teszi elérhetővé a műveit. Persze nem akarok hipokrita álláspontot megfogalmazni: tény, hogy sokan a jogsértő, de ingyenes megoldást választanák reális alternatívák léte esetén is. Az nagyon fontos kérdés, hogy a szerző megél-e a zenélésből, könyvek írásából, stb., az mellékes, hogy a lemezbolt vagy a zeneműkiadó megél-e belőle.

Nagy-Britanniában egy új, a művészek jogait védeni kívánó szervezet formálódik. Az angolszász copyright világa eddig teljesen a kiadók kezére játszott, tekintve, hogy a teljes szerzői jog átruházható (sőt ott a szerzői jogból általában hiányoznak azok az elemek, amelyek a magyar jogrendben jobbára a személyhez fűződő jogok körébe tartoznak, és a szerzőknek és művészeknek elég komoly befolyást biztosítanak szerzeményeik felett). A kiadók számára ez nyilván több szempontból kellemetlen.

Egyfelől a kiadók helyzete irigylésre méltó volt eddig. Övék minden jog, és ha agresszívan lépnek fel, akkor a zenész szív, hiszen rajongói neki vannak, nem a kiadónak. Ráadásul mindig kiváló hivatkozási alap volt a szegény, éhező zenész - legalább is sokkal jobb, mint az Armani öltönyben járó, a négy nagy label egyikének alkalmazásában álló éhező menedzser.

A Featured Artists Coalitionhoz olyan nevek csatlakoztak, mint a Radiohead, a Kaiser Chiefs, Robbie Williams és az Iron Maiden. Íme, a digitális letöltések - amely üzletből a zenészek sokszor egy pennyt sem látnak - ráébresztette az egész zenei rendszer alapját, a szerzőt, hogy megváltozott az a viszony, amely közte és a kiadója között fennáll, és sokszor egyoldalú kiszolgáltatottság jellemzi.

Még a végén megérjük, hogy a kiadói ipar szolgáltató szektorrá alakul.

(via Ars Techica)

 

- mondaná ki a Parlament a távközlési reformcsomagban.

megj: a hír már lassan két hetes, kicsit le vagyok maradva az olvasnivalókkal

Elég nehéz volt ennek a postnak címet találni, mert hát hülyén hangzik, hogy a bíróságok ítélkezhetnek csak valamiben, hiszen ez végül is a jogállam egyik alapelve, de az utóbbi időben a francia és a brit események némileg megkérdőjelezték ezt a tételt (ahol is az internetszolgáltatók hoztak volna döntést a lekapcsolásról).

Én ugyan általában szídni szoktam az EU-t, de most a talán még legvállalhatóbb uniós intézmény, a Parlament úgy tűnik, hogy egy jó lépésre kényszerítheti a Tanácsot és a Bizottságot.

Ahogy a Torrentfreak írja, az alakulóban lévő távközlési reform során a Parlament egy olyan módosítást (a 138-t) szavazott meg, amely kimondaná, hogy a végfelhasználók jogait és szabadságait csak előzetes bírósági ítélet alapján lehet korlátozni, szó szerint is megemlíti a véleménnyilvánítás szabadságát (ez ugye azért érdekes, mert a netről való lekapcsolás egy voltaképpen polgári jogi követelés miatt jogi ítélet nélkül történt volna, miközben alkotmányos alapjogokat érint), és csak abban az esetben fogadja el a korlátozást, ha ezt a hálózatbiztonság vagy hálózatintegritás megköveteli, vagy ellenállhatatlan erőhatás miatt szükséges. A 139. módosítással meg az univerzális hozzáférés elvénél a jogszerű tartalmakhoz való hozzáférésből, illetve a jogszerű tartalmak továbbításából szedték ki  az egyébként is nehezen vizsgálható jogszerűség követelményét.

A távközlési reformról még annyit, hogy összesen többszáz oldalnyi irányelvtervezet (egyszerre többet módosítanak összehangoltan) kereng már a rendszerben, amelyet elég nehéz követni - nem lévén specialista, nekem se megy, majd ha meglesz a végső, akkor átolvasom. Sajnos a magyar sajtó méltatlanul el szokta ezeket hanyagolni, igaz, nem is lehetne egyetemistákkal ilyesmiről cikket iratni.

Persze az még érdekes kérdés, hogy ezekhez mit fog szólni a Tanács, és hogy nem alakul-e ki esetleg valamiféle háttéralku, meglátjuk.

(via Techdirt)

Az EU Bizottsága szeptember 29-én egy remek, látszólag 13, valójában nyolcoldalas bullshitgyűjteményt (pdf) adott ki az Internet jövőjéről. A dokumentumból két dolog nyilvánvaló: egyfelől koherens elképzelésük még mindig nincsen a cuccal kapcsolatban, a másik, hogy eltökéltek a netes szocializmus szociáldemokratizmus alapjainak a lerakása mellett is.

Négy fő trendet emelnek ki, egyrészt a web2.0 további terjedését, amelyet a kapcsolati hálókon és a 'Szolgáltatások Internetjén' keresztül szeretnének megragadni, na meg a nálam abszolút bullshit-aranyérmes 'Enterprise 2.0-n' (ez nagyjából a céges szocnetworköket meg a wikiket jelentené, ó igen a wikit, ezeket a széles körben elterjedt, mindenre jó eszközt, meg a csoportos chatet, meg a VOIP-ot, meg a valóban jópofa Zoho SaaS alkalmazásokat, vagy éppen a Google Docsot) keresztül. Emellett a cucc a Second Life-ot 3D-s webnek nevezi, hogy miért, azt csak nálam okosabb emberek érthetik.

A második ilyen trend az 'Internetes Tárgyak vagy Dolgok' felemelkedése. Ezt persze hétköznapi emberek mobilnetnek szokták nevezni, itt inkább a rádiófrekvenciás emelik ki. Az RFID is nagy ígéret, meg a netes szenzorok, közlekedésirányító eszközök. Nincs vita, nagy ígéret, ha minden jól meg, hamarosan minimális hekkertudással is ingyen és névtelenül utazhat az ember.

A harmadik trend a nomádkodás, magyarul inkább a neonomádkodás terjedt el. A szöveg a 'Web2.0 on the move' kifejezést használja, ami majd átalakítja a munkahelyet jól.

A negyedik forradalmi elem meg, hogy a hálózatok és az üzleti modellek egyre több adattal dolgoznak. Na itt lóg ki először a lóláb, ugyanis leírják, hogy a növekvő adatmennyiség egy Internet Protocollon alapuló új, második generációs hálózaton fog majd zajlani.

Ezután kezdödik a szociáldemokrata akcióterv. A net infrastruktúrája nehezen fejlődik, ezért a szabályozással kell javítani a helyzeten, például a Bizottság véres verejtékkel készít majd egy ajánlást, amely megmondja, hogy mi a jó egyensúly a verseny és az infrastruktúrát kiépítő cég nyeresége között. Emellett azt is javasolja, hogy az újabb drótok fektetését hangoljuk össze pl. a csatornázással és az út felásásával, amely javaslat megszületése minden bizonnyal hat-hét eu-főtisztviselő többhetes komoly egyeztetésébe került. Az utolsó körben pedig előkerül az ún 'market failure', amikor csak a direkt állami támogatás húzhatja ki a gödörből a dolgot (illetve ez esetben teheti bele) - csak szólok, én rohannék kábelfektető prokójektcégek alapítani a kedves olvasó helyében.

Na a következő pontnál előkerül a farba: az a gond, hogy nincs mindenkinek bradbandje. Ezért a 'Broadband for All' célkitűzése nem is lehet más, mint hogy az 'info-exclusion' megakadályozására egy csomó lóvét szórjon a digitális szakadékba, próbálva azt feltölteni. Szoktak ezek sikerülni, mi például simán összehozhatunk egy kábel-völgyhidat a digitális szakadák felett.

A következő kihívás, amit bölcs vezérünkkel, a Bizottsággal az élen le kell gyűrnünk a net nyíltságának a megőrzése. A Bizottság ezért el akar fogadtatni egy ún. Universal Service Directive-t, miközben a net neutrality legalább fele szerintem butaság, konkrétan ha nem egyformán viselkednek a különböző protokollok, akkor miért nyomnánk bele őket ugyanabba a 35-ös GUM gumicsizmába? Na meg persze az interoperabilitásra is figyelnie kell - kinek másnak? - a Bizottságnak, ami egyébként olyan pont, amivel alapvetően egyet tudok érteni, csak kétlem, hogy meg tudnák csinálni. Ugyanakkor a pont végén előkerül az interoperabilis DRM és licencmodell, és akkor itt ráfodulunk korunk egyik kedvenc témájára, a szellemi tulajdonra. Annyira szép, hogy be is másolom az egész részt, aztán kimegyek rágyújtani, megártott a sok baromság:

"Content creation is another major area of potential economic growth that depends on the development of the internet of the future. Policy on media content, i.e. the first generation of interactive content services, is embodied in the Content on line Communication in which the Commission has already identified a number of issues to be addressed to improve the availability and distribution  of content, and the forthcoming Recommendation on online Recommendation on online content will address transparency and interoperability of DRMs, licensing regimes and anti-piracy measures. As Intellectual Property Rights remains a vital factor in determining sustainable business models for digital content the Commission has sought to structure the debate on the long-term future of copyright policy in the knowledge economy in a Green Paper. However the EU approach to licensing regimes and copyright policy in the digital environment does not yet fully support the emergence of new business models based on user created ontent and the shift towards "own and share" approaches to intellectual property. Nor is the protection of minors or the safeguarding of the integrity of information yet assured in the internet of the future."

Oké, szóval akkor ha a nép érdekét szolgálná a cucc, akkor az 'own and share'-nek a szociális kapcsolatok részben lenne a helye, nem a nyílt net, verseny és konvergencia részben. A tartalomnak, mint fogalomnak ebben a környezetben semmi értelme nincsen, hiszen itt annyi különböző célú és természetű dologról van szó - a minnél több olvasótól jó reklámblogoktól a minnél kevesebb ismerőjétől értékesebb üzleti titokig - hogy ettől bulshitté válik a dolog. Végül pedig a gyermekekvédelme és az információk védelmének és integritásának a biztosítása c. vörös farok kerül elő, amivel kapcsolatban persze megint nem az államoknak és államszerű képződményeknek kellene vinni a prímet - az információkhoz annyit, hogy amit nem akarsz viszontlátni más környezetben, azt ne rakd fel, a gyermekek védelmét meg lokális megoldásokkal - pl. a helyi szűrőszoftverekkel - kellene biztosítani, amik persze többnyire semmit se érnek, de legalább a gyerek többet fog tudni a számítógépről, mint az egész család együttvéve.

A következő fejezet igen mocskos tevekről szól - az IPv6 bevezetése mellett -, mégpedig a net architektúrájának és irányításának átalakításáról. Erre már több project is fut, pl. az Egyesült Államokban a GENI, Japánban az AKARI, így hát az EU-nak is el kell kezdenie a frappánsan elnevezett 'The Seventh Research Framework Programme'-jét, amely alapvetően a magán- és a közszféra partnerségén (a PPP-n, avagy még egy halom pénz a tengerbe), és olyan kulcsfontosságú jellemzőket kutatnának ki, mint a research key design
end-to-end kapcsolat, a nyitottság, a semlegesség és az átláthatóság - amelyekkel a mai net is rendelkezik.

Az utolsó kihivás a privacy és a biztonság, itt bősz RFID-zésbe kezd a doksi, és újra előkerül az arkitektúra áttervezése, mint az egyetlen üdvözítő megoldás.

A konklúzióban összefoglaltak szerint az EU kiírt egy nagyobb darab erdőt az Internettel kapcsolatos doksikkal. Ellenben nyomokban sem látom a tervekből, hogy mitől lennénk mi a világ legversenyképesebb térsége, ami már egyébként a Lisszaboni programmal se jött össze.

A vicc az, hogy a célok jó részével egyet is tudnék érteni, ha nem lenne brutálisan bullshitszagú az egész terv, és nem a mindenható jogi szabályozásba vetett - szerintem téves - hit lengené át az egészet, és ha az EU nem szokott volna belebukni ezekbe a dolgokba, ld Lisszaboni program, illetve ha az EU nem dobná oda a polgárai jogait általában bármely komoly anyagi erőforrásokkal rendelkező lobbycsoportnak.

Továbbá ha esetleg lenne olyan magyar politikai erő, akinek legalább halvány elképzelése lenne a netről.

Ellenben ez már a második olyan hír, ami arra utal, hogy a világ hatalmai néma kussban a net alapvető átalakításán dolgoznának.

(via sg.hu)

Az egyetlen olyan ügyben, amelyben eddig az esküdtszék érdemi ítéletet hozott, a bíró érvénytelenítette az ítéletet.

Amint az valószínűsíthető volt, a bíró belátta, hogy az esküdtszéknek adott utasítás, miszerint az elérhetővé tétel önmagában jogsértő, téves volt. Mivel Thomas esetében illegális letöltést nem sikerült bizonyítani - a MediaSentrynek joga volt letölteni - ezért csak az elérhetővé tétel alapján hozta az ítéletet az esküdtszék.

Külön kiemelendő, hogy a bíró több bekezdésen keresztül szapulja a 222k-s büntető kártérítést, kiemelve, hogy Thomas nem kereskedelmi felhasználást végzett, nem származott nyeresége az ügyből, és hogy a vizsgált számok CD-n mintegy 54$-ba kerültek volna, és hogy a KaZaa használata - bár jogsértő módon védett tartalmak cseréjére használják általában - elterjedt, így a Kongresszust felszólítja, hogy tegyen valamit az ügyben, mert a dalonként 150k dollárig terjedő kártérítés sem nem arányos sem nem szükséges.

(via Recording Industry vs. the People)

 

Jelige: Most hogy tudjuk, mit kellene tennünk, tegyük hát, ami lehetséges.

Hosszas szünet után végre eljött a pillanat, hogy visszatérjek a szokásos heti több poszthoz, másfelől megírjam a jog netes problémáiról a második posztot, az általam lehetséges kitörési pontoknak vélt kérdésekről. Az első részben nagyjából a jog és az Internet ütközését próbáltam kicsit körbejárni.

Valahol ott hagytam el a fonalat, hogy kulcskérdés az érvényesíthető jog felismerése, amelyhez hozzáértő szakemberek kellenek. (Egyébként meggyőződésem, hogy a széles értelemben vett informatika és bármely más szakterület haterterületére szükség van olyan szakemberekre, akik mindkettő világot értik, nem csak a jogban, de a PR-ban, marketingben, pénzügyben, stb.).

Alapvetően le kell szögezni, hogy a jog mit szabályoz: közvetlenül mindig magatartásokat (azaz a jogi norma közvetlen tárgya mindig emberi magatartás - ez persze minden jogász számára ismert, magától értetődő). Minden más szabályozási tárgy végső soron közvetett - azaz amikor a jog azt mondja, hogy a lakott területen belül megengedett legnagyobb sebesség általában 50 km/h, akkor voltaképpen a közlekedőknek parancsolja, hogy ne hajtsanak ennél gyorsabban, és nem azt, hogy a gépkocsi automatikusan csökkentse a sebességét. (Ez persze megint evidencia.) Ugyanakkor az Interneten a sikeres jogalkotás érdekében fel kell ismerni, hogy bizonyos magatartásokat Magyarország nem szabályozhat hatékonyan. Ezeket mondjuk hívjuk technológiai realitásnak - Magyarország, ha megfeszül sem lesz képes szabályozni az Internet protokolljait, és korlátozottan az ezt implementáló hardvereket és szoftvereket. Ugyanígy kevéssé lesz képes például szabályozni a Windowst, vagy a böngészőket - tetszik, nem tetszik, ez a helyzet.

Vagyis a lehetetlenre irányuló jogi normák valószínűleg nagyobb kört ölelnek fel, de hogy kevésbé feltártak az biztos, - hiszen a szokásos fizikai képtelenségek mellett (például hiába hoznánk róla törvényt, hogy az ég legyen zöld, mert nem állítható mögé emberi magatartás) - mert vannak olyan, végső soron emberi magatartásokon alapuló, de Magyarországnál nagyobb vagy más területi egységen alapuló emberi magatartások, amelyek nem szabályozhatóak itthonról.

A másik, komoly kérdés hogy a magatartások más szférákhoz képest könnyebben kivihetők a területünkről, azaz könnyebben extraterritoriálissá tehetők. Más területen is megjelenik ez - például a Szlovákiába telepített cégautók esetében - de az Interneten ez mindennapos jelenség. Vagyis ha értelmetlen vagy túl kemény a szabályozás, akkor az kitelepülésre készetheti a szabályozni vágyott magatartásokat, de nem hathat rájuk.

Példa: a sok fórumon szétcincált spamtörvény változása. Az eddigi szabályokkal ellentétben megtiltanák a meghívók kiküldését, továbbá kötelezővé tennék a hírlevél-feliratkozások esetén a lakcím elkérését. Amint az mindenki számára nyilvánvaló, aki használja rendszeresen a netet, mindkettő irreális elképzelés. Egyfelől a lakcím elkérését kötelezővé tennék, másfelől viszont a megadása nem, tehát jó eséllyel sikerülhet borzalmas adatminőségű adatbázisokat létrehozni, másfelől bizonyos szolgáltatásoknál alapvető a meghívók kiküldése. Ugyanakkor az igazi spamek elleni küzdelemre ez a szabály nem alkalmas, sőt, vonzóbbá válik a spamelés, mert a jogkövető magatartás terhesebb lett. Konkrétan a hi5 eddig is spammer volt, nyilván ez a szabály sem fogja őket ettől eltántorítani, de az Iwiwnek és társainak rosszabb lesz. És hogy egy másik, személyes példát is hozzak, például az olyan hírlevelet küldők, mint a némileg wolfgáboros Mr. Sale - amelyet én is olvasok - helyzete nehezebbé válik, miközben nem látni azt az okot, amiért ez szükséges. Konrad írása nagyjából jelzi, hogy a szakmának mi az álláspontja a törvénymódosításról - megint értelmetlenül cseszegetik őket. És akkor ugye bele is csúsztunk abba, hogy az ilyen szabályok alkalmasak az összes többi szabály követési hajlandóságának a rombolására is. Ijesztő a kérdés: ezt nem látja az NHH Informatikai Szabályozó Igazgatóságán senki? Ezzel az intézkedéssel az NHH a spamektől nem, de az engem érdeklő hírlevelektől megvéd. Kössz szépen.

Elméletileg formálisan megoldás lehetne a kialakult gyakorlatok - ha úgy tetszik, a szokások - kodifikálása, mint az a jog történetében egy időben oly jellemző volt, ám ez valójában az állam általi szabályozásról való lemondást jelentené.

Véleményem szerint az igazi megoldást az jelenthetné, ha egyfelől meghatároznák azt, hogy mi az, ami nem szabályozható, illetve a szabályozást a meglévő egyéb társadalmi normákra építenék - például a gyermekpornográfiát a nagyon nagy többség elutasítja - továbbá a lehető legkevésbé terhes szabályozást fogadnák el. Be kellene végre vezetni azt az Unióban egyre terjedő, a 'Better Regulation' kezdeményezés egyik alelemét jelentő - sajnos ebből a pakkból itthon csak a minőségi jogalkotás névvel álcázott értelmetlen és felületes dereguláció valósult meg - jogalkotás előtti hatásvizsgálatot, hogy megnézik, a jogi szabályozás más intézkedésekkel helyettesíthető-e. Ha nem, akkor pedig költségvizsgálatot végeznek - nem csak az állam, de a vállalkozások és magánemberek tekintetében is, hogy még úgy is értelmes-e a szabályozás.

Persze az érvényesség nem egy abszolút fogalom. Minden jogszabályt megsértenek, és nem ér utól a jogszolgáltatás minden jogsértőt. A szempont az kell, hogy legyen hogy egyfelől a címzettek nagy többsége önként kövesse a jogszabályt, általában elítélje a közvélemény a norma megsértőjét, és a normasértők jó részét elérje az igazságszolgáltatás. Amennyiben ezek nem biztosíthatóak, akkor a normaalkotás inkább káros, mint hasznos. Ebben az esetben maradjon az önszabályozás eltűrése, a technológiai megoldások támogatása, és azokra az emberek figyelmének a felhívása.

Vagyis ahhoz, hogy az Internetre vonatkozó hatékony jogi normákat alkossanak, mindenképpen szükséges annak figyelemben vétele, hogy milyen körben nem lehetséges a normaalkotás, milyen körben nem célszerű a normalkotás, és hol lehetséges és szükséges. Ennek persze alapfeltétele lenne egy hozzáértő személyzet a jogalkotó oldaláról, és egy formalizált vizsgálat a fenti kérdésekre.

Mert egyébként legföljebb a szolgáltatások elüldözése sikerülhet csak, mint történt az az online szerencsejátékok esetében, ahol a cégek bizony Máltán és Nagy-Britanniában fizetik az adót, miközben az egész Unió területére szolgáltatnak.

Azt meg látni kell, hogy az Internet technológián keresztüli szabályozása csak a kínaihoz hasonló kiterjedt korlátozás és totális kontroll árán valósítható meg, amelyért közvetlen anyagiakban és szabadságjogokban hatalmas árat kell fizetni, továbbá sok ponton - például pont az olyan szolgáltatások, mint az online szerencsejáték korlátozása esetén - a nemzetközi és EU-s jogi környezet miatt nem is lehet eredményes.

 

A Cnet tegnapi cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy az ENSZ egyik szakosított szerve, a Nemzetközi Telekommunikációs Szövetség (International Telecommunications Union, ITU) berkeiben kínai kezdeményezésre egy öttagú szerkesztőbizottság (amelyben az amerikai NSA, a kínai állam, a Cisco valamint Dél-Korea képviselőjéből, valamint egy japán cég küldöttéből áll), azzal a céllal, hogy működő IP Tracebacket hozzanak össze, vagyis minden IP csomagnak megállapítható legyen a származási helye. Jó hír a galamblelkű diktátoroknak és a mimózalelkű fórumozóknak (ezen a linken a Zugügyvéden kialakult eddigi legviccesebb flame jön, btw.), akik nem bírják a kritikát.

Egyfelől van egy szép, a cikkben is linkelt kiszivárgott dokumentum, amely a lehetséges felhasználási módokat sorolja fel, a szokásos DDOS-Virus-Botnet-ellenes lózung, plusz a bónusz 1.5-es pont:

"1.5 Proxy "Safe harbor" A political opponent to a government
publishes articles putting the government in an unfavorable light.
The government, having a law against any opposition, tries to
identify the source of the negative articles but the articles having
been published via a proxy server, is unable to do so protecting
the anonymity of the author."

Valóban, nem szabad hagyni, hogy az ellenzék anonim módon kritizáljon egy kommunista diktatúrát, mert úgy nehéz megtalálni és falhoz állítani őket.

Más kérdés, hogy az ún. nyugati világban - nini, újra lesz értelme ennek a kifejezésnek - a szólásszabadságnak és az anonimitásnak komoly hagyományai vannak. Vannak ilyen, a hatalmat többnyire zavaró szabadságjogok meg a magánélet védelme.

A korábbiaknál két dolog miatt sokkal komolyabb ez a kezdeményezés: egyrészt, mert nemzetközi szinten lehetséges szabályozni az Internetet, másrészt mert a kínaiakról és a Ciscoról el lehet hinni, hogy értik, hogy miről beszélnek.

Másfelől azért vannak kétségeim, hogy mennyire lehet ezt 100%-osan megcsinálni, könnyen lehet, hogy épp a bűnözői csoportok ússzák meg, továbbá a komolyabb Botnetek, vírusok szerzői sem tökhülyék. Emellett így ránézésre nem sokat tud kezdeni az IP-k social engineering (vagyis az emberek átvágása) útján való hamisításával.

Nyilván túl korai még, hogy bármit mondjunk a részletekről, de önmagában aggasztó, hogy az Egyesült Államok legfőbb titkosszolgálati szerve ahelyett, hogy finoman elküldte volna a kínaiakat a fenébe ('a kérdésről csak alapos megfontolás után, a megfelelő időben tudunk nyilatkozni'), leült velük kidolgozni a tervezetet. Hiába, a demokrácia elsőszámú fegyveres és ideológiai erejének sürgősen el kell kapnia néhány fájlcserélő terroristát.

(via Enterprise Irregulars)

Bíró: ma jó napon van, választhat: kidobjuk kockán vagy dobjuk fel egy érmét? Vagy lehet a jog is, ha vállalja a licenc költségeit.

Elvileg a modern jognak alapeleme kellene legyen a megismerhetősége - hazánkban ezt a kihirdetés követelménye fejezi ki, amely az egyik alapfeltétele egy jogszabályérvényességének. Ellenben a napfényes Kaliforniában újabb innovatív lépést tesz az állam: szerzői jogi védelem alá helyezi a törvényeit.

Egyébként a történelemben voltak a nyilvánosság elől elzárt jogrendszerek. Például a mongolok híresek voltak a titkos törvénykönyvükről, ami voltaképpen sokkal egyszerűbb, hiszen csak elő kell venni az ultima ratiot: benne van a törvényben. Hogy hol? Ja, az titkos. Pedig annyira remek lett volna. Elcsesztem, nem kicsit, a mongoloknak nem titkos törvénykönyve, titkos története van.

Valójában ez a lépés több remek lehetőséget nyit meg: beperled Kaliforniát? Mondd csak milyen alapon? Nem licenceljük a törvényeket. Hogy becsuktunk pár hónapra? Honnan tudod, hogy nem tehetjük meg a törvények alapján? (Kérem, hogy senki ne jöjjön a szövetségi törvénnyel és az alkotmányukkal, tudom, hogy abba ütközne, ez csak a hangulatkeltés kedvéért van).

Egyébként nyilván az is inspirálhatta a döntést, hogy a kaliforniai jogot számos szerződésben jelölik meg alkalmazandó jogként. Egy kis mellékes apró sose rossz, ugye.

Felvehetjük az esetet a mire nem szabadna alkalmazni a copyrightot listára (többek között a biztonsági kutatások megakadályozása és a jogi fenyegető levelek nyilvánosságra hozásának megakadályozása mellé).

Úgy vélem, nem nagyon vitatható az állítás, hogy a neten a jog érvényesülése több problémát vet fel, amelyek sajátosak, és a neten kívüli viszonyokban nem - vagy nem olyan mértékben, módon - okoznak gondot.

Ahhoz, hogy erről beszéljünk, alapvetően azt kell tisztázni, hogy miért működik a jog. A jogra számos definíciót szoktak hozni (egyetemenként minimum egy saját, de van, ahol egyetemen belül többet is gyártottak), de mindnek kulcseleme az állam általi elismerés és kikényszerítés. A kikényszerítés azonban némiképp félrevezető. A jog nagyobbrészt ugyanis az alanyainak az önkéntes magatartásán alapszik, és nagyon komoly erőforrásokat igényel(ne) egy többségében nem követett jogszabály kikényszerítése. További probléma, hogy jó eséllyel - hiszen ők is a társadalom tagjai - a kikényszerítésére hivatottak is alapvetően nyűgnek tartják, és bár elméletileg nem válogathatnának, az ilyen szabályokkal való foglalkozás mindig a sor végén köt ki - továbbá aki maga is megszeg egy szabályt, kevés eséllyel fogja a kikényszerítését elkötelezetten végezni.

Az, hogy miből fakad ez az önkéntesség, szintén egy érdekes dolog, az önkéntes jogkövetés alapjaként tipikusan a jog erkölccsel való egyezését, a jognak az érdekekkel való egyezését vagy például a joghátránytól (büntetéstől) való félelmet szokták megjelölni. Az is érdekes, hogy a különböző jogszabályok hatnak egymásra, azaz egy alapvetően széleskörben elismert és követett szabály kismértékben javítja a jog egészének követését, míg egy rossz, ignorált szabály rontja azt. Azaz a jogrendszer egy pár rossz rendelkezéssel együtt tud élni, amennyiben ezek elérnek egy kritikus szintet, akkor viszont rontják az egyéként elismert, jónak tartott szabályok követését is. Tipikus példa az emberölés tilalma, amely alapvetően nagyon sok erkölcsi rendszerrel egyezik, nem csak a keresztyén alapúakkal, de például a racionalista-felvilágosult és a viszonossági alapúakkal (ne tedd mással, amit nem kívánsz magadnak) is. Természetesen ezek nem az én godolataim, inkább a jogérvényesüléséről való gondolkodás egy apró részének összefoglalása.

És akkor itt most egy remek jogbölcselet könyvet kellene ajálanom, de amiből mi tanultunk az egyetemen, azt még az ellenségemnek sem ajánlom.

Ha megpróbáljuk megragadni az Internet természetét, akkor elég nagy bajban vagyunk. A net egyfelől egy fizikai infrastruktúra, amely igényel egyfajta jogi szabályozást, de ez a kevésbé problémás, lévén a jog a fizikai dolgokat valamennyire eddig is meg tudta ragadni, illetve a telefonvonalak, kábelhálózatok, mobiltelefon hálózatok, stb. szabályozásából ki lehet indulni.

Ami problémásabb, az a net valódi lényegének a megragadása. Persze, alapvetően információ rajta minden (egyesek és nullák), de ez rendkívül sokféle tevékenységet szolgál. Egyrészt ugye van egy kommunikációs oldala, másrészt a szellemi javak egyre fontosabb disztribúciós mechanizmusa, harmadrészt van egy folyamatosan növekvő kereskedelmi-tevékenység oldala - piactér, ha úgy tetszik - negyedrészt szolgáltatásokat nyújtanak rajta, ötödrészt a szerencséjét teszi próbára, stb. A lényeg, hogy nemcsak nehezen tipizálható, de ráadásul nem is alkotható meg egy zárt felsorolás, akár holnap előkerülhet egy újabb tevékenység, amely eddig nem folyt online. Persze természetesen ezek a tevékenységek keverednek. Egy általános szabályozás megalkotása tehát eléggé problémás, különösképpen, ha nem akarjuk jogilag lezárni a lehetséges használati módokat. Egy széttördelt, tevékenységenként különböző szabályozás esetén meg az okozna problémát, hogy egyfelől a használó számára nem feltétlenül egyértelmű, hogy ő épp most lépett át egy eltérő tevékenységbe akár egy oldal elhagyása nélkül is - például egy blogban kommentel: a kiszállított szellemi termék fogyasztását követően a szólásszabadságát gyakorolja: kommunikál.

Persze ez csak a gondok kezdete: tovább bonyolítja a dolgot, hogy a net és az államok territoritalitása nem fedi egymást. Pontosabban a neten az országhatárok észrevétlenül átléphetők, és szintén gyakorlatilag észrevétlenül átléphetünk egy másik állam joghatósága alá. A jogi szabályozás számára ez inkább úgy jelentkezik problémaként, hogy az állampolgárainak bizonyos tevékenységét nagyon nehezen tudja szabályozni. Például ha valaki az Egyesült Államokból vesz online szoftvert és az eladó cég nem számítja fel az ÁFÁ-t - mint azt bizonyos cégek megteszik, az EU jóindulatának megőrzése érdekében -, akkor az állam például rendkívül nehezen tudja az adójogszabályait érvényesíteni.

További gond, hogy a jog tipikusan meg akar változtatni egy kialakult gyakorlatot, ami a netet illeti. Itt nem csak az illegális letöltésekre gondolok, de például a szólásszabadságnak a meglehetősen szélsőséges értelmezésére is - gondoljunk arra, mi szenvedés van a kurucinfósokkal, vagy egy elképzelt rágalmazási perre egy indiai (Indiában hostolt, mondtam egy példát) blog ellen. Kétséges, hogy egy indiai szolgáltató végrehajtaná egy magyar bíróság parancsát, és főképp gyorsan. A kialakult gyakorlatot persze alapvetően egy nem kimondottan komformista férficsapat alakította ki két hideg pizzaszelet között még a Usenet hírcsoportokban, és nagyon sokáig a net egy jogilag nem kimondottan szabályozott homokozó volt, nem pedig milliárd dolláros üzletek helyszíne.

És persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy még a mostanában (többnyire) képzelt terroristákat hajszoló nyugati demokráciák is a parancsaik gyors kikényszeríthetőségéhez vannak szokva. A jogalkotó személyzetük többnyire nem ismeri, nem érti a netet, és végképp nem veszik figyelembe azt, hogy a jogszabályok kikényszerítésének módja alapvetően más a neten. IRL van egy csomó nyilvántartásuk - lakcímnyilvántartás, cégnyilvántartás, bűnügyi nyilvántartások, etc. - ami alapján majd minden esetben el lehet kezdeni a vizsgálódást, itt meg akad egy nick, meg egy elég bizonytalan IP cím és esetleg MAC address, amiből el kellene indulni, ráadásul jó eséllyel átproxyzva mondjuk Ukrajnán.

Még problémásabb az, hogy a jogszabályokat alkotók meg nincsenek tisztában igazán a szabályozandó területtel. Alapvetően itt nem ECDL-jellegű (és főképp nem 'egyszer már gugliztam, meg tudom hova kell kattintani a jogtárban'-jellegű) szaktudás kellene, hanem jóval mélyebb, amely a magyar jogszabályokból leszűrhető kép alapján jobbára hiánycikk. Ennek persze szintén számos oka van, a jognak többnyire a társadalomtudományok közé sorolásától kezdve a közszféra szakértők megtartására többé-kevésbé alkalmatlan viszonyain át a politkával foglalkozók hasonló tudásbéli hiányosságáig. Igazából az informatikának és egy csomó más szakterületnek a határterületeire olyan emberek kellenének, akik mindkettőt értik.

A fentiek alapján nem egy egyszerű helyzet. Tervezek írni arról is, hogy mik lehetnek a kitörési pontok, illetve mi miatt problémás az ISP-ken, mint a hálózat fizikailag megragadható részein keresztüli szabályozás is.

(P.s.: a fentiek egyáltalán nem azt jelentik, hogy ne kellene szerintem jogilag szabályozni a netet, inkább azt, hogy a jelenlegi szabályok többnyire nem alkalmasak erre, a jelek szerint.)

 Az SG.hu nagyjából eltalálta a Atlantic v Howell ügy lényegét, egy kis mellékes kommentár: a bíróság kimondottan felszólította Howellt a merevlemez tartalmának megőrzésére, aki ezt követően törölte a tartalmát.

Egyébként ez nem amerikai jogi specialitás. A magyar polgári jogban a 'bizonyítási teher' (egyébként a PP. (1952. évi III. tv.) 3. § (3) bekezdése az egyik legalapvetőbb általános szabály) fogalma hasonló, amely azonban nem bizonyítási kötelezettséget jelent, hanem alapvetően a bizonyítás elmaradásának a következményeit takarja, azaz akin a bizonyítási teher van, attól várja el a bíróság adott tény bizonyítását, és a sikeres bizonyítás elmaradása esetén ő viseli ennek következményeit is. Főszabály szerint a felperesnek kell egyébként bizonyítania, de természetesen a bizonyítási terhet minden tényre külön kell megállapítani, vagy például meg is oszolhat a felek között. Számos esetben a főszabállyal ellentétesen az alperesnek kell bizonyítania (úgymond megfordul a bizonyítási teher). Remek példa a kölcsönszerződés F(elperes) beperli A(lperest), hogy ő tartozik neki pénzzel. Ekkor F-nek kell bizonyítania a kölcsönadást - ami persze logikus is, hiszen hogyan lehetne bizonyítani, hogy nem kapott valaki kölcsönt -, erre A azt állítja, hogy már visszafizette - és ezt meg neki kell bizonyítania, hiszen F hogyan bizonyíthatná, hogy nem fizette vissza. Persze van még ennek számos sajátos esete, amikor például egy másik, a bizonyítandó állítást kizáró tény bizonyításával sikerül valamit cáfolni, vagy épp bizonyítani (amire remek példa az alibi: máshol voltam, tehát nem ott). De a bizonyítási teher megfordulhat például, ha a bizonyítás eszközei az alperes birtokában vannak - és a Howell ügyben is ez történt: azért esik a fájlok jogsértő letöltésének bizonyítatlansága Howell terhére, mert ő semmisítette meg a bizonyítékot szándékos magatartással.

Ezek után gondolom jól látható, hogy az ügy érdemében - jogsértő volt-e a fileok letöltése, megosztása, mekkora pénzt kellene kifizetnie - nem született döntés, bár kezdett érdekes irányba haladni az ügy,tekintve hogy a bíró az elérhetővé tétel alapján nem hajlott Howell elítélésére, letöltést meg csak jogszerűt tudtak bizonyítani első ránézésre (tekintve, hogy a letöltö MediaSentry-nek, a kiadók ügynökének épp a kiadóktól van engedélye, ellenkező esetben ők is elkövetnék ugyanúgy a jogsértést).

 

Last minute költözés és az ehhez kapcsolódó nethiány miatt ideiglenesen nem nagyon lesznek bejegyzések. Remélhetőleg 2 héten belül megoldódik a dolog.

Gary McKinnon esete több szempontból is speciális.

McKinnon alapvetően a következőt tette: a Pentagon több szuperbiztonságos számítógépét is feltörte, mégpedig egy dial-up modemen keresztül bruteforceolva, ahol földönkívüliek után kutatott, plusz üzeneteket hagyott, nagyjából a 'Your security is crap' témakörben - valamint egy esetben az amerikai külpolitkát kormányszponzorálta terrorizmusnak nevezte - 2001-2002 folyamán, amivel a Pentagon szerint közelebbről meg nem határozott módon mintegy 700000 dollár kárt okozott. Az Egysült Államok azonban, ez az egyre ilyesztőbb szokásokat felvevő, emberi jogokat egyre többször sutba dobó demokráciának látszó ország azonban sikeresen felderítette McKinnon IP-címét, tekintve hogy egyik alkalommal elmulasztotta álcázni. Ezek alapján a britek Hi-tech bűnüldöző egysége letartóztatta, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték.

A furcsaságok ott kezdődtek, hogy Nagy-Britannia nem kíván eljárást indítani ellene, ezért megnyílt a kiadatása előtt az út. Az Egyesült Államok ügyészei első körben másfél-két év letöltendő szabadságvesztést ajánlottak alkuként, amelyből állítólag csak fél évet kellene az Egyesült Államokban letöltenie. Ő ezt nem fogadta el, hanem megtámadta a kiadatási végzést, amelyet a múlt héten a legutolsó fórumon - az Európai Emberi Jogok Bíróságán is elvesztett.

Természetesen ezzel az alku is elsúszott, állítólag az amerikai ügyészek már utaltak rá, hogy szívesen látnák, ha nagyon komoly büntetést kapna ('would like to see him fry'), amely végső soron akár 45 év idegen földön letöltendő szabadságvesztést is jelenthet - nagyjából game over, már ami az ember életét jelenti.

Ami igazából érdekes, hogy a net előtt nem igazán lehetett olyan, hogy az otthonodból kimozdulva máshol kövess el bűncselekményt. Igazából azt nem is nagyon értem - hiszen például nekem magyarként a magyar törvényeket kell betartanom, ha valamit elkövetek, akkor azok alapján kell felelnem, azaz az Egyesült Államoknak elméletileg nincsen extraterritoriális hatása - hogy hogyan történhetett ez meg, de úgy tűnik, hogy a joghatóságot ebben az esetben megalapozza az, hogy az érintett szervezetek az Egyesült Államok kormányszervei. Nem brit bíró elé fog állni tehát McKinnon, és valószínűleg nem is brit törvények alapján döntenek - nem túlzás - az életéről, hanem egy idegen, általa rá elméletileg nem kötelező jog alapján.

Most egyébként még mintegy utolsó próbálkozásként Asperger-szindrómára hivatkozva a belügyminisztert a kiadatás megakadályozására és az ügy angol bíróság elé utalására kéri.

Remekül mutatja továbbá az angolszász demokráciák állapotát, hogy az egyik állam a saját állampolgárait mindenfajta gátlás nélkül odadobja a másiknak, ha az kéri, míg ebben a másik országban igazából a külföldiekkel előfordul, hogy eltűnnek, esetleg olyan beadványra kell válaszolniuk, amelyet meg sem ismerhetnek, és a kormányzat szabadon lehallgathatja, mindenfajta indok nélkül úgymond nemzetbiztonsági érdekből polgárainak a beszélgetéseit, emailjeit, bármit.

Franklin zavaró történelmi lábjegyzet már most is, Orwell meg Kasszandrává válik még a végén.

btw. a Wired Threal Levelje másképp látja az esetet.

Tanulságos a Hvg.hu cikke, amelyben pár napja a titkosszolgálatokért felelős miniszter a Kuruc.info ellen kel ki, amelyet pár napra sikerült levetetni. Persze visszajöttek. Mondjuk eleve reménytelen a magyar hatóságok küzdelme szerintem, mármint ha az IFPI nem képes megtalálni egyes komoly torrentoldalakat, akkor hogyan lenne képes erre a magyar titkosszolgálat?

Baromi érdekes kérdés lenne egyébként, hogy 1, megsértette-e a magyar jogot a Kurucinfó, és 2, mit lehet tenni a magyar jogszabály végrehajtása érdekében (egyébként ha mást nem, adatvédelmi jogszabályt biztos sértett, a második kérdésre a tippem a 'nem sokat' lenne), csak ne lenne ennyire visszataszító a téma.

Az egész kérdés nagyjából az Against Cyberanarchy és az Against 'Against Cyberanarchyra' megy vissza, az amerikai jogtudósok már az 1990-es évek közepétől-végétől vitatkoztak-vitatkoznak arról, hogy az internet igényel-e különleges jogi szabályozást és végrehajtási módokat (minden bizonnyal igen), továbbá lehetséges-e egyáltalán az Internet hatékony szabályozása (amely kérdés még nem dőlt el, mondjuk azt, hogy próbálkoznak, btw. számos érdekes résztéma nőtt már ki ebből a kérdésből, pl. az online pedofília elleni küzdelem (COPA pl.) vagy a 'net neutrality'). Erre most itt lenne egy  érdekes, jól látható magyar ügy, mindenfajta alkotmányos és nemzetközi vonatkozással, és az ember azt kívánja legszívesebben, hogy mindketten (szólásszabadság-ellenes miniszter illetve antiszemita-rasszista-gyomorforgató izé) veszítsenek.

Valószínűleg a legmegnyugtatóbb rövidtávú megoldást a miniszter és más vezetők gépére 'felszerelt' filter jelentené, amiről nem tudunk, az nem fáj alapon.

Hát, ha esetleg sikerül kiütni a Kuruc.info-t, akkor rá egy évre talán érdemes lesz elővenni az esetet.

Elég sok zavar van a körül, hogy a szerzői jog legfőbb lobbystái kiket is képviselnek. Általában azt állítják magukról, hogy ők a szerzők és az előadók érdekét nézik, akiké ugye véletlenül teljesen egybevág a kiadók érdekével, de a valóság általában más.

Különösen az Egyesült Államokban jellemző az a rendszer, hogy a kiadó a kiválasztott csapatnak ad valamennyi pénzt (általában párezer dollárt) előre az albumért, majd annak minden joga a kiadóra száll, természetesen a bevételekkel együtt.

Még ehhez a fenti szituációhoz képest is kedvezőtlenebbe került a 30 seconds to Mars zenekar, akit a korábbi kiadója, a Virgin/EMI 30 millió dollárra perelt be úgy, hogy a zenészek elmondása szerint soha semmit nem fizetett nekik, ennek ellenére azt állítja, hogy a csapat tartozik nekik még 1.4 millió dollárral. Hol is láttunk hasonló üzleti modellt? Á, megvan, kigyúrt-széttetovált falusi beszedőemberek meg a soha vissza nem fizethető uzsora ugrik be.

A történetben szerepe lehet annak is, hogy a zenekarral aláírt szerződés a jogszabályokba való ütközés miatt érvénytelen, valamint az is, hogy a kiadó költségcsökkentés címszóval kirúgta azokat az embereket, akikkel eddig a zenekar dolgozott, az újak pedig olyan zseniális ötletekkel álltak elő, mint például a zenekar honlapjának a kiadónak fizető reklámokkal való feldíszítése, valamint az eredeti stúdiófelvételek (a masterek) kizárólagosan az EMI tulajdonába utalása.

Első lépésként a kiadók megtesznek mindent, hogy a vásárlók megutálják őket, lépten-nyomon akadályozva a normális digitális zeneterjesztést, perekkel próbálva megfélemlíteni a diákokat. Most a zenészeket akarják elidegeníteni? A kiadóipar láthatóan nem tud megbírkózni azzal, hogy már nem ők a kizárólagos disztribúciós csatorna urai, és szolgáltatniuk is kellene tán valamit.

(via Techdirt)

Ha kapásból mondanom kellene két olyan játékot, amiben egyesszám elsőszemélyben lehet lovasíjászkodni, nem tudnék. Egyet már igen.

A Mount&Blade különleges játék. Nincsen fő történetszál, nicsenek nagy átvezető videók benne, még intro sincs. Adott egy darab karakter, aki a választható előélettől függően bizonyos felszereléssel és képességekkel kezdi az életét (Darklandsben láttam még ilyet), aztán XP-t gyűjt, szintet lép, fejlődik (,bár a fegyveres képességek a használattól is fejlődnek,) egy ló és egy számszeríj, és irány a kaland.

Lehetne írni arról, hogy különböző zsoldosokat vehetünk fel magunkhoz és karakterek csatlakozhatnak hozzánk, hogy elég korlátozott szinten hadat is vezethetünk hogy küldetéseket hajthatunk végre a nemességnek, a városoknak és a falvaknak, de igazából ezek elég repetitívek és magától értetődőek. A lényeg a harc.

És igazából itt kezdődik a csoda. Amikor az ember egy lovon ülve vágtat a saját lovaskatonáinak az élén az ellen felé, dárdát szegezve vagy íjat feszítve, vagy gyalogosokat gázol le a lovával, más játékban talán még soha nem látott élmény. És egészen olyan apróságokig ki van találva a dolog, hogy eldönthetjük, hogy a pajzs a kezünkben legyen, amikor kézitusában jöhet jól, vagy a hátunkat védje, alapvetően az íjászoktól. A lándzsákkal lovon egy bizonyos sebességet elérve lerohanhatjuk az ellent, hatalmas sebzést okozva. Erős páncélokba bújva fosztogatók tucatjait ölhetjük meg egymagunk. És természetesen páncélozott lovat is vehetünk. 

Kivéve, ha körbevesznek. Senkinek nincs esélye ugyanis szembeszállni egyszerre 3-4 ellenféllel, bármilyen jó páncélja, fegyvere is van. Ugyanakkor egyesével legázolhatjuk őket.

A Mount&Blade egy kicsi török developer, a Taleworlds munkája, amelyet már 2005 óta fejleszt, azóta jópár verzió megjelent már belőle, a legutóbbi a.0960-as teljesen jól játszható béta. A játékból egy teljesen játszható demó letölthető, amelyen a karakterek 6. szinten be vannak fagyasztva, a további fejlődés gátját feloldó kódot közvetlenül a fejlesztőtől vehetünk 42 $-ért (olyan 7000 forint körül) vehetünk, illetve a Paradox lett a játék hivatalos kiadója.

Bár a grafikája és a története közelében sincsen az Oblivionak, de lehet benne lovasharcolni, ami legalább olyan jó élmény! Természetesen moddolható, többek között a legutóbbi verzióhoz is ván már pár, például bc268-as (I. római-pun háború kezdete), vagy a százéves háborút megelevenítő mod.

(megj: már az Underdogs is írt róla, akkor innen rémlett, kevés a török independent fejlesztő)

 

Eredetileg címnek "Eredetiben olvassa be a jereváni rádió az Index techrovatát"-ot gondoltam, de aztán kicsit bővebb lett a téma.

Az index techrovatának jó két napos cikke (csak most juttottam el odáig, hogy kicsit megpróbáljam utólérni magam, az elmúlt héten a visszafogott copyright-érvényesítés által lehetővé tett generativitást kutattam, de erről majd később) igazából már a címben sikeresen elkövet két tévedést. Az egyik, hogy Tanya Andersen nem nyerte meg a pert, a RIAA elállt a pertől, ugyanakkor már csak úgy sikerült elállniuk, hogy az egyben res iudicatat keletkeztetett, és ítéletnek minősül (és a copyright perekben, mivel azok szövetségiek, lehetőség van a jogi költségek megtérítését kérni). A másik, hogy igazából nem sikerült bizonyítani, hogy Andersen fileokat cserélt volna, különösen, hogy némi néger hiphoppot és rappet próbáltak a nyakába varrni. A 107k kizárólag a jogi költségeket fedezi.

Ugyanakkor az ügyből jól lehet látni, hogy miért egyeznek ki a RIAA-val általában párezer dolláért. A fenti ügy még 2006-ban indult, és - tekintve a szabályokat - Andersen többszázezer dollárt kockáztatott illetve előlegezett (bár az ügyvédje legalább részben pro bono dolgozott).

A német ügyészség sem vezetett be semmiféle szabályozást, posztán kijelentették, hogy nem fognak foglalkozni a kisebb jelentőségű ügyekkel, mert nem bírja az igazságszolgáltatás szervezete - ez meg persze szépen mutatja, hogy a szerzői jogok megsértésének üldözése nem csak haszonnal, hanem komoly költséggel is jár, bár ez a tény RIAA-, MPAA- vagy BSA- tanulmányba (a contradictio in adiecto szép példája) még nem került be.

És ha már: az (tudtommal) egyetlen perben, amelyben érdemi ítélet született eddig, a Capitol v. Thomasban kisebb fordulat várható: ugyan eredetileg a többek által is problémásnak látott megosztási teóriát is elégnek mondta a jogsértés megállapításához a bíró az ítélőszékneknek adott utasításában, amelynek tévességét azonban állítólag ő maga is beláthathatja, és emiatt mistrialt hirdethet (aki végignézte a Battlestar Galacticát, az tudja, hogy ez az eljárási hiba miatt az ítélet érvénytelenítését és az eljárás újrakezdését jelentené). Na nem mintha ez különösebben számítana itthon vagy általában Európában, hiszen pl. a magyar törvényben szó szerint szerepel az 'elérhetővé tétel', mint jogsértési forma. Bármennyire is hihetetlen, a többi per vagy folyamatban van, vagy kiegyezett a RIAA-val a felperes, vagy elállt a pertől, vagy pedig default judgement (magyarul nem terjesztett elő védekezést a felperes).

Mellékszál, de természetesen a fenti ügyekből precedens sem lett, hiszen azokat egyelőre a legalsóbb szintű bíróságok bírálták csak el.

Egyébként szép és jó Beckerman véleménye, vagy inkább hite, miszerint a RIAA/MPAA perek legrosszabbján már túllennének, de azért nem árt emlékezni arra, hogy szerzői jogi lobby még igazán nem kapott ki jogalkotó testületek körül folyó küzdelemben, a szerzői jogi védelem hossza vagy módja csökkenni még nem csökkentek, az ACTA-n meg dolgoznak a gondos bőröndös emberek.

Ja, és még Patry is abbahagyta a blogolást (az ürge egy tizenegy kötetes copyright-enciklopédiát követett el, szóval elég elismert a területen, btw. a Google alkalmazottja per pillanat), amelyet részben a copyright szabályozásának egyre egyoldalúbbá válásával indokolt, konkrétan hogy túl kevés örömöt, pozitív fejleményt talál a dologban.

A Comcast, amely alapvetően egy amerikai kábeltelevízió- és internetszolgáltató cég (kábkó) valamikor tavaly úgy döntött, hogy a hálózati problémáit - egyes ügyfelei nem tudták rendesen használni a netjüket, valószínűleg a velük egy helyi csomóponthoz (CMTS) tartozó lévő torrentezők miatt - a p2p alapú protokollok, különösen a BitTorrent korlátozásával - egyes esetekben ill. egyes szereplők szerint blokkolásával - próbálja kezelni.

A helyzet elmérgesedésében alapvetően két tényező játszott szerepet. Egyfelől a Comcast finoman szólva is elmulasztotta az igazság minden szeletét kibontani, másfelől szemben egyes véleményekkel a BitTorrentnek számos legális felhasználási módja és felhasználója van, egyesek még üzletimodell-szerűséget  is építettek rá, mint például a Vuze Inc. (az Azureus kliens gazdája), amely cégnek a BitTorrent kliense a hagyományos funkciók mellett például fizetős és kétségkívül legális tartalmakat is terjeszt, gyakorlatilag a terjesztési költséget megspórolva, amelynek terhét a fogyasztók vállalják át - eltekintve attól, hogy tipikusan a fogyasztói internetelérések forgalomkorlátlanok vagy viszonylag forgalomkorlátlanok (nagy korláttal rendelkeznek, pl. a UPC megoldásai).

Szóval a Vuze az FCC-hez fordult, akik foglalkozni kezdtek a kérdéssel, és végeredményben egy gyenge többséggel (3-2 arány) azt a döntést hozták, hogy amit a Comcast csinált, azt nem szabad, vagyis az internetforgalmat a csomagok mély vizsgálatával (DPI-vel, azaz belenéznek az IP-n belüli részébe is). Azonban van néhány erős caveatja a döntésnek.

Egyrészt ez nem egy általános döntés, hanem egyedi. Tudhatjuk hogy Kevin Martin, az FCC elnöke nem szereti ugyan a kábkókat, de a telkókat kedveli. Belejátszhatott a képbe, hogy a Comcast nem volt igazán őszinte, és anélkül korlátozta a torrenteket, hogy bizonyította volna, hogy a hálózat túlterhelt. Ráadásul a Comcastnek van saját video-on-demand szolgáltatása, amely versenyzik a Vuze megoldásával (versenyezhet), szóval versenykorlátozási aggályokat is felvetett a helyzet.

Másrészt kétséges a döntés jogi alapja és ereje. Az FCC-nek nincsen nyílt jogi felhatalmazása egy ilyen döntés meghozatalára. Ugyanakkor az FCC egy félig jogi félig politikai jellegű szervezet, és ez a döntése leginkább egy 2005-ös policy statementen (kb. közpolitikai nyilatkozat) alapul (ilyen policy statementeket adhat ki, és ezek betartását elvileg meg is követelheti):

"To encourage broadband deployment and preserve and promote the open and interconnected nature of the public Internet, consumers are entitled to run applications and use services of their choice, subject to the needs of law enforcement."

mondja ki a négy pont közül az egyik.

Harmadrészt a Comcast nem kapott büntetést, továbbá gyakorlatilag arra utasítanák, amit magától is tesz, hogy hozza nyilvánosságra a hálózatmenedzsment-eljárásait, illetve hogy milyen helyzetben használja őket, továbbá dolgozzon ki egy tervet az FCC által megfogalmazott elveknek megfelelő hálózatmenedzsment bevezetésére.

A döntés számomra egy jó kompromisszumnak tűnik. Egyfelől a Comcaston kívül számosan blokkolják vagy korlátozzák a torrentforgalmat - függetlenül attól hogy legális vagy jogsértő-e amit az ember töltöget(ne), például a mi drágalátos UPC-nk is, amely gyakran még a garantált sebességet se nyújtja. Másfelől igaz az is, hogy a kábelhálózatokon és a drótnélküli hálózatokon komoly problémákat okozhat kevés számú torrentező is, alapvetően persze azért, mert a szolgáltatók jelentősen felülértékesítik a hálózatukat (vagyis több előfizetést adnak el, mint amennyit az infrastruktúrájuk a hirdetett sebességen kezelni képes, feltéve, hogy mindnyájan azonos időben használnák - és természetesen csak a garantált sebességet ígérik biztosra, amely UPC silvernél pl. 64 Kbyte/s (512 Kbit/s), lenyűgöző, nemde?). Egyébiránt jó eséllyel azért sem került sor pénzbüntetés kiszabására, mert az FCC abban bízik, hogy a Comcast nem támadja meg a döntésüket, ami majd meglátunk.

A hálózati gondok megoldására persze több lehetőség is létezne. Az egyik például, hogy elbúcsúzunk a mostani 'korlátlanszerű' internetcsomagoktól, és forgalom alapján - vagy az alapján is - megkülönböztetett csomagokat veszünk, amik például a mobilinternetnél általánosnak mondhatóak (esetleg ezeket kombinálni az egyértelmű megkötésekkel, pl. a Vodafone korlátlan mobilinternetje (a forgalom korlátlan, a felhasználási mód szűkített)). Persze a Google hivatalos megmondóembere mást javasolna, inkább a dedikált mimimum-szolgáltatások meghatározását (ami nálunk - a fenti példából láthatóan - már megvan).

A probléma azonban az, hogy a  hálózatmenedzsment rövid távon nem tűnik elkerülhetőnek. Ennél már csak az a nagyobb veszély, hogy a netszolgáltatók a túlzott használatra hivatkozva semmit nem fejlesztenek a hálózatukon, illetve lassan. Ne feledjük: Dél-Korea és Japán megmutatta, hogy lehet a mostaninál sokkal nagyobb a sávszélesség (Japánban például az átlagosan reklámozott, új lakossági előfizetés sávszélessége 100 Mbit/s körüli).

Itthon meg az NHH-nak kellene talán ráfeküdnie az irreális reklámok és szolgáltatások (például csak a leginkább korlátozott sávszelességű protokoll átlagos sebességét hirdethessék a szolgáltatás sávszélességeként) közti összhang megteremtésére, továbbá hogy kötelezzék a szolgáltatókat a hálózatmenedzsment-praktikák feltételeinek és módjainak nyilvánosságra hozására. Például - és ez csak egy gondolat - a netszolgáltatók hat hónaponként kellene, hogy bejelentsék, hogy hol, mit és hogyan szűr, blokkol, lassít vagy priorizál, ezeket aztán egy közös helyen nyilvánosságra hozni, a könnyebb szélessáv-választás érdekében.

Viszont mindenképpen szükség lenne a 'net neutrality' differenciáltabb megközelítésére, legalább a tartalomalapú és technológia miatti szűrés megkülönböztetésére.

Források, további linkek:

Az FCC network management oldala

Wired Threat Level

Ars Technica a döntésről és a kapcsolódó véleményekről

 

Amikor kibontottam az MSI Wind (U100) ultrahordozható laptop csomagolását, két dolog volt egyértelmű: egyfelől nagyon kapkodhattak a csomagoláskor, másfelől alapvető elemek nem hiányoznak, megvolt az aksi, a töltő, egy jórészt használhatatlan driver-lemez, meg a Windows XP Home recovery DVD-k.

A kapkodás meg abból volt egyértelmű, hogy 5 db recovery DVD-t sikerült csomagolni hozzá, továbbá három quick guide-ot, részletesebb útmutatót viszont nem, továbbá magyar nyelvű útmutató sem volt hozzá - ami persze még mindig jobb, mintha egy kétértelmű, esetleg félrefordított magyar nyelvű valami lett volna hozzá.

Kimondottan vicces a garancialevél kinézete - elvileg két oldalas, egyiken a pecsételt rész, a másikon a leírás - na a magyar garancia két oldalát sikerült egymástól mintegy 10 oldal távolságra elhelyezni, továbbá az ékezetes betűk egy részét csinos kis kérdőjelek helyettesítik.

Mondjuk ezekkel együtt lehet élni.

Igazából leírták már egy csomószor a hardverjellemzőket, én inkább szubjektív benyomásokat osztanék meg. A cucc tényleg könnyű és hordozható, volt nehezebb és nagyobb egyetemi tankönyvem, miközben a billentyűzete is használható maradt, bár számomra eléggé hiányzik a keypad. A touchpadja is jól reagál, de ettől még az usb-s egér kötelező. Ami még remek hír, hogy a képszélessége 1024-es, vagyis a weboldalak egész jól jelennek meg, de a görgős egér kötelező, mert lefelé sokat kell szkrollozni, tekintettel a képernyő 600 pixeles hosszára. Némileg hajlamos hátradőlni ugyanakkor, már akkor is, ha átlagos ember használja.

A Windows többé-kevésbé sikeresen recoverelte magát a gyártó partíciójáról, ami szerencsés, lévén a géphez optikai meghajtó nincsen ugye. Rögtön sikerült is belefutni az első komolyabb hibába. Nem látta jól a wifit, kb. 5 másodpercenként megszakadt és újra csatlakozott, majd egyáltalán nem látta, stb. (nulladik lépésben pedig arra kellett rájönöm, hogy alapból le van kapcsolva a gép antennája - nyilván ezt egy rutinos laptophasználó egyből kiszúrta volna, de a felhasználói útmutató hiánya itt pl. eléggé megmutatkozott) egy egyes channelen lévő 802.11b hálózatot. Elsőre gonosz szomszédokra és hálózatütközésre gyanakodtam, és valóban, a 11-es channelre rakása segített is. Azonban egy Netrunner-vizsgálat nyomán egyértelművé vált, a legtöbb hálózat a környéken 11-es channelű, csak a mienk volt az 1-esen. A bajt - végül a Google segített - az okozta, hogy a gyárilag telepített driverek jó szarok, a hálókártyáé különösen, de a többit is lehet elsőre frissíteni. Továbbá a Windek némelyikéhez egy sárga/narancs figyelmeztető kártyát is csatoltak, hogy a driver szar, frissíteni kell, na ez lemaradt. Hiába, kísérleti hardver.

De egyébként az egyik legpozitívabb vonása a gépnek, hogy nem akar mindenben cutting edge lenni (amiből ugyen nagyon könnyen lesz bleeding edge), a merevlemez egy 80GB-os SATA, ami igazából egy ilyen géphez válhetően sokáig elég lesz, a chipset is meglepően régi, gyakorlatilag a proci új, meg a hálókártya, ugye.

Ami viszont elsőre nyilvánvaló, hogy a gép gyenge. Bár van benne 1 GB memória (amelyet 2GB-ig lehet bővíteni, de csak a garancia megsértése árán, szerintem egy hónapot várok még vele), meg elvileg 1.6 GHz-es a procija (533 MHz a FSB sebességge), de inkább nagyjából egy régi, egy 1 GHz/256 MB RAM/333 MHz FSB-s gépemre emlékeztetett.  Egyénként a merevelemez cseréjéhez is van howto, ha érdekel valakit. Teljesen értelmetlennek látszik bármiféle benchmarkot is csinálni. Semmiképpen sem lenne jó kizárólagos vagy elsődleges gépnek, gyakorlatilag ez egy hordozható, netre csatlakoztatható jegyzetfüzet (amely azért szövegszerkesztőt tud futtatni).

Ezek után még le kellett szedni az átkozott crapware-eket, pl. a 60 napos office 2007-et, DVD író program telepítőjét, meg még egy pár hülyeséget, felrakni a Firefoxot, a számos kiegészítőjét, tűzfalat, spybotot, etc., és már majdnem használható lett a cucc. Az alapvetően egy fehér Windet ábrázoló háttér lecserélése után pedig észrevettem egy szép zöld pixelt. Amelynek feketének kellett volna lennie (szóval soha többet nem veszek sem MSI terméket, sem az Extreme Digitalból semmit, amit nem lehet kipróbálni).

A törés után pedig részletes beszámoló következik a Wind és az Opensuse 11 szinergiáinak kihasználásáról.